Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-14 / 61. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAARC1US 14. Vélemény és háttér 7 Százöt éve született gróf Esterházy János, a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfele Óvott minden kisebbségit figyelő Milosevics tankönyvekben? „Szlobodan Milosevics a jövőben mindenképpen benne lesz a történelemkönyvekben, mert ő volt az első olyan diktátor, akit a nemzetközi közösségnek sikerült bíróság elé állítania, hogy ott feleljen azokért a tetteiért, amelyek millióknak okoztak szenvedést - úja a Hospodárské noviny című cseh gazdasági és politikai napilap. - A nyolcezer srebreni- cai férfi felesége, a vukovári kórház legyilkolt pácienseinek a hozzátartozói, az eltűnt koszovói politikai foglyok családjai és a többnyire a nyomor szélén tengődő mintegy 600 ezer szerb menekült számára azonban egy ilyen ítélet nyilvánvalóan kevésnek bizonyul.” A Mladá fronta Dnes megállapítja, hogy Szlobodan Milosevics megérdemelte sorsát. „Halálhíre jó hú, de mégis az elégedetlenség érzését kelti” - véli a lap. Kifejti: Milosevics úgy élte meg az ítélet napját, hogy nem lett rá kimondva semmiféle ítélet, büntetés, „így sikerült anélkül elmennie a másvilágra, hogy megérte volna életműve üzenetének darabokra zúzását” - hangsúlyozza az újság, (kj) Nem sikerült Nürnberg II Sikertelen második Nürnberg - állapítják meg moszkvai lapok Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök börtönbeli halálát kommentálva. „Ez olyan pert szakított meg, amely gyakorlatilag zsákutcába jutott, a második Nürnberg nem sikerült’ - úja a Vedo- mosztyi, amely szerint azonban a helyzet minden súlyossága ellenére (Milosevicset nem engedték moszkvai gyógykezelésre) a vádlott halála úgyszólván előnyös a per szervezőinek. „A NATO-orszá- gok, amelyek 1999-ben bombázták Jugoszláviát, nem tudták megteremteniük maguknak a győztesek egyértelmű imázsát, a hágai búóság pedig nem tudott egyértelmű legitimitásra szert tenni. így bármilyen határozatot hoztak volna Milosevicsről, vitákat váltott volna ki a világon” - fejtegeti a liberális lap. A Kommerszant szerint veszekedés kezdődhet Oroszország és a Nyugat között a hágai törvényszék sorsáról, s ez a veszekedés bevezetőjévé válhat egy komolyabb viszálynak. (m) Százöt éve, 1901. március 14-én született Nyitraújla- kon Esterházy János szlovákiai magyar politikus. PORTRÉ Ősei ellenzéki magyar arisztokraták voltak, dédapját 1849-ben kivégezték, nagyapját is megbüntették. Anyja, Elisabeta Tamowska lengyel grófnő özvegyen nevelte három gyermekét. A trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform 5000 holdjuk kilenctizedét elvette. Esterházy az 1920-as évek közepén a magyarok visszaszorítását is magában foglaló csehszlovakizmus ellenzékeként lépett a közéletbe. 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki demokrácia dacára a magyarságot erőszakos asszimiláció fenyegeti, elsőként követelte magyar egyetem felállítását. 1935-ben képviselő lett a prágai parlamentben, ekkor mondta: „Bennünket, magyarokat senki sem kérdezett meg, amikor Szlo- venszkóhoz csatoltak minket, ezért legalább azt elvárjuk, hogy kisebbségi, kulturális, gazdasági és nyelvi jogainkat a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák.” Szót emelt a szlovák autonómia mellett is. 1936-ban a Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Pártból létrejött Egyesült Magyar Párt alelnö- ke lett. Beneš államfő miniszterséget ajánlott neki 1935-ben, ezt csak úgy vállalta volna, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Rajta is múlt, hogy a magyarok 1938-ban nem vették át a szudétanémetek erőszakos módszereit. „A magyar kisebbségnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a legcsekélyebb szerepe legyen egy újabb háború kitörésében” - mondta. Az viszont nem rajta múlt, hogy a müncheni paktum felosztotta az országot, s a Felvidék egy részét visszacsatoló első bécsi döntésről sem kérdezték az ottani magyarokat. Horthy kassai bevonulásakor felszólította a magyar vezetést: adják meg a szlovák kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is. Pártelnökként Szlovákiában maradva védte a 70 ezer magyar érdekeit, s Londonba szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterét, Viest tábornokot; Fábry Zoltán a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfelének nevezte. A zsidók deportálását előúó törvényt 1942- ben a pozsonyi parlamentben egyedül ő nem szavazta meg, ekkor két szlovák képviselő inzultálta őt. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól a magyarság védelmét kérte, s tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen. Amikor a memorandumot átadta Gustáv Husák belügyi megbízottnak, lefogták és a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték. 1947 szeptemberében a csehszlovák népbúóság mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst távollétében haláúa ítélte. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot, személyében a magyarságot marasztalták el. A súlyos tüdőbeteg Es- terházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. 1956- ban a morvaországi Múovba vitték, az ottani börtönben halt meg 1957. március 8-án. A holttestet elhamvasztották, s még a maradványokat sem adták ki a családnak. Hamvait ma is keresik, nevét negyven évig le sem úhatták. (m-sab) ESTERHÁZY JÁNOS Gyűlölt mindennemű erőszakot, antifasiszta és antikommu- nista volt. Politikáját magyarsága, keresztény humanizmusa, demokrata volta határozta meg. A XX. század gerinces, önfeláldozó magyar politikusai közé tartozik. 1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a múo- vi rabtemetőben kapott emléktáblát. 1993-ban az orosz legfelsőbb búóság rehabilitálta a grófot - ez azonban Csehországban és Szlovákiában máig késik, (m, sab) Esterházy János (1901-1957) (Képarchívum) Szaddám Húszéin úgy gondolta, az amerikai csapás célja az, hogy felkeljenek ellene a többségi síiták Jobban félt a belső lázadásoktól, mint Bushtól TÓTH LÁSZLÓ Szaddám Húszéin iraki exelnök annyira félt egy belső lázadástól, hogy még az amerikai invázió 2003. márciusi megindítása után sem bízott meg a katonai parancsnokokban, és ezzel megbénította az ország védelmét a The New York Times beszámolója szerint. A lap bizalmas amerikai jelentésre hivatkozva azt írja, hogy az iraki parancsnokokat valósággal sokkolta és demoralizálta Szaddám Húszéin, amikor három hónappal a háború kezdete előtt közölte velük, hogy az országnak nincsenek tömegpusztító fegyverei. Az egy éve készült, 110 iraki tisztségviFélszemmel nézi a bíróságot Bagdadban (ČTK/AP-felvétel) selő és katonai vezető vallomásán vagy kikérdezésén alapuló jelentésből kiderül, a jelenleg bíróság előtt álló Szaddám nem számított teljes mértékű amerikai invázióra, és legszűkebb bizalmasaival együtt azt gondolta, a legnagyobb veszély belülről, nem pedig kívülről fenyegeti uralmát. Az iraki elnök ebben a hitben tagadta meg egy katonai parancsnok indítványát, hogy robbantsák fel az Eufrátesz hídját az amerikai erők előrenyomulásának a lelassítása végett. Szaddám Húszéin úgy vélte, az amerikai katonai csapás célja az lesz, hogy a többségi síitákat felkelésre ösztönözze a szunnita kormánnyal szemben. Tarik Aziz volt iraki miniszterelnök-helyettes vallomása szerint Szaddám abban a hitben volt, hogy a washingtoni kormány nem fogja elszánni magát a nagy emberveszteséggel járó nagyobb szárazföldi katonai műveletekre. A diktátor az invázió után is maga hozta a döntéseket, és katonai ügyekben fiai tanácsára hagyatkozott. Bizalmatlanságát jelzi, hogy az elnöki elitalakulat, a Köztársasági Gárda parancsnokának egy hűséges, de a tisztség ellátására alkalmatlan, részeges tábornokot nevezett ki. A szerző az MTI washingtoni tudósítója KOMMENTÁR ______________ M. a mennybe megy JARÁB1K BALÁZS Halálában lehet igazán félelmetes Szlobodan Milosevics. A hágai Nemzetközi Törvényszék ugyanis négy év alatt sem tudott ítéletet hozni a bukott szerb diktátor ügyében. Hol tanúk hiánya, hol pedig éppen Milosevics egészségi állapota szakította meg tucatnyiszor a bíróság munkáját. Szombaton ez utóbbi lett végleges a fő vádlott, Milosevics számára. Kérdés, hogy az ítélet előtti halála mit hoz a múltjával nagyon nehezen szembenéző, Koszovó végleges státusával és - főleg - saját jövőjével tépelődő Szerbiának? Mert nemcsak a Milosevics család, hanem a szerb sajtó egy része is Hágát tartja felelősnek a volt jugoszláv-szerb elnök haláláért. A hágai Nemzetközi Törvényszék belső vizsgálata kizárta az öngyilkosságot; a bukott diktátorral minden valószínűség szerint szívroham végzett. Ám a Balkánon nem kell a szomszédba menni egy kis összeesküvés-elméletért. Nem lesz az a nemzetközi szakértőgárda, amely meggyőzi majd az egyszeri szerbet, hogy nem gyilkosságról van itt szó, hanem egy betegeskedő öregember gyenge és gyógyszerekkel túlterhelt szíve mondta fel a szolgálatot. Jobb sztorit azonban keresve sem talált volna az a még mindig számottevő szerb nacionalista réteg, amely újabb bizonyítékát látja a „Nyugat szerbellenes mesterkedésének”. Ez a nacionalista közeg kapott „ajándékba” egy újabb mártírt, akinek a képét ki lehet tenni a ház vagy az autó ablakába, és lehet mindenkinek mutogatni. Belgrádi temetése valószínűleg rendszer- (értsd: Nyugat-) ellenes tömegtüntetésbe csap majd. De jól jön ő még, amikor Koszovó elvesztésén és Montenegró függetlenné válásán fognak keseregni a szerb nacionalisták. Arról nem is beszélve, hogy a leendő szerb választások nacionalista kampányának témája és ikonja is garantálva vagyon. Szlobodan Milosevics „mennybemenetele” azonban nemcsak a hágai testület és Belgrád együttműködését zavarhatja meg, hanem mindazokét is, akik a többi szerb háborús bűnös, főleg Ratko Mladics elfogását és kiadatását várják Belgrádtól. Nemcsak Európáról van szó, hanem főleg arról a fiatal szerb generációról és értelmiségről is, amelynek tagjai hat évvel ezelőtt megbuktatták a diktátort, és azóta is azon dolgoznak, hogy európai perspektívát nyújtsanak a balkáni országnak. Rövid távon nem biztos, hogy szívesen lennék a bőrükben. Hosszú távon azonban ők lesznek a győztesek. Ez viszont attól is függ, hogy ez a rövid táv mennyire lesz majd rövid... JEGYZET .■ ts&i&jfäte&tsflSE&ss Kódolt megoldás KOCUR LÁSZLÓ A hét végén bevásárolni voltunk az egyik hipermarketben. Ezeknek a gyorsan felhúzható, és az adókedvezmény lejárta után ugyanolyan gyorsan szétkapható hodá- lyoknak a legnagyobb előnye, bogy az ember a csatahajó méretű bevásárlókocsiba akár egy hónapra való mindenfélét is belepakolhat, így nem kell gyakran odajárni. Elnézve a púposra pakolt kocsikat, az ilyen intézmények óriási haszonra tehetnek szert egy-egy szombaton (is). A befolyó összegből igazán újragondolhatnák kommunikációs stratégiájukat, és a közép- és felső vezetők kommunikációs tréningnek álcázott, legkevesebb háromcsillagos szállodákban elkövetett ivászatai helyett a vásárlóval érintkező munkatársak képzésére is elkülöníthetnének bizonyos összeget. Vagy már megint nekem volt szerencsém szemügyre venni a legalacsonyabb problémamegoldó képességgel rendelkező pénztáros munkáját? Kosarunk tartalmát felpakoltam a futószalagra, egy nyugdíjasnak látszó házaspár áruhalma mögé. A fiatal lány rájuk villantotta unott szabványmosolyát, köszönt, majd elkezdte „lehúzógatni” az árut a vonalkód-leolvasóval. Az egyik sajtnál nem csipogott a gép. A pénztáros még egyszer próbálkozott, majd jobban szemügyre vette a renitens terméket.- Ezen a sajton nincs kód.- Értem. Na és? - kérdezte az öregúr.- Visszamennek egy másikért?- Mit?- Ezen a dobozon nincs kód.- Ez világos, de ez a maguk baja, miért nem tettek rá?!- Nem tudom. Itt hagyják, vagy hoznak egy olyant, amin van kód. Az öregurat elöntötte a pulykaméreg. Tegyük hozzá, jogosan.- Nem, menjen maga, én a vevő vagyok.- Én meg pénztáros vagyok, nem mehetek el a kasszától.- Ugyan, papa... - próbálta csitítani párját a néni, mérsékelt sikerrel.- Akkor hívjon valakit, aki odamegy, engem nem érdekel! Én vagyok magukért, vagy maguk vannak értem! - zihálta a bácsi, s már-már attól tartottam egyre vörösödő fejét látva, hogy még a végén rosszul lesz.-Az soká tart. Megvárják?- Meg! - mondta egy vezénylő tábornok határozottságával a nyugdíjas.- A francba! - mondtam alig hallhatóan, de a bácsi gyilkos pillantást lövellt felém, a néni meg elnézően pislogott felénk, a párom is, feléjük. Három-négy perc múlva előkerült egy vevőszolgálati asszisztens, aki öt perc leforgása alatt hozott egy akciós sajtot, vonalkódosat. A nyugdíjasok fizettek, mi jöttünk. Szerencsére mindegyik terméken volt vonalkód. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nincs...
