Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-12 / 86. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Transzban vagy asszony (Kocsis Adrián és Forró Attila a vágkirályfaiak címadó jelenetében) (Képarchívum) A zsűritagok elhűlve hallgatták a roma vicceket Hastánc, hangulatképek, mákvirágok JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Már hatodszor találkoztak az esztrád szerelmesei Nagyfödéme- sen. A régióban 12-13 csoport működik, akik közül az idén nyolcán el is jöttek, hogy ízelítőt nyújtsanak az elmúlt időszak terméséből. Mézes Rudolf járási Csemadok-tit- kár szerint falvak többségében komoly hagyományai voltak a színjátszásnak, a vágkirályfaiak többször szerepeltek például a szlovák amatőr színjátszás legnagyobb seregszemléjén, a túrócszentmártoni Scénická žatván is. Az elmúlt években a Szepsiben megrendezett Egressy Fesztiválon is lehetőséget kaptak az esztrádcsoportok a bemutatkozásra, s a régióból a vágkirályfaiak és a vezekényiek éltek is a lehetőséggel, sőt komoly díjakat is elhoztak már. Szentgyörgyi Miklós, a Pécsi Iparos Színkör vezetője szerint, aki a zsűriben is helyet foglalt, Magyarországon mélyponton van a falusi színjátszás, s ezen belül az esztrád is. Holott a műfajnak nagyon fontos közösségteremtő szerepe van. S minél kisebb egy közösség, annál nagyobb ez a szerepe. A nyolc csoportot műfajüag sem volt könnyű behatárolni és értékelni, mivel volt csoport, ahol az ének (Diószeg), volt, ahol a tánc (Tallós), volt, ahol a kabaréjelenetek (Sókszelőce, Hidaskürt, Nagy- födémes) domináltak, s volt olyan csoport is, amelyik Rejtő-bohózattal (Nemeskajal) hozta tűzbe a közönséget. A magyarországi zsűritagok elhűlve hallgatták a roma vicceket, s nézték a vezekényiek „saját készítésű” jelenetét, amely szintén a romákat figurázza ki. Ilyesmi odaát teljesen elképzelhetetlen lenne, állították. De hozzá kell tenni azt is, hogy ezek a csoportok, amelyeknek a tagjai együtt élnek a roma etnikummal, igen kulturáltan bántak ezekkel a viccekkel, jelenetekkel. Azt viszont jómagam is sajnáltam, hogy bár némelyik faluban jelentős mennyiségű roma él, a csoportokban nem képviseltették magukat. Három csoport emelkedett ki a mezőnyből, akik nemcsak hevenyészve összeállított műsort hoztak magukkal, látszott a komoly dramaturgiai munka is. A nagyfödémesi Mákvirágok átlagéletkora mindössze 17,5 esztendő, de a negyvenperces műsor, amely a De jó így együtt címet viselte, képes volt mosolyt és könnyeket is csalni a nézők arcára. A jelenetek a házasélet szépségeit és annak fonákját is meg tudták mutatni. A nagyfödémesiek előadásának színvonalát nagyban megemelte az égjük főszereplő, Száraz Pál kiemelkedő teljesítménye. A nemeskajaliak Rejtő Jenő Nincsenek gyerekek c. bohózatát mutatták be, a vezekényiek pedig maguk írtak egy rövid jelenetet, amely egy putriban játszódik. Kár, hogy az előadás a bubamara c. Markovic-slágerre épül, a cselekmény is igencsak sovány, és a játszók sem urai a színpadnak. Dicséret illeti a vágkirályfaiak kerek ösz- szeállítását, akik nem álltak hadüá- bon a konferansziéval sem, valamint a sókszelőceieket, akiknek előadásában saját, házi hangszere- lésű hip-hopot, de a New York, New York c. örökzöldet is meghallgathattuk. A remekül megszervezett rendezvényen a csoportok saját maguk szavaztak a vándorserlegről, amit a vágkirályfaiak vihettek haza. A szepsi országos fesztiválra a vágkirályfaiak mellett a nagyfödémesiek és a sókszelőceiek kaptak meghívást. Egyik név a ruszin lakosságra, a másik hegyre utal Dobóruszka, Hegyi BOGOLY JÁNOS A Ruzka név már 1295-ben megjelenik az írott forrásokban, és sajátságos formaként - Rwzka - ami kiejtésben azonos az előbbivel, arra utal, hogy a község neve írott és kiejtési formában már ekkor egységes volt. Csupán a 19. század elején csapódott hozzá - nyilván megkülönböztetési szándékkal és persze jogos büszkeségből a Dobó előtag, ami általánossá és elfogadottá vált. 1920-ban, a trianoni döntés után kapta a Ruská hivatalos szlovák nevet, amely ma is használatos. A név eredete minden bizonnyal a korai kisorosz (ruszin) lakosság megtelepedésére vezethető vissza. A szorgalmas pápai tizedsze- dők, akik 1332-1337 tájékán baktattak vidékünkön, már Higi néven jegyezték azt a községet, amelyet 19 évvel később Hegiként írnak le, akárcsak 1549-ben, az egri Szent János Könyvben, aztán a Kazinczy Ferenc Zemplén Megyei Levéltár irataiban, 1726-ban már Hegyéként bukkant fel. Ettől kezdve általános a Hegyi megnevezés, amit 1920-ban a hivatalos szlovák Kopčany elnevezés váltott fel. Hegyi neve magyar eredetű. Vagy arra utal - ami valószínűbb - hogy egy kiemelkedő, akkori szó- használattal „hegynyi” magaslaton, vagy esetleg valaminek a „hegyében”, fekszik. Az alapanyag kétszikű lúdtojás, olyan, amelyet a szárnyasfarmokon nem használnak fel, a szemétbe kerülne Hulladékból művészi dísztárgy Rimaszombat. A termékenység, a tökéletesség, az újjászületés szimbólumaként is számon tartott tojás egyfajta mágikus tárgy. Ha még hímes is, szépen mutat a húsvéti asztalon. SZÁSZl ZOLTÁN Él Rimaszombatban egy nyughatatlan, kísérletező kedvű vállalkozó, rengeteg ötlete van, mindemellett kiváló üzletember is. Szomolai Tibornak hívják, s immár negyedik éve egy különleges technológiával áttört tojásokat készít. Tizenhárom mintával dolgozik, s újabbak kialakításán gondolkodik, tervezget. Az alapanyag kétszikű lúdtojás, olyan, amelyet a szárnyasfarmokon nem használnak fel, egyszerűen a szemétbe kerülne, ha Szomolai Tibor ötletességének köszönhetően nem változna át csodálatos műalkotásokká. Elmondása szerint egy áttört, maratásos technológiával elkészített tojást négy munkaóra alatt képes megalkotni egy gyakorlottabb, jó kézügyességgel és a technológia pontos ismeretével rendelkező ember. A technológia nyolc alapfázisból áll, emellett számtalan apró trükkre van szükség, hogy a lúdtojásból leheletfinoman áttört, különleges dísztárgy váljon. Szomolai Tibor nem akarja megtartani magának a titkot, most éppen könyvet ír az áttört tojások készítésének technológiájáról. A műhelyben több ügyes kezű asszony dolgozik, a raktárban pedig külön dobozokban ott várakoznak az értékesítésre szánt darabok. Érdeklődés volna ugyan, ám igazi kézimunkáról van szó, árát sokallja a vásárlóközönség. Pedig akárhogyan is számolja az ember, (Szekeres Éva felvételei) Szomolai Tibor folyton tervezget egy ilyen, műalkotásszámba menő tojásért nem sok a 15 euró körüli ár. Szomolai Tibor szerint ha itthon nem is, de Japánban, Amerikában és Nyugat-Európában van érdeklődés az ilyen kézműipari termékek iránt, csakhogy oda Id is kell jutni, be kell mutatni a terméket, ez pedig már nem kevés pénzbe kerül. Annyi biztos, ezek a tárgyak légiesen könnyűek, csodaszépek, szinte csipkeszerűek, nagyon igényesen kidolgozottak, szép és maradandó ajándékként szolgálnak. A termelés jelenleg a megrendelések alapján folyik, különleges kívánságoknak is eleget tudnak tenni, ha valaki felkeresi őket. A geometrikus, a növényi és a plasztikus minták mellett elkészítettek egy, a rimaszombati címert ábrázoló mintapéldányt is. A kézműipart Szomolai Tibor szerint még mindig nem becsülik eléggé, mint elmondta, minden kiállításon megdicsérik a munkáit, ám amikor kiderül, mennyibe kerül egy ilyen darab, gyakran odébbáll a vásárló. A tojásvarázs azonban már hobbijává vált, egyszerűen képtelen abbahagyni. „Ha másra nem jó, akkor a saját szórakoztatásomra. De azért bízom abban, hogy felfedezik ezeket a különleges és ritka alkotásokat” - mondta Szomolai Tibor. A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
