Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-03 / 52. szám, péntek

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 3. www.ujszo.com A Pátria rádió kínálata A Párkányi Városi Galériában reprezentatív válogatás látható Kovács László PuTu kovácsoltvas munkáiból programok Nemes vas a tér szövetében Szombaton reggel 7 órától a Hét­ről hétre című zenés, publicisztikai magazint közvetítjük. 11 óra 30 perctől Délidő. Stúdiónk vendége lesz Bárdos Gyula, az MKP parla­menti frakcióvezetője. 13 órától irodalmi magazinunkat, a Tékát hallgathatják. Kukorelly Endre író Tündérvölgy című kötete nemré­gen látott napvilágot, s most szlo­vák fordításban is megjelentették a művet. A szerzővel és a fordítóval, Jitka Rozsnyovával beszélgetünk, valamint Tőzsér Árpáddal, akinek most jelent meg a Matijosa-baba szubjektuma című könyve, de szó­lunk a Gál Sándor életművét bemu­tató sorozat legfrissebb kötetéről is. Vasárnap a 8 órai híreket követően a Világosság református egyházi műsorában Dr. Molnár János rétéi lelkipásztor a mustármag példáza­táról szól a hallgatókhoz. 9 órakor hírek, majd Randevú. A műsorban szenei óvodásokkal beszélgetünk a farsangról. Sulilesen rovatunkban bemutatkozik a Szenczi Molnár Al­bert Gimnázium és Vállalkozói Szakközépiskola, majd megismer­kedhetnek egy fiatal restaurátorral, Koreň Péterrel. A stúdióba váijuk a Kicsi Hang verséneklő együttest. Sztárvendégünk a Kistehén Tánc­zenekar. 13 órakor a Térerő Műhely mellékletét az Újvidéki Rádió szer­keszti. 14.00-kor hírek, majd a Ka­leidoszkópot közvetítjük, melyben a szlovákiai magyar sajtófotóról lesz szó. A Szlovákiai Magyar Kul­túra Múzeumában Fotóvilág cím­mel retrospektív kiállítás nyűt a szlovákiai magyar lapokban az el­múlt évtizedekben megjelent fény- képfelvételekből és riportfotókból. Hangképekben számolunk be a ki­állítás megnyitójáról, (culka) Vörke, Tekert kosszarvú tűzikutya, Cicomázas, Szemeslapát, Óriáshajtű ... Már a meghökkentő, ízes­furfangos címadások is jel­zik, hogy a Párkányi Városi Galériában különleges kiál­lítás nyílt. Reprezentatív vá­logatás Kovács László PuTu kovácsmester-iparművész lírai tartalmakat hordozó kovácsoltvas munkáiból. CSEPÉCZ SZILVIA Súlyos, nyers, „csupasz vonal” kisplasztikák, lustán kanyargó vas- sziluett-figurák, fémraszterek, poé- tikus kollázsok. A szentendrei Ko­vács László PuTu karakteresen öt­vözi, s impulzív energiákkal telíti az egymásba érő vagy szétfeszülő, majd újra egymásba kapaszkodó geometrikus és organikus formá­kat. Szobraival, „vascuhókjaival” mintha azt mondaná - mondatná, hogy nincs ellentét az absztrakció s a figuráció között, hiszen mindkét forma ugyanannak a valóságnak a gondolatát sugalmazza. Hol pen­geéles, hol pedig emblematikusan tömörített munkáit alapjában véve az érzelmi azonosulás igénye és ké­pessége jellemzi. Megragadni a lé­nyeget egy jelenségben, a benső tartalmakat a külső formában. PuTu autodidakta vasműves és köl­tő, s mintegy két évtizede magyar- országi és nemzetközi kiállítások rendszeres résztvevője. Díjai között szerepel a Hephaiston Nemzetközi Kovácstalálkozó díja (Helfatyn, 1994), az Expo-nálunk kiállítás díja (1995), Az év képzőműves remekei díj (Hadtörténeti Múzeum, 1996), valamint a Borsodi Fonó Kovácski­állítás I. díja (1999). A mester oly­kor, a nagy kovácsfesztiválokon szabadtéri performanszok kereté­ben is létrehoz egy-egy új műalko­tást. Tudását Fábry Sándor show- műsorában is felvillantotta, igazi terepe azonban a kovácsműhely, ahol a vasba feszülő nomád ritmu­sok és álommásolatok alakot ölte­nek. Párkányi tárlatát Balázs György muzeológus, a Budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató-he­lyettese nyitotta meg. Stílusosan egy legalább félméteres kovácsolt­vas kulccsal, amely természetesen szintén PuTu mester munkája. Ba­lázs György szerint nem csupán nézni, megérintem is érdemes a ki­állított szobrokat. S való igaz, a megszelídített vas lélegzik, olyan mint az önmagát vizsgáló ember. Kovács László Pulii, a modern kovácsművesség jeles képviselője Tiszacsegén, szülőfaluja kovács­műhelyében, Scheffer Gábornál sa­játította el a vas megmunkálásának alapjait. „A diákévek után felkerül­tem Pestre, a fővárosba - mondja -, s ott kinyílt a szemem a világra. A vas mellé társult a dzsessz, a bará­taimmal különböző alternatív mű­vészklubokba jártunk, ami ugyan­olyan meghatározó lett számomra, mint később a szentendrei közeg. Szentendrére először tanulni men­tem, de rá kellett jönnöm, hogy a kiválasztott híres iparművész sem­mi újat nem tud mutatni nekem. Akkoriban többnyire kisplasztiká­kat kovácsoltam. A szakmai csaló­dás mellett viszont sok új ismeret­ségre, nagyszerű barátokra tettem szert, s végül a művészetek városá­ban telepedtem le és alapítottam családot. Három évig a Szentend­rei Kocsigyárban dolgoztam, majd 1981-től a Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumban következett egy hosszú és termékeny időszak. A Skanzentől 1996-ban váltam meg, közben épí­tettem egy saját kovácsműhelyt, egy műtermet.” Kovács László PuTu a plasztikák mellett számos köztéri munkát is készített, lámpákat, cégéreket, tűzi szerszámkészleteket, tömör és rá­csos vaskapukat, kápolnaajtót, s megrendelésre ő kovácsolta a bé­csi Schubert-ház vasalatait is a ja­pán Takasaki múzeum számára. Párkányba némi köztéri fotódoku­mentáción kívül kisplasztikáit, kombinált anyagú objektjeit hozta el. PuTu, az Öregember gyakran megfordul a városban, ahol szin­tén több barátja él; ez alkalommal Himmler György segédkezett a ki­állítás megszervezésében. A meg­jelenésében is mindig valami sajá­tos-szokatlant hozó művész a meg­nyitón finoman gyűrt-redőzött, az érintésig sérülékenynek tűnő szir­mú rózsát tűzött „egyenzakójára” - kiderült, vasvirág. A kérdésre, hogy mi adja az inspirációt egy-egy új alkotáshoz, azt válaszolta, ugyanaz, ami a verseiben is tetten érhető: az örök téma, a nők. Azu­tán az emberi kapcsolatok, és a vas-álmok. „Gyakran álmodom vassal, de azok nem az én vasaim. Tulajdonképpen más sem csinálta meg őket, viszont én sem tudom, mert ha felébredek, elfelejtem a mikéntjét. Valamit mégis elindít bennem, valahogy úgy, mint ami­kor jártomban-keltémben látok egy gyenge vasat, s a látvány addig dolgoztatja a képzeletemet, amíg el nem készítem a magam változa­tát. Az első időkben nem szívesen váltam meg a kisplasztikáimtól, szobraimtól, soha nem ez jelentet­te a megélhetési forrást. Mára már elkerült néhány darab a gyűjtők­höz, de nem ez a cél. Én szerelem­ben állok a vassal. Hozzátartozik az életemhez.” Predajňa metrového a bytového textilu m a textilnej galantérie Za najlepšie ZĽAVY -Jľ? kráčajte SNAMI Predložením vyplneného kupónu pri platení v predajni získavate zľavu Meno:...............................................................Priezvisko: ....................................................... Adr esa:.......................................................................................................................................... Poskytnutím svojkýi osobných údajov zahrnutých do formulára dáva vyplňujúci súhlas s ich spracovaním a uchovaniu v zákazníckej databáze spoločnosti BARAPON sro, Mynská 462&2A, 929 01 Dunajská Stredá ICO 31425 216, v plnom rozsahu v súlade so Zákonom č 42&2002 Zb, a to až do písomného odvolania tohto súhlasu Nová jarná kolekcia už v predaji. Zlatá Ihla Dunajská Streda, Jehuda Asáda 3 Zlatá Ihla Sa mor in, Hlavná uí. č. 66/A Zlatá Ihla Nové Zámky, M. R. Štefánika 5 Zlatá Ihla Zvolen, Nám SNP 14 Kožušnictvo - Persei Sarolta, Komárno AKCIA TRVÁ 3103.2006 BP-6-10633 Giacomo Puccini utolsó operáját tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház Turandot születésnapja (Képarchívum) VOJTEK KATALIN Nyolcvanéves Túrandot, a kínai hercegnő. Ki gondolná erről az örökifjú szépségről, aki ugyanolyan szeretette vágyó és kegyeden, mint 1926-ban, amikor először lépett kö­zönség elé a milánói Scala színpa­dán. A gégerákban szenvedő Pucci­ni már súlyos betegen komponálta ezt az operáját, amelyre -befejezet- lensége ellenére - a szakértők úgy tekintenek, mint addigi műveinek koronájára. „Ebbe az operába bele­adtam az egész lelkemet” - írta egyik levelében. Pedig iszonyatos fájdalmak között született, és Pucci­ni tudta, hogy már nem fejezheti be. így írt erről barátjának, Riccar- do Schnablnak: „Brüsszelbe külde­nek! Súlyos! Elképzelheted, milyen lelkiállapotban vagyok. Micsoda nyomorúságos helyzet. Turandot? Ugyan! Elszomorít, hogy már nem tudom befejezni.” Liu, a szerelmé­ért életét áldozó kis rabszolgalány halála volt az utolsó kottasor, amit még le tudott jegyezni. „Valahol a magasban egy piccolo fuvola elha­ló hangja száll, mint egy kihunyó élet utolsó szikrája” - jellemezte a megindító hangsorokat William Ashbrook zenetörténész. A milánói ősbemutatón még nem a Franco Alfano által befejezett művet adták elő: Arturo Toscanini Liu halála után letette dirigensi pálcáját, és a beállt halálos csöndben ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez: „Ennél a résznél halt meg a Mes­ter.” Az opera több rétegű szimbo­lizmusa és az élet teljességét idéző sokszínűsége ragadta meg Jozef Bednárik rendezőt, aki - mint a keddi sajtótájékoztatón elmondta - egy évvel nyugdíjba vonulása előtt alázattal kíván tisztelegni Puccini nagysága előtt. Ezért lemondott a Az öregedő mester mű aktualizálásáról, és „Bednárik Turandotja helyett Puccini Turan- dotját” állítja színpadra. „Még soha nem térdeltem akkora alázattal egy mű előtt, mint most. Pedig hosszú évek óta dédelgetett álmom volt az opera cselekményét Manhattan egyik rideg felhőkarcolójába he­lyezni, ahol Túrandot egy nagy cég kérlelhetetlen igazgatónője, Kalaf egy külföldi befektető, Timur egy hajléktalan, Liu pedig a felhőkarco­ló földszinti gyorsbüféjében moso­gat”-vallotta be. Parádés szereposztásban, külföl­di vendégművészek közreműködé­sével kerül színre a vérszomjas kí­nai hercegnő története. Turandotot Ľubica Rybárska, a cseh Eva Urba- nová és a román Sorina Monteanu, Kalafot az olasz Mario Malagnino, a mexikói Ernesto Grisales és a ja­pán Szatocsi Mizogucsi, Liut And­rea Danková, Iveta Matyášová és Iveta Jiŕíková előadásában láthat­juk, hallhatjuk. Többéves szünet után ismét Ondrej Lenárd áll a kar­mesteri pulpitushoz. Legutoljára 1965-ben játszották Pozsonyban a Türandotot, akkor a felejthetetlen brünni szoprán, Hana Svobodová énekelte a címszerepet, világszín­vonalon. Reméljük, hogy a mai és holnapi premieren és persze a rep- rízeken is ilyen emlékezetes pro­dukciókat láthatunk. i í í i í í 4 í í í í i i i í i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom