Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-06 / 104. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Markó fix támogatást kér Az új magyar kormány megalakulása után azonnal tárgyalni akar az RMDSZ. Markó Béla, a szervezet elnöke el akarja érni, hogy a magyar költségvetésből előre és automatikusan járjon támogatás a határon túliaknak. Felveti Gyurcsány Ferencnek, vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy ezentúl a mindenkori költségvetés egy előre rögzített hányada jusson a határon túli magyarságnak, hogy a támogatási rendszer ne legyen kiszolgáltatva a költségvetés szeszélyeinek. Az RMDSZ elvárja, hogy a magyar kormány hathatós politikai segítséget nyújtson az erdélyi magyarság céljainak érvényesítéséhez. Jogom van fújni, oszt jó napot?! A mindenre ráharapó legalja bulvársajtó is csak tartózkodva, magunk se hisszük alapon közölte a hírt. Alig néhány sorban, amúgy mellékesen, az olvasók mégis káromkodva vágták a sarokba a szennylapot: Ilyenekkel etetni az embereket, nem tudnak hihetőt kiagyalni? HOLOP ZSOLT Állítólag zöldön láttak áthajtani egy képviselőt - nem több, nem kevesebb, ennyi volt a névtelen informátortól származó füles, a hangsúly szigorúan az állítóla- gosságra helyezve. Mivel bizonyíték nem volt, mindenki pletykaként kezelte, és el is aludt volna az ügy, ha a rendőrségről valaki nem szivárogtatja ki gonoszul a részleteket. Mindjárt nagy élet támadt a parlamentben. Hónapok óta nem látott honatyák kerültek elő sürgősen biztosítani frakciójukat, hogy nem róluk van szó. A vétkes neve ugyanis még mindig nem volt ismert, csupán az újabb és újabb színes részletek szórakoztatták a nyilvánosságot és dagasztották tovább a botrányt. Mint kitudódott, rendőrjárőr figyelt fel a teljesen szabályosan közlekedő, zöldön áthajtó képviselőre,.s mivel viselkedését furcsának találta, utána eredt. Az habozás nélkül megállt, igazolta magát, és minden teketóriázás nélkül belefújt az alkoholszondába. Kiderült, hogy nem ivott. Ekkor elszabadult a pokol. Azonnal összeült a mentelmi bizottság, és vizsgálatot, a tettes felelősségre vonását követelte, de hogy ki lehetett az, arról bizony még csak tippje sem volt senkinek. A bizonytalanságot csak növelte, hogy valamennyi képviselő legalább két tanúval tudta igazolni, hogy ivott aznap. Idézzünk most néhány felszólalást (és bekiabálást), névtelenül, a helyzet komolyságának érzékeltetésére. „Uraim, hogy várhatjuk el a polgároktól, hogy éljenek a törvények nyújtotta lehetőségekkel, ha mi magunk sem élünk velük? Fiatal demokráciánk legmélyebb válságával állunk szemben. Veszélyes precedens, hogy egy képviselő az alkoholt utasítja el, és nem az alkoholszondát. Pofátlanság! Hogy mert fújni? És most is itt lapul közöttünk! (Kitartó pfujolás.) A legmegdöbbentőbb, hogy mindez május elsején, a képviselőkre vonatkozó új közlekedési szabályok életbelépésekor történt! Azon a napon, amikor számtalan majális, felvonulás és kampánygyűlés kínálkozik a választókkal való kellemes poharazga- tásra. Ezért dolgoztak hónapokon át a jogászaink? Ez, kérem, a törvényhozás munkájának meg- gyalázása. Szabotázs. Összeesküvés! Legalább mobiltelefonált volna vezetés közben, de nem, még a biztonsági öve is be volt kötve. Ugyan, kérem, ez már tényleg hírlapi kacsa, mindent azért ne higgyünk el. Követelem, hogy a vétkes frakciója hagyjon végre fel ezzel az ál-kollegialitással, hozza nyilvánosságra a nevét és zárja ki az illetőt! Nem takargathatnak egy árulót, őket is elárulta. Álljon fel, követelem, hogy álljon fel, és mondja a szemembe, hogy joga van fújni, oszt jó napot! Uraim, mi van, ha az orvos tiltotta el az alkoholtól, engem is el akart a marha. Az orvosok sztrájkolnak, csak ezért nem javaslom, hogy pszichiáterhez menjen. Különben is, egy képviselőnek lehetne annyi esze, hogy ha az orvos eltiltja az alkoholtól, azt szívatásból teszi...” Sokáig lehetne még idézni a személyeskedésbe fulladó parlamenti vitát, említsük meg még az ellenzék vezérszónokát. Bár a másik oldalon ugyanakkora volt a felháborodás, azzal vádolta a kormánypártokat, hogy megpróbálják elbagatellizálni az ügyet. Rámutatott, hogy mivel a vétkes ismeretlen, ez a parlament elvesztette legitimitását, és megszokásból előre hozott választások kiírását követelte. A törvényhozás végül abban egyezett meg, hogy az egyetlen használható nyomon kell elindulni, és képviselői ellenőrzést tartani a belügyminisztériumban. Sokan ahhoz fűztek nagy reményeket, hogy újabb szakértői vizsgálatnak vetik alá az alkoholszondát, hátha... Erre azonban végül nem volt szükség. A belügyminiszter másnap rövid nyilatkozatot adott ki, mely szerint a két járőrt azonnali hatállyal elbocsátották, mert szolgálatban alkoholt fogyasztottak. A jelentés megállapítja, hogy két ittas rendőr május elsején igazoltatott egy parlamenti képviselőt, ám az élt törvény adta jogával. (A tömör megfogalmazás nem tér ki arra, melyikkel.) Mivel azonban már ismeretlenül is így meghurcolták a választók előtt, nevét továbbra sem hozzák nyilvánosságra. A törvényhozás egyhangúlag elfogadta a jelentést, és pezsgőt bontott arra, hogy sikerült ilyen jól kezelni a válságot, leleplezni az összeesküvést és megmenteni a parlament becsületét. Másnap a bulvársajtó pedig már egy gyermekgyilkossággal volt elfoglalva. A szerb kormány végleg elveszítette szavahihetőségét, a Nyugat megvonhatja az anyagi támogatásokat Mladics, a láthatatlan tábornok S1NKOV1TS PÉTER Az újságíró méla undorral dobálja a szemétkosárba az éveken át rendszerezetten megőrzött, immár megsárgult cikkeket, amelyek mind arról tudósítanak, hogy napok kérdése, s hurokra kerül Ratko Mladics, a boszniai szerb hadsereg volt parancsnoka. Lassan tizenegy esztendeje, hogy a hágai törvényszék vádat emelt ellene, népirtás, emberiesség ellen elkövetett bűntények és a háborús törvények megszegése miatt. A lelkén szárad többek között a szrebrenicai vérengzés, valamint Szarajevó több hónapon át tartó lövetése. A tábornok azonban sehol. Pontosabban - mint utóbb kiderült - 2002-ig csendesen éldegélt Belgrádban, időnként sétált a városban, fagylaltozott, focimeccsekre járt, lakodalmakban mutatkozott. Tehette, hiszen a szerb kormány illő nyugdíjat biztosított számára, a hadsereg pedig védte. Jószerével még bujkálnia sem kellett. Amikor pedig a Nyugat unalmasan ismétlődő követelései után már illő volt lépni valamit, egyszerűen nyoma veszett. Még az ötmillió dolláros vérdíj sem segített... A belgrádi lapok nyíltan írnak arról, hogy letartóztatását Mladics nem úszta volna meg, ha nem kap segítséget a legmagasabb kormánykörökből, s nem látja el kellő információkkal a titkosszolgálat. Mára az is világossá vált, hogy a Kostunica-féle szerb kormány eddig soha nem számolt komolyan elfogatásával, inkább abban bízott, hogy tárgyalások és rábeszélés nyomán a tábornok önként feladja magát. Mladics azonban nem tette meg ezt a szívességet. S nem tudni, sor kerül-e erre egyáltalán. Mladics ugyanis a nyers erőt és a szerbség büszkeségét megtestesítő, immár a népdalokban is megjelenő rejtező katona, akit mellesleg - egy nemrégiben sugárzott dokumentumfilm tanulsága szerint - legszűkebb rokonsága is arra biztat, hogy élve ne kerüljön Hágába. (Zárójelben jegyezzük meg, Mladics lánya néhány évvel ezelőtt öngyilkosságot követett el.) Tapintatból, valamint a Szerbiában erősödő radikalizmus veszélye miatt a Nyugat meglehetősen sokáig kivárt a döntő lépéssel. Az uniós csatlakozási tárgyalások felfüggesztésének hordereje ebben a pillanatban még nem bemérhető (mire lesznek képesek a demokratikus erők meg a civil szféra), ám valószínűsíthető, hogy a kabinet helyzetét nem ingatja meg. Mirol- jub Labusz kormányalelnök látványos lemondása inkább gesztusként értékelendő, hiszen pártjának (G17 Plusz) más miniszterei - a példáját nem követve - minden jel szerint a helyükön maradnak. Egyébként is: egyelőre esze ágában sincs senkinek kormányra kerülni, mondván, az új szerb határok (Montenegró és Koszovó esedékes leválása) okozta megrázkódtatások háruljanak csak a jelenlegi vezetésre. Európa (mármint a csatlakozás) pedig ráér. Eddig sem volt túlzottan sürgős... Két hét múlva Montenegróban népszavazást tartanak a függetlenedésről. Bármilyen lesz is a Mla- dics-ügy végkifejlete, most már megkockáztatható, hogy (a szerb kormány szándékos tétlensége miatt is) a montenegróiak az önállóságra voksolnak majd, s ezzel vége az államszövetségnek. Minden bizonnyal romlik majd Belgrad pozíciója a koszovói státustárgyalásokon, s nem lenne meglepő az sem, ha az USA és az Európai Unió megvonna számos eddig folyósított támogatást. Mert - úgy tűnik - a hazugságáradat után végképp betelt a pohár. KOMMENTÁR Körkörös agyelszívás MOLNÁR IVÁN Úgy néz ki, jól választottak azok a szülők, akik az általános iskolát idén elvégző gyereküket valamelyik építőipari szaktanintézetbe küldik tovább tanulni. Az elmúlt években végrehajtott gazdasági reformok és az ennek köszönhető, egyre szaporodó külföldi beruházások ugyanis mára az olyan, korábban mélyrepülést vagy a legjobb esetben stagnálást produkáló ágazatokban is meghozták a gyümölcsüket, mint az építőipar. Míg korábban az ágazat legnagyobb problémájának az elbocsátások számítottak, addig mára a szakemberhiány miatt főhet az építőipari vállalkozók feje. Szakmai szövetségük legutóbbi elemzése szerint csak jövőre több mint 4 ezer munkásra lesz szükségük. Jelenleg a legkeresettebb szakmunkásoknak a kőművesek, az ácsok és parkettázók számítanak, megnőtt az igény azonban a többi építőipari szakma iránt is. Azonban épp az építőipar korábbi visszaesése miatt a szaktanintézetek leépítették az Uyen irányú képzést, és a mostani gyors felfutás miatt képtelenek elegendő diákot felvenni. Közben megnőttek az építőipari cégek igényei, már olyan alkalmazottakra pályáznak, akik többféle munkát is képesek elvégezni, ráadásul a legmodernebb gépeket szintén használni tudják. Ján Majersky, az Építőipari Vállalkozók Szövetségének elnöke szerint a probléma egyedül az ágazatot kiszolgáló iskolák reformjával oldható meg, aminek köszönhetően gyorsabban tudnának reagálni a piaci elvárásokra. Ezt a megyei önkormányzatok, amelyek hatáskörébe tartozik most az említett iskolák többsége, egyedül képtelenek megoldani. Szükség lesz az építőipari cégek támogatására is, amelyek elsősorban szakembereikkel segíthetnék ki az iskolákat. Kérdés persze, högy ha végrehajtják a reformot és az iskolák elkezdik ontani az építőipari szakmunkásokat, megoldódik-e a szakemberhiány. Az elmúlt időszakban ugyanis a magasabb bérek vonzásának engedve, épp az építőiparban dolgozók hagyták el tömegesen Szlovákiát, hogy ha nem sikerül a nyugat-európai országokban, akkor legalább a szomszédos Csehországban vállaljanak munkát, így ha a hazai építőipar rövid időn belül képtelen lesz legalábbbis a csehországihoz hasonló béreket fizetni, más megoldást kell találni. Szlovákiában már most rengeteg ukrán vendégmunkás dolgozik az ágazatban, akik az építőipari vállalkozók szerint szakmailag is megállják a helyüket, ráadásul a szlovákiai bérekkel is meg vannak elégedve. A szakemberhiány orvoslása érdekében a következő kormánynak így olyan törvényeket kellene hoznia, amelyek feleslegesen nem akadályozzák a külföldieket a szlovákiai munkavállalásban. JEGYZET Mindent a maga helyén TALLÓSl BÉLA Misztikus hely volt. Izgatott. Egyedül soha nem mertem bemenni, mert valamelyest tartottam attól, hátha van abban valami, amit nagyanyámkorú asszonyok vagy még idősebbek meséltek kiciffázott legendaként. Hogy éjfélkor előjönnek, láncokat csörgetnek, és akit ott találnak, annak annyi. Olyan misztikus-mágikus kisugárzása volt a helynek még a kerítésen túlra is, hogy mindig úgy hajtottam el biciklivel előtte, hogy azt vártam, valami történni fog odabent. A levegője is más volt: talán az átható édeskés virágillat, talán a mérheteden nyugalom, a „halálos” csend tette mássá. Meg a szorongásos tartózkodás azoktól, akik ott voltak. De magyarázza meg egy gyereknek valaki, nekem legalábbis nem lehetett, hogy azok, akik ott vannak, miért vannak ott... Később, amikor félelmeim már valamelyest elmúltak, és azt is megértettem, hogy azok, akik ott vannak, miért vannak ott, egyre jobban vonzott a hely. Olvasgatni szerettem, ki mikor született, és kiszámolni, hogy mennyi időt élt. A fene tudja, lehet, hogy a vizuális kultúra iránti vonzalmam is ott, akkor alakult ki. Csodáltam a különféle vallásos motívumú ábrázolatokat, a bevésett betűk formáját, az elmúlás, a szeretett elvesztése miatti fájdalom rövid, pár szavas, de sarkalatos igazságokat tartalmazó megfogalmazását - olyan áhítatos aurát kölcsönzött ez mindennek. És egy különös, csodálatos érzéssel is eltöltött az, ahogy ott álldogáltam, olvasgattam, számolgattam. Azzal a fennköltnek megélt érzéssel, hogy én még vagyok, és még csak gyerek vagyok, ezért még sokáig nem kerülök ide. Persze azt sem tudtam megértem, hogy végül miért kerülünk oda. De talán nem is volt a környezetemben senki, aki igazából ezt meg tudta volna magyarázni. Talán e gyerekkorban megélt fennkölt érzésnek köszönhetően tisztelem a temetőket. Vagy azért, mert ez így természetes. Vele született sajátja az embernek, hogy tiszteli a halottait, s nem háborgatja örök álmukat. Ezért nem bírom felfogni, hogyan létezhet olyasmi, hogy keresztek tűnnek el temetőből. Hogy egy sírkertből az éjszaka leple alatt jó pár keresztnek nyoma veszik. De én már csak ilyen gyermekkorba vissza- révedő, nosztalgikus temetőtisztelő vagyok. Szeretem a múltról valló sírköveket. A helyükön. FIGYELŐ Klaus vétózott Václav Klaus cseh államfő megvétózta a közhasznú, nem nyereségorientált kórházak országos hálózatának létrehozásáról szóló törvényt. Döntését azzal indokolta, a törvény azt a hamis látszatot kelti, hogy a közhasznú kórházak megoldanák az ágazat pénzügyi gondjai, illetve előnyben részesíti az állami tulajdonosi formát a magántulajdon előtt, ami megengedhetetlen, (-kés)
