Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-02 / 51. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Karikatúrák és illusztrációk Nagykapos/Nagyfödémes. Zene görbe tükörben címmel látha­tó a V4-es országok karikaturistáinak kiállítása a Nagykaposi Mű­velődési Központban. A magyarországi kiállító művészek: Békési Joe, Bacsa Gergely, Tóth Antal-Tónió, Rák Béla, Marabu, Bene Er­zsébet, Dluhopolszky László, Herman János, Lehoczki Károly, Fábry János és Bodola György. A Nagyfödémesi Kultúrközpontban ma 16 órakor nyitják meg a Kortárs magyar illusztrátorok című vándorkiállítást, amely válogatást kínál a Magyar Illusztrátorok Társaságának munkáiból, (ú) A Spiró-darab az 56-os forradalom témáját érinti Ma: Kvartett a Tháliában Goda Krisztina szellemes komédiája a szakma és a közönség körében egyaránt hatalmas siker Csak szex, de nagyon nívós Schell Judit első nagy filmszerepét játssza Dobó Kata színésznővé érett KOZSÁR ZSUZSANNA Alig néhány hete ültünk a Gyertyafény keringő sajtótájé­koztatóján, és most ismét új da­rabbal rukkol elő a kassai Thália Színház társulata. Igaz, ez a mű csak négy színészt vesz igénybe, ráadásul egyikük vendég. A két vígjátéknak titulált mű, a Gyer­tyafény keringő és a Kvartett gyors egymásutánisága pedig külső kényszerítő körülmények­nek köszönhető, hiszen az előző bemutató csúszással jutott a néző elé. A Kvartett viszont időben jött, több szempontból is. Ez a Spiró-darab ugyanis az 56- os forradalom témáját érinti, ám a rendszerváltás idején játszódik. A forradalmi események 50. évfor­dulója kapcsán is aktuális, ugyan­akkor a közelmúltnak alig teltint- hető 1990 a cselekmény tényleges ideje. A panellakás konyhája, aho­vá bekukkanthatunk, minden kö­zép-európai „panellakó” számára ismerős. A szegény kelet és a gaz­dag nyugat találkozása szintén so­kak megélt élménye. A cselekményből kedvcsináló­nak csupán annyit árulhatunk el, amennyit a vendégrendező Ko- rognai Károly: Egy fiatalembert orosz elnök, valamint Solyom László köztársasági elnök és Gyur- csány Ferenc miniszterelnök jelen­létében tegnap megnyitották a sá­rospataki könyveket bemutató ki­állítást a Magyar Nemzeti Múze­umban. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy könyvtár hangulatát felidézve készítették el az Oroszországból több mint hatvan év után hazake­rült könyveket bemutató tárlatot. A kormány és a tulajdonos re­formátus egyház képviselői múlt csütörtökön nyitották fel az Orszá­gos Széchényi Könyvtárban (OSZK) a köteteket tartalmazó hét ládát; a felbecsülhetetlen kultúr­történeti értékű ősnyomtatványok és könyvek előző nap érkeztek Bu­dapestre. A Magyar Nemzeti Múzeumba a 1957-ben riasztott egy megrög­zött kommunista, menekülésre késztetve őt ezzel. A disszidens aztán 1990-ben visszatér, hogy meghálálja a régmúltat... A viszonylag szűk helyen ját­szódó cselekményt a négy sze­replő viszonyulásai, emóciói mo­tiválják, a látogató, az idős há­zaspár és az ő 35 éves lányuk kö­zötti kapcsolatrendszer változá­sai groteszk színezetűvé teszik a darabot. A rendező szerint „a tör­ténelmi üzenetet nem kell külö­nösebben megfogalmazni, de a pengeélen táncoló humort át kell adni a közönségnek.” A Spiró-mű szereplőit a színházigazgató Kolár Péter javaslatára válogatta ki a rendező, aki nem gondolko­dott típusokban, és az sem befo­lyásolta őt a szerepek leosztásá­ban, hogy Miskolcon ezt a dara­bot már rendezte. Érdekessége a kassai szereposztásnak, hogy a külföldről visszatérő férfit egri vendégszínész, Kelemen Csaba alakítja. A panellakó család tag­jait Pólós Árpád, Cs. Tóth Erzsé­bet és Kollárik Lucia kelti életre. Hogy mennyire érzik majd ma­gukat otthon a panelkonyhában a szereplők (és a nézők is), kiderül a ma esti premieren. hét végén átszállított 136 kötetet az intézmény kupola termében ti­zenhárom tárlóban helyezték el; a tárlók közül kettő a legkorábbi vit­rinekből származó úgynevezett nyilas-szekrény, a többi a kiegye­zés körüli években használt asztali tárló. A kupola terem központi helyére kerültek azok az üvegtárlók, ame­lyekben a legértékesebb könyvrit­kaságok láthatóak; ilyen például Hartmann Schedel 1493-as vüág- krónikája, a Cronicarum Ubri. A kötetek bizonyos értelemben visszakerültek a múzeumba; 1938- ban, amikor az értékes sárospataki gyűjtemény egy részét Budapestre szállították, a ritkaságokat egy ide­ig a Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték. Onnan kerültek két bank széfjébe, ahonnan - magyar kuta­tók szerint - szovjet csapatok kü­lönleges egységei vitték el 1945 februáijában. Egy színházi love story és más semmi Goda Krisztina első játékfilmje, de az utób­bi évek, vagy inkább évtize­dek egyik legeredetibb, leg­szellemesebb és legbájo- sabb magyar vígjátéka. SZABÓ G. LÁSZLÓ A szerelmi történet persze az utolsó perceket is átforrósítja. Ad­dig viszont kuncogunk és kaca­gunk, nevetünk és hahotázunk, olykor-olykor még röhögünk is na­gyokat. Előbb azokon, akik a vász­non omlanak és bomlanak, aztán - a legváradanabb pillanatokban - önmagunkon, hiszen az ilyen és eh­hez hasonló helyzetek mindannyi­unknak ismerősek, és ha nem csal az emlékezetem, így vagy majd­nem ugyanígy érkezünk és távo­zunk, szeretünk és szenvedünk, röpdösünk és vergődünk mi is, mint a huszonéves, „latin-szakos” szívtipró (Csányi Sándor) és a nem kevésbé vonzó, de legalább annyira belevaló színházi dramaturg (Schell Judit). Tehát adott egy színházi társu­lat. Rendezővel, asszisztenssel, dramaturggal és súgóval, jó né­hány színésszel. A rendező egy ön­telt hólyag. Bizonyos helyzetekben könnyen befolyásolható, máskor meg makacs, mint az öszvér. A szí­nészek is áttetsző karakterek. A fér­fiak csak látszólag kemények, a nők nem mindig olvadékonyak. A jó szerepért azonban ölre mennek. Rendezői ölre, ahol csordul is, csöppen is. Mint minden társulat­nak, ennek is van „nagy étvágyú” sztárja, csípőből tüzelő (vörös) dé­mona (Dobó Kata), mellette pedig a vészhelyzetben azonnal tettre (és szerepre) kész ifjú komika, aki hol zabálnivalóan tündi-bündi, hol megejtően csúnyácska. Az amo- rozó született nőfaló. Igazi trendi csávó. A szövegtanulással ugyan hadilábon áll, de ha az ágyékába szalad a vér, nem téveszt. Tüdja, mit kell mondania. Még arra is ha­tással van, aki sokáig csak frodizza. De ne szaladjunk ennyire előre. Először ismerjük meg Dórát, a dramaturgot. Harminchárom éves. Irgalmatlanul csinos, de nem kér­kedik vele. Értelmiségi, de nem kékharisnya. A színház már őt is megfertőzte: érzéki vonalon ruti­nosjátékos. A film elején olyan csá­bos mozdulatokkal hódít szerelme (vőlegénye) irodájában, akár egy újkori Salome. Aztán kiderül: min­den hiába. Ez a pasi (Rátóti Zoltán) sem egy tiszta képlet. Felesége és gyereke van. De még mielőtt az asszonyka berontana, Dóra az ab­lakon, illetve az erkélyen távozik. Egy szál bugyiban. Frankó kis nő. Nem az a szédülős fajta. Bátor, mint egy hegymászó. A másik erké­lyen a „mámorozó”. Illemtudóan a kezét nyújtja, átemeli, beengedi, ingjét adja neki. Közben jóízűen so­molyog. Sejti, mi történt. Ennyit Dóra entrée-járól. A pa­sikról pedig csak annyit, hogy egy (rövid) időre elege lesz belőlük. Nem kell már vőlegény, lemond a házasságról, és szeretőre sem vá­gyik. Legalábbis azt hiszi. Egyvala­miről azonban továbbra sem tud le­mondani. Gyereket akar. Csak nem hagyományos úton. Donortól. Megy is a spermabankba, mert ko­molyan gondolja. A felhozatal azonban egyszerűen hervasztó. Legjobb barátnője, a dögös vörös tanácsára hirdetést ad fel: „Szexistennő negatív AIDS teszttel rendelkező szexpartnert keres. Jel­ige: Csak szex és más semmi.” Va­gyis elég egy termékeny éjszaka. Folytatás kizárva. De valahogy egy sem igazi. Dóra már az új darabon dolgo­zik. ír és értelmez, húz, beír és ma­gyaráz. A legtöbbet Tamásnak, aki nemrég „segítő kezet” nyújtott neki az erkély-jelenetben, és most szer­ződött a társulathoz. Tehetségéről még nem derült ki semmi, mezte­len testét azonban már a fél ország ismeri. Reklámfilmben játszott. Plakátarc lett. Magabiztos sztáije- lölt. Szexuális teljesítőképességéről híres ifjú titán. Tamás Valmont szerepére ké­szül. A viszonyok egyre veszedel­mesebbek. Zsófi, a társulat „több száz voltos” vampja pihe-puha ágyakban dorombol, s ha elhúzó­dik a „szeánsz”, kihagyja a próbát. De ott a tettre kész komika (Jordán Adél), aki a beugrás reményében a rendező ölébe is képes beugrani. „Ujjgyakorlatokból” talán jeles, a színpadon csapnivaló. Tamással is akad egy-két baj. Utálja a szöveget, nem találja kellően mainak. A ren­dező instrukciói sem olyanok, mint amilyeneket elvárna, ráadásul épp a színház bejárata előtt a plakátja egy óriási hirdetőoszlopon. A pénz jól jött a reklámért, a végeredmény azonban feszélyezi egy kicsit, el­végre nagy reményű drámai szí­nész. Dórának azonban megakad a szeme rajta. Ha hosszú távon nem is, egyéjszakás kalandra - donor­nak - megfelel. Vagy inkább Péter (Seress Zoltán), az előadás zene­szerzője, aki figyelmes és sikeres, de főképp: agglegény. Aztán ott van Ali, a kedves török szakács, aki lehengerlőén dürrög és burrog, s mint tudjuk: „török fiú szeretni mádzsárlány”. Dórának már csak döntenie kell. Tamás, Péter vagy Ali? Az óra ke­tyeg, és nagyon kell a gyerek. Nagyon kell az ilyen flottul meg­írt, a sorok közt keserédes, vég­eredményben azonban egyértel­műen víg játék is. Hibádan darab. Minden komponense tökéletes. Re­mek a forgatókönyv, hitelesek a ka­rakterek, friss a humora, pergő a ritmusa, nagyszerű a képi vüága (operatőr Gulyás Buda). Goda Krisztina Londonban tanult film- rendezést, Los Angelesben forgató­könyvírást, ez az első játékfilmje. A másodikat, egy 56-os történetet, most, a közeli hetekben kezdi el forgatni. De nemcsak írni és ren­dezni tud: szerepeket is kiválóan oszt. Schell Judit szikrázóan és ér­zékien játszik, minden rezzenése hiteles. S bár feltűnt már párszor a mozivásznon, nagy alakításra most kapott először lehetőséget. Ki is használta. Annyira jó a filmben, hogy nem sokkal az idei Magyar Filmszemle előtt a legjobb női ala­kítás díját kapta a filmkritikusok­tól. A szemlén újabb elismeréseket gyűjtött a film. Goda Krisztina, Heller Gábor és Divinyi Réka forga- tókönyvírói-díjat kaptak, Csányi Sándor pedig, aki vonzereje mellett finom humorát is kamatoztatni tudta, a legjobb férfialakítás díját nyerte el. (Nem a Rokonokkal és nem Az igazi Mikulással, noha Sza­bó István és Gárdos Péter alkotásá­ban is pontosan építkezik és hús­vér figurát játszik.) Nagyjelenete a filmnek, ahogy szökési útvonalat biztosítva a szemét legelted és a nyálát csorgatja Schell testi bájain. Vagy amikor azt hiszi, csak donor­ként kellett a nőnek. Férfias büsz­keségében érzi megalázva magát, hiúsága nehezen viseli az efféle „merényleted’. Dobó Kata túl az Óperencián színésznővé érett. A miniszter félrelép című kasszasi­kerben vagy a csúfosan megbukott Európa expresszben inkább csak attraktív szépségét vihette vásárra, itt és most: teljes értékű alakítást nyújt. Érzéki és érzékeny. A kiszá- míthatatian színésznő szerepében a félretett vagy eldobott cicababa kínjait is árnyaltan megrajzolja. Czapkó Antal a kebabos Ali szere­pében, Jordán Adél a tettre és szex­re, de főleg cuppanós szextettre kész butácska naiva alakjában bril­líroz. Rég szórakoztam ilyen felsza­badultan, ennyire könnyű szívvel magyar filmen, mint most Goda Krisztina színjelesén. A Csak szex és más semmi iskolapéldája lehet a nívós komédiázásnak. Kedves, hi­teles, szeretni való emberi történet. Na, és a vége, a legvége! Szívszo- rítóan gyönyörű pillanat, amikor... már majdnem, de aztán mégsem! Csányi Sándor és Coda Krisztina a Magyar Filmszemlén (Oláh Csaba felvételei) Panelkonyha, panelidill (Kelemen Csaba, Cs. Tóth Erzsébet, Kollárik Lu­cia, Pólós Árpád) (Gabriel Bodnár felvétele) Kiállítás nyílt a sárospataki könyvekből Vissza a múzeumba MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Vlagyimir Putyin

Next

/
Oldalképek
Tartalom