Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-03 / 78. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 3. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ •• ’ ' V..V.T DIE WELT Az Európai Bizottság azt ter­vezi, májusra elkészülő ország­jelentésében javasolni fogja Bulgária és Románia 2007. ja­nuár 1-jei felvételét az Európai Unióba, ugyanakkor mindkét országot további reformok végrehajtására sarkallja. A né­met lapban ma megjelenő cikk előzetes ismertetése szerint „az Európai Bizottsághoz tartozó magas rangú források” el­mondták, ez lesz a bizottság hi­vatalos értékelése a májusra el­készülő hivatalos jelentésben. Mindazonáltal a bizottság kilá­tásba fogja helyezni, hogy a re­formok elmaradása esetén az uniós pénzügyi támogatások csökkentésére számíthatnak. Noha az audiencia mindenki számára rendkívüli esemény, sokan nem voltak elragadtatva XVI. Benedektől Európai konzervatívok a pápánál XVI. Benedek méltóságtel­jes utóda II. János Pál pá­pának - mondta Milan Gaľa európai parlamenti képvi­selő II. János Pál halálának évfordulója kapcsán. B. SZENTGÁL1 ANIKÓ Az SDKÚ-politikus az Európa Néppárt tanulmányi napjai kereté­ben a Vatikánban is tiszteletét tette. XVI. Benedek ugyanis fogadta az európai parlamenti képviselőket, de meg is várakoztatta őket. Másfél órát vártak rá, s ez alatt - a testőrök figyelmeztetése ellenére - intenzí­ven fotóztak. Van, aki a biztonsági előírásokat megsértve kamerát is becsempészett, mások a mobütele- fonjuk segítségével próbálták meg­örökíteni a pápát és rezidenciáját. „Egy évvel ezelőtt eljöttem az előző pápa temetésére. Magyarországról két busz indult. Az egyikben egy pap volt, s ott gyászos hangulat ala­kult ki. A mi buszunk azonban II. János Pál utolsó szavaihoz tartotta magát, s végig derűsek voltunk. Akkor turistaként, most újságíró­ként jöttem, s most is meghittséget érzek” - árulta el az egyik magyar tévé munkatársa. A legtöbben nem szívesen beszélnek arról, milyen volt találkozni az új pápával, ezt bensőséges magánügynek tartják. A hivatalos udvarias beszédek után a Szentatya a teremből kifelé ha­ladva többekkel kezet fogott. Az egyik EPP-képviselő a feleségén kí­vül elhozta kisbabájukat is, s amint a pápa meglátta, hozzájuk lépett, s megáldotta őket. Noha a vatikáni audiencia min­denki számára emlékezetes ese­mény, sokan nem voltak elragad­tatva XVI. Benedektől: az előző pá­pánál „hidegebb és zordabb” be­nyomást tett rájuk. II. János Pálra még ma is szeretettel emlékeznek. „Személyében olyan vezetője volt az egyháznak, aki közel állt a fiata­lokhoz. Füozófusként, költőként, üldözöttként, s olyan emberként, aki maga is végzett kétkezi mun­kát, mélységes emberiességéről többször tett tanúságot. Képes volt kommunikálni más vallások képvi­selőivel, elsőként látogatta meg a római zsinagógát, párbeszédet kez­dett az iszlám híveivel. II. János Pál szimbólum, halálának évfordulójá­ról nagy tisztelettel emlékezünk” - mondta lapunknak Miroslav Miko- lášik EPP-képviselő. Egy éve húsvét vasárnapján ő is ott volt a Szent Pé­ter Bazilika előtti téren, s az, hogy a jobboldali pártok éppen most tet­ték tiszteletüket XVI. Benedeknél, szerinte jelzi az ÉPP értékrendjét és a keresztény eszmék fontosságát. A Fehér Ház tetszési indexe a mélyponton van, óriási a költségvetési deficit és egyre népszerűtlenebb a háború Konzervatív amerikai szerzők Bush teokráciájáról MTl-HÁTTÉR Washington. Már a konzerva­tív amerikai értelmiségnek is kezd elege lenni George W. Bush elnök országlásából. Egyre több olyan könyv jelenik meg az Egyesült Ál­lamokban, amely azt veti a Fehér Ház lakójának szemére, hogy „teokráciát” hozott létre, csődbe viszi az országot és közben kül­földön az Amerika-ellenességet erősíti. Az Amazon.com internetes könyvterjesztő portál toplistájának az élén Kevin Phillips kommentátor „Amerikai teokrácia: a radikális vallás veszélyei és politikája, olaj és pénzkölcsön a XXI. században” cí­mű munkája áll. Phillips, aki ezek­ben a hetekben országjáró körúton népszerűsíti könyvét, ezt írja: „A vi­lágvége és Armageddon egyesült államok-beli házalói vetekednek bármelyik síita ajatollával, és a két legutóbbi elnökválasztás révén a republikánus párt átalakult az amerikai történelem első vallásos pártjává.” A szerző mindenekelőtt Bush messianisztikus pózaira, az egyhá­zak hatékony választási mozgósítá­saira, valamint a kreacionizmus el­méletének fellendülésére alapozza téziseit. Phillips még tovább megy: úgy véli, hogy „az egyre nyilvánva­lóbb vallásos militarizmus, az ész­nek a hittel való helyettesítése, a hittérítő törekvések, ami ma az Egyesült Államok részéről tapasz­talható, a múltban már olyan hatal­mak bukásához vezettek, mint az ókori Róma, a Szent Inkvizíció Spanyolországa vagy a viktoriánus Anglia.” Bruce Bartlett, Ronald Reagan elnök egykori pénzügyi államtit­kár-helyettese nemes egyszerűség­gel „imposztornak” nevezte köny­vében az ifjabb Busht, aki szerinte pénzügyi csődbe vitte az Államo­kat, és elárulta a reagani örökséget. A Fehér Ház olyan rossz néven vet­te Bartlett kirohanását, hogy fel­mondtak neki a konzervatív Natio­nal Center for Policy Analysis nevű intézetnél. Ám a szakértő nem ma­radt sokáig munka nélkül: tárt ka­rokkal fogadták a liberális Cato Institute-nál. Francis Fukuyama egyetemi ta­nár, aki 1989-ben a „történelem végét” jósolta, majd egyike volt azoknak - 2001. szeptember 11. előtt és után is -, akik a „civilizáci­ók harcát” hirdették, kezdetben e neokonzervatívok oldalán állt. Leg­újabb művében azonban, amely az Ámerika válaszúton címet viseli, már szakít az elnök és köre nézetei­vel. Leítja, hogy amikor 2004-ben egyesek az iraki háborút „vitatha­tatlan sikernek” könyvelték el, nem értette ezt a lelkesedést, miután az Egyesült Államok nem találta meg az állítólagos baki tömegpusztító fegyvereket, ellenben egyre jobban belemerült egy fegyveres felkelés elleni küzdelembe és „unipoláris stratégiáját követve” csaknem telje­sen elszigetelődött a világtól. Fuku­yama szerint nem elég, hogy az Egyesült Államok kijelenti: hege­móniája Jóindulatú”, a hatalmat óvatosan és ésszel kell gyakorolni a világban. Thomas Mann, a Brookings In­tézet politológusa szerint ez a bí­ráló könyváradat tükrözi a jelenle­gi amerikai politikai közbeszédet, miközben a Fehér Ház tetszési in­dexe a mélyponton van, óriási a költségvetési deficit és egyre nép­szerűtlenebb a háború. Áz is so­katmondó, hogy a legkeményebb Bush-ellenes könyvek eddig Ri­chard Clark, a terrorizmus elleni harc volt főnöke, ületve Bush ko­rábbi pénzügyminisztere, Paul O’Neill tollából születtek. KOMMENTÁR Lenin is ott volt! BARAK LÁSZLÓ „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. A komcsi csalt, a komcsi csal, a komcsi csalni fog.” E magasröptűnek szánt, ám meglehetősen alpári lózungot Kerényi Imre - amúgy színházi rendező volt valaha, de most már Orbán Viktor hadnagya - harsogta el tegnap a budapesti Kossuth téren, a Fidesz MPSZ által meghirdetett szolidaritási és „szeretési” napon... Volt persze Gyurcsány bolonddá tétele is, egy alkalmi verse- zet által. Szerzetre, egy másik ember, aki Szentmihályi Szabó Péter névre hallgat. Kivéve, ha a szolidaritás, meg a szeretet nevében ordibál... Számos további emberekkel együtt, akik szokás szerint ku­lisszaként posztoltak a vezérlő tábornok úr körül. Persze Szentmihályiról meg mások, vélhetően, némely rosszindulatú, mocs­kos komcsiságra hajlamos .férgek” terjesztik évek óta, hogy elvesztet­te a józan ítélőképességét... Hagyjuk azonban az efféle sommás mi­nősítéseket, különben is, kit érdekel itt mifelénk, hogy kik és mennyi­re elmebetegek a magyarországi politika porondján!? Van minekünk elég heveny és idült futóbolondunk... Kezdjük tehát elölről: Két, súlyos tömegeket megmozgató demonst­ráció zajlott a hét végén kampánybanzáj céljából, Dunánk túloldalán, Budapesten. Némi groteszk vita, műbalhé után valósultak meg, amely az időpontok körül látszott kibontakozni. A szocik vezére, Gyurcsány Ferenc végül aztán április elsejére verbuválta híveit, a ve­zérlő tábornok, Orbán pedig maradt másodikánál, vasárnapnál. Lát­szólag mindkét rendezvény békésen zajlott, a cirkuszt és kenyeret a népnek jól bevált évszázados elve alapján. Azzal, hogy a „fideszék” jellemzően militánsabbak voltak, mint a szocik. Aminek azért nin­csen különösebb hírértéke, mert egyébként is a vérükben van, más­részt, most még ők vannak birtokon (kormányon) kívül... A szokásos politikai lózungvetélkedő közben egyébként mindkét helyszínen (Andrássy út, Kossuth tér) volt dögivei ún. kulturális betét, civil - értsd, nem szigorúan pártkatonai - szózat is. Természetesen, a „ki a jobb, szebb, okosabb, bátrabb, bizakodóbb, kinek vannak nagyobb szerszámai” tárgykörből. Aztán véget vetettek a zenének, meg min­den, és hazamentek a legények, leányok, mámik, bácsik, mint akik jól végezték dolgukat. Robbantgatás meg sehol! Még jó, hogy a nemzetőr urat, Duray Mik­lóst pártja, az MKP - a hazai kampányra is tekintettel - letiltotta im­már évek óta elhíresült legionáriusi szerepvállalásáról... Nyilván ez­után kerülhetett szóba, hogy eme kitüntetett helyszíneken az ugyan­csak hírhedt Sátor Lajos, az évek óta szökésben lévő dunaszerdahelyi bandita képviseli majd a szlovákiai, akarom mondani, „felvidéki” ma­gyarokat. Mármint, egy-egy nemzeti színű, „Felvidék” feliratú frigylá­dába rejtett semtexszel meglepvén a nagyérdeműt... Azt is beszélik, hogy e jelenést éppen maga Duray akadályozta volna meg. Merő fél­tékenységből, mivel ezúttal nem adatott meg neki, hogy Tőkés László püspök úrral és további notabilitásokkal együtt ott díszelegjen Orbán háta megett... E méltatlan helyzet miatt aztán nem is csoda, hogy Gyurcsány vitte el nála a balhét. No és a mi Dzrurindánk. Duray ugyanis, talán bosszúból, azt sugalmazta egy a honlapján a minap közzétett önképző köri szintű dolgozatban, hogy épp ők ketten sánti- kálhattak a robbantásos merényletek rémhíre ügyében... Nem sem­mi! Hiába, amint az újkori klasszikus kijelentette volt: „Lenin élt, Le­nin él, Lenin élni fog. A komcsi csalt, a komcsi csal, a komcsi csalni fog.“ Csak az nem világos, hogy mi köze van Dzurindának a komcsik­hoz? Hacsak nem szervezte be őt is ez a Pittner, aki a szlovák titkos- szolgálatok Leninje... _____ _____________FIGYELŐ Bon o Berlusconit bírálja Bono, a U2 zenekar énekese azzal vádolta Süvio Berlusconi olasz miniszterelnököt, hogy ille­téktelenül felhasználta őt válasz­tási kampányában, és valótlanul állította, hogy kormánya segítsé­get nyújtott a harmadik világ sze­gényeinek. A Corriere della Sera napilapban megjelent nyüt leve­lében a rocksztár, aki nagy szere­pet vállal az afrikai szegénység elleni küzdelemben, Berlusconi szemére vetette: az 50 millió olasz választónak elküldött, fény­űző kiállítású brosúrájában azt terjesztette róla, hogy gratulált neki a szegény országok számára nyújtott olasz támogatásért. „Saj­nálatos módon Olaszország az ön kormányzása alatt a világ 22 leggazdagabb nemzete között az utolsó helyen állt a harmadik vi­lágnak nyújtott segélyeket tekintve” - szögezte le Bono. ÍZ­JEGYZET A békák vonulása TALLÓSI BÉLA Sokáig ellenálltam. Azt mond­tam, ez még nem olyan, amilyen nekem kell. Bár egyre gyakrab­ban éreztem kényelmetlennek, hogy azt kell mondanom, nincs. De csak azért se adtam be a dere­kam. Nap mint nap, hétről hétre változik, módosul, gondoltam, megvárom, amikor majd a tökélyt kínálják. Amikor már mindent tud, mondjuk, leteszem, és magá­tól porszívózik. Folyamatosan meggyőztem magam, mindig ta­láltam valamüyen indokot, hogy még miért nem. Legutóbb azzal érveltem, ha már eddig vártam, azt a pár évet 2020-ig, 2025-ig ki­bírom. Brit tudósok ugyanis úgy vélik, húsz éven belül üzennek nekünk az űrből értelmes lények. Minek vegyek akkor most, űr­kommunikációra alkalmatlant, majd teleszkóposat veszek, ami­vel a közeledő űrlényekkel is tu­dok kapcsolatot tartani. Közben azonban kiderült, hogy százból már csak egyetlen osztrák fiatal­nak nincs, és úgy döntöttem, ak­kor most. De csak azért, hogy ha nálunk is készítenének hasonló felmérést a magam korúak köré­ben, ne rontsam a hazai statiszti­kát. Vettem. Ám mivel kizárólag csak a statisztika kedvéért, elsüly- lyesztettem a hátizsákom belső zsebébe, és meg is feledkeztem róla. Egyik este végül megszólalt. Aztán jelzett még egyszer, majd másnap este is, de csak harmad­nap tudatosítottam, hogy nem autóriasztó hangja hasítja a leve­gőt az ablak alatt, hanem az én újonnan vett mobilom csörög a hátizsákom zsebében. Telefonál­nom ugyan nem sikerült vele, mert elbénáztam a bejelentke­zést. Pár nappal később kollégám csodálkozva mondta, hogy még nem hallotta a maroktelefonom hangját. Akkor tudatosítottam, hogy a sikertelen telefonálás óta nem hordom magammal, otthon hallgat valahol a sarokban. Azóta azonban mindig a kezem ügyé­ben van. Pár napot odahaza töl­töttem a falumban, s nagy hety­kén vittem magammal oda is. Gyakorlott mobüos rokonaim be­programoztak nekem mindent, amit kell, ismerősök számát, mie­gyebeket, s feltöltekezve vártam, hogy hívjon valaki. Hívott. Ám a túloldalról csak valami hullámzó, tagolatlan hangokat hallottam. Az előbbi hívó néhány perccel ké­sőbb vezetékes telefonon közölte velem, hogy azért nem tud utol­érni mobüon, mert ahol vagyok, ott nincs térerő. Kimentem az ut­cára, előhívtam a számot a me­móriából, s küldtem a kolléga­nőmnek egy üzenetet, érdeklőd­vén, melyikünk ügyeletes húsvét- kor. Jött a válasz, hogy „nem ér­tem, mit szeretnél”. Biztos mellé­pötyögtem a betűket - gondoltam s újrafogalmaztam a kérdést. Újabb válasz, hogy így sem érti. Ekkor már szaporán szívott ben­nem a pumpa. Aztán felhívott az unokahúgom, akinek ugyanaz a keresztneve, mint a kolléganőmé, s közölte: minden bizonnyal nem neki akartam üzenetet küldeni. Hát nem! Na, ekkor vett repülési iramot bejáratlan kis mobilom, s némi turbolenciával dacolva mélyzuhanással landolt a mo­csáriján. És a happy end: másnap lassú vándorlásba kezdtek a békák. Persze nem biztos, hogy migráci­ójuk összefüggésben van az exmobilommal, csak szokásos ta­vaszi vonulásukra indultak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom