Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-07 / 82. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 7. Vélemény és háttér 7- Na, készüljetek! Odalenn megkezdődött a kórházi sztrájk, ezért hamarosan megnő a forgalom... (Peter Gossányi rajza) A román átvilágítok minden olyan dossziét átvizsgálnak, melyben szerepel a név Reszkessetek, Popescuk! TALLÓZÓ Ennek sürgős, annak nem Belgrad kész azonnal köz­veden tárgyalásokat kezdeni a pristinai vezetőkkel Koszovó jövőbeni jogállásáról, az ENSZ számára azonban ez nem si­etős, a koszovói albánok pedig végképp nem hajlandóak a szerb féllel tárgyaim kimon­dottan a tartomány státusáról. A Politika című napilap koráb­ban arról számolt be, hogy megváltozott állítólag a belg­rádi vezetők álláspontja, és most már sürgetik a mielőbbi közveden tárgyalást a pristinai albán vezetőkkel a tartomány státusáról. Ugyanennek a na­pilapnak a tegnapi számában ezt megerősíti Szanda Rasko- vics-Ivics, a belgrádi székhelyű koszovói koordinációs köz­pont vezetője. „Ha egyes lét- fontosságú problémák rende­zése a státuskérdéstől függ, akkor készek vagyunk azonnal tárgyalni a jogállásról” - mondja Raskovics-Ivics. A Po­litikának azonban nyilatkozik a státustárgyalások lebonyolí­tásával megbízott volt finn el­nök, Martti Ahtisaari szóvivője is, Hua Csiang, aki szerint az ENSZ-megbízottnak és mun­katársainak „az elkövetkező néhány hónapban nem áll szándékukban siettetni a jog­állásról szóló tárgyalásokat”, egyelőre „semleges” kérdé­sekről kívánják folytami a tár­gyalásokat, a decentralizáció­ról, a kulturális és vallási ha­gyatékvédelméről, a kisebbsé­gijogokról és a gazdasági kér­désekről. A szóvivő szerint mi­előtt napirendre kerülne a jo­gállás kérdése, az említett té­makörökben kell közeledniük az álláspontoknak. Belgrádi elemzők viszont arra emlékez­tetnek, hogy a pristinai politi­kusok továbbra is egyként azt az álláspontot képviselik, hogy bármiről hajlandóak tárgyalni Belgráddal, kivéve a politikai kérdéseket, nem is beszélve a tartomány jogállásáról. Nem tanják valószínűnek, hogy eb­ben az albán vezetők engedé­kenyebbek lesznek. A tarto­mány jövőbeni státusának meghatározását célzó tárgya­lások eddigi három fordulóján csak a hatalmi szervek decent­ralizációjáról és az önkor­mányzati rendszer átalakítá­sáról volt szó, de kézzelfogha­tó eredményük nem volt a megbeszéléseknek, (m) A Securitate Irattárát Vizsgá­ló Országos Tanács (CNSAS) ellenőrizni fog minden olyan dossziét, amelyben szerepel a Popescu név. GARZÓ FERENC Ezt Claudiu Secasiu, a román átvilágító bizottság elnöke jelen­tette be, miután Corneliu Turia- nu, a testület két nappal korábban lemondott elnöke titkosszolgálati múlttal vádolta Calin Popescu Ta- riceanu miniszterelnököt. A köz­élet szereplőinek titkosszolgálati múltja tartotta a legnagyobb izga­lomban az utóbbi napokban a ro­mán politikai közvéleményt. Koa­líciós válság fenyegetett amiatt, hogy Turianut vitatott körülmé­nyek között választották a testület elnökévé. Az ügy megoldódott, Turianu lemondott, helyébe Seca­siu került. De Turianu - aki a koa­lícióban helyet foglaló demokra­ták jelöltje volt - még „visszalőtt”, azzal vádolva a liberális minisz­terelnököt, hogy annak idején együttműködött a Securitatéval. Secasiu erre reagálva az egyik magántelevíziónak adott nyilat­kozatában leszögezte: nem ren­delkezik olyan információval, amely Tariceanu szekus múltjára utalna. Hozzáfűzte: egyetlen olyan listát sem látott, amelyen szerepelne Tariceanu neve. Annyit ígért, hogy a CNSAS az összes olyan dossziét ellenőrizni fogja, amelyben keresztnévtől függetlenül a Popescu név (Tari­ceanu másik vezetékneve) szere­pel. A kormányfő egyébként hiva­talosan felkérte a CNSAS ve­zetőségét, hogy sürgősen el­lenőrizzen és hozzon nyilvános­ságra minden olyan, személyével kapcsolatos adatot, amely fellel­A füstbombával a de­mokrata párt emberének az volt a célja, hogy a káoszt tovább növelje, ez sikerült neki. hető a Securitate irattárában. Az erdélyi Krónika emlékeztet, hogy Tariceanut egyébként már átvüá- gították 2004 őszén, amikor par­lamenti képviselőnek jelöltette magát, mivel a CNSAS a hatályos törvények alapján hivatalból el­lenőriz minden, köztisztségre pá­lyázó személyt. Az Új Magyar Szó (ÚMSZ) teg­napi számában megjelent kom­mentárjában megállapítja: keres­ve sem találhatnánk jobb példát a szénakazal és a tű esetére annál, mint hogy a CNSAS egy bizonyos Popescut keres az összes, e rendkí­vül gyakori román vezetéknevet tartalmazó dossziéban. Durván egymülió - potenciálisan szekus kollaboráns - Popescu retteghet most attól, hogy „horogra akad” - állapítja meg az írás szerzője. Amúgy Corneliu Turianu, a le­mondott CNSAS-elnök megle­hetősen csúnyán búcsúzott a tes­tület éléről - olvasható a cikkben, melynek írója megállapítja: ha a liberális pártelnök-kormányfő állí­tólagos ügynökmúltjával kapcso­latos füstbombával a demokrata párt emberének az volt a célja, hogy a káoszt tovább növelje, ez sikerült neki. A román közéletben egyébként aligha kezdődhet el az olyannyira szükséges „nagytakarí­tás” - úja a szerző, aki szerint a so­rozatos „keresztbe tevések” és a politikai ellenakarat mellett nem lehet arra számítani, hogy az ese­ményektől eltelt húsz évnél hama­rabb fény derülhet a kommuniz­mus bűneinek jelentős részére. A szerző az MTI bukaresti tu­dósítója A Hamász radikális mozgalom magas rangú vezetője üzent Kofi Annannak, az ENSZ főtitkárának Mahmúd Zahar cáfolja, amit leírt a levélben MT1-1SMERTETÉS Cáfolta Mahmúd Zahar palesz­tin külügyminiszter, aki egyben a Hamász radikális iszlám mozga­lom egyik magas rangú vezetője, hogy Kofi Annan ENSZ-főtitkár- hoz küldött levelében említést tett volna egy izraeli és egy palesztin állam egymás mellett létezésén alapuló közel-keleti rendezési el­képzelésről. A hivatkozást úgy le­hetett volna értelmezni, hogy a Hamász - korábbi elveivel ellen­tétben - elismeri Izrael jogát a lé­tezésre. A levélből a francig hír- ügynökség közölt részleteket. „Azért írtam Önnek ezt a leve­let, hogy együtt dolgozva a kvar­tettel (az ENSZ, az Egyesült Álla­mok, az Európai Unió és Oroszor­szág alkotta közel-keleti közvetítő négyessel) komoly és konstruktív párbeszéd kezdődjön a Palesztin Hatósággal és új kormányával. Re­mélem, hogy együtt dolgozok a nemzetek közösségével és a kvar­tettel azért, hogy továbbra is tá­mogassák a palesztin népet és in­tézményeit, segítsék hozzá legitim jogainak érvényesítéséhez, ideért­ve független és teljes egészében szuverén államának megteremté­sét, fővárosaként Jeruzsálemmel, és a palesztin menekültek jogait, beleértve a visszatéréshez, és a kártérítéshez való jogukat. Azt is reméljük, hogy bizonyos országok felülvizsgálják álláspontjukat és elsietett döntéseiket, különösen ami a segélyek visszavonását, va­lamint a párbeszéd helyett a fe­nyegetéshez való folyamodást ille­ti. Szeretném Önt meggyőzni ar­ról is, hogy kormányunk készen áll a komoly és alkotó szellemű párbeszédre, készek vagyunk együttműködni az ENSZ-szel és a világ országaival a béke és a nem­zetközi biztonság előmozdításáért azáltal, hogy térségünkben meg­teremtjük a békét és a stabüitást egy átfogó és igazságos megoldás keretében. Izrael, a megszálló ha­talom folytatja törvényellenes te­lepespolitikáját földünk lefoglalá­sával és annektálásával, amivel megpróbál kész tények elé állíta­ni. Ezt tették a kolóniák kiteijesz- tésével, ideértve az El nevet viselő terv megvalósításának elkezdésé­vel, aminek az a célja, hogy teljes egészében bekebelezzék Kelet-Je- ruzsálemet és egymástól elszige­telt kantonokra szabdalják fel Ciszjordániát. Mindezzel kiegé­szülnek a Jordán folyó völgyének elszigetelésére, a lakosság szabad mozgásának megakadályozására, házaiknak megsemmisítésére tett új keletű izraeli intézkedések, amelyeknek az a céljuk, hogy tá­vozásra kényszerítse őket és (Izra­el) annektálja ezt az övezetet. Vé­geredményben ez csökkent min­den reményt arra vonatkozóan, hogy egyetértés szülessen a végle­ges és békés rendezésről két állam megteremtését előirányzó megol­dás alapján. Felszólítjuk a nemze­tek közösségét, hogy utasítson el mindennemű egyoldalú megol­dást vagy intézkedést, vállalja kö­telezettségeit és felelősségét külö­nös tekintettel a nemzetközi hu­manitárius jog tiszteletben tartá­sára a megszállt területeken, ide­értve Kelet-Jeruzsálemet, miként azt a Biztonsági Tanács több hatá­rozatában megerősítette. Azt kí­vánjuk, miként a vüág bármely né­pe, hogy békében és biztonságban élhessünk, és népünk élvezhesse a békét és függetlenséget szomszé­daink mellett a vüágnak ezen a szent helyén.” KOMMENTÁR Feri és Viktor MOLNÁR NORBERT Tegnapelőtt este a magyar televíziók, rádiók és honlapok nagy nyil­vánossága előtt csapott össze a két magyar miniszterelnök-jelölt, Gyurcsány Ferenc jelenlegi és Orbán Viktor volt kormányfő. Ahol a politika kétpólusú, ott a választások előtt megtehetik ezt, nálunk kis­sé megerőszakolva a rendszert Dzurindát és Ficót szokták belekény­szeríteni ebbe a szerepbe. Mindenesetre egy kívülállónak Gyurcsány és Orbán vitáját szemlélve világos lehetett, hogy egy kormányfő és az ellenzék vezére beszélget. A gond csak az, hogy Orbán viselkedett kormányfőként, Gyurcsány pedig ellenzéki vezérként. Orbán olyan visszafogott volt, múlt még soha. A Fidesz jókora baklövéseket köve­tett el a kampány során, de most valamilyen médiaszakember na­gyon okosan azt tanácsolta Orbánnak, ne is vegye figyelembe, hogy Gyurcsány majd ott áll vele szemben, ő a néphez beszéljen. Tette ezt feliilnézetből, intellektuális pózba vágva magát. A nép hangja ezút­tal Gyurcsány Ferenc volt, aki csípőből tüzelt. Egyértelműen ő volt a felkészültebb, a kompetensebb, a jobb, a nagyobb színész. Olyan megsemmisítő mondatokat vitt be Orbánnak, mint: Ön vüág- csúcsot döntött, mert öt percig beszélt a magyar gazdaságról úgy, hogy egyetlen számot sem mondott; vagy: ez már a harminckettedik válasza, amelyben támogatásnövelést ígér, csak azt nem mondja, miből. Gyurcsány Ferenc azonban túllőtt a célon. Színészi teljesítmé­nye ripacsériába csapott át, agresszív volt és kioktató. Egészpályás letámadást alkalmazott, ami megbosszulhatja magát. Az emberek általában szeretnek együtt érezni a vesztessel, a lehengerlés feléb­reszti bennük a szolidaritásérzetet. Hogy Orbánnál mennyire volt tudatos az, hogy nem ment bele a Gyurcsány által provokált „szidjuk egymást” játékba, nem tudom, de hogy egy idő után már rá is ját­szott szerencsétlenségére, az biztos. Pedig Orbánt nem abból a fából faragták, akit csak úgy meg lehet alázni. Ezért inkább a tudatosság felé hajlanék. Összegezve: mondandóban Gyurcsány messze megverte Orbánt, aki részéről a közhelyek pufogtatásán kívül többre nem tellett. Formai­lag azonban Orbán győzött, pontosabban Gyurcsány legyőzte önma­gát. Pökhendi volt és alázós, így akár azt is mondhatnék, döntetlen­re hozták a partit. Csakhogy az emberek nagy része nem értelmi, hanem érzelmi alapon szavaz, vagyis a nagyobb hatást Orbán érte el. De ezt a mondatot sem ártana árnyalni. Magyarországon ugyanis éppen a kétpólusú rendszer hatására a választói kártyák is le vannak osztva. Ritkán fordul elő, hogyha egyszer valaki MSZP-szavazó, át­szavazzon a Fideszre, és fordítva. Vagyis a játék inkább arról szól, hogy a két kispárt, az SZDSZ és az MDF bejut-e a parlamentbe. Mert az alakíthat a választások után kormányt, amelyiknek kispártja ott lesz az Országgyűlésben. Márpedig a tegnapelőtti vita inkább az SZDSZ-nek kedvezett, mint az MDF-nek. A kenetteljes Orbán Viktor azt a képet sugározta az MDF szavazói felé, hogy nem vagyok én mumus, mint ahogy Dávid Ibolya elnökötök azt nektek sugallja. Az MDF-választó éppen ezért meginoghat. Míg Gyurcsányból azt szűrhette le az MSZP és az SZDSZ között ingadozó, hogy mégse erre az agresszív tudálékos fazonra kellene szavazni. Summa summarum: apró pirruszi győzelmek itt is, ott is. Győzni is tudni kell. Hát még veszíteni. _____JEGYZET Nárc isznap, együttérzés PÉTERFl SZONYA Szlovákiában évente 23 ezer ember szembesül a daganatos kórral, 11 ezer beteg számára a rák végzetes. Nemcsak azért, mert a korszerű gyógyszer, ke­zelés hatástalannak bizonyul, hanem azért is, mert sokan kés­ve keresik fel orvosukat. Akik sejtik, hogy komoly bajról van szó, ám nem mernek szembe­sülni a tényekkel. Mert tartanak az egészségesek társadalmának kiközösítésétől. A Rákellenes Li­ga által szervezett nárcisznap az együttérzés szükségét hangsú­lyozza, és adományokat gyűjt a rákbetegek megsegítésére. Hi­szen nincs olyan ország, amely képes volna egyedül fedezni a daganatos betegek kezelésével járó kiadásokat, a különféle tá­mogatásokat. Nem titok, Szlo­vákiában az adománygyűjtés nem egyszerű feladat. Bár az el­telt tíz év alatt egyre magasabb összeg került a polgári társulás számlájára, az anyagiak jelentős része a lakosság húsz-száz ko­ronás adományaiból gyűlt ösz- sze. Mert főleg azok adnak, akiknek családjában van, volt rákos beteg. „Az eltelt esz­tendők alatt meggyőztük a köz­véleményt, hogy a rákellenes harc közös erőfeszítést igényel, hiszen a jóléti államokban sem hárul a költségek fedezése kizá­rólag az államra. Nem adjuk fel, noha sejtjük, hogy a mai, jubüe- umi nárcisznapon nem sikerül összegyűjteni annyi pénzt, 70 millió koronát, mint a fennállá­sának tizedik évfordulóját ün­neplő ír ligának” - mondja Éva Siracká elnök. A célkitűzések megvalósításához anyagiakra van szükség, de értékrendünk módosítására is. És nem csupán ezen a napon. FIGYELŐ OROSZ SAJTÓ Oroszországnak integrálnia kell a fehérorosz fegyveres erőket, és nem veszítheti el a nemzetközi­leg el nem ismert, szakadár Dél- Oszétiát, Abháziét és Dnyeszter­vidéket - vélekedik Natalja Na- rocsnyickaja, a duma külügyi bi­zottságának alelnöke. A Nyugat még inkább elszigeteli Fehér­oroszországot, viszont Oroszor­szágnak a katonai-stratégiai tér egyesítésére kell törekednie, (m)

Next

/
Oldalképek
Tartalom