Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-04 / 79. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 7 (Gyenes Gábor karikatúrája) A fényképek egy németországi kihallgatóközpontban készültek a hidegháború Fogolykínzások a hidegháború alatt FIGYELŐ Véghajrá a kampányban Svájci és osztrák lapok is kommentálták a hétvégi buda­pesti nagygyűléseket. Véghaj­rá a magyar választási kam­pányban címmel megjelente­tett írásban tájékoztatott a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap. A tudósító szerint Gyurcsány Ferenc több mint 50 ezer ember előtt az ismert szocialista jelszavakat ismétel­te, exkommunistáit pedig a szociális haladás, a bátor áta­lakítás és a korrektség pártja­ként mutatta be. A miniszter- elnök új beruházásokról, a gazdaság élénkítéséről, mun­kahelyek teremtéséről szólt. A tudósító felhívta a figyelmet arra, hogy szó nélkül hagyta a költségvetés gigantikus hiá­nyát, ami lehetetlenné teszi az euróövezethez történő csatla- kozást 2010-ig. A tudósító sze­rint Orbán Viktor vasárnap ke­reken 80 ezer ember előtt megismételte a magyar szoli­daritásra vonatkozó hagyomá­nyos felhívását, valamint a vadkapitalizmussal szembeni kritikáját. A cikkíró Orbánnak a „luxuskormányra” vonatkozó bírálatával kapcsolatban meg­állapította, hogy a volt minisz­terelnök hónapok óta ilyen tá­madásokkal törekszik arra, hogy elérje a szegények és az öregek hagyományosan balol­dali választási szegmensét. Kalandos ígéretek Az osztrák Kurier ezzel a címmel jelentette meg buda­pesti tudósítója írását, amely­ben a szerző megállapította, hogy Gyurcsány miniszterel­nök és kihívója, Orbán Viktor a csillagos eget is leígéri a vá­lasztások előtt. A cikkíró sze­rint mindketten tudják, hogy csak kis számú szavazat fog dönteni a győzelemről vagy a vereségről, és teljesíthetetlen ígéretekkel tesznek túl egymá­son. Közgazdászok számítása­ira hivatkozva megállapította, hogy az ígéretek egyszerűen finanszírozhatatlanok. Rend­kívül kérdésesnek minősítette, a választók vajon honorálni fogják-e, hogy az SZDSZ és az MDF is arra törekszik: kimért megnyüatkozásokkal határo­lódjanak el mások túlzó beje­lentéseitől. Brit börtönökben foglyokat kínoztak a hidegháború kezdetén - hozta nyilvános­ságra fényképekkel alátá­masztott cikkében a Guar­dian londoni napilap. MT1-HÁTTÉR A fényképek egy németországi kihallgatóközpontban készültek a hidegháború kezdetén. Az áldo­zatokat éheztették, verték, rend­kívüli hidegnek tették ki, nem hagyták aludni - áll a csaknem hatvanévi titkosítás után meg­szerzett dokumentumokban. E- gyeseket halálra éheztettek vagy agyonvertek. A fényképeken sze­replő foglyok nem német nácik voltak, hanem feltételezett kom­munisták, akiket 1946-ban tartóz­tattak le, mert azt gondolták ró­luk, hogy azt a Szovjetuniót támo­gatják, amely másfél évvel koráb­ban még szövetséges volt. Infor­mációkat próbáltak kiszedni belőlük a szovjet hadseregről és felderítésről. Letartóztattak több tucat nőt is, akárcsak néhány iga­zi szovjet ügynököt, valamint a náci párt és az SS pár egykori tag­ját. A brit védelmi minisztériumot a felfedezés nyomán többen is fel­szólították, hogy ismerje be a tör­ténteket, és kérjen bocsánatot. Nick Harvey, a Liberális Párt szó­vivője szerint már túl késő ahhoz, hogy valakit személyesen felelőssé lehessen nyilvánítani, vagy politi­kailag elszámoltatni, de ahhoz nincs túl későn, hogy a védelmi mi­nisztérium beismerje, mi történt. Egy, a kínzások áldozatait védő orvosi alapítvány szerint is bocsá­natot kell kérniük a brit hatósá­goknak, és kártérítést kell fizetni­ük a hozzátartozóknak. Sherman Carroll a szervezet nevében kije­lentette: „csak mítosz az a sugal­lat, hogy a britek nem folyamod­tak kínzáshoz a II. világháború alatt és közvetlenül utána, mert ezt állítólag nem találták haté­konynak, s ezt a hiedelmet évtize­deken át sikeresen propagálták”. A védelmi minisztérium a fel­szólításokra reagálva elhatároló­dott a dologtól, mondván, hogy a kihallgatóközpontok a külügymi­nisztériumhoz tartoztak. Ez utób­binak a titkosítás alól kikerült do­kumentumai szerint az akkori munkáspárti kormány tagjai min­dent megtettek a foglyokkal való rossz bánásmód eltitkolásáért, részben azért, hogy elfedjék: a britek a náci koncentrációs tábo­rokéra emlékeztető módszereket alkalmaztak. A képeket négy hónappal ezelőtt kivették egy rendőrségi je­lentésből, amely a fogolykínzással foglalkozott egy Hannover köze­lében lévő kihallgatási központ­ban. A jelentést nélkülük adták ki a Guardiannak, amely a tájékozó­dási szabadságot biztosító tör­vényre hivatkozva kérte ki őket. A képek a külügyminisztériumba kerültek, amely csak a lap újabb felszólítására adta ki őket. A fotókat 1947 februáijában ké­szítette a királyi haditengerészet egyik tisztje, aki eltökélte, hogy vé­get vet a kínzásoknak. A védelmi minisztérium továbbra is vissza­tart olyan dokumentumokat, ame­lyek egy másik, London központjá­ban 1945 és 1948 között működte­tett titkos kihallgatóközpontról szólnak. Az illetékesek indoklása szerint azért nem adhatóak ki, mert azbeszt szennyezte be őket. Egyesek szerint a kimaradás jelent instabilitást, mások szerint a felkészületlen belépés Román csatlakozás: késleltessék vagy sem? MTl-HÁTTÉR Magas rangú EU-tisztviselők szerint veszélyes politikai követ­kezményekkel járna Románia és Bulgária jövőre esedékes EU-csat- lakozásának késleltetése. Martin Schulz, az Európai Par­lament (EP) szocialista frakciójá­nak vezetője a brit Financial Times napilapnak azt mondta: a halasztás „a nacionalizmust és a populizmust engedné szabadjára” a két országban. Mindkét ország­ban jelen vannak „ultranaciona­lista, fasiszta és volt kommunista” erők - tette hozzá. Schulz szerint „a fekete-tenge­ri térségben stabilitásra van szükség... Európa nem engedheti meg magának az instabilitás erősödését”. Elmar Brok, az EP külügyi bi­zottságának elnöke ugyanakkor a Financial Timesnak azt mond­ta: „zsarolással felérő érvelés” az, hogy Románia és Bulgária fel­vételének halasztása 2008-ig po­litikai instabilitást teremtene a térségben. Szavai szerint ez ép­pen fordítva igaz, vagyis az te­remthet instabilitást, ha arra fel­készületlen országok kerülnek be az EU-ba. A brit napilap felidézi, hogy Brok egy általa összeállított, a múlt hónapban el is fogadott eu­rópai parlamenti jelentésben „elégtelennek” minősítette „a je­len körülmények között” az EU felvételi kapacitását. Ollie Rehn, az EU brüsszeli bi­zottságának bővítési biztosa azonban szintén a Financial Timesnak írt, hétfőn megjelent külön cikkében úgy vélekedett: a Balkán most „előbukkanhat a na­cionalizmus hosszú alagútjából a fényre... csatlakozva az európai nemzetek családjához, amelyhez tartozik”. Rehn szerint az idei év a lehető legrosszabb időszak arra, hogy a jövőbeni bővítés iránti EU-elkö- telezettség meginogjon, ugyanis ez az az év, amelyben a balkáni térség végre valós eséllyel maga mögött hagyhatja háborús örök­ségét. Az EU-biztos azt írta: 2006 vé­géig a térségbeli országok meg­oldhatják a hágai törvényszékkel folytatott együttműködés problé­máit, és a háborús bűnökkel vá­doltak mindegyike Hágába kerül­het. Ugyanígy lehetséges Koszo­vó, valamint Szerbia-Montenegró státusának rendezése is. Független londoni elemző há­zak valószínűsítik, hogy Románia - amelynek felvételével kapcso­latban a legtöbb kérdés felmerül ­az eredeti időpontban, 2007. ja­nuár 1-jén az EU tagja lesz. Leg­utóbb a Moody’s Investors Service nemzetközi hitelminősítő írta múlt hét végi országjelentésében, hogy a legutóbbi fejlemények alapján Romániának jó esélye van a jövő évi EU-csatlakozásra, ugyanis „történt némi haladás” a brüsszeli bizottság által megjelölt kulcsfontosságú területeken, kü­lönösen a korrupció elleni fellé­pésben és az igazságszolgáltatás reformjában. Mindazonáltal ha az EU mégis a halasztás mellett dönt, annak sem lesz hatása Románia hitel- képességére, mert egy ilyen dön­tésnek inkább intézményi, sem­mint gazdasági alapjai lenné­nek, és a csatlakozás a következő évben így is megtörténne - állt a Moody’s múlt heti londoni elem­zésében. KOMMENTÁR Kis francia forradalom JARÁB1K BALÁZS Hát hol máshol legyen forradalom, ha nem Párizsban. A jó két­száz éve lezajlott nagy francia forradalom mintája és alapja lett minden robbanásszerű változásnak, amely előbbre vitte a társa­dalmat. Számos külföldi forradalmár vett példát a franciákról és dobogni kezd a francia szív, amikor azokra az ősökre gondol, akik pár nap alatt elsöpörték Franciaország rendi uralmát, és megren­dítették Európa addigi politikai berendezkedését. Szép és hasznos teljesítmény volt az. Európa politikai modernizá­cióját tette lehetővé. A büszke franciák ezután különféle okból időről időre felkeltek a 19. és 20. században. Az elmúlt években azonban kissé elszaporodtak az utcai harcok, csak ebben az évben - a francia rendőrséggel együtt - már másodszor láthatjuk a fran­cia fiatalok ezreit utcai akcióban. A kis francia forradalom lángoló autók tucatjain és betört kirakatok százain keresztül jelzi a társa­dalom mély válságát, amely - ahogy már többször is a történelem során - egész Európa problémáját vetíti elő. Felnőni látszik egy olyan nemzedék, amely nem elégszik meg az eddigi politikai kli­sékkel, és képes az európai politikát akár az utcára is kivinni. Lá­zad, de először a régi rend védelmében. Hatalmas irónia az egész mostani kis francia forradalomban, hogy a francia ifjúság a régi európai rend nagy vívmányát, a nyug­díjas állást próbálja meg fejét veszve védelmezni. A francia (és más európai) szociális modell alapja az a rendszer, amely szinte nem teszi lehetővé a munkáltatónak alkalmazottja elbocsátását. Ez a 21. századra rendkívül rugalmatlanná váló rendszer a fő aka­dálya a francia és az európai gazdasági stagnálásnak, mert a fran­cia (és az európai) tőke inkább máshol létesít új munkahelyeket, mint otthon. Nálunk például. Ha nincs munkahely, hamarosan nem lesz mit védelmeznie az ifjúságnak. Nem kevés éjszakájába került az egyébként rendkívül „reakciós” Villepen-kormánynak meghozni a döntést az ominózus tör­vényről. Nincs az a gazdasági elemző, aki ne üdvözölte volna ezt a lépést, de ez korántsem törte le az ifjúság lázadási kedvét. Min­denesetre a jelenlegi francia állapotokat nézve szükség lehet egy új, európai méretű forradalomra. Meglehet, hogy amíg a francia társadalom egy kis reformlépés ellen nagy energiával tiltakozik, egy nagy reform láttán már elfogy az ereje. Csak ki meri azt vég­rehajtani a mai Franciaországban és Európában...? JEGYZET * mm mm mmmmmmmm Árvízi idill KOCUR LÁSZLÓ Fiatal anyukák, szólóban, mély­kocsival. Fiatal anyukák, szóló­ban, sportkocsival. Fiatal anyu­kák, egymással, mélykocsival vagy sportkocsival. Fiatal anyu­kák, apukával, mélykocsival vagy sportkocsival. Mérsékelten fiatal anyukák, nagyobb gye- rek(ek)kel, apukával. Már nem fiatal anyukák - mondjuk így: nagymamák -, különböző korú unokákkal, nagypapával vagy anélkül. Fiatal párok. Fiatal párok kutyá­val. Fiatal párok, kerékpáron, kutyával vagy kutya nélkül. Idő­sebb párok, kutyával. Idősebb párok kutya nélkül, de kerékpá­ron. Visongó csitrik, görkorcsolyán, MP3-lejátszóval. Baseballsapkás legénykék, (ár)vízbeszabott nadrágban, gördeszkán. A teg­nap este belőtt rossz pervitintől vacogva tisztuló suhancok. Ke­zét hátul az övébe dugó, arcát a nap felé fordító rendőijárőr. Továbbá a fentebb nem említett, további embertípusok végelát­hatatlan tömege, egyedül vagy csoportosan, gyalog vagy kere­keken. Mindenki kint van a töl­tésen vagy a hídon. A kispályások telefonnal, a nagy átlag átlagos, digitális fényké­pezőgéppel, néhány komoly arc távcsöves puskányi objektívvei felszerelt géppel fényképezi a várost körülzáró vizet. Ha most látná Johann Strauss, legfeljebb betépve mondaná róla, hogy kék. Nem kék, moslékszínű. Egy, aki mindent visz. A Duna, ahogy csak ritkán látjuk. A határ túlsó oldalán, a vasútál­lomás előtt már átázott a gát, katonák és mávosok mentik, ami menthető, miközben a gát koronáján ott is boldogan, bor- zongva korzóznak a hétvégi nagygyűlésekről mit sem sejtő emberek, a fentebb vázolt össze­tételben. Harmadfokú árvízkészültség. Ritkaság az üyesmi, meg kell nézni, ki tudja, mikor lesz me­gint ilyen. Vidám, közös családi program a hétvégi nagytakarítás után. Elvégre itt a tavasz. HGYELd Lukasenkónál bujkál Hadzics Valószínűleg Fehéroroszország­ban bujkál Goran Hadzics volt horvátországi szerb vezető, felté­telezett háborús bűnös, aki két éve szökött meg újvidéki ottho­nából - értesült a Blic belgrádi napüap. „Korábban azt feltéte­lezték, Oroszországban lelt me­nedékre. Hadzics az 1991-95-ös horvátországi háború idején fennállt Krajinai Szerb Köztár­saság elnöke volt, a hágai Nem­zetközi Törvényszék (NT) a ke- let-szlavóniai horvát polgári la­kosság terhére elkövetett hábo­rús bűntényekkel vádolja. 2004. július 13-án adták át Hadzics tit­kos vádiratát a szerb belügymi­nisztériumnak, ám ő még aznap sietve elhagyta újvidéki villáját, a szökést megörökítették az ENSZ- törvényszék ügyészségének nyo­mozói, akik megfigyelték. A há­gai ügyészség ezzel a csellel kí­vánta bizonyítani, hogy a szerb hatóságok kiszivárogtatott infor­mációkkal segítik hozzá a vádlot­takat a bujkáláshoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom