Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-22 / 68. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 22. www.ujszo.com Csáky Pál könyvének bemutatója Pozsony. Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel ezúttal nem po­litikusi, hanem szépírói minőségében találkozhat a közönség. Sza­badulás a lángsírból című kötete, amely a Lilium Aurum Könyvki­adó műhelyében látott napvilágot, Göncz Árpád szerint „vérbeli szépirodalom”, amely „»hősének«, az embernek teljes probléma­körével foglalkozik”. A könyvet Pomogáts Béla irodalomtörténész, kritikus, az Illyés Közalapítvány elnöke mutatja be ma 15.30-kor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában (Véd- cölöp u. 54.). (e) Ján Cikker Múzeum nyílt Pozsony. Ján Cikker szlovák zeneszerző életét és munkásságát kívánja bemutatni a róla elnevezett múzeum, amelyet tegnap nyi­tottak meg ünnepélyes keretek között. A múzeum abban a villában kapott helyet, amelyben a zeneszerző 1967-től haláláig élt. Falai között egy kisebb zenetermet is berendeztek, ez a jövőben hang­versenyek és előadások helyszíneként szolgál majd. Ján Cikker (1911-1989) munkásságának legfontosabb darabjai operái, ezen­kívül komponált zongoraműveket, kórusműveket és dalciklusokat is. Számos rangos művészeti és állami díjjal, nemzetközi kitünte­téssel ismerték el tevékenységét, (tasr) KÖNYVEKRŐL KÖNNYEDÉN Isten hozott a Zónában! GAZDAG JÓZSEF Nem tudni, mi történt. Talán egy meteorit csapódott be, vagy - ami valószínűbb - egy idegen bolygóbeli civilizáció tett látoga­tást. Olyasmi lehetett, mint ami­kor a kirándulók letáboroznak az ösvény melletti tisztáson, s aztán egy rakás szemetet hagynak ma­guk után. Az állatok pedig, akik a tábortüzet látva egész éjjel páni félelemben lapultak meg az erdő mélyén, reggelre előmerészked­nek rejtekükről, s csupa - számuk­ra félelmetes - limlomot találnak: celofánpapírt, konzervdobozt, vagy olajfoltot a letaposott füvön. Akár egy piknik az árokparton. A világűr egy jelentéktelen útjának jelentéktelen árokpartján. Azt a helyet rendőrkordonok és géppisztolyos egységek őrzik. Ke­vesen jutnak be, még kevesebben térnek vissza: a Zóna nem ereszt. Nincs topográfiája, nincsenek benne tájékozódási pontok, terü­letén nem érvényesek a fizika sza­bályai. A tájegységek „vándorol­nak”, így a ma készített térkép holnap már nem érvényes. A Zónában mindenki magára van utalva. Át lehet ugyan hatol­ni a tejszínű homályon és ki lehet evickélni a poshadt mocsarakból, de elég megérinteni az ezüstösen csillogó pókhálót (melyet nem pók szőtt, hiszen a Zónában nem élnek pókok), vagy egy óvatlan pillanatban belelépni a „lidércko- csonyába”, gyanútlanul belesé­tálni a „húsdarálóba” vagy a „szúnyogpilisbe”, és az áldozat­nak még a csontjait sem találják majd meg. De vannak, akiket mindez nem riaszt vissza. Ők a stalkerek, „akik életüket kockáztatva beha­tolnak a Zónába, és ellopnak mindent, amit csak tudnak”, hi­szen a földönkívüli látogatók ál­tal ott felejtett különös tárgya­kért jó pénzt kapnak a feketepia­con. Vagy pedig - mint a könyv főhőse, Redrick Schuchart - azért kelnek útra újra meg újra, mert a Zónán kívüli világot bör­tönnek érzik. Kislánya testi fo­gyatékos (a Zóna fertőz), s ami­kor Redrick hintát eszkábál neki, a házmester értetlenkedve támad rá: „Mi célból készítette? Ki kérte meg rá?” A stalker ezért menekül a Zóná­ba. Azért, mert önmaga akar ma­radni. Bizonyos értelemben félke­gyelmű, mint Dosztojevszkij Mis­kin hercege: magányos, kiközösí­tett, törvényen és társadalmon kí­vüli ember, aki már csak a csodá­ban hisz. Idealista, aki nem veszi észre, hogy az egyetlen csoda ezen a földön karnyújtásnyira van tőle: felesége tudta, hogy szenve­dés vár rá, ha a stalker társául sze­gődik, tudta, hogy nélkülözni fog­nak, gyerekeik nyomorékok lesz­nek, férjét pedig az illegális „ha­tárátlépésekért” bármikor börtön­be zárhatják, de a szerelem mindennek ellenáll, s a szürke élet helyett inkább a keserű bol­dogságot választja. A könyv leg­megrázóbb monológja is az övé, ahogy szenvedéssel teli életüket számba véve zárszóként azt mondja: „Sohasem bántam meg. Sohasem.” (Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokpárton. Stalker. Eu­rópa Könyvkiadó, Budapest, 2005. 314 oldal) Arkagyij (1925-1991) és Borisz Sztrugac­kij (1933) az orosz sci-fi irodalom legis­mertebb szerzőpárosa. Arkagyij a hadse­reg tolmácsa volt a Távol-Keleten, később japán és angol szerzők műveit fordította orosz nyelvre (pl. Abe Kobót és Isaac Asimovot). Öccsével, a matematikus Borisszái mintegy 25 regényt írt. A hétfő szombaton kezdődik mellett legismer­tebb közülük a Piknik az árokparton, amelyből Andrej Tarkovszkij csodálatos filmet készített (Sztalker, 1979). „Nem akarok fejest ugrani a színészetbe, hiszen annyi mindennel foglalkozom még" - mondja Szarka Tamás Üvegtigris és Garda Lorca (Dömötör Ede felvétele) Nem a Vérnász az első da­rab, melyhez zenét kompo­nált. Néhány éve Pozsony­ban, az Új Színpadon friss zenét írt és régi dalokat dolgozott fel A cigánytábor az égbe megy, avagy a ló­tolvaj legendája című pro­dukcióhoz. Nemrég az Üvegtigris című magyar film második részéhez vi­dám muzsikát szerzett. Federico Garcia Lorca drá­máját úgy olvasta, ahogy Görög László rendező. Ha­sonló képeket láttak alko­tás közben. BÁRÁNY JÁNOS Szarka Tamás, a Ghymes együt­tes frontembere, zeneszerző, dal- szövegíró, előadóművész szerint más a zene és más a színház, ha részleteire bontjuk, egyébként egy tőről fakad mindkettő. A Komáro­mi Jókai Színházban a Vérnász­ban maga is színpadra áll. A Hol­dat alakítja. Melyik dal készült el legelő­ször? Az, amelyik végigkíséri az elő­adást. Ötször belekezdek, nem hangzik el végig a dal, csak a leg­végén. A Hold éneke a címe. Gö­rög László meg úgy hívja, Kis ha­lál, mert a kis halálról is szól. Egy másik dal címe Láz. Ez egy duett, amelyet a Hold és a Halál énekelnek. Van egy harmadik, a Messze repülő. Ázután vannak hangulatok. A hangszerét magával viszi a színpadra? Több feladatot kaptam. Zenész­ként jöttem, majd elég sok prózát is osztottak rám. Ezekhez zenét ír­tam, a rendező pedig rábólintott, énekeljek csak, ha úgy akarom. Nem akarok fejest ugrani a színé­szetbe, hiszen annyi mindennel foglalkozom még. Fontos a be­szédkészség, hatni is tudni kell. Nálam állítólag megvannak ezek a tulajdonságok, mert ha nem len­nének, már nem állnék színpadon. Kilenc tíz-tizenegy éves korom­ban nyertem három szavalóver­senyt. Egyetlen prózai mondatom maradt a Vérnász komáromi elő­adása végén. Azzal zárul a darab. Ismerősebb terep lehetett Bu­dapesten a Liszt Ferenc Zene- akadémia, ahol önálló estje volt februárban. A teltházas koncertet rögzítette a rádió. Többen érdeklődtek már, lesz-e belőle lemez. A Zeneakadémiára viszik ha­marosan a gyermekeket is. A Csak a világ végire című gyer­mekalbumát mutatja be ott a Ghymes április harmincadikán. Első gyermeklemezünknek, a Bennünk van a kutyavér címűnek évekig hangos sikere volt. Sok ta­nító és óvó néni mondta, hogy több ilyen kellene még. Addig mondogatták, amíg lett. Legin­kább Gyula bátyám foglalkozik ezzel. Persze, én is írtam hozzá muzsikát. A VáVáVá című kötet versei óta születtek új költeményei? Tavaly ősszel adták ki kétnyelvű kötetemet Németországban, Ano­nymus utazik címmel, Karín Kas­per Elekes fordításában. Néhány kötethez mellékeltük az Anony­mus című szólóalbumomat is. Nagy örömömre az első kiadás már elfogyott. A VáVáVá címlapján szerepel egy Jézus-arc meg egy sátán- arc. Az angyal és az ördög. Én festet­tem. Hamarosan gobelinre viszi egy művész. Képzőművészettel is foglalkozom. A képeimet a fejem­ben hordozom. Tele vagyok ötle­tekkel. Nem tudom, mennyi időm lesz valamennyit megírni, megfes­teni, megrajzolni, elénekelni. Gya­nítom, több az ötlet, mint az idő. Az Üvegtigris 2 zenéjét ho­gyan fogadták a filmesek? Rudolf Péter rendező meghall­gatta az Anonymust, és azt mond­ta, együtt kell dolgoznunk. Mond­tam, majd szóljon. Szólt, de fi­gyelmeztetett, itt vidám zenére van szükség. Teleraktam volna muzsikával, de Péter azt mondta, ez nem musical. így három szer­zemény szerepel a fűmben. A „vé­ge főcímzene” azonban grandió­zus lett. Nagyzenekar és kórus szól, amikor megy a stáblista. Jó munka volt, de mindig szorítottak a határidők. Táltosnak tartják Magyaror­szágon. A barátai azt mondták, jókat mosolyog ezen. Nem tisztem ezzel foglalkozni. Több ezer embert mozgatok a koncertjeinken, kénytelen lennék elhinni, de időm sincs ezzel foglal­kozni. Ezt a közönség dönti el. Azok, akik több ezer kilométerről eljönnek egy-egy Ghymes-kon- certre. Többször megkapom, hogy ez a zene túl erős. Egyedül ez az, ami a háttérben figyelmeztethet, hogy jó az, amit csinálok. Valami nagy erő lehet benne, mert bizo­nyos helyeken már visszafognak. Honnan ez az erő? Kaptam. így születtem. Nekem az írás adatott meg. Ez áldás is, átok is. A nap huszonnégy órájá­ban írok, vagy papírra, vagy fej­ben. Rohanás az életem. De én akartam így, és ez gyönyörű. Jól­esik, hogy egyre több szeretetet kapok. Több új nevet kellett megta­nulnunk a Ghymes kapcsán. Varga Bori, Neumann Ákos, Jelasity Péter, Molnár Imre, Széli Tamás nevét. Nekik is ad ebből az erőből? A Ghymes együttes hosszú idő után eljutott oda, hogy profikkal dolgozik. Fürdők abban, hogy akárhová nézek, boldogan mo­solygó profi zenészeket látunk magunk körül Gyulával, akik örömmel játsszák a muzsikámat, Gyula muzsikáját, a Ghymes együttes muzsikáját. Régen lá­tott jókedvvel zenélünk. 2007 márciusára is van már lekötött koncertünk. Felénk mégis ritkán jön a Ghymes. Bár novemberben lesz egy szlovákiai turnéjuk. Oda megyünk fellépni, ahová hívnak bennünket. A zenekar me­net közben nagyon nagyra nőtt, így Magyarországon sem tudunk minden meghívásnak eleget tenni. Tíz-tizenöt emberrel dolgozunk. Nem adhatjuk alább a Ghymes- hangzást. Beszélgetés a „mágikus realizmus" gömöri mestereivel az Irodalmi Szemlében Komáromi erődrendszer Egy lexikon dicsérete LAPAJÁNLÓ Ne vegye az olvasó szerényte­lenségnek, hogy az Irodalmi Szem­le márciusi számának ismertetését önmagunkkal kezdem, azzal az esszével, melyet Duba Gyula írt Le­xikonunk dicsérete címmel. Egy­éves hallgatás után ugyanis ez az első visszajelzés, mely Á cseh/szlo- vákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 című kiadvány (2., bő­vített kiadásának) létezéséről szól. Talán irodalmunk, meg irodalom- kritikánk és az időszaki lapok szo­kásait is minősíti, hogy egy év nem volt elegendő arra, érdemben vala­ki „á’-t vagy „b”-t mondjon egy ki­adványról, mely szellemiségünk, irodalmunk, történelmünk, nép­rajzunk, nyelvtudományunk, sőt zenekultúránk történetével is fog­lalkozik. Duba Gyuláé az érdem, hogy felfedezte: „Amikor lexiko­nunkba lapozunk, megérezzük a téridő erőrendszerét, melyben iro­dalmunk megélt... Kisejlik belőle az idő szava, a korok változásának jellege.” Ennek a lexikonnak - Duba szerint -„sajátos lelkülete van, felismerhető és megjelölhető arca, melyet a szülőföld és múltja formált”. A folyóirat verseivel köszönti a 75 éves Gyüre Lajost. Rajta kívül versekkel jelentkezik Kulcsár Fe­renc és (egy új név) Kuczmann Eri­ka. Csehy Zoltán fordításában köz­li az olaszországi humanista költők verseit (2. rész), nem kevés pikan­tériával fűszerezve a szerelmi idil- leket, ösztönöket. Duba Gyula Ka­tarakta című regényrészlete Karin­thy Frigyes művével tart rokonsá­got. Karinthy a koponyáját járta körül, Duba egy szemoperáció tit­kaiba avat be bennünket. Juhász Dósa János a „mágikus realizmus” gömöri mestereivel, Kovács Mag­dával és lányával, Bárczi Zsófiával beszélget. Közli a folyóirat Grendel Lajos tanulmányát (4. rész), melyben a 20. századi magyar líra mesterei­vel, Füst Milán, Tóth Árpád és Ju­hász Gyula költészetével foglalko­zik. A Könyvről könyvre rovatban terjedelmes kritikát olvashatunk Tóth László tollából, a Magyarok Szlovákiában 1989-2004 című kö­i 2- SZÁM / 2006. MÁRCIUS CI ÄRA2Ü.-SK Pomogát* Béla: Nctrwcú himnuszunk Duba Gyula: Lexikonunk dicsérete Olaszországi humanista költők versei (2) A mágikus realizmus gömöri mesterei i.Vľ OtUalamK teurtgew« Kmát-i VUffrol és ÍUk» /léfléirni Magyarok Szlovákiában 1989-2004 A Könyv átka és varázsa Mo i és risB»i Apáti Miklós munkásságáról IRODALMI SZEMLE 2004» 3 tétről, melyet a Fórum Intézet adott ki. Új kritikust is avat a lap, Szalay Zoltán személyében, akit eddig fiatal, tehetséges prózaíró­ként ismertünk. Szalay Zoltán A Könyv átka és varázsa címmel Orhan Pamuk török író munkájá­val foglalkozik. A Múlt és emléke­zet rovatban Pándy Árpád írását közlik, aki Apáti Miklós munkássá­gával foglalkozik. A lapban ma­gyar képzőművészek illusztrációit találjuk, (zsolt) A világörökség része lehet Komárom. A komáromi erőd- rendszert 2007. február elsejéig a magyar és a szlovák állam kö­zösen terjeszti fel az UNESCO Vi- lágörökségi Listájára - erről írt alá tegnap szándéknyilatkozatot a magyar és a szlovák kulturális miniszter. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közleménye szerint Bozóki András és Fran­tišek Tóth megállapodott abban, hogy a komáromi erődrendszert 2007-ben határon átnyúló hely­színként terjesztik fel közösen az UNESCO Világörökségi Listájá­ra. Ennek érdekében együttmű­ködnek a közös felterjesztési do­kumentáció elkészítésében, va­lamint a közös pályázat kidolgo­zása céljából előkészítő vegyes bizottságot hoznak létre. A szándéknyilatkozat szerint az előkészítő vegyes bizottság legkésőbb 2006. október har- mincadikáig készíti el a felter­jesztést, melyről a Világörökség Bizottság a 2008. évi rendes ülé­sén dönt majd. (fn)

Next

/
Oldalképek
Tartalom