Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-22 / 68. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 22. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nem sokat tehet a Nyugat Alekszandr Lukasenko elve­tette a sulykot azzal, hogy ti- zennégyszeres fölénnyel vá­lasztatta újra magát fehér­orosz elnökké a vezető ellen­zéki jelölttel, Alekszandr Mi- linkeviccsel szemben, de a Nyugat nem sokat tehet - jegyzik meg orosz lapok. Minszkben nyíltan kimond­ják, a hatóságok túl messzire mentek az elnök versenytár­sainak megalázásában - úja az Izvesztyija, a Nyezaviszi- maja Gazetában pedig Alek- szej Arbatov ismert politoló­gus megállapítja, hogy a 93 százalékos részvétel az ered­mény meghamisításáról árul­kodik. Ezt ugyanis csak szava­zócédulák nagyarányú hozzá­adásával lehetett produkálni, és egyértelmű, hogy melyik jelölt nevét jelölték meg a hoz­záadott cédulákon. Lukasen- kótól bölcsebb lett volna, ha tisztességes voksolás biztosí­tására utasította- volna el­lenőreit. Ebben az esetben a részvétel 60 százalék körül alakult volna, de győzelmét nem vonhatnák kétségbe. így viszont senki sem hisz ennek a választásnak sem Európában, sem Oroszországban - jegyzi meg Arbatov, aki az Orosz Tu­dományos Akadémia levelező tagja. Bár a fehérorosz ellen­zék az elmúlt évek legnagyobb tömegmegmozdulását tartot­ta meg a választás idején, en­nek mérete is túl szerény volt Lukasenko és Putyin. Bármi­féle nyugati nyomás kemény reagálást vált ki Oroszor­szágból. (SITA/AP-felvétel) ahhoz, hogy komolyan befo­lyásolhassa a politikai helyze­tet - úja a Vedomosztyi Az el­lenzéknek nincs elég érve című cikkében. A Kommerszant sze­rint az Egyesült Államok és az EU most törvénytelennek minősíti a fehéroroszországi választást, Lukasenkóra hiva­talosan rásüti Európa utolsó diktátorának bélyegét, és Fe­héroroszországot szokványos posztszovjet tekintélyuralmi rendszerből latorállammá ér­tékeli át. Azonbarr ezzel sok­ban saját tehetetlenségükre re­agálnak - véli a liberális orosz lap Racionális diktátor című úásában, emlékeztetve: az el­múlt egy évben a Nyugatban egyre erősödött az érzés, hogy tenni kell valamit, de semmit sem sikerült tenni. Minszk meg sem fogja érezni, ha a Nyugat gazdasági szankciókat vet ki rá, hiszen a fehérorosz gazda­ság be van épülve az orosz gaz­dasági térbe - mutat rá a Rosszijszkaja Gazetában Ale­xander Rahr német szakértő, megjegyezve, hogy Fehér­oroszország támogatást kap Oroszországtól biztonsági vo­natkozásban is. Az EU-ban sen­ki sem akar konfliktusba bo­nyolódni Oroszországgal Fe­héroroszország miatt - állapít­ja meg Rahr a Rosszijszkaja Gazetában. (m)- Képviselő úr, talán nem bízik benne, hogy a választások után visszakerül a parlamentbe? (Peter Gossónyi rajza) Hogy a világon mindenkihez eljusson a színtelen, szagtalan és íztelen folyadék Idén a vízről és kultúráról Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezet- védelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánítot­ta, így 1994-óta emléke­zünk meg e természeti kin­csünkről. Az idei vüágnap mottója: Víz és kultúra. HÁTTÉR A Föld vízkészletének kevesebb mint három százaléka édesvíz, s ennek is csak tizede vehető köz­vetlenül igénybe (a többi sarki jég­sapkákba, gleccserekbe zárva ta­lálható) . Az édesvízkészletek kiak- názhatósága és minőségének megőrzése hosszú távon széles nemzetközi együttműködést igé­nyel. Jelenleg a Föld egymilliárd lakója nem jut egészséges ivóvíz­hez (kétszer ennyi ember lakóhe­lyén nincs megfelelő szennyvíz- tisztítás), 2025-ben pedig már az emberiség kétharmadát fenyegeti majd ez a veszély. Az Egészség- ügyi Vüágszervezet, a WHO becs­lése szerint a fejlődő országokban valamennyi betegség nyolcvan százaléka és évente huszonötmil­lió idő előtti halál a szennyezett vízre vezethető vissza. Az ENSZ Közgyűlése a 2005 és 2015 közötti időszakot a „Víz az életérť-cselekvés nemzetközi évti­zedének nyilvánította. A világszer­vezet célként határozta meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vi­zet ma még nélkülöző fejlődő világ­beli lakosságnak több mint a fele fogyasztható ivóvízhez juthasson. A feladat óriási: a legnagyobb problémát a Szaharától délre fekvő országok helyzete jelenti, a legné­pesebb államokban, Indiában és Kínában jobban felkészültek az el­látási gondok kivédésére. A világ­nap idei jelmondata - Víz és kultú­ra - arra emlékeztet, hogy a vüág különböző kultúráiban, vallásai­ban és a művészetekben is más­más módon ugyan, de központi szerepet játszik a víz. Szlovákiában több rendezvény­re is sor kerül a világnap alkalmá­ból: a lakosság „tesztelheti” az ivó­vizet, tanácskozásokat, előadáso­kat tartanak a színtelen, szagtalan és íztelen folyadékról, arról, ho­gyanjut el a természetből a lakos­sághoz, a vízcsapokba. Az EU-ban a lakosság 70-100 százaléka van ellátva vezetékes ivóvízzel, s a háztartások 90 száza­léka kapcsolódik a csatornaháló­zatra - derül ki az Európai Statisz­tikai Hivatal, az Eurostat felméré­séből. Szlovákia minden tekintet­ben sereghajtó: az előbbi esetében az arány 84, az utóbbiéban pedig csak 55 százalék. Egyébként ma tartják a meteoro­lógiai világnapot is - arra emlékez­ve, hogy az 1873-ban alapított Nemzetközi Meteorológiai Szerve­zet utódaként 1950-ben ezen a na­pon alakult meg Genfben a Meteo­rológiai Vüágszervezet, s másnap életbe lépett a szervezet alapokmá­nya. Az újkori meteorológia kezde­tének 1780-at tekinthetjük, ekkor kezdték összegyűjteni és értékelni a rendszeresen működő mintegy 40-45 meteorológiai állomás ada­tait. A XIX. század közepén felgyor­sult a fejlődés, amiben jelentős sze­repet játszottak a hadviselés és a hajózás igényei. Az időjárás-előre­jelzés tudománya (száloptika) ro­hamosan fejlődött az utóbbi évtize­dekben, ma már a meteorológusok tíz napra előre tudják olyan bizton­sággal prognosztizálni az időjárást, mint negyedszázada egy nappal előre. Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1873- ban megalakult Nemzetközi Mete­orológiai Szervezet társadalmi jel­legű volt, az utódaként 1950-ben létrehozott WMO kormányközi tes­tületnek tekinthető, az ENSZ sza­kosított intézményeinek egyike. A jelenleg több múlt 180 tagország­gal rendelkező szervezet összekap­csolja a nemzeti szolgálatok tevé­kenységét, felügyeli a földi légkör viselkedésével, az éghajlattal és a víz globális eloszlásával kapcsola­tos kutatásokat. Az idei világnapon a természeti katasztrófák mege­lőzésére és hatásainak mérséklésé­re úányítják a figyelmet, (m, s, t) Milliószámra szedi gyermekáldozatait Mexikóváros. A világon tizenöt másodpercenként egy gyermek ál­dozatául esik a tiszta ivóvíz vagy a megfelelő egészségügyi létesít­mények hiányának, sok társuk pedig ugyanezen okból nem fejezi be iskoláit - figyelmeztetett az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) a víz világnapja alkalmából. Az UNICEF szerint világszerte mintegy 400 millióan vannak ebben a helyzetben. Az 5 éven aluli gyermekek kö­rében a közönséges hasmenés minden más betegségnél több áldo­zatot szed, naponta 4500 gyermeket öl meg. A fejlődő országokban nagyon sok fiatal nem jár iskolába, mert beteg, s ez minimálisra csökkenti az esélyét annak, hogy kikerüljenek a nyomorból. (MTI) Víz(telenség). Az is rossz, ha sok van belőle... és az is, ha kevés. (ČTK/AP- és TASR/AP-felvétel) KOMMENTÁR Come on My Dog Bodri... LOVÁSZ ATTILA A rendszerváltás után tizenhat évvel kiderült, a képviselő támolygá­sa és zavart, borgőzös beszéde szavazatokba kerülhet. A köz (eseten­ként hála a bulvársajtónak) ingerülten reagált arra, hogy a mandá­tummal rendelkező politikus akár csapra vert s anyósülésen elhelye­zett hordó és szívószál társaságában is hajthat száznegyvennel. így hát cselekedni kellett. De mit ád a sors, kiderült, az alkotmány sem- müyen szabálysértési immunitást nem tartalmaz, és a közutakon esetenként randalírozó honatyákat tulajdonképpen egy rendőr-fő- kapitányi rendelet alapján hagyták szabadon garázdálkodni tovább. A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a főkapitány visszavonja a rendelkezést, a honatyák (és -anyák) az átlagpolgárral azonos mó­don lesznek szívesek viselkedni a köztereken és a közutakon, ellen­kező esetben a rendőr bácsi ugyanolyat csekket nyújt át, múlt bár­melyikünknek. Hogy nem így történt, egy hete tudjuk. Azt is, ki az úr a háznál. Merthogy a nem létező szabálysértési immunitás alkotmányunk ré­szévé vált, persze kivételt előírva az alkoholgőzös gépkocsivezetés­nek. Ennyi. A nép meg dühöngjön, örüljön, hogy legalább ezt meg­kapta. Merthogy az immunitás történelmi intézmény, csakhogy nem sza­bad elfelejteni, hogy az alkotmányos monarchiák azon időszakában keletkezett, amikor nem jelentett különösebb gondot a honatyák le­fejezése, felakasztása, ha az uralkodó éppen bal lábbal kelt. Ebből lett aztán privüégium, nehogy büntető eljárással akadályozzák a honatyát fárasztó és nélkülözhetetlen alkotmányozó és törvényhozó munkájában. Még akkor sem, ha éppen köztörvényes bűncselek­ményt követ el, aminek az ég adta világon semmi köze politikai tevé­kenységéhez. A parlamentben alkotmányozó többség találtatott egy parlamenti privüégium megszavazásához. Hogy 116 honatya mikor szavazott utoljára egy emberként, azt hiszem, nehéz lenne kideríteni. De hogy a rendszerváltás választásokon szerzett mandátummal rendelkező tisztelt házai csak nagyon ritkán, arra már e sorok hójának emléke­zete is elegendő. Ami sokkal érdekesebb, mi mindenre nem futotta a honatyák kam­pánybeli, patikadrága idejéből. A műsorba be se került Simon Zsolt tárcájának romlotthús-rendelete, mert ugyan már miért izgatná vá­lasztott képviselőinket a lakosság egészsége elleni bosszantó áruházi merényletek sorozata. De nem sikerült műsorra tűzni a Daniel Lipšic által már jó párszor szorgalmazott immunitási rendelkezést sem, amely kimondaná, a mentelmi jog megületi a honatyát, de csak a parlamenti tevékenységével kapcsolatos cselekedetek esetén. Egyéb­ként meg minden privüégium ugrott volna. A képviselők (nézve a listákat) alapvetően saját jövőbeli privüégiu- muk kapcsán szövetkeztek. Az alkoholtilalmat meg talán csak azért támogatták, hogy ha majd a hiper-, szuper-, mega- és egyéb marketekben vásárolt hússal elrontanák a gyomrukat, néhány gyógyírként önelőírt feles leküldése után, a parlament környéki ku­tyáknak dobva a húst mégse a limuzinból énekeljék a szlovák koüé- gák által is érthető, euroangolosított, „Come on my dog Bodri...” kezdetű magyar nótát. JEGYZET Az élet vize MISLAY EDIT Ma van a víz vüágnapja. Annyi mindennek van ma már vüág­napja, a víz azonban olyan ter­mészeti kincsünk, amely ezt sok­szorosan megérdemli. Egyrészt a víz az élet alapvető alkotóeleme: bolygónk felületének 70 százalé­kát víz borítja, és bár az írás azt mondja, hogy porból lettünk és porrá leszünk, addig, amíg va­gyunk, túlnyomórészt vízből va­gyunk. Étel nélkül elég sokáig, több hétig is kibúja az ember, víz nélkül azonban legfeljebb 70-80 óráig. Először arra gondoltam, olyan alkotások címét gyűjtöm össze, amelyekben szerepel a víz. De beláttam, ez reménytelen váüalkozás: még a töredékük fel­sorolására sem lenne elég ez a néhány sor. Mert kezdhetném a mesékkel, amelyben az élet és a halál vize szerepel, megemlíthet­ném a Bibliából az özönvizet, mert az élet mellett a víz évezre­dek óta a megtisztulás szimbólu­ma is. Nem folytatom. Illetve folytatom, de azzal, hogy ne­künk, akik olyan részén élünk ennek a bolygónak, ahol bőven van belőle, eszünkbe sem jut, hogy nem keüene ennek így len­nie. Hogy vannak sarkai a vüág- nak, ahol a víznek bármüyen kincsnél nagyobb az értéke. A mi tájatokon magától értetődő, hogy nem keü aggódnunk a napi vízadagunk miatt. Igaz, a minőségével az utóbbi években már akadnak gondok. Emlék­szem, müyen furcsának tűnt szá­momra, amikor a küencvenes évek elején először nyaraltam Spanyolországban, és az ivóvi­zet az élelmiszerüzletben keüett megvennünk, mert a szálloda vize fogyasztásra nem volt alkal­mas. Hát már a vizet is boltban kell vásárolni? - csodálkoztam. És eszembe jutott, hogy gyerek­koromban mindkét nagyma­mám falusi udvarán kerekes kút volt, abból húzták fel vödörrel a vizet, a vödör pedig a konyhá­ban állt, és bádogcsuporral mer­tük belőle a frissítő vizet. Kassai bérházunkban már a „csapra jár­tunk”, és az is egészen keüemes ízű víz volt. Igaz, nyáron jól ki kellett engedni, ha hűsítő kor­tyokra vágytunk, mert a nagy melegben felmelegedtek a csö­vek. Jó pár évvel spanyolországi, ivóvízzel kapcsolatos álmélko- dásom után döbbenettel tudato­sítottam: mi is eljutottunk arra a szintre, hogy vásároljuk az ivó­vizet. Mert lehet, hogy a csapból folyó nem ártalmas az egészség­re, az íze azonban többnyire nem olyan, múlt valamikor volt. De végül is az a fontos, hogy vá­laszthatunk: megvesszük az üz­letben, vagy megengedjük a csapot. Ürítsük ma (vízzel teli) poharunkat a vízre. Egészsé­günkre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom