Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-09 / 57. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 9. www.ujszo.com Március 17-én kezdődik a Győri Tavaszi Fesztivál Gerincét koncertek adják Mayer Judit volt a vendége a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma márciusi Múzeumi Szalonjának Nyolc évtized bölcs derűjével MTl-HÍR Győr. Tavaszi fesztivált rendeznek március 17-től a Rába-parti városban. A kéthetes programsorozat gerincét koncertek és kiállítások alkotják- mondta Csurák Erzsébet, a fesztiváliroda igazgatója. Tájékoztatása szerint a legnagyobb attrakció a nemzetközi ütős seregszemle lesz március 31-én és április 1-jén. „Az ütős fesztiválon két igazi világklasszist, az amerikai dobost, Jojo Mayert és az ugyancsak amerikai basszusgitárost, Gery Willist hallhatja a közönség” - mondta az igazgató. Hozzátette: rajtuk kívül osztrák, kolumbiai, mexikói, továbbá dán és magyar együttesek lépnek fel az eseményen. ELŐZETES Kassa. A Löffler Múzeumban ma 16.30-kor nyílik Teliinger István magyarországi festőművész kiállítása Szín-Folt-Vonal címmel. A tárlat a kassai múzeum és a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum sokéves együttműködésének újabb gyümölcseként jött létre. Az 1940-ben született Teliinger István grafikusművészként kezdte pályafutását, később fedezte fel a színek kifejező erejét, a festészet gazdag eszköztárát és a nonfiguratív alkotásokban rejlő A zenei rendezvények közül kiemelte még a Győri Leánykar március 21-i koncertjét Szabó Miklós vezényletével, továbbá a Ghymes együttes hangversenyét március 25-én, valamint a közép-európai blues koncertet, amelyen szlovák, lengyel és cseh muzsikusok játszanak. Erre az eseményre március 29-én kerül sor. Az irodalom képviseletében Pilinszky János verseit Erdélyi György előadóművész szólaltatja meg március 22-én. A fesztivál ideje alatt tárlatok nyílnak a város bemutatótermeiben. Egyebek között a két világháború közötti rajzművészetből készült válogatást, továbbá Csille Márta nemeziparművész munkáit tárják az érdeklődők elé. lehetőségeket. „Jelentéseket akar szemléletesen megjeleníteni. Nem utánozni a formákat, hanem önállóan kitalálni. Nem tapasztalati, hanem képzelet alkotta képeket alkotni, szimbólumokat honosítani, képződményeket formálni. Ez a magatartás a kiteljesedő festészetében fokozottan érvényesül” - írja róla Dobrík István művészettörténész, a miskolci galéria igazgatója. Teliinger István sajátos atmosz- férájú alkotásai április 9-ig tekinthetőek meg a Löffler Múzeumban. (juk) Mayer Judit volt a vendége a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon márciusi rendezvényének, amely a hagyományos helyszínen, a pozsonyi Brämer- kúriában zajlott. Jubileumi vendégnek is tekinthetjük a neves műfordítót, szerkesztőt, hiszen a Múzeumi Szalon éppen egy évvel ezelőtt indult, s ez alatt az idő alatt a hazai kulturális és közélet számos jeles személyiségét faggatta életpályájáról a házigazda, Miklósi Péter. MISLAY EDIT A márciusi időpont Mayer Judit kifejezett kérése volt, mert mint bevallotta, a tavasz a kedvenc évszaka, a telet nagyon nem szereti. Miklósi Péter így jellemezte a műfordító-szerkesztőt: „Valamennyi megnyilvánulását egyfajta sajátos derűvel tudja fűszerezni.” Akik személyesen ismerik Mayer Judi- tot, bizonyára megerősítik szavait. Az a fajta ember ő, akiről már az első találkozáskor is a legnagyobb bizonyossággal megállapíthatjuk: jóban van önmagával. Kiegyensúlyozottság, nyugalom és bölcs derű sugárzik a lényéből. Az est házigazdájának első kér- . dése így arra irányult, kislánynak is ilyen nyugodt volt-e? Mayer Judit elmondta, gyerekként ritkán kapott ki, ami azt jelzi, hogy nem volt „nyugtalan gyerek”. „Elég szigorúak voltak hozzám a szüleim, sokat köszönhetek nekik”, tette hozzá. Édesapja erdélyi származású, ő azonban 1923. július 14-én már beleszületett a „pressburger valóságba”. Mayer Juditról az is közismert, hogy szülővárosa történelmének avatott ismerője, „két lábon járó bédekkernek” is nevezik, és általa a Múzeumi Szalon közönsége egy rövid, képzeletbeli sétát is tehetett a hajdani Pozsony utcáin, és megtudhattuk, milyen volt az élet a városban a két világháború közötti időszakban. Arról is mesélt, hogy az akkori három nemzetiségű városban „egy házon belül az emberek igyekeztek ösz- szeférni”, és teljesen természetes volt, hogy ha a Kiskárpátok Turistaegyesület tagjai beszélgettek egymással, akkor egy-egy mondat magyarul kezdődött és németül fejeződött be, vagy fordítva. Az esten szó esett a közéletről, az akkor működő pártokról, is. „Pozsonynak ma már csak a kövei régiek, a lakossága teljesen kicserélődött. Ezt a várost úgy, ahogy van, én mégis szeretem, mert a gyermekkorom, ifjúságom színhelye” - mondta a műfordító-szerkesztő, akinek élete jellegzetesen közép-európai, hiszen úgy volt hat különböző ország polgára, hogy közben alig tette ki a lábát Pozsonyból. Mesélt a munkaszolgálatról, majd a hontalanságban telt évekről, amikor alkalmi munkákból tartotta fenn magát, arról, mennyi erőfeszítésükbe került, hogy a saját lakásukból ne rakják ki őket az utcára csak azért, mert nem megfelelő a nemzetiségük. Szlovákiai magyarnak lenni felelősség vagy léthelyzet? - kérdezte vendégétől Miklósi. „Is-is” - válaszolta Mayer Judit, s a már említett derűs bölcsességével hozzátette: „Meg kell bocsátanunk azoknak is, akik reszlovakizáltak, mert akkoriban a »daráló« jól működött, és a gerincet sokféleképpen meg lehet törni”. Felidézte a Szlovák Mezőgazdasági Könyvkiadó magyar szerkesztőségében töltött éveit: a kiadónak 1954-től 1966-ig volt a szerkesztője, és azért is számít fontos állomásnak az életében, Mayer Judit által a Múzeumi Szalon közönsége egy rövid, képzeletbeli sétát is tehetett a hajdani Pozsony utcáin. mert ott kezdett el fordítással foglalkozni. Fordítói pályája kapcsán szóba került Karel Čapek is: Mayer Judit ugyanis az általa fordított művek közül a híres cseh író A szenvedelmes kertész című kötetét tartja a legkedvesebbnek. Čapek íróként, emberként egyaránt közel áll a szívéhez. A jó fordító Mayer Judit szerint az, akinek van egyfajta áttekintése, általános műveltsége, aki nagyon jól ismeri az anyanyelvét, és majdnem olyan jól a nyelvet, amelyből fordít. És egy jó tanács a tapasztalt műfordítótól a kezdő pályatársaknak: mielőtt elkezdenek fordítani, egyáltalán ne olvassanak fordításelmélettel foglalkozó irodalmat... Mayer Judit elárulta továbbá, hogy a szerkesztői munkában is legalább annyi öröme telt, mint a műfordításban. Mindkettőből kivette a részét, hiszen 1969-től a Madách Könyvkiadó vezető szerkesztője volt 1986-os nyugdíjba vonulásáig. Műfordítóként és szerkesztőként szerzett tapasztalatait később Jakab István tanár ösztönzésére nyelvművelőként is kamatoztatta, két évtizeden keresztül hallhatták őt a hallgatók a Csehszlovák, majd a Szlovák Rádió magyar adásának Anyanyelvűnk című műsorában. Tevékeny életét egy tucat rangos díj és kitüntetés fémjelzi. Miklósi Péter azon kérdésére, egyedül élve soha nem érezte-e magányosnak magát, „nem”-mel válaszolt. „Mindent meg lehet szokni” - tette hozzá azzal a már említett sajátos derűvel. Miskolci alkotó tárlata a Löffler Múzeumban Képződményeket formál Először dolgozták fel tévéfilmben Drezda pusztulását Tüzes infernó MTl-PANORÁAAA A hetekig tartó beharangozás nem volt hiábavaló Németországban: müliók nézték meg a német ZDF közszolgálati televízióban a Drezda című, 10 millió euróból készült háromórás, kétrészes eposzt, valószínűleg minden idők legdrágább német televíziós filmalkotását. A film középpontjában a barokk Drezda sokak szerint teljesen értelmeden lebombázása áll: a háború végén, 1945. február 13-án és 14-én az angolszász szövetségesek több hullámban szórták bombáikat a városra, a lángtengerben a szerényebb becslések szerint 35 ezer ember vesztette életét, égett meg, fulladt meg. Erről a történetről most készült először játékfilm Németországban. A Drezda az elmúlt évek törekvésébe illeszkedik: Németországban úgy érzik, hatvan évvel a világégés után már lehet beszélni arról, hogy a németek között nem csak tettesek, de áldozatok is voltak, nem csak orosz, lengyel, de német bánat és fájdalom is létezik. A Drezdát elkészítő Teamworx produkciós cég már készül következő vállalkozására: a szovjet hadsereg elől menekülő németek millióinak történetét akarják felfűzni egy kelet-poroszországi grófnő és egy francia hadifogoly közötti szerelem szálára. A Drezda című fűmet is átszövi egy regényes, melodramatikus, sok részletében alig hihető szerelmi háromszögtörténet. Egy kórházi ápolónő, orvoscsalád satja - az apa kórházigazgató, morfiummal üzletel, hogy családját kimenekíthesse Svájcba - beleszeret egy, a gépének lelövése után a kórházban megbújó angol püótába, noha eljegyzésére készül a kórház egyik vezető orvosával. Az eljegyzésre a bombázás estéjén kerül sor, de azt elrontja a német egyenruhában felbukkanó angol pilóta. A család még aznap éjszaka elutazna Svájcba, de megkezdődik a bombázás, a tüzes infernó, Drezda pusztulása, a család a városban reked. A film egyensúlyoz a giccs és a művészet, a szerelmi románc és a történelmi tények, ideológia és valóság között, hogy senkinek az érzéseit ne sértse meg, mindenütt jól eladható legyen, még Nagy- Britanniában is, ahonnan a bombázók jöttek - vélik egyes német lapok. A pusztulást aprólékosan, a legújabb technika segítségével rekonstruáló film főszereplője Felicitas Woll. Teliinger István nem utánozni akarja a formákat, hanem önállóan kitalálni (Képarchívum) Miklósi Péter és Mayer Judit (Somogyi Tibor felvétele) Szlovákiát Martin Hollý, Elő Havetta és Dušan Hanák egy-egy alkotása képviseli Dániában A V4-es országok betiltott filmjeinek szemléje (Képarchívum) ÚJ SZÓ-HÍR Koppenhága/Aarhus. AV4-es országok betiltott filmjeinek szemléjét tartják ebben a hónapban Dániában. Előbb, március Kjétől 23-áig Koppenhágában, majd március 24-étől 30-áig Aar- husban. A szemlén három legendás filmklasszikussal részt vesz Szlovákia is. Bemutatják Martin Hollý Ballada a hét akasztottról című, 1968-ban forgatott alkotását, valamint levetítik Elő Havetta Mezei lüiomok című, 1972-ben készült mozgóképét is. Koppenhágában a szemle nyitófilmjeként tűzték műsorra Dušan Hanák Szeretlek, szeress! című, 1980-as mozgóképét. A filmnek magyar szereplője is van, Csákányi Eszter, aki egy kalauznőt alakít e lepusztult helyszíneken játszódó, fanyar szerelmi történetében. Hanák 1980- ban dobozba került, és vetítésre csak jóval később engedélyezett opusát Václav Macek fümtörté- nész kíséri el és mutatja be a dán közönségnek. A szemle részeként szakmai tanácskozást is tartanak, melyen természetesen a V4-es országokban betiltott filmekről lesz szó. Szlovák résztvevője Václav Macek lesz. (tébé) Dušan Hanák filmjének hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek
