Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-03 / 52. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 3. www.ujszo.com A Pátria rádió kínálata A Párkányi Városi Galériában reprezentatív válogatás látható Kovács László PuTu kovácsoltvas munkáiból programok Nemes vas a tér szövetében Szombaton reggel 7 órától a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazint közvetítjük. 11 óra 30 perctől Délidő. Stúdiónk vendége lesz Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakcióvezetője. 13 órától irodalmi magazinunkat, a Tékát hallgathatják. Kukorelly Endre író Tündérvölgy című kötete nemrégen látott napvilágot, s most szlovák fordításban is megjelentették a művet. A szerzővel és a fordítóval, Jitka Rozsnyovával beszélgetünk, valamint Tőzsér Árpáddal, akinek most jelent meg a Matijosa-baba szubjektuma című könyve, de szólunk a Gál Sándor életművét bemutató sorozat legfrissebb kötetéről is. Vasárnap a 8 órai híreket követően a Világosság református egyházi műsorában Dr. Molnár János rétéi lelkipásztor a mustármag példázatáról szól a hallgatókhoz. 9 órakor hírek, majd Randevú. A műsorban szenei óvodásokkal beszélgetünk a farsangról. Sulilesen rovatunkban bemutatkozik a Szenczi Molnár Albert Gimnázium és Vállalkozói Szakközépiskola, majd megismerkedhetnek egy fiatal restaurátorral, Koreň Péterrel. A stúdióba váijuk a Kicsi Hang verséneklő együttest. Sztárvendégünk a Kistehén Tánczenekar. 13 órakor a Térerő Műhely mellékletét az Újvidéki Rádió szerkeszti. 14.00-kor hírek, majd a Kaleidoszkópot közvetítjük, melyben a szlovákiai magyar sajtófotóról lesz szó. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Fotóvilág címmel retrospektív kiállítás nyűt a szlovákiai magyar lapokban az elmúlt évtizedekben megjelent fény- képfelvételekből és riportfotókból. Hangképekben számolunk be a kiállítás megnyitójáról, (culka) Vörke, Tekert kosszarvú tűzikutya, Cicomázas, Szemeslapát, Óriáshajtű ... Már a meghökkentő, ízesfurfangos címadások is jelzik, hogy a Párkányi Városi Galériában különleges kiállítás nyílt. Reprezentatív válogatás Kovács László PuTu kovácsmester-iparművész lírai tartalmakat hordozó kovácsoltvas munkáiból. CSEPÉCZ SZILVIA Súlyos, nyers, „csupasz vonal” kisplasztikák, lustán kanyargó vas- sziluett-figurák, fémraszterek, poé- tikus kollázsok. A szentendrei Kovács László PuTu karakteresen ötvözi, s impulzív energiákkal telíti az egymásba érő vagy szétfeszülő, majd újra egymásba kapaszkodó geometrikus és organikus formákat. Szobraival, „vascuhókjaival” mintha azt mondaná - mondatná, hogy nincs ellentét az absztrakció s a figuráció között, hiszen mindkét forma ugyanannak a valóságnak a gondolatát sugalmazza. Hol pengeéles, hol pedig emblematikusan tömörített munkáit alapjában véve az érzelmi azonosulás igénye és képessége jellemzi. Megragadni a lényeget egy jelenségben, a benső tartalmakat a külső formában. PuTu autodidakta vasműves és költő, s mintegy két évtizede magyar- országi és nemzetközi kiállítások rendszeres résztvevője. Díjai között szerepel a Hephaiston Nemzetközi Kovácstalálkozó díja (Helfatyn, 1994), az Expo-nálunk kiállítás díja (1995), Az év képzőműves remekei díj (Hadtörténeti Múzeum, 1996), valamint a Borsodi Fonó Kovácskiállítás I. díja (1999). A mester olykor, a nagy kovácsfesztiválokon szabadtéri performanszok keretében is létrehoz egy-egy új műalkotást. Tudását Fábry Sándor show- műsorában is felvillantotta, igazi terepe azonban a kovácsműhely, ahol a vasba feszülő nomád ritmusok és álommásolatok alakot öltenek. Párkányi tárlatát Balázs György muzeológus, a Budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese nyitotta meg. Stílusosan egy legalább félméteres kovácsoltvas kulccsal, amely természetesen szintén PuTu mester munkája. Balázs György szerint nem csupán nézni, megérintem is érdemes a kiállított szobrokat. S való igaz, a megszelídített vas lélegzik, olyan mint az önmagát vizsgáló ember. Kovács László Pulii, a modern kovácsművesség jeles képviselője Tiszacsegén, szülőfaluja kovácsműhelyében, Scheffer Gábornál sajátította el a vas megmunkálásának alapjait. „A diákévek után felkerültem Pestre, a fővárosba - mondja -, s ott kinyílt a szemem a világra. A vas mellé társult a dzsessz, a barátaimmal különböző alternatív művészklubokba jártunk, ami ugyanolyan meghatározó lett számomra, mint később a szentendrei közeg. Szentendrére először tanulni mentem, de rá kellett jönnöm, hogy a kiválasztott híres iparművész semmi újat nem tud mutatni nekem. Akkoriban többnyire kisplasztikákat kovácsoltam. A szakmai csalódás mellett viszont sok új ismeretségre, nagyszerű barátokra tettem szert, s végül a művészetek városában telepedtem le és alapítottam családot. Három évig a Szentendrei Kocsigyárban dolgoztam, majd 1981-től a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban következett egy hosszú és termékeny időszak. A Skanzentől 1996-ban váltam meg, közben építettem egy saját kovácsműhelyt, egy műtermet.” Kovács László PuTu a plasztikák mellett számos köztéri munkát is készített, lámpákat, cégéreket, tűzi szerszámkészleteket, tömör és rácsos vaskapukat, kápolnaajtót, s megrendelésre ő kovácsolta a bécsi Schubert-ház vasalatait is a japán Takasaki múzeum számára. Párkányba némi köztéri fotódokumentáción kívül kisplasztikáit, kombinált anyagú objektjeit hozta el. PuTu, az Öregember gyakran megfordul a városban, ahol szintén több barátja él; ez alkalommal Himmler György segédkezett a kiállítás megszervezésében. A megjelenésében is mindig valami sajátos-szokatlant hozó művész a megnyitón finoman gyűrt-redőzött, az érintésig sérülékenynek tűnő szirmú rózsát tűzött „egyenzakójára” - kiderült, vasvirág. A kérdésre, hogy mi adja az inspirációt egy-egy új alkotáshoz, azt válaszolta, ugyanaz, ami a verseiben is tetten érhető: az örök téma, a nők. Azután az emberi kapcsolatok, és a vas-álmok. „Gyakran álmodom vassal, de azok nem az én vasaim. Tulajdonképpen más sem csinálta meg őket, viszont én sem tudom, mert ha felébredek, elfelejtem a mikéntjét. Valamit mégis elindít bennem, valahogy úgy, mint amikor jártomban-keltémben látok egy gyenge vasat, s a látvány addig dolgoztatja a képzeletemet, amíg el nem készítem a magam változatát. Az első időkben nem szívesen váltam meg a kisplasztikáimtól, szobraimtól, soha nem ez jelentette a megélhetési forrást. Mára már elkerült néhány darab a gyűjtőkhöz, de nem ez a cél. Én szerelemben állok a vassal. Hozzátartozik az életemhez.” Predajňa metrového a bytového textilu m a textilnej galantérie Za najlepšie ZĽAVY -Jľ? kráčajte SNAMI Predložením vyplneného kupónu pri platení v predajni získavate zľavu Meno:...............................................................Priezvisko: ....................................................... Adr esa:.......................................................................................................................................... Poskytnutím svojkýi osobných údajov zahrnutých do formulára dáva vyplňujúci súhlas s ich spracovaním a uchovaniu v zákazníckej databáze spoločnosti BARAPON sro, Mynská 462&2A, 929 01 Dunajská Stredá ICO 31425 216, v plnom rozsahu v súlade so Zákonom č 42&2002 Zb, a to až do písomného odvolania tohto súhlasu Nová jarná kolekcia už v predaji. Zlatá Ihla Dunajská Streda, Jehuda Asáda 3 Zlatá Ihla Sa mor in, Hlavná uí. č. 66/A Zlatá Ihla Nové Zámky, M. R. Štefánika 5 Zlatá Ihla Zvolen, Nám SNP 14 Kožušnictvo - Persei Sarolta, Komárno AKCIA TRVÁ 3103.2006 BP-6-10633 Giacomo Puccini utolsó operáját tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház Turandot születésnapja (Képarchívum) VOJTEK KATALIN Nyolcvanéves Túrandot, a kínai hercegnő. Ki gondolná erről az örökifjú szépségről, aki ugyanolyan szeretette vágyó és kegyeden, mint 1926-ban, amikor először lépett közönség elé a milánói Scala színpadán. A gégerákban szenvedő Puccini már súlyos betegen komponálta ezt az operáját, amelyre -befejezet- lensége ellenére - a szakértők úgy tekintenek, mint addigi műveinek koronájára. „Ebbe az operába beleadtam az egész lelkemet” - írta egyik levelében. Pedig iszonyatos fájdalmak között született, és Puccini tudta, hogy már nem fejezheti be. így írt erről barátjának, Riccar- do Schnablnak: „Brüsszelbe küldenek! Súlyos! Elképzelheted, milyen lelkiállapotban vagyok. Micsoda nyomorúságos helyzet. Turandot? Ugyan! Elszomorít, hogy már nem tudom befejezni.” Liu, a szerelméért életét áldozó kis rabszolgalány halála volt az utolsó kottasor, amit még le tudott jegyezni. „Valahol a magasban egy piccolo fuvola elhaló hangja száll, mint egy kihunyó élet utolsó szikrája” - jellemezte a megindító hangsorokat William Ashbrook zenetörténész. A milánói ősbemutatón még nem a Franco Alfano által befejezett művet adták elő: Arturo Toscanini Liu halála után letette dirigensi pálcáját, és a beállt halálos csöndben ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez: „Ennél a résznél halt meg a Mester.” Az opera több rétegű szimbolizmusa és az élet teljességét idéző sokszínűsége ragadta meg Jozef Bednárik rendezőt, aki - mint a keddi sajtótájékoztatón elmondta - egy évvel nyugdíjba vonulása előtt alázattal kíván tisztelegni Puccini nagysága előtt. Ezért lemondott a Az öregedő mester mű aktualizálásáról, és „Bednárik Turandotja helyett Puccini Turan- dotját” állítja színpadra. „Még soha nem térdeltem akkora alázattal egy mű előtt, mint most. Pedig hosszú évek óta dédelgetett álmom volt az opera cselekményét Manhattan egyik rideg felhőkarcolójába helyezni, ahol Túrandot egy nagy cég kérlelhetetlen igazgatónője, Kalaf egy külföldi befektető, Timur egy hajléktalan, Liu pedig a felhőkarcoló földszinti gyorsbüféjében mosogat”-vallotta be. Parádés szereposztásban, külföldi vendégművészek közreműködésével kerül színre a vérszomjas kínai hercegnő története. Turandotot Ľubica Rybárska, a cseh Eva Urba- nová és a román Sorina Monteanu, Kalafot az olasz Mario Malagnino, a mexikói Ernesto Grisales és a japán Szatocsi Mizogucsi, Liut Andrea Danková, Iveta Matyášová és Iveta Jiŕíková előadásában láthatjuk, hallhatjuk. Többéves szünet után ismét Ondrej Lenárd áll a karmesteri pulpitushoz. Legutoljára 1965-ben játszották Pozsonyban a Türandotot, akkor a felejthetetlen brünni szoprán, Hana Svobodová énekelte a címszerepet, világszínvonalon. Reméljük, hogy a mai és holnapi premieren és persze a rep- rízeken is ilyen emlékezetes produkciókat láthatunk. i í í i í í 4 í í í í i i i í i í