Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-21 / 67. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 21. Vélemény és háttér 7- Ne izguljon, sztrájk van! Most a légynek se ártunk. (Kiss Tibor karikatúrája) A fehéroroszok nagy része a változások helyett a gazdasági stabilitást választja A viszonylagos jólét miatt nyer Lukasenko FIGYELŐ Három év Irakban Három éve az irakiakat sok­kolta az Egyesült Államok ka­tonai ereje, három év múltán pedig az amerikaiakat sokkol­ják annak korlátái - írta a Los Angeles Times az iraki invázió megindításának harmadik év­fordulóján. Az iraki fellépést az amerikai idealizmusnak ar­ra a vonulatára vezeti vissza, amelyet leginkább Woodrow Wilson, volt amerikai elnök neve fémjelez. Szaddám Hú­széin volt iraki elnök rezsimjé- nek megdöntése a wilsoni kol- lektív.biztonság hagyományá­ban fogant, és még annál is idealisztikusabb kísérlet volt arra, hogy megteremtsék az amerikai típusú demokrácia oázisát, amely az egész térség arculatát megváltoztatta vol­na. Irak „ingoványnak” bizo­nyult, Bush messianisztikus idealizmusa sosem volt indo­kolt, ráadásul a vállalkozást baklövések sorozata kísérte. A Bush-kormány már rég meg­futamodott az eszmék harc­mezejéről, és kínos módon csak az orwelli beszédre emlé­keztető „terrorizmus elleni harcod’ hajtogatja. A The New York Times vitába száll azok­kal, akik szerint Irak ma a re­ményteljes jövő felé vezető úton haladna, ha a dolgokat jobban irányítják. Ma már fö­lösleges azon vitatkozni, hogy az elfuserált invázión múlott-e bármi is. A lap megjegyzi, hogy aki a dolgokat elfuserál­ta, Donald Rumsfeld, még mindig védelmi miniszter Bizarr temetési színjáték ízléstelen reklámkampány­ról, bizarr színjátékról és poli­tikai haszonszerzésről írnak a belgrádi lapok, elemezve a Mi­losevics halála és temetése kö­rüli eseményeket. „Amit Milo­sevics tett az országával, meg­tette a családjával is, amely most szétzilált és kibékíthetet­lenül megosztott. Számára a politikai pontszerzés minden­nél fontosabb volt: a barátok életénél, az egyszerű emberek sorsánál és a területeknél“ - ír­ta a Blic. Hozzáteszi, hogy a te­metés egy ember halálával va­ló szégyenletes visszaélés, po­litikai tüntetés volt. „így a sors iróniája folytán méltadanul kí­sértek utolsó útjára egy em­bert, akinek politikai beszédei­ben a méltóság volt az egyik legkedveltebb kifejezés. Legin­kább azoknak a nagy elmék­nek köszönheti ezt, akiket ő maga teremtett” A fehéroroszok többsége a választási eredmények alapján a stabilitást választ­ja: még az ellenzék felméré­se szerint is a szavazók je­lentős része, csaknem ötven százaléka támogatta a je­lenlegi államfőt, Alekszandr Lukansenkót. MTl-HÁTTÉR Ebben nagy szerepe van a gaz­dasági helyzetnek és a megélhe­tésnek is: a 9,8 millió lakosú volt szovjet tagköztársaságban a mun­kanélküliség tavaly mindössze 1,5 százalékos volt. Igaz, s ezt Alekszandr Milinkevics, az egye­sült ellenzék közös jelöltje is han­goztatja: a gazdaság túlbürokrati­zált, így kevéssé hatékony. A statisztikai minisztérium és az elnöki hivatal mellett működő tár­sadalmi és politikai kutatóintézet által közzétett információs kiad­vány szerint az elmúlt öt évben a bruttó gazdasági növekedés átla­ga 7,4 százalékos volt. Szintén 2001-2005 között az ipari terme­lés növekedése meghaladta az 50 százalékot. Öt év alatt több mint 16 ezer négyzetméter új lakást ad­tak át. Egy fiatal tanárnő, aki a szavazás után éppen egy minszki templomból jön ki édesanyjával, elmondja: ő is lakásra vár, kolléga­nője már meg is kapta. Negyven év alatt kell a vételárat kifizetnie. Szemmel láthatólag elégedett, el­mondta, hogy édesapja most sok­kal több fizetést kap, mint a kom­munizmus idején, ezért a jelenlegi elnökre szavazott. A kiadvány szerint Fehérorosz­ország az egyike azon volt szovjet tagköztársaságoknak, ahol az élet- színvonal meghaladja az 1990-es évek előtti szintet. Ez meg is lát­szik, legalábbis a fiatalok öltözé­kén és mobütelefonjain, de az ut­A jólét forrása az olcsó orosz energia. Minszk a földgáz ezer köbméterét 35 dollárért kapja a világ­piaci 230 dollár helyett cákon is egyre több a külföldi autó. Autót már lízingre lehet vásárolni - mondja el az egyik taxisofőr, bár a vállalata még nem cserélte le a megbízható, régi jó Volgákat. Geopolitikai helyzeténél fogva a fehérorosz gazdaságban jelen­tős része van a külkereskedelem­nek. Legfontosabb kereskedelmi partnere Oroszország (48,2 szá­zalék), az Európai Unió országai­val a forgalom mintegy 40 száza­lékát bonyolítja. A kiadvány szerint a lakosság reáljövedelme 1996 óta stabilan nő, tavaly több mint 16 százalék­kal emelkedett, a fővárosiak átla­gosan félmillió rubelt keresnek (1 euró mintegy 2780 fehérorosz ru­bel). A fizetések reálértéke tavaly 20 százalékkal nőtt. A havi átla­gos nyugdíj összege tavaly 221 ezer rubel (98 dollár) volt. Bár több minszki panaszkodott arra, hogy a jövedelmekkel együtt nőnek az árak is, a hivatalos sta­tisztika szerint az élelmiszerárak 2005-ben az előző évinek a 108,4 százalékát tették ki, szemben a 2004. évi 116,3 százalékkal. A nem élelmiszer-jellegű termékek drágulása ennél jóval mérsékel­tebb volt: tavaly az előző évinek 103,2 százalékát tették ki. A jólét egyik forrása kétségkívül az olcsó orosz szénhidrogén: Minszk a földgáz ezer köbméterét 35 dollárért kapja a világpiaci 230 dolláros ár helyett. Az ellenzék az ország szuverenitását félti az energiapiaci függés miatt, bár nem mulasztja el minden alka­lommal hangoztatni, hogy Moszkva Fehéroroszág stratégiai partnere marad a jövőben is. A közéleti tisztségre pályázónak semmilyen trükktől, hamis ígérettől és hazugságtól nem szabad visszariadnia Kétezer éves, örök érvényű kampánystratégia MTl-HÁTTÉR Új fordításban, százötven év után ismét olvasható magyar nyelven Quintus Tüllius Cicero A hivatalra pályázók kézikönyve című írása, mely a legrégibb fennmaradt kampánystratégiai tanulmány. Több mint kétezer éve, a római köztársaság korá­ban íródott. Az ókori gondolkodó tanácsa az, hogy a közéleti tisztségek megszerzésére pályázónak sem­milyen trükktől, hamis ígérettől, hazugságtól és színleléstől nem szabad visszariadnia. Az időszámításunk előtt 64-ben keletkezett írás szerzője bátyjá­nak, a konzuli választásokon in­duló híres szónoknak, Marcus Tullius Cicerónak ad tanácsokat a római köztársaság legmagasabb posztjának elnyeréséhez. Az egyik legfontosabb tanács, hogy a tiszt­ségért vetélkedő minden esetben messziről kerülje el a politikai kérdéseket, a konkrét állásfogla­lásokat. Ugyanis csak így érheti el, hogy a szenátusban ülő előke­lők és a népgyűlés résztvevői egy­aránt méltónak tartsák a magas posztra. Quintus Tullius Cicero szerint a „pályázónak mindig azokhoz kell igazodnia, akikkel éppen összeta­lálkozik”. „A vidéki és a falusi emberek máris barátainknak képzelik ma­gukat, ha tudjuk a nevüket. - Azt a képességet, amely természettől fogva nem sajátod, sajátítsd el: úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek! Tégy róla, hogy (vetélytársaid) tudják: felügyeled és megfigyeled őket! - Gondoskodj arról, hogy az egész pályázás pompázatos, ragyogó, csillogó és a nép számára kedves legyen, szerfelett nagy feltűnést keltsen, valamint hogy elterjedjen vetélytársaidról az életmódjukat megbélyegző ítélet! - A tömeg pe­dig gondolja azt, hogy az ő javuk­ra fogsz munkálkodni!” - úja kétezer évvel ezelőtti munkájá­ban az ókori szerző. Quintus Tullius Cicero konkrét tanácsokkal szolgál arra is, hogy miként lehet lejáratni a politikai ellenfeleket. A Lectum Kiadó gondozásában megjelent kötet jegyzeteket, a szövegről készült tanulmányt is tartalmaz, valamint egy kísérőta- nuímányt a köztársaságkori Ró­ma választási rendszeréről, politi­kai manipulációiról. KOMMENTÁR Hanta-palinta JARÁB1K BALÁZS Alaposan beültette a hintába a nemzetközi közvéleményt és sa­ját ellenzékét is Alekszandr Lukasenko, aki immáron harmadik, és talán életre szóló elnöki mandátumát léptette életbe a múlt heti választások során. Saját kezűleg. Mert a BBC-től a CNN hírtelevízión keresztül a zimbabwei tévéig mindenki bevette a „mufti” hantáját: nagy az ő támoga­tottsága. Jöttek a vasárnap esti híradások, és az összes felmérés 80%-os győzelmet jósolt Lukasenkónak. Azt csak mellékesen je­gyezte meg a média, hogy az összes lehetséges felmérést a bela- rusz kormány fizette. „Csak” a litván Gallup Intézet, amely Be- larusz egyetlen független „exit poll” felmérését készítette a két évvel ezelőtti népszavazáson, hangoztatta nyilatkozatában: képtelenség a voksolás napján független választási felmérést készíteni Fehéroroszországban. Miért is? Az utolsó napokban letartóztatták a demokratikus el­lenzékjelöltjének, Alekszandr Milinkevicsnek a regionális kép­viselőit. Ezzel összesen 450-re emelkedett a letartóztatottak száma, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy kampányolni pró­báltak az ellenzék mellett. Szombaton a két belarusz mobilszol­gáltató tömeges sms-üzenetben adta tudtul minden kedves előfizetőjének, hogy vasárnap este provokátorok vérfürdőt ren­deznek a tervezett ellenzéki tüntetés helyszínén, és mindenki védje az életét. Képtelen helyzet: a központi választási bizottság szerint 83%- kal megint a muftit választotta elnöknek a nép - harmadszor. Abban senki sem kételkedik, hogy Lukasenko megnyerte az első fordulót, de abban sem, hogy az eredmény nem a reális helyze­tet tükrözi. Főleg az a majdnem harmincezer ember nem, aki mindennemű megfélemlítés és a hideg ellenére vasárnap este Minszk főterén fejezte ki véleményét az „eredményről”. Megle­petésre a belarusz speciális erők nem avatkoztak be, így Minszk tíz év után először fejezhette ki, mit is gondol erről az egészről. Ám egyáltalán nem biztos, hogy Lukasenko békés hangulata tartós lesz-e... Bármi is lesz a konfliktus végkifejlete, vasárnap felébredt Euró­pa utolsó diktatúrája. Csak idő kérdése a teljes kijózanodás a Lukasenko-mámorból. A belaruszoknak azonban szüksége lesz egész Európa és Szlovákia segítségére is, hogy a macskajaj mi­nél rövidebb ideig tartson. JEGYZET Álompolgárok, sorakozó! RÁCZ VINCE Tudom, hogy kényes a téma, ráadásul csak félig-meddig érint minket, szlovákiai ma­gyarokat, alighanem a fejemre is koppintanak majd az olva­sók közül néhányan a vélemé­nyemért, de azért csak bele­kezdek. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség vasárnapi bejelentésével kapcsolatban jegyeznék meg pár dolgot. Mi­ről is van szó hát? Mikola Ist­ván, a párt kormányfőhelyet- tes-jelöltje magyar állampol­gárságot, vagyis Magyarorszá­gon érvényesíthető szavazati jogot kíván adni a mintegy öt­millió határon túli magyarnak, mert ezzel véli biztosítani a Fi­desz vezető pozícióját a kor­mányban, nem kevesebb idő­re, mint húsz évre. Orbánék ugyanis feltételezik, hogy há a határon túli magyar választó­jogot kapna Magyarországon, biztosan a Fideszre adná le szavazatát az országgyűlési választásokon. És hogy ezzel nekem mi a bajom? Először is, a Fidesz ne kezelje bábként a határon túli magyar közössé­geket, mert bizony akarat nél­küli polgároknak tekinti őket, vagyis minket, ha biztosra ve­szi, aki felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági vagy bur­genlandi magyar, az csakis a polgári szövetséggel rokon­szenvezhet. Még ha a látszat igazat is ad a Fidesznek, ko­rántsem biztos, hogy ez így van. Másodszor, Mikola logi­kája alapján akár azt is gon­dolhatnánk, hogy a magyarsá­got egyedül az állampolgárság igazolja, nem pedig az, hogy magyarként megpróbál helyt­állni a szülőföldjén. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Fidesznek borgőzös álma meg­valósításához még az alkot­mányt is módosítania kellene, hiszen jelenleg csak azok sza­vazhatnak Magyarországon, akik nem csupán állampolgár­sággal, hanem állandó vagy átmeneti lakhellyel is rendel­keznek az anyaországban. Va­jon képes lesz a polgári koalí­ció Magyarországon lakáshoz juttatni minden határon túli magyart. A Fidesz szlogenje ezért akár úgy is szólhatna, hogyaszongya: „Budai villát minden góbénak!” Ja, és még valami, Mikola ta­lán jobban tenné, ha nem sa­játítaná ki József Attilát, már csak azért sem, mert érzésem szerint nem érti. Mint önök is értesülhettek róla, Orbán új­sütetű jobb keze az egyik leg­jelentősebb költő verssorát idézte, súlyt kölcsönözve vélt igazának: „magyarnak lenni kollektív neurózis”. Orvosként Mikola bizonyára a neurózis kifejezésre kapta fel a fejét, és ezért vélte beilleszthetőnek a verssort beszédébe, de ez csak rosszmájúság részemről. Szó­val a leendő miniszterelnök­helyettes szerint ama bizo­nyos kollektív neurózis leküz­déséhez mindenekelőtt bátor­ság kell. Bátorság ahhoz, te­szem hozzá én, hogy a szim­patizánsok Orbán hívó szavára mindenféle szir- szar pártérdek érvényesítésé­re pártkereplőkkel és pártfü- tyülőkkel az utcára merjenek vonulni. Egyébként meg, ha a Fidesz konfliktusgócot akar teremte­ni Ká Európában - mert ha va­lóban véghez viszi akaratát, ez aligha lesz elkerülhető - hát tessék, lelke rajta!

Next

/
Oldalképek
Tartalom