Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-18 / 65. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com Egy ember, akin nem volt mit megérteni Mi baj van, apa? VAJKAI MIKLÓS Nemrég még tiport önérzetű napszámosok jelentek meg regge­lente a kisváros központi terén. Al­kalmi munkaadóra várva a Szent Anna-templom lépcsőire kuporod­tak. Elesett, létük hitelétől megvált férfiak. Emyei Illés fuvaros - embe­ri fedezetét felélve - rég nem kö­zösködött velük. Csökönyös, büsz­ke személyiség, akinek különböző feltételek mellett csakis az elv szá­mított. A jóindulatú Gondviselés segítségét visszautasítva szívva­kon, szívsüketen létezett. Jól jöve­delmező gazdaságban egyetlen év­tizednyi szolgálattal megválthatta volna a jövőjét. Ám, Emyei számá­ra az élet minden garasa nélkülöz­hetetlennek bizonyult. így azután sosem jutott el a békés boldogulás szélesen táruló kapujáig. Megátal­kodott öntudatossága s kóros ellen­szegülései felélték legjobb napjait. Lappangó, néma önzése csak elvét­ve kereste a felszínt. Múló napjai­nak egyetlen vágya szerint az utó­dait akarta az emberi sorsok szár­nyaira bízni. E leszűkített, emberi tudatban nem volt helye a kétely­nek. Ő maga volt a vüágteljesség. Aztán néhány röpke év alatt minden megváltozott. A templom előtti téren már nem időztek mun­kára váró férfiak. Kik nemrég még kaszát s kapát fogtak, most angyal­bőrbe bújt idegenekké váltak. Az ötvenen csak-csak túljutó Emyei je­lentéktelen munkákat vállalt. Nem volt még idős ember, mégis jobb­nak látta, ha idősebbnek és tehetet­lenebbnek mutatja magát. Magá­nyos csatangolóként napi igénye volt a megszánásra. Árulkodó gyökereink Valahány alkalommal, ha a nagyvárosból hazalátogattam, e hi- tehagyott lélekkel találkoztam. Egy emberrel, akin nem volt mit megér­teni. S aki önnön árnyaitól sosem tudott megszabadulni. Most pedig mintha elkészült volna önnön sem­miségeivel, csak várt, várakozott. Egyszer aztán fellelkesülten ta­láltam őt.- Nagy idők, istenem, nagyon nagy idők! - mondta. - Már napok óta a kitelepítendő zsidókat fuva­rozom... A pályaudvarra visszük őket. Kétszer-háromszor annyit ke­resek, mint rég. És amerre az em­ber ellát, hátrahagyott javak... Há­zak, lakások, szebbnél szebb lakbe­rendezések! Nagy idők, fiam! Szűk hely az emberé és a nemzeté, és mindenütt élősdiek... De most... Most meg az új idők, új változá­sok... Apám. Akihez elszakíthatatlan szálakkal kötődöm a végtelen idők mezején. És még akkor is ez a kötő­dés, ha különböző falak választa­nak el. Falak. És most létállapoti adalékként a váratlanul megválto­zott tekintet, mely szülte még in­kább hangsúlyozta a tudati meg­győződéseket. (Képek: archívum) Még hajnalban elhagytam a há­zat. A nagyvárosba kerekeztem. Ahol nemrég még kedvező fényben ápolgatott álmaim voltak. Ebben a városban nőttem fel. És ebben a vá­rosban értékesítettem képessége­met a mestervizsgán. S ahol boldog lehettem volna, önfeledten egysze­rű és boldog ember. E városban ta- lálkozgattam azzal a lánnyal és a nevelőnőjével a céhklubban. Az a lány a néhai közelségével egész éle­temre ható, kimondatlan üzenetté lett. Fénylő csizmák. Vezényszavak. Zűrzavar. És szemét. Mintha a min- denség minden szemetét és átkát a városra szórták volna. Sűrű, tömött sorok. Emberek. Bőröndök. Bugyrok. Társzekerek. Törődött és vak öregasszonyt lát­tam a Z. utca sarkán. Aztán egy rozzant, fél lábú, prófétáló nyomo­rékot:- Elviszik őket! - rikoltotta. - El­viszik, műit a bárányokat! Vágó­hídra hajtják az igazságot, tömlöc- be zárják az utat. Megbecstelenítik az Úr ajándékát: az emberi életet! És a vétek gyökérzetét nem lehet többé kitépni. És többé nem lehet megtagadni a sátánt! Mert eljön az tüzes szekéren, és többé nem lehet őt letaszítani az aranytrónusáról! Undorral vegyes kétségbeeséssel szaladtam háztömbtől háztömbig. Emberek. Nyomuló és érkező ide­genek, akikből, mintha apám asztrállénye fénylett volna. KÖBÖL ZOLTÁN- Mi baj van apa? - kérdezte Ka­tica az apját.- Semmi - felelte az apja.- De biztos van valami bajod, mert könnyes a szemed! - erőskö- dött a lány.- Semmi, mondom! Semmi, csak belement a füst a kazánból, azt könnyeztem meg - hárította el a kí­váncsi lány kérdését.- Máskor is bele szokott menni a füst a szemedbe?- Máskor is.- Akkor máskor miért nem könnyes a szemed? - makacskodott tovább Katica. Kíváncsian nézett apjára, de az nem szólt semmit, csak elfordult, és kitörölte szemé­ből a könnycseppet.- Menjél inkább segíteni anyá­nak, kislányom! - próbált megsza­badulni a kislány érdeklődésétől.- Na jó, de neked akkor is valami bajod van - ezzel sarkon fordult és átszaladt a konyhába.- Anya! Apa valamit eltitkol - kezdte újból a mondókáját, most már az anyjának.- Miből gondolod?- Azt mondja, belement a füst a szemébe, de én tudom, hogy nem igaz, mert akkor pirosra dörzsölte volna. De neki úgy könnyes, mint­ha sírt volna. Meg nem is mosolyog rám úgy, műit máskor. Szerintem valami nagyon bántja. Anya, néz­zük meg apát!- Jól van, kislányom, majd én le­megyek és megkérdezem - nyug­tatta meg az anyja -, csak előbb még befejezem a mosogatást. Katica megnyugodva leült a ka­napéra és kedvenc babáját kezdte fésülgetni. Annyira elmerült a já­tékban, hogy észre sem vette, amikor édesanyja kiment a kony­hából. Kati lement a kazánházba férje után. Az éppen egy zsák búzát vitt a kazán felé.- Mit csinálsz? - kérdezte, de hangja elcsuklott. - Istenem! Hát mégsem sikerült eladni?- Eladhattam volna... bagóért. Azt mondták, ha nem, vesznek mástól. Röhögtek. Akkor inkább el­tüzelem! Én izzadtam érte tavasz­tól nyárig, hát akkor engem izzasz- szon télvíz idején is! - Azzal beön­tött egy veder búzát a kazánba a fa­hasábok közé. Kati nem szólt többet, megfogta félje vállát, majd elindult vissza a konyhába. Katica már az ajtóban várt rá.- Mi baj van, anya? - kérdezte az anyját.- Semmi - felelte az édesanyja.- De biztos van valami bajod, mert könnyes a szemed! - erőskö- dött a lány. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Lilium Aurum ajándékát Március 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2a, 3a, 4b, 5a. A Nap Kiadó ajándékát Varga Anasztázia, mokcsamogyorósi kedves olvasónk nyerte. 3. Milyen produkci­óban készült film legutóbb A Pál utcai fiúkból? aj magyar b) német c) olasz 4. Hány nyertese lett a Ne cselleng­jenek elnevezésű tervezetnek? a) 700 b) 654 c) 13 5. Miért furcsa Katica apja? a) mert megromlott a házassá­ga b) mert csípte a füst a szemét c) mert kénytelen volt eltüzelni a búzáját is megnyerheti. Be­küldési határidő: március 22. 1. Ki a szlovákiai Piros Orr Bohóc­doktorok alapító elnöke? a) Michael Christensen b) Daniela Sejnová c) Kecskés Marika 2. Miért kapta Emma kutyu- sa a Marci nevet? aj Janikovszky Éva meséje nyomán b) Márton-napon érkezett c) magával hozta a nevet Cselényi László van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-feividéki magyar irodalom? A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA TtfBltlifffilBíliTrfini^ ctí i7TTtrrHrrWtinnTffl|iTfíOTWIlT<miWfflTffr'UCT Ribizlilikőr Legjobb hozzá az úgynevezett fe­kete ribizke. A gyümölcsöt lesze­mezzük, megmossuk, lecsurgatjuk, azután 1 kg-nyit összezúzunk, fél kiló cukorral és késhegyni törött fa­héjjal összefőzzük. Kihűtjük és jól záródó üvegben, fél liter 90 fokos szesszel leöntve pihentetjük egy hétig, meleg helyen. Azután jól ki­préseljük és megszüljük, majd üve­gekbe öntve, állva pihentetjük pár hétig. Rongyszőnyegek házi készítése 1. Régi vászon, karton, egyszó­val mosóanyagot egyforma, kétujj- nyi széles csíkokra vágunk és a csí­kok két végét laposan egybevág­juk, hogy hosszú csíkot kapjunk. Azután vagy horgolással (lánc­szemsorra csupa egytekeréses pál­cával) vagy kötéssel (megfelelő mennyiségű szemre kezdve, csupa fordított szemmel) elkészítjük a szőnyeget. Igyekezzünk, hogy csí­kok összevarrásánál ízléses színke­veredést készítünk elő. 2. Mindenféle selyemtrikó anya­got, tehát harisnyát, nadrágot stb., amit már javítani nem érdemes, csíkokra vágunk, de úgy, hogy csi­gavonalban haladunk. Azután két végét meghúzzuk, mire a szélek felpödörődnek. Hosszú csíkká varrjuk össze és a fenti módon megkötjük vagy meghorgoljuk a szőnyeget. Rozmaringvíz Haj erősítésére - 100 gr rozma­ringvirágot 1 liter vízzel leöntünk, s desztillálóedényben 0,8 liter vizet húzunk le róla. A desztillált folya­dékhoz 50 gr spirituszt adunk és 5 gr hamuzsírt oldunk fel benne. Rozogliolikőr 20 gr citromhéj, 20-20 gr kal- musz és sternaisz, 3-3 gr angelika- gyökér, kardamona és kibebe, vala­mint 2 liter likőranyag. A felapró­zott alkatrészekhez kevés borszeszt adunk, néhány napig állni hagyjuk és kendőn átszűrjük, a borszeszt hozzáadjuk a likőranyaghoz és tet­szés szerint rózsaszínűre festjük. Rózsa cold cream Toalettszer - 100-100 gr rózsa­vízben és mandulaolajban olvasz- szunk fel 6 gr sárga viaszt és 6 gr cetzsírt. Az egészet illatosítsuk 0,4 gr rózsaolajjal. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom