Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-05 / 80. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. április 5., szerda 3. évfolyam, 14. szám Vandálok garázdálkodnak A városban szinte nincs olyan középület, melynek falai ne lennének összefirkálva 30. oldal 31. oldal „A gyereket kell tanítani, nem a tanagyagot" Kozsár Julianna szerint a mai gyerekek nem ugyanolyanok, mint a húsz évvel ezelőttiek Turistavonat közlekedik Nyitra belvárosában Sínek nincsenek, a szerelvény kerekeken gördül végig a városon ^ 32. oldal Az egyik ház összedőlt, a másik tizenöt év alatt sem készült el. A család mégis kénytelen volt beköltözni a félig kész, vakolatlan épületbe. Prochászkáék két háza „Itt álltunk a romok között összepakolva, és nem volt hová mennünk" (A szerző felvétele) Érsekkéty. Két ház állt a Prochászka család udvarában. Az egyik majdnem kétszáz éves két szoba-kony- hás vályogház volt, március 3. óta már csak romhalmaz. A másik egy hatalmas alápincézett, emeletes, tetőteres, 15 éve épülő, egyelőre lakhatatlan ház. Március 3- tól 19-ig hosszú utat járt be a család, de csak annyi történt, hogy néhány méterrel odébb költöztek, egyik házukból a másikba. FORGÁCS MIKLÓS Már hetek óta recsegett, ropogott minden, Prochászkáék éjjelente minden kis zörejre fölriadtak. A katasztrófa március 3-án, pénteken délután fél háromkor történt. „A fal kezdett szétrepedni, pattogott a vakolat, recsegtek és meghajlottak a gerendák” - mesélték a család tagjai, az ötvenéves Katalin, férje Ferenc, a 21 éves Kati és a 23 éves Feri. A legkisebb lány hét közben nincs otthon, udvardi középiskolás. Mivel előző héten, február utolsó vasárnapján, a homlokzat ablak alatti részéből már kiesett egy faldarab, a tragédia hetét albérletkereséssel töltötte Katalin asszony. „Bejártam az egész falut, vannak üres házak, de senki sem akarta bérbe adni, mindenki megvásárlásra kínálta. Telefonáltam mindenhová, úgy tűnt, egy háztulajdonos hajlik a bérbeadásra, sokat egyezkedtünk. Péntek reggeltől csomagoltunk, készültünk az átköltözésre. Fél háromkor megmozdultak a falak, nagyon megijedtünk, látszott, hogy vége” - mesélte az asszony. A holmit kapkodva, gyorsan kiráncigáltuk az udvarra, a végén már alig mertünk bemenni, mert műiden pillanatban leszakadhatott a tető. Ot órakor pedig jött a telefon, hogy mégsem adják bérbe a házat, csak megvenni lehet. Ott álltunk az udvaron a romok között. Ekkor mentem el a polgármester asszonyhoz, hogy segítsen. A „Fehér Házra” gondoltam, a szövetkezet irodái voltak ott. A polgármester asszony megígérte, megbeszéli a végrehajtóval, mivel a szövetkezet csődeljárás alatt van. Azóta nem esett erről szó. Aznap este, pénteken a fiam barátjánál aludtunk itt a faluban. A fiam öt évet dolgozott Kuralon, az ottani polgármester nagyon segítőkész volt. Az orvosi rendelőintézet épületében van egy lakás, azt felkínálták, az egész falu beleegyezett. Sajnos a higiéniai előírások miatt egy másik WC kellett volna, erre viszont nem volt pénzünk”. A hétvégét már egy baráti családnál töltötték Prochászkáék, akik a kiköltözésben, s a ház lebontásában is segítettek. A falu szélén egy A katasztrófa március 3- án történt. A fal kezdett szétrepedni, pattogott a vakolat, recsegtek és meghajlottak a gerendák. kis ház egyetlen lakható szobájában szorongtak két héten keresztül kilencen. A vendéglátók öten vannak, a három kisgyermek közül,a legkisebb még csak négy hónapos. Prochászkáék már tizenöt éve építkeznek. „Mikor megvettük húsz éve ezt a házat, fel akartuk újítani, de mondták a szomszédok, meg ne mozdítsuk, mert összedől. Inkább elkezdtünk építkezni” - mesélte az asszony. Száznyolcvanezer korona vissza nem térítendő kölcsönt vett fel a család. Prochászka Ferenc akkor még a földműves szövetkezet alkalmazottja volt, mire elfogyott a pénz, már munkanélküli volt. Az asszony se dolgozik, már három éve egészségi problémákkal küzd. A gyerekeket taníttatták, a fiatalok is dolgoztak, de most nincs munkájuk. Prochászka Katalin a „gerendaügy” óta nem szívesen fordul a polgármester asszonyhoz. „Hét éve kérvényeztem, hogy segítsen az önkormányzat. Nem pénzt akartam, hanem gerendákat a tetőre, itt van a fűrésztelep, a község megvette volna a faanyagot, én meg részletekben kifizettem volna. Nem akartam ingyen, csak egyszerre nem volt annyi pénzem. Választ sem kaptam a hivatalosan beadott kérvényemre. Meg kellett vámom, amíg a nagyobbik lányom munkába áll, s ő vett fel százezer korona kölcsönt, hogy tető legyen a fejünk fölött. Adófizető polgárai vagyunk a községnek, s nagyon rosszul esett, hogy a polgármester nem figyelt oda ránk” - mondta Prochászkáné. „Abban kértek segítséget, hogy a faluvégi volt szövetkezeti irodába beköltözhessenek. Sajnos a szövetkezet ellen csődeljárás indult, így zárolták a szövetkezeti vagyont is, és nem tudtam elérni az illetékest, aki dönthetett volna. Azok közül a házak közül, melyek üresen állnak, kevés lakható. Ott van az udvarban a félig kész, új családi ház, remélhetőleg azon fognak iparkodni, hogy mihamarabb beköltözhessenek” - mondta Mikus Irén polgár- mester. „Munkával most is segítettünk, a gerenda és a falak szétszedéséhez küldtem ki munkásokat, nehogy baleset történjen. Legalább ötvenezer koronába került volna az a faanyag, amit kértek, akkora ösz- szeggel nem tudtuk a családot segíteni” - mondta a polgármester. A Prochászka család végül március 19-én visszaköltözött az udvarba, beköltözött a félig kész házba. Bohák Béla alpolgármester közvetített a család és a polgármester között. Mikus Irénnel együtt elmentek megnézni a „portát”. Elbeszélgettek az évtizedes tüskéről, a „gerendaügyről”. Az önkormányzat megígérte a családnak, hogy két helyiséget kivakoltatnak. Prochászkáék addig is kályhával fűtenek, melynek csövét az ablakon vezették ki. A helyzet megoldódni látszik, a körülmények még háborúsak, de az évtizedes feszültségek oldódnak. Az újabb örömteli fordulat, hogy március 20-tól a két gyerek, Feri és Kati is dolgozik Magyarországon. „A ház befejezéséhez még legalább két-háromszáz- ezer korona kell, remélem, hitelekből sikerül előteremteni a pénzt” - mondta Prochászka Katalin. Már vakolják a helyiségeket. A szükséges anyagok a községháza udvarán vannak, egy kőműves vezeti a munkákat, de az ösztönző programban dolgozó munkások fokozatosan lemorzsolódtak. „A bontásnál még ők ajánlkoztak, de amióta megtudták, hogy a község így segít, az egész falu ellenem fordult. Azt mondják, ők is kérhetnének segítséget, nekik is oldja meg kisebb- nagyobb problémáikat a község, nem jönnek ide dolgozni, nekik is megvannak a gondjaik” - kesergett Katalin asszony. Majd hozzáfűzte: „A község felajánlotta, segít lakhatóvá tenni két szobát. Már bánom, hogy belementem, nem akartam, hogy szájára vegyen a falu. Pedig nem fogadom el ingyen, részletekben kifizetem a költségeket, adják ide a számlákat, s fokozatosan mindent visszatérítek. De brigádosok nélkül nehéz lesz befejezni. Egy munkás az előbb mondta nekem, hogy senki sem akar itt dolgozni. Pedig dolgoznak a gyerekek, a lányom betegen jár munkába, de eljár, mert muszáj” - mondta az érsekkétyi asszony. Kizárólag a Bodrog jobb partján, a Zempléni-szigethegységben fordul elő, Ladmóc és Szőlőske határában Sok botanikus szerint ez a legszebb vadvirág BOGOLY JÁNOS Talán a kosborféléken és a rózsaféléken kívül egy családnak sincs annyiféle alakú, színű virága, mint a boglárkaféléknek. Az erdei szellő- rózsa előkelő helyet foglal el ebben a „szépségmezőnyben”, legalábbis a botanikusok többsége szerint. Nevének első tagja a szél görög istenségének emlékét idézi, ami abból ered, hogy a vékony száron ülő, viszonylag nagy és könnyű virágok a legkisebb szellőre is megrezzennek, mintegy széljelzőként ingadozna, amivel mellesleg nagy bosszúságot okoznak a fényképészeknek. A virágos szár kora tavasszal a vastag gyökérzetből sarjad ki, és elérheti a 40 centiméteres magasságot. A levelek szabdaltak és hasonlítanak a többi boglárkaféle leveleihez. A virágok a tavasz közepén nyílnak, feltűnően nagyok, (átmérőjük 3-5 cm) és vakítóan fehérek. Egyszerre, tömegesen virágzik, ami pompás látvány. Egyébként a növény mérgező alkaloidákat tartalmaz. Élőhelyei az erdők, pontosabban a ritkás, karsztos bokorerdők és tölgyesek szélei, tisztásai. Legjobban a félárnyékot kedveli, de eltűri a teljes napsütést is, viszont a sűrű erdők sötét árnyékában elsorvad. Kizárólag a Bodrog folyó jobb partján, a Zempléni-szigethegység mészköves területein fordul elő, Ladmóc és Szőlőske község határában. Létét a kíméletlen erdőművelésen kívül a füves tisztások és erdőszélek bolygatása és persze a szívtelen kirándulók veszélyeztetik, akik előszeretettel szedik le a törékeny virágokat, amelyek ritkán bírják ki a hazaszállítást. Sziklakertbe átültetni sem érdemes, mivel ott kevés a nedvesség. Erre a célra kiválóak a színpompás, edzett sziklakerti fajok. Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) (A szerző felvétele) A reformok az iskolaügyet is érintik majd Tanárokat tüntettek ki KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Harminchat pedagógust díjazott Zdenko Trebuľa megyefőnök a tanítónap alkalmából. Áz elismerést a megye iskoláinak legjobb oktatói kapták. Trebuľa köszönetét fejezte ki a megyében dolgozó többi, 4500 tanárnak is, akik több mint 40 ezer fiatal nevelésében vesznek részt. Kifejtette, „ennek a nem könnyű munkának a társadalmi elismertsége éppen változáson megy keresztül, de az emberek nagy része számára a tanár ma is fogalom, és csak neki köszönhető, ha a fiatalok harmonikus személyiségként kerülnek ki a padokból. Büszkén mondom az idegen befektetőknek és megyénk más külföldi vendégeinek, milyen nagy értéket képviselnek a művelt fiatalok. Meggyőződésem, hogy a szlovák iskolaügy összes problémája ellenére a középiskolai oktatás szintjét továbbra is fenn tudjuk tartani.” A megyefőnök szerint fontos, hogy az érettségizettek a felsőfokú oktatásban és a gyakorlati életben egyaránt tudjanak érvényesülni, ezért az iskolahálózatnak alkalmazkodnia kell a munkáltatók igényeihez is. Ezzel megelőzhető, hogy a fiatal diplomások elhagyják az országot, és külföldön keressenek munkalehetőségeket. A jövő legnagyobb kihívása az iskolák fenntartója számára, hogy befektetőket keressen, akik munka- lehetőséget teremtenek Kelet- Szlovákiában, ugyanakkor képzett fiatal generációval lássa el a régiót, azaz rugalmasan reagáljon a munkáltatók követelményeire. A díjazott tanárok között magyar iskolák pedagógusai is szerepeltek, Nógell Tibor, a Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia, valamint Bodon Andrea, a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium tanára.
