Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-05 / 80. szám, szerda
www.ujszo'.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 5. Szülőföldünk 31 A mai gyerekek nem ugyanolyanok, mint a húsz-harminc évvel ezelőtt voltak, de még a tíz évvel ezelőttiekkel sem lehet összehasonlítani őket „A gyereket kell tanítani, nem a tanagyagot” „Sajnos még mindig a biflázó tanulót szereti a pedagógusok nagy többsége" (Szűcs Éva felvétele) A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége idén Kozsár Juliannának, a kassai Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia tanárának ítélte a Felvidéki Magyar Pegagógus Díjat. Vele készült a következő beszélgetés. JUHÁSZ KATALIN Mikor tudta meg, hogy idén ön lesz az egyik díjazott, és hogyan reagált a hírre? Kedden kaptam egy sürgős értesítést a postáról. Pék László, a szövetség országos elnöke közölte velem, hogy az elnökség döntése értelmében egy pedagógustársammal együtt Felvidéki Magyar Pedagógus Díjban részesítenek. Heves szívdobogást kaptam, mert a területi választmány ülésén arról született döntés, hogy egy vidéki nyugdíjas pedagógust javaslunk a díjra. A választmány tagjai a hátam mögött összebeszélve tették meg javaslatukat. Nem csoda hát, hogy a meghatottságtól gombóc ugrott a torkomba, s az utolsó pillanatig nem tudtam, végül is ki javasolt. Emlékszik, mikor határozta el, hogy pedagógus lesz, és milyen megfontolás alapján döntött így? 1982-ben még tervezőmérnökként dolgoztam egy tervezőintézetben. Egyszer csak megszólalt a telefon, és Boda Pál, az ipari akkori igazgatója minden teketória nélkül megkérdezte, nem akarok-e az „ipariba” menni tamtam. Akartam. Az ön eredeti képzettsége gépészmérnök, és a fűtési rendszerekkel foglalkozott behatóbban. Mennyire tudta hasznosítani az egyetemen tanultakat későbbi pedagógusi munkája során, és mi minden újat kellett megtanulnia az évek alatt? Csak az utolsó nyolc évben foglalkoztam fűtési rendszerekkel és hőerőművek tervezésével. Előtte a vasgyárban és még előbb a füleki zománcgyárban konstruktőrként dolgoztam, szerszámtervezéssel foglalkoztam, illetve megmunkálógépek alkatrészeinek rajzolásával, tehát abszolút gépészettel. Az egyetemen gépészeti technológiát tanultam, amit teljes egészében hasznosíthattam az ipariban. Persze, alaposan el kellett mélyülni egy-egy tantárgyban, hiszen tudni valamit és átadni, megmagyarázni vajamit óriási különbség. Ki kellett találni, hogyan tanítsam meg úgy, hogy érthető legyen a 15 éves gyermek számára is. Tehát tanítani kellett megtanulnom. A rozsnyói találkozón szó esett a tanárképzés feljesztésé- nek fontosságáról, a perem- és szórványvidékek oktatási intézményeinek felzárkóztatásáról és a szakmai autonómia szükségességéről. Mi a véleménye e témákról? Sajnálatos módon állami szinten mind a mai napig nincs megoldva a magyar pedagógusok továbbképzése. A Selye Egyetem és a szövetség mellett megalakult egy Pedagógiai Intézet, amely már rendelkezik néhány akkreditált programmal. Ezek a programok megrendelhetők a tantestületek számára. Meggyőződésem, hogy minden pedagógusnak szüksége van bizonyos időközönként új módszerek, a világban kifejlesztett új trendek megismerésére. A mai gyerek nem ugyanolyan, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, de még a tíz évvel ezelőttiekkel sem lehet összehasonlítani őket. Ezért abszurdnak tartom, hogy egyesek ma is úgy tanítanak, ugyanazt követelik, ahogy valaha megtanulták. Magyarországon kötelező a hétévenkénti továbbképzés, és több ezer akkreditált programból válogathat a fejlődni vágyó pedagógus. Anyagi fedezet is van rá. A szövetség berkein belül négy Regionális Pedagógiai Központ alakult Királyhelmecen, Rimaszombatban, Galántán és Komáromban. Rendszeresen hívnak előadókat egy-egy aktuális témára, amelyet vagy több iskola pedagógusai számára, vagy egy-egy nagy iskola tanárainak visznek helybe. Mi itt Kassán és a hozzátartozó régióban mindössze öt teljes szervezettségű magyar iskolával rendelkezünk, beleértve az Iparit és a gimnáziumokat is. Tehát erősen szórványnak számítunk. Az RPK-k mindegyike messze esik, tehát a területi választmány mindenkori elnökének feladata pályázni és megszervezni egy-egy továbbképzést. Ma már minden iskolának ki kell találnia önmagát, főként a középiskolának. Ki kell dolgoznia saját programját, küldetésnyilatkozatát, világosan meg kell határoznia a célt: milyen tudású gyerkeket aka- r kibocsátani az iskolapadból. Ön szerint manapság „piacképes tudás” birtokába juthatnak a középiskolások, vagy ki-ki úgy boldogul érettségi után, ahogy tud? E téren szkeptikus vagyok. A tananyag nem változik a változó vüág függvényében. Ha arra gondolok, hogy szlovákórán nem arra törekszünk, hogy beszélni tudjanak a tanulók, hanem az irodalmi adatok memorizálását kérjük számon, miközben az orvosnál nem tudja megmondani jövetele okát, bizony elszomorodom. Egyszerűen nem tanítjuk meg mozogni a világban a gyerekeket, eladni magukat a munkaerőpiacon. A tananyag és az előírt követelmények alig teszik lehetővé, hogy készségeket tanítsunk, hogy kialakítsuk a tanulókban az egész életen át tartó tanulás képességét, pedig enélkül ma már nem boldogulhat egy ember sem. Mit szól ahhoz a feltevéshez, hogy a valódi tehetségek kétharmada az alulteljesítő tanulók között keresendő? Valószínű, ezek a tanulók fittyet hánynak a leckére, és azzal vannak elfoglalva, hogy mi történik körülöttük, a mindennapokból tanulnak, olyan információkat gyűjtenek, amelyek a világról szólnak, a megélhetésről, és nem törődnek a bálázással. Mert sajnos még mindig azt a tanulót szereti a pedagógusok nagy többsége, aki a feladott leckét a meghatározott oldalról tudja. Hogy alkalmazni képtelen, az már nem érdekli. így aztán az ún. jó tanuló ugyan tiszta egyes bizonyítvány birtokosa lesz, de nem tudja, mit kell ahhoz tennie, hogy profitáljon a sok elméleti tudásból. Milyennek ítéli a hazai közoktatás színvonalát? Úgy érzem, bőven van teendő. A közoktatás nagyon sürgősen reformálásra szorul. Meglátásom szerint az alsó tagozatos pedagógusok vannak leginkább a helyzet magaslatán. Minél feljebb megyünk, annál kevésbé törődünk a neveléssel és a készségek elsajátításával, illetve a pedagógusok nehezen tudják átlépni saját árnyékukat. Azt akarom mondani ezzel, hogy le kell ereszkedni végre a gyerekhez, és őket kell tanítani, nem a tananyagot. Kérdésessé vált a regionális művelődési központ további létezése Elmarad a könyvtárak fejlesztése Könyv alakban is megörökítették a jókai táncokat, képek illusztrálják a kiadványt „A Bertóké és társai” SZÁZ ILDIKÓ Nyitra. Az amatőr kultúra és a sport anyagi támogatására kiírt pályázat keretében a Nyitrai Kerületi Önkormányzat két évvel ezelőtt 1,5 milliót, tavaly 4 millió koronát osztott szét a pályázók között. Molnár Péter, a megye kulturális főosztályának vezetője, akit a leváltása előtti utolsó munkanapján látogattuk meg a hivatalában, elárulta, idén 529 pályázójuk van, a támogatást igénylő szervezetek fele magyar. „Összesen 25 millió koronának megfelelő összeget kértek a pályázók, ennek csupán az 1/5-ét hagyták jóvá legutóbbi ülésükön a megyei képviselők. Szerencsére, a támogatásra leginkább érdemes szervezetek válogatását még mi végezhettük el” - tájékoztatott Molnár Péter. Sajnos, annak ellenére, hogy a megyei kulturális szervezetek számára erre az évre 214,476 millió koronát hagytak jóvá a képviselők, a kultú„Több kellemetlen esemény is várható" (Csuport István felvétele) ra területén több kellemetlen esemény is várható. „A megyei fenntartású színházak esetében 1,3 millió koronát kellett szétosztani a két szlovák és egy magyar színház támogatására, ebből csupán százezer korona jutott Komáromnak. Úgy tűnik, nem valósul már meg az az elképzelésem sem, hogy a Jókai Színház mellett egy bábszínház jöhessen létre. Az Ersekújvári Művelődési Központ tavaly 7 millió koronából gazdálkodott a kihelyezett részlegekkel együtt, idén 6,5 milliót kap. Kérdéses ugyanakkor az intézmény jövője, annak további létezése” - egészítette ki az elmondottakat Molnár. Tavaly az Anton Bernolák Könyvtárban találkoztak a megyei intézmény dolgozói, a helyi könyvtárosok és a polgármesterek. Céljuk a községi könyvtárak fejlesztése volt, a polgármesterek örömmel üdvözölték az elképzelést, hogy könyvtáraik egyfajta szellemi műhellyé, kulturális központtá válhatnának a faluban. Információs fejlesztésük folytán szorosabban együttműködhetnének a megyei kulturális intézményekkel. Molnár Péter szerint a megyei választások után megváltozott politikai erőviszonyok miatt erre már nem lesz se pénz, se akarat. A garamkövesdiek két nemzetközi pályázatot is benyújtottak Tornaterem lesz az egykori raktárból ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Garamkövesd. A Párkánytól alig kőhajításnyira található falu önkormányzata két nagyobb, nemzetközi pályázaton is részt vesz idén. Az INTERREGIII-A, a határon átnyúló együttműködési programban a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen pályáznak a község üdülőközpontjának teljes felújításáért, 12 millió korona értékben. Az egykori Doprastavtól átvett épületet korszerűsítik, s lesz két napkollektoros fürdőmedence is. Az egykori raktárcsarnokot szintén felújítják, tornatermet alakítanak ki benne. „Mivel Garamkövesd nagyszerű turisztikai és természeti adottságokkal bír, a felújított üdülőt az iskolaévben ún. erdei iskolaként szeretnénk működtetni, tanösvénnyel is rendelkezünk” - mondta el lapunknak Sírva Judit polgármester. A községet szeptemberben értesítik a pályázat eredményéről, siker esetén októberben elkezdik a munkálatokat, s a jövő nyáron már az új üdülő fogadná a vendégeket. A falu abba az uniós projektbe is benevezett, melynek keretében Norvégia kormánya folyósít céltámogatást. A kövesdiek a helyi tájház kialakítására, két utca leaszfaltozására és a szennyvízcsatorna- hálózat befejezésére pályáztak 19 millió koronáért. „A tájház épületét a Jednotától vettük meg, sikerült megóvnunk a további állagromlástól, új tetőt húztunk rá. Ha most a norvég pályázatunkat is kedvezően bírálják el, akkor a csatornahálózat kiépítését is be tudjuk fejezni” - mondta a polgármester asszony. A norvég pályázat eredményéről leghamarabb májusban értesítik a falut, ugyanakkor a garamkövesdiek azonnal munkához tudnának látni, mert mindkét projekt esetében lezajlott már a közbeszerzési eljárás, kivitelező is van. (buch) (Szőcs Hajnalka felvétele) FARKAS ANNA Jóka. Ünnepélyes hangulat uralkodott a jókai kultúrházban 2006. március 10-én. A jókaiak büszkén jártak-keltek, beszélgettek, koccintgattak, és erre meg is volt minden okuk. Hiszen nem volt még arra példa, hogy egy falu hagyományos táncai könyv alakban, szóban, képekben és egy néptánckutató által leírt formában megjelenjenek. Jóka hagyományos táncait bemutató A Bertóké és társai című könyv bemutatóján jelen volt Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is. Nagy sikere volt a Csemadok mellett működő hagyományőrző tánccsoport, a Malmos és Kismalmos táncegyüttes közös bemutatójának, ezzel is bizonyítva, hogy a jókai hagyományos táncok őrzői éberek és frissek, tudatosan adják át a kincset az utánuk jövő generációnak. Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára, aki társszerzőként volt jelen, vállalta a házigazda szerepét, az ő közreműködésével Igényes, szép kivitelű kiadvány mutatkoztak be a szerzők és a vendégek, Fügedi János néptánckutató és tánclejegyző a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, Takács András néptánckutató és koreográfus, aki a könyv kapcsán végzett kutatómunkáról beszélt. A kiadó képviseletében Huszár László, a Csemadok Du- naszerdahelyi Területi Választmányának titkára szólt a jelenlévőkhöz, megosztotta tapasztalatait a közönséggel Bors Éva pedagógus, néprajzos. A Centro Nitra bevásárlóközpont napokon belül megnyitja kapuit. Az épületben a Hypernova hipermarket- jén kívül további 65 üzlet várja a vásárlókat, többségük márkás termékeket árusít majd. (Képarchívum)
