Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-23 / 69. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 23. www.ujszo.com Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Z Galéria Először tartja a Felvidéken akadémiai hetét a Protestáns Szabadegyetem Jubileumi kiállítás ELŐZETES Pozsony. Tíz éve, 1996. március 28-án nyitották meg a fővárosban, a Zichy-palotában a Z Galériát, amely a kortárs képzőművészet hazai és külföldi képviselőinek bemutatását tűzte ki célul. A Z Galéria a kezdeményezője a Szobor és Objekt elnevezésű nemzetközi szobrászati kiállításnak, amelyet a Pozsonyi kulturális nyár keretében rendeznek meg évente különböző galériákban, kulturális intézményekben és szabadtéren. A tíz év alatt számos jeles hazai képzőművész mutatkozott be e galéria kiállítótermeiben, de neves külföldi művészegyéniségek is lehetőséget kaptak munkáik prezentálására. Fennállása alatt több magyar vonatkozású bemutatóval is jelentkezett a Z Galéria: egyebek közt volt Mo- holy-Nagy- és Kassák-kiállítás, láthattuk itt Jovánovics György és Fajó János alkotásait, továbbá a MADI csoportnak is biztosított bemutatkozási lehetőséget ez az intézmény. A tíz év alatt 86 kiállítást rendeztek: ezeken 30 országból 827 művész alkotásait tárták közönség elé. A tízéves évforduló alkalmából március 28-án 18 órakor 86 + 827/30 = 10 - A Z Galéria tíz éve címmel nyitnak kiállítást a Zichy- palotában. A jubileumi tárlatot neves hazai képzőművészek munkáiból állítják össze, (tébé) A prágai hétköznapok megéneklője Kassán Jiŕí Dédeček koncertje JUHASZ KATALIN Kassa. A cseh és a francia zene sajátos keveredésének lehetnek fültanúi mindazok, akik ma este ellátogatnak a kassai GeS klubba, ahol az ismert cseh „dalnok”, Jirí Dédeček lép színpadra. A Cseh Kulturális Központ, valamint a Francia Intézet közös rendezvényként jegyzi a koncertet, mivel Dédecekről köztudott, hogy egy időben francia nyelvű tolmácsként kereste kenyerét, később pedig sanzonokat „csehesített”, ület- ve költött át. Az est folyamán ebből a gyűjteményből hangzik el néhány Georges Brassens- és Jacques Brel- szerzemény franciául, illetve csehül, a fennmaradó időben pedig eredeti Dédeček-dalokat hallhat a közönség. Az egy szál gitárral fellépő, dalszövegeiben néhol keserű iróniát, másutt szarkasztikus humort alkalmazó előadó a rendszerváltás előtt keveset szerepelhetett a nyilvánosság előtt, dalait nagyítóval vizsgálták a cenzorok, bújtatott üzenetek után kutatva. A közönség viszont a legeldugottabb földalatti klubokba is elzarándokolt a kedvéért, szerzeményei kalóz-kazettákon terjedtek. Népszerűsége remek előadói képességei és intelligens szövegei mellett azzal magyarázható, hogy olyan tabu-témákkal is foglalkozott, mint a halál, a vallás vagy a kommunista párt politikájának bírálata. Déde(Képarchívum) čeket a prágai mindennapok meg- éneklőjeként, a kisemberek gondjainak érzékeny szemlélőjeként tartják számon. A Francia Kultúra Napjai alkalmából sorra kerülő koncert este hétkor kezdődik a Novomestský utcai GeS klubban. A határtalan régiók jegyében (A szerző felvétele) Május utolsó napjaiban a felvidéki magyarság egyik legrangosabb társadalmikulturális rendezvényére kerül sor Rimaszombatban: itt tartja idei akadémiai hetét az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Az egyik főszervezőt, B. Kovács Istvánt a részletekről kérdeztünk. KÖVESDI KÁROLY Hogyan esett a választás éppen Gömörre? Tavaly a svájci-német határon fekvő Rainenfeldenben, egy Rajna menti kastélyban tartották a rendezvényt. Voltaképpen ott született a döntés, bár ez a lehetőség már három éve felmerült. Tavalyelőtt a magyarországi Beregfürdőn volt a szabadegyetem, előtte a szabadkai Palicsfürdőn. Én először Szabadkán vettem részt ezen a rendezvénysorozaton, ahol megtiszteltek azzal, hogy egy előadást tartsak. Ez felkeltette az érdeklődést, ezért némi biztatásra és a körülmények szerencsés összejátszása révén nagy merészen meginvitáltam a jelenlévőket Rimaszombatba. Mit kell tudnunk a protestáns szabadegyetemről? Ez a szellemi műhely voltaképpen a magyar protestáns értelmiségieket köti össze gyakorlatilag a világ minden országából. 1989 előtt a Nyugaton élő magyarság szellemi műhelye volt, amelyen azok a magyar - nem kizáróan protestáns - értelmiségiek találkoztak, akik felelősséget éreztek a magyarság közösségi ügyei iránt, akiknek volt egymás számára mondandójuk, ü- letve közösen tudtak megfogalmazni bizonyos dolgokat, amiknek üzenetértéke volt az akkori helyzetben. 1990 után a szabadegyetemnek megváltozott a helyzete, hiszen többen hazaköltöztek Magyarországra, felszabadultak a határok, és más töltetet kapott az egész dolog. Ettől függetlenül a közeg, a szellemi műhely megmaradt, és azok az emberek, akik alkotják, együtt maradtak s azóta is találkoznak. A szabadegyetem könyveket és kiadványokat jelentet meg, és minden évben más-más helyszínen rendez egy ún. akadémiai hetet, amelynek van egy központi témája, és az előadások e köré csoportosulnak. Az egyetem központja továbbra is Baselben van. Igen, de van már egy központja Budapesten, sőt van erdélyi köre is, mi több, formálódik Kárpátalján, a Vajdaságban is egy központ. Remélhetően nálunk is megalakul az idén. Rimaszombatban mi lesz a központi téma? A regionalitás lesz a központi téma, és Határtalan régiók címen zajlik a program. A másik téma ezen belül a régió helyzetének a megvizsgálása, különös tekintettel a cigány magyarság helyzetére. A helyszíni ismerkedés mellett erről a témáról folyik majd a diskurzus. Áruljunk el valamit a programból. Heti programunk május 21-én, vasárnap délután Nemesradnóton kezdődik, ahol részesei leszünk annak az ünnepségnek, amelyen Csáky Pál, Szlovákia kormányának alelnöke felavatja Radnóti Miklós szobrát. Ez a gondolat nemrég merült fel, hiszen sokáig nem is tudtunk róla, hogy Radnóti Miklós gyökerei hová nyúlnak vissza. Naplója megjelenésekor derültek ki ezek a kapcsolatok. Tavaly avattuk fel a radnóti iskola falán a költő emléktábláját, és akkor fogant meg a gondolat, hogy jó lenne egy szobrot is állítani. Hétfőn este a kassai Thália Színház Madách Imre életéből vett darabbal vendégszerepei Rimaszombatban. A nagy író a közeli Alsó- sztregován élt, és ottani kastélyukba vitte fiatal feleségét, Fráter Erzsébetet. Egressy Zoltán színdarabja az édesanya és a házaspár konfliktusát dolgozza fel. A gazdag tudományos és kulturális program mellett jelentős szerepe lesz a kirándulásoknak, a környék megismerésének. így kedd délutánra rimaszombati sétát tervezünk, majd meglátogatunk három közeli települést, köztük Tompa Mihály költő faluját, nemesi udvarházakat és kastélyokat, miközben bepillantást nyerhetünk a magyar romák helyzetébe is. Az áldozócsütörtöki kirándulás nevezetes felvidéki városokba és falvakba vezet. Este 6 órakor a rimaszombati gyülekezettel együtt tartunk ökumenikus istentiszteletet, amelyen a Felvidék magyar és szlovák reformátusainak püspöke hirdeti az igét, és nyugateurópai magyar evangélikus lelkész oszt úrvacsorát. Együtt fejezik ki a két történelmi protestáns egyház, csakúgy mint a Kárpát-medencei és a nyugati magyarság közötti testvériséget. Része a programnak az a falulátogatás is, ahol cigányságunk nagy számban él. Ez azért fontos, hogy akik Európa különböző részeiből érkeznek Marosvásárhelytől Züric- hig, Londontól Kassáig, a saját szemükkel lássák a valós helyzetet. Hogy a köztudatban ne az rögzüljön, hogy valaki a Rózsa-dombi vü- lájából, üvegen keresztül „harcol” az emberi jogokért, miközben ő maga életében cigányt se látott. A helyszíni tapasztalatszerzés után aztán esténként erről a kérdésről lehet folytatni beszélgetéseket. A másik kiemelt téma: a határtalan régiók. Előadásaink és vitáink során arra keressük a választ, hogy milyen lehetőségeket nyújt a közös cselekvésre az új helyzet, hogy a köztünk lévő országhatárok jelképessé váltak, és a korábban kulturálisan és gazdaságüag összetartozó területek ismét együttműködhetnek. Vajon milyen eredményeket hozott, és hozhat az Európai Uniós tagság által lehetővé vált „határtalanság” és regionális együttműködés? A trianoni traumán való kesergés helyett vajon tudunk-e élni az Unió kínálta új lehetőségekkel? Képesek vagyunk-e a kölcsönös sérelmi politikán túlmutató nemzeti és nemzetközi politizálást folytatni? Vajon tisztában vagyunk-e annak jelentőségével, hogy a határainkon átívelő régiókban mi, az eddig országhatárokkal elválasztott magyarok találkozunk egymással? Miképpen lehet mozgósítani az egyéni erőforrásokat, erősíteni a civil kezdeményezéseket, és kiépíteni a regionális kapcsolat-hálók egész láncolatát? Kik lesznek az esti beszélgetések vendégei? Jeles vendégeket várunk. Az egyik este a kolozsvári Kántor Lajos vezeti a kerekasztal-beszélgetést, amelyre Esterházy Pétert, Grendel Lajost, Ilma Rakusa műfordítót Zürichből, Szigeti Lászlót, Karol Wla- chovskýt, Pomogáts Bélát és másokat várunk. De lesz egy est, amikor Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költőnkkel tartunk beszélgetést, és számos más program. Bízom benne, hogy a rendezvény által ez a régió kissé bekerül a köztudatba. A Partitúra külön szerencséje, hogy már egy sokszínű és többszintű irodalmi és irodalomtudományi közegben szólhat célzott és feltételezett olvasóihoz Új irodalomtudományi szaklappal bővült a hazai folyóirat-irodalom CSANDA GÁBOR A művészetek és az irodalom iránt érdeklődők még emlékezhetnek arra, hogy három évvel a rendszerváltás után müyen visszhangja volt annak a ténynek, hogy az akkor már negyvenötödik évfolyamát író Irodalmi Szemle mellett megjelent a Kalligram folyóirat. Volt visszhangja, s nem csak azért, mert akkor még a folyóirat-irodalom is jóval szélesebb olvasótábornak örvendett. Lehetett mérlegelni - s erről folyt is némi vita -, vajon akkor ezek után a szlovákiai magyar kultúra húzóágazata, az irodalom végre súlyának és főként a legszerte- ágazóbb olvasói igényeknek megfelelően jut-e nyomtatott szóhoz. (Voltak, akik sokallták a két folyóiratot.) Az irodalom sajtófórumainak tere időközben többszörösen is átrendeződött, bővült a kéthavonta jelentkező Szőrös Kővel (részben a Fórum Társadalomtudományi Szemlével is), s maga a három irodalmi folyóirat is több jelentős átalakulásokon ment keresztül. Az irodalom mai - szerencsés esetekben továbbra is folyton változó - folyóiratképének általában már semmiféle visszhangja nincs, legföljebb néhány magyarországi lap és internetes irodalmi portál tájékoztat alkalmilag róla. Ha másért nem, már csak ezért is fokozottabb érdeklődés várható a most első számával bemutatkozó Partitúra iránt. A magát a Sam- bucus Irodalomtudományi Társaság folyóirataként meghatározó műhely felelős szerkesztője H. Nagy Péter kritikus és szerkesztő, főszerkesztője pedig a társaság elnöke, Benyovszky Krisztián irodalomtörténész, kritikus. Ha az irodalomtudományban kevésbé jártas olvasó számára a folyóirat arcéle a fentiekből sem derülne ki eseüeg egyértelműen, szerkesztő- bizottságának összetétele (Bárczi Zsófia, Beke Zsolt, Csehy Zoltán, Keserű József, Kocur László, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Rácz I. Péter, Sánta Szilárd, Vida Gergely) nem hagy kétséget afelől, hogy elsősorban irodalomelméleti, elméleti-kritikai szakfolyóiratról van szó, vagy ahogy H. Nagy Péter fogalmaz szerkesztői előszavában: a Partitúra az „irodalomértés ...önálló, korszerű elméleti kritériumoknak is eleget tevő, tudományos orgánuma.” A 140 oldalas első szám szerkezete néhány egymástól jól elkülönülő témakört ölel fel, bár az olvasói figyelem könnyen utat talál magának a blokkok közti alkalmi vagy kevésbé rejtett összefüggésekhez is; ezek közül talán az első (H. Nagy Péter: A Partitúra elé) és az utolsó szöveg (Keserű József kritikája) ideológiához való viszonya a legszembetűnőbb. A tanulmányok sorát Reinhart Kosellecké (Historika és hermeneutika) kezdi, Hans-Georg Gadamemek a rá adott válaszával együtt, mindkettő L. Varga Péter fordítása. Figurádé és defiguráció a címe Kulcsár- Szabó Zoltán tanulmányának (A „tropológia” koncepciója Paul de Mannái). Ezt egy Italo Calvino- blokk követi három tanulmánnyal Csöngei Nagy Balázséval, Gyuris Norbertéval és Benyovszky Krisztiánéval. A következő két tanulmány, Sánta Szüárdé (Kánonok és a szlovákiai magyar irodalom) és Németh Zoltáné (Kanonizálok és kanonizáltak) a Somoijai disputa szimpóziumsorozat negyedik fordulójában elhangzott vitaindító előadások szerkesztett és bővített változatai. A lapot két regényinterpretáció zátja, a már említett Keserű Józsefé (Levický Archleb Dániel regényéről) és Csehy Zoltáné (Kukorelly Endre Tündér- Völgyéről). A Partitúra belső elrendezésére az olvasást célszerűen szolgáló áttekinthetőség és a szakszerű gyakorlatiasság jellemző (arculatterv: Juhász R. József). Egy bemutatkozó számból nehéz a folyókat várható kodalmi hozadékára következtetni. A folyókat tartalmát (valamint teijedelmét és egyelőre bizonytalan periodicitását) illetően bizonyosra vehető, hogy a Partitúra nem fogja ki a szelet a többi három kodalmi fórum tanulmány- és kritikarovatának vitorlájából. A Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak a fedőlapon elhelyezett emblémája azonban jelképesen is visszautal H. Nagy Péternek egy négy évvel ezelőtt megjelent összefoglalójára, mely, ha lett volna már akkor Partitúra, akár az előszava is lehetett volna: „olyan értelmezőközösség van kialakulóban a Felvidéken, amelynek - felkészültségénél fogva - évtizedek óta először van meg az esélye arra, hogy felszámolja magyar nyelvű koda- lom és szlovákiai magyar kritika egyidejűtlenségét, teret nyitva a szakmai narrációra és argumentá- dóra épülő konstruktív kritika válfajainak.” Ehhez képest időközben annyi történt, hogy ez az értelmezőközösség kialakult s más értelmezőközösségekkel együtt saját fórumot alakított ki magának. Több műit egy évtized távlatából jól látszik, hogy helyes volt a létező egy folyókat (és nemkülönben az egy kiadó) mellé továbbiakat is felsorakoztatni. Az kodalom értékében - a szépében és a tudományoséban egyaránt - a sokfélesége is A Samtoucu* froóaiomtuíkwrvinyt T.Uvü.tg folyóirata *w*Wh*t ŕ» <«*4*»* hwnoriu ť* « fcuk •» V é* ZtJUn * Mjmral • bauMany.* Mb t mjwtil . C*S**t * MwbMäMá 2Q0Ő/1 szerepet játszik. A Partitúra megjelenése ekként az kodalomtudo- mány szerencséjének is tekinthető; az új folyókat külön szerencséje, hogy már egy sokszínű és többszintű kodalmi és kodalomtudományi közegben szólhat célzott és feltételezett olvasóihoz.
