Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-30 / 75. szám, csürörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 31. Kertészkedő 17 A sikeres termesztés alapja, hogy csak egészséges és ellenőrzött palántát vásároljunk, ültessünk kertünkbe A szamóca növényvédelme A szamóca mikrosferellás betegségének tünetei (Fotó: Csekes) Lemosó permetezés olajtartalmú készítményekkel Tavaszváró rovarkártevők A szamóca az egyik legkorábbi és legkedveltebb gyümölcsünk. Az alábbiakban legfontosabb kártevőit és kórokozóit mutatjuk be, ismertetve a védekezés lehetőségeit CSERES ZOLTÁN Az utóbbi időben egyre több gondot okoznak a szamócásban is a fonálférgek. Károsításuk megelőzése érdekében már a gyümölcs telepítése előtt ajánlatos fertőtleníteni a talajt Basamid G vagy Diazinon G (1 gramm/1 méter) készítménnyel. Ugyanilyen fontos, hogy károsítóktól mentes szaporítóanyagot ültessünk. Legfontosabb kártevői A kártevők közül az egyik legveszedelmesebb a szamócaeszelény, amely a leveleket és a virágokat is tönkreteszi. Főként a legkorábban fejlődő virágokat károsítja. A bogár peterakáskor befúr a szárba, amely azután elhal. Az szamócaeszelény ellen zöldbimbós állapotban, egy héttel a virágzás előtt kell védekezni a következő szerek valamelyikével: Diazol 60 EW (0,1%), Calypso 480 SC (0,02%), Komplet (0,1%), Nurelle D (0,1%), Zolone EC (0,2%). A virágzás előtti permetezés a felsorolt készítményekkel védelmet nyújt a szamóca bim- bólikasztó kártevője ellen is, amely a tojásrakás idején elrágja a bimbók kocsányát. A telelőre vonuló, érési táplálkozást folytató bogarak ellen a szüret után védekezhetünk a rajzáscsúcs idején végzett permetezéssel. Az őszi talajműveléssel gyéríthető a kártevő egyedsű- rüsége. Veszélyes kártevő a szamócaatka is. Szívogatásának hatására a fiatal levelek, hajtások torzulnak, zsugorodnak, elszíneződnek. Száraz időben a szívlevelek elszáradnak, nedves körülmények között pedig elrothadnak. Ilyenkor elmarad a terméskötődés, az egész tő elkor- csosodik. Igen fontos a kártevő elleni védekezés a virágzás előtt. Sajnos a termő ültetvényekben nagymértékben korlátozza a kémiai védekezést a hosszú virágzási, termésérési időszak, ill. az egészségügyi várakozási idő betartása. A szüret előtt általában csak egy védekezésre van lehetőség, a virágzás előtt használható az Omite 30 W (0,1%) készítmény, amelynek 21 napos a várakozási ideje. A szüret utáni védekezésnek van nagyobb jelentősége. Erős fertőzés esetében a kezeléseket 3-4 szer is meg kell ismételni. Ilyenkor már használhatunk hosz- szabb várakozási idővel rendelkező permetszereket, például Talstar 10 EC /60 nap/, Sanmite 20 WP (0,1%) /30/ vagy Nissouron 10 WP (0,07%)/30/. A szamócásban is gyakran okoznak bosszúságot a meztelen csigák. Elszaporodásuk mérsékelhető vagy megszüntethető a növényi maradványok eltávolításával, a terület A kártevők közül az egyik legveszedelmesebb a szamócaeszelény, amely a leveleket és a virágokat egyaránt károsítja. gyommentesítésével. A búvóhelyek felszámolásán kívül csalogató vízelvonó anyagokat és speciális csigaölő készítményeket is kihelyezhetünk. Ilyen például a kis kiszerelésben is kapható Mesurol Alimax (0,5,gr/m2). A csigák környezetkímélő módon nedves rongyok, fekete fólia segítségével is össze- gyűjthetők, mivel ezek alatt keresnek menedéket. Növényi betegségek A szamóca betegségek elleni védelmét a levélfoltosság, a lisztharmat és a szürkerothadás elleni permetezésre kell alapozni. A szamóca mikoszferellás levélfoltossága a szamóca egyik legelterjedtebb betegsége. Főként a levélen jelenik meg, ám a levélnyélen és az indákon is károsít. A leveleken kezdetben apró, vörös foltok jelennek meg, amelyeket később Elás szegély veszi körül. A betegség első tünetei már májusban jelentkezhetnek. A tavaszi és a kora őszi csapadékos időjárás, valamint az öntözéses termesztés kedvez a fertőzés gyors terjedésének. Gombaölő szeres védekezés 3-4 alakalommal szükséges: virágzás előtt, terméskötődés után, majd szüret után 1-2 alakalommal. Az ajánlott permet- szerek a következők: Dithane DG (0,2%) /AT/, Novozir MN 80 (0,2%) /AT/, Kuprikol 50 (0,5%) /AT/, Champion (0,5%) /AT/. A szamóca egyes fajtái érzékenyek a lisztharmatra: a beteg levelek fonákján lisztes bevonat, a levelek színén szabálytalan kárminvö- rös foltok keletkeznek. A fertőzött levelek sodródnak, kanalasodnak. Ha már a virágzás kezdetétől észleljük a lisztharmatot, rögtön védekezzünk. A továbbiakban július végén, augusztus-szeptemberben permetezzük a szamócát. Jó hatás érhető el a Topsin M 70 WP (0,08%) /AT/ vagy a kéntartalmú szerek közül a Sulika 80 WP /AT/, Sulikol k /AT/, Thiovit /AT/, Kumulus (0,5%) /AT/ készítményekkel. A szamóca szürkerothadása a növény legveszedelmesebb gombás betegsége. A kórokozó a leveleket, virágokat és a termést egyaránt megtámadja. Közvetlen kár a zöld, vagy érőfélben levő bogyókon a legszembetűnőbb, mivel a bogyó felületét vastag szürkepenész borítja. A gombáknak kedvez a csapadékos időjárás, permetezni a fővirágzásban és 70-80%-os elvirágzásban kell a következő permetszerekkel: Euparen Multi (0,2%) /14/, Rovral Flo (0,15%) /7/> Sumiliex 50 WP (0,1%) /AT/, Teldor 500 SC (0,075%) /3/. A permetezésnél tartsuk be az élelmezésügyi és várakozási időt! A szerző növényvédelmi szak- tanácsadó NÉMETHY ZSUZSANNA A kerti növények legtöbb kártevője a gazdanövényen vagy annak környékén telel át. Ha eredményesen szeretnénk ellenük védekezni, tudnunk kell, honnan, mikor, müyen fejlődési alakban jelennek meg, és kezdik meg táplálkozásukat (károsításukat), majd szaporodásukat. A levéltetvek többsége tojás alakban vagy kifejlett, speciális át- telelésre képes tetű alakban telel át az évelő, fás növények kérgén. Áttelelésük gyakran bizonyos növényfajokhoz kötött, tavasszal ezekről a növényfajokról másokra vándorolnak, és váratlanul nagy tömegben tűnnek fel, felszaporodnak. Szívó kártevők, a szívogatás mellett vírusok terjesztésével rendkívüli kárt tudnak okozni. A fás növényeket (gyümölcs-, szőlő és díszfákat) fertőző atkák szintén a fák kérgén meglapulva vészelik át tojás alakban a kemény telet. Továbbfejlődésükhöz szükséges felmelegedés után megjelennek a 4 pár lábú, apró, pókszerű állatok, szívogatásukkal erős deformációt idéznek elő. Cserebogarak lárva alakban a talaj 30-40 cm-es mélységében húzódnak meg, és tavasszal a talaj fel- melegedésével jönnek a talaj magasabb rétegeibe. A lárvák szinte minden növényfaj gyökerét, gyö- kérnyaki részét elrágják, és hirtelen növénypusztulást okoznak. Ásáskor gyakran kerülnek a megforgatott talajjal együtt a felszínre. Ha darabszámúk meghaladja a 1-2 db- ot négyzetméterenként, kémiai védekezés indokolt ellenük. Leggyakoribb gyümölcsfajok molykártevői közül az almamoly, barackmoly, szüvamoly a fák kéregrepedéseiben, annak mélyedéseiben telelnek. Minden olyan kártevő, mely a fák kérgén telel, a törzs és vázágak drótkefélésével száma hatékonyan gyéríthetők, hatástalaníthatok. Bár ez a mechanikai védekezési mód az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, házikertekben érdemes alkalmazni, mert a kémiai kezelések, permetezések számát csökkenthetjük vele. Elterjedt kártevők fás növényeken a pajzstetvek. A kemény pajzsuk alatt, erősen a fakéregre tapadva telelnek át a fertőzött növényeken. A fakéreg drótkefélésével ezek-többsége szintén elpusztítható, bár a téli permetezést sem nélkülözhetjük. A cseresznye és meggy termését károsító és abból kimászó cseresznyelégy lárvái a talajban be- bábozódnak, majd onnan repülnek ki az apró legyek. A gyümölcsfák zsenge leveleit károsító ormányos bogarak, a burgonyabogár egyedei, a poloskák kifejlett (imágó) alakban, a lehullott levelek alatt telelnek. Az aknázómoly kártevők többsége, például a vadgesztenye aknázó moly, a lehullott levelekben telel. Az áttelelő alakok elleni védelem módja ezeknél a kártevőknél a fertőzött, lehullott lomb tél előtti összegyűjtése és megsemmisítése, illetve a talajba dolgozása. A levéltetvekkel táplálkozó, tehát hasznos tevékenységet folytató katicabogarak is az avar alatt várják a tavasz megjelenését. Amikor a lehullott leveleket összegyűjtjük, hogy elégessük, a benne lapuló katicabogarak is a tűzbe kerülnek. Ezért a komposztálható levelek égetését kerüljük, így a hasznos katicák életben maradnak. A fák kérgén vagy repedéseiben áttelelő rovarok ellen télen, a fák nyugalmi állapotában, a rügypattanás előtt lemosó permetezéssel lehet védekezni. Mindegyik rovarcsoport ellen hatásosak az olaj tartalmú szerek. Ölő hatásuk elve: a olajoldatból készült vékony per- metlé-réteg alatt a rovarok levegő híján megfulladnak és elpusztulnak. A lehullott levelek alá húzódó rovarok telelését megakadályozhatjuk a lomb összegyűjtésével. Lehetőleg ne telepítsünk epret olyan földterületre, ahol az előző öt évben gyökérbetegségekre érzékeny haszonnövényeket termesztettünk Veszélyes gombabetegséget észleltek a szamócatermesztésben MEGYERY TIBOR A tavalyi év csapadékos időjárása miatt a felszaporodott kórokozók komoly termésveszteséget okoztak a szamócatermesztőknek. A bajt növeli, hogy több gombabetegség és az ellenük való védekezés lehetőségei nem ismertek a termesztők körében. Sajnos a karantén intézkedések ellenére, az EU-csadakozást követő enyhébb növényvédelmi ellenőrzés következtében a betegségek „importjának” a veszélye is megnövekedett. A veszélyes betegségek közül az egyik legveszélyesebb a szamóca kolletotri- humos betegsége. Még a szakirodalomban nem találkozunk vele, ezért szeretnénk felhívni a termesztők figyelmét erre a veszélyes betegségre. A betegség kórokozója a Colletotrichum acutatum nevű acervu- liuszos gomba, amely közeli rokona a babtermesztők körében már ismert „fenésedés” kórokozójának. Annak, hogy Európában viszonylag rövid idő alatt az egyik legnagyobb gondot jelentő kórokozóvá vált, a következő okai vannak: A nem megfelelően ellenőrzött, fertőzött szaporítóanyaggal néhány év alatt egész termőkörzetek fertőződtek meg. A szaporítóanyag-termő területeken nem hagynak gyümölcsöt, ezért a fertőzött állományok csak nehezen azonosíthatók. Ä szamócapalánták nagy része hűtött állapotban - frigó palántaként - kerül a termesztőkhöz a szaporítóktól. A betegség szabad szemmel nem ismerhető fel a nyugalmi állapotban levő palántán, a kórokozó csak laboratóriumi módszerekkel azonosítható. Ha kiültetés után egyből mintát küldünk vizsgálatra, annak eredményére is több hetet kell várni. Ha már terméséréskor észleljük a kórokozót a palántákon, kevés az esély a sikeres védekezésre. Tovább nehezíti a védekezést, hogy több, már a szamócatermesztők körében elteijedt és engedélyezett készítmény (Karathane, Rovral, Rubigan) gyakorlatilag hatástalan a kórokozóra. Ahhoz, hogy sikeresen védekezzünk ellene, érdemes a lehető legtöbbet megtudni erről a gombáról. Éréskor látszik a legjobban A betegség, sajnos, a terméséréskor ismerhető fel a legkönnyebben. A szamócán ovális vagy kerek, barna, enyhén besüppedő foltok jelennek meg. Olyan az érett szamóca, mintha ujjlenyomat lenne rajta. Innen is ered a kórokozó angol neve: „black spot”. Súlyos esetben már az éretlen gyümölcsön is megfigyelhetők ezek a barna foltok. Többször botrítiszre gyanakodnak a termelők, de ezek a foltok általában tojásdad vagy kerek alakúak, és szürke penészgyepet sem találunk rajtuk. A másik növényi rész, ahol azonosíthatjuk a kórokozót, maga az inda. Ezen hosszúkás, barna, középen kiszürkülő foltokkal találkozhatunk. A többi tünet (pl. gyökéren) alapján nehezen, csak labortesztekkel azonosítható a betegség. A kórokozó a szürkepenészhez hasonlóan a meleg (25-30 C fok) hőmérsékletet és a páradús levegőt kedveli. Gyakran együtt fertőz sűrű állományokban a szürkepenésszel, sőt olyan bogyót is találhatunk, ahol mindkét kórokozó együtt látható. Rendkívül megnő a fertőzőveszély egy-egy záporeső után. Olyankor elhatalmasodhat a betegség és akár a termés több mint fele kárba veszhet. A fertőzött szemeket a szedők általában a sorok között hagyják, és így azok tovább fertőzik az érésben lévő bogyókat. A legnagyobb kiesést ezért a folytontermő szamócákon okozza, de a legnépszerűbb fajták mind érzékenyek a betegségre. A kórokozó gyorsan átjut ruhával, cipőn, gépjármű kerekem (!) az egyik ültetvényről a másikra. A gomba előfordul több gyomnövényen is (pl. boglárkafélék, mályva, útifű), tehát évekig fertőzhet egy-egy területen. Megelőző módszerek Nagyon fontos, hogy csak ellenőrzött szaporítóanyagot vásároljunk! A Colletotrichum karantén károsító, a fertőzött ültetvényeket fel kell számolni. Kisebb a fertőzésveszély a fóli- aalagutas, csepegtetőrendszerrel öntözött termesztésben. Ebben az esetben az oldalukon nyitott és ezért jól szellőző fóliasátrak csökkentik a kórokozó elhatalmasodását. Ne hagyjuk sűrűre az állomást! Csökkentsük az indanövények számát és tartsuk gyommentesen az ültetvényt! Lehetőség szerint talajtakarással - fólia, agroszövet, szalma, forgács - csökkentsük a gyümölcs szennyeződésének a veszélyét! A gomba által megfertőződött bogyók száma ugrásszerűen megnő A karantén intézkedések ellenére, az EU-csatlako- zás után megnőtt a növénybetegségek „importjának" a veszélye. egy-egy heves záport követően a talajról felverődött spórák miatt. Fertődenítsük a látogatók cipőjét, gépjárművük kerekeit! Ez első hallásra túlzásnak tűnik, de a legtöbb esetben - pl. nyüt nap a termesztőknek - a kórokozó fertőzött talajjal kerül be azt ültetvényre. Ne hagyjuk a túlérett, beteg szamócát a töveken vagy a sorok között. Eleket gondosan összegyűjtve semmisítsük meg. Amennyiben erős a gyanú a fertőzésre, permetezéssel is védekezhetünk. Leghatékonyabb védekezés az azoxystrobin, a kaptán, a diklofluanid hatóanyagú permetszerekkel lehetséges. Sajnos csak kevés hatékony és a szamócában engedélyezett készítmény áll a termesztők rendelkezésére. Ezért a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. A gyökeret fertőző kórokozók Száraz nyáron ez a kórokozó nem okoz számottevő terméskiesést, de ha a szamócaérés idején, májusban-júniusban csapadékos az időjárás, könnyen a legnagyobb kárt okozhatja. Palántapusztulást és ezzel együtt termés- kiesést okozhat a szamóca fitoftó- rás betegség (phytophthora fraga- riae), és a verticilliumos tőpusztulás (Verticillium dahliae). A fitoftórás gyökérpusztulásnál a palánta gyökérzete nem fejlődik, emiatt felborul a palántakorona és a gyökérzet közti egyensúly. Ezt többször már csak virágzáskor, vagy a termésérés előtt tapasztaljuk, a palánták szinte az egyik napról a másikra elvesztik zöld színüket, és herva- dásnak indulnak. A tünetek hasonlóak a cserebogárlárvák által károsított ültetvényekhez, de ott a palánta gyökérzetén felfedezhetjük a pajorok rágásnyomait is. A fitoftórás tünetek esetén az idős gyökérzet ép, nem találunk rágásnyomot. A fertőzött palántán a fiatal gyökerek patkányfarok alakúak, nem alkalmasak a palánta tápanyaggal és vízzel történő ellátására. Afitoftórához hasonlóan a verticillium kórokozója is a szamóca gyökérzetét támadja meg. Ennél a betegségnél is csökken a gyökérzet életképessége, de a betegség első tüneteit az idősebb leveleken figyelhetjük meg. Bár az új levelek zöldek maradnak, a palánta idősebb levelei és indái elszáradnak. A palánta termőképessége csökken, a termés nem fejlődik és súlyos esetben az egész palánta elpusztul, az ültetvény kiritkul. Általános tapasztalat, hogy ezen belső kórokozók ellen a tünetek észlelésekor már nem tudunk kellő hatékonysággal védekezni. A fertőzött területeken a gombaspórák hosszú évekig életképesek maradnak. A védekezést ezért itt is inkább a megelőzésre kell alapozni. Palántavásárlás előtt, ha lehetőség van rá, keressük fel a szaporítóanyag-termelőt és győződjünk meg a vásárolni kívánt palánták egészségi állapotáról. Gondoskodjunk a szamócatermő területünk megfelelő vízháztartásáról. Bakhatás telepítéssel csökkenthetjük a pangóvíz által okozott gondokat. Kerüljük a vízágyú és árasztásos öntözést. Ne telepítsünk olyan területre szamócát, ahol az előző legalább öt éven belül gyökérbetegségekre érzékeny növényeket termesztettek (burgonya, paradicsom, paprika stb.). Ha fertőzött palántákat találunk a területünkön, azokat teljes egészében szedjük ki és semmisítsük meg.
