Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-08 / 56. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. március 8., szerda 3. évfolyam, 10. szám A lakók kényelme érdekében A nagykaposi nyugdíjasotthont folyamatosan modernizálják 26. oldal 27. oldal Új erosítoterem — diákoknak és tanároknak Klapka György nevét venné fel a komáromi sportklub A város továbbra is vevőt keres a kastélyra A galántai neogótikus Esterházy-kastély állapota jobb, mint amilyennek látszik 28. oldal Az épületen látszik a rekordösszegű befektetés. A rideg racionalitás mellett esztétikai érzék is működött a tervezőkben, odafigyeltek az apró részletekre is. Kitárta kapuit az új kassai téli stadion, a Steel Aréna Ha nem is telt meg „dugig” (8320 fő) a nyitógálára az ország legkorszerűbbnek kikiáltott jégstadionja, hétezren azért helyet foglaltunk a lelátón február 24-én. JUHÁSZ KATALIN A befelé igyekvők arcán büszkeség és meghatottság, tolongás nélkül, kulturáltan érkezett a publikum, a segéderők pedig mindenkit kedvesen eligazítottak, hogy véletlenül se üljön más székére. Az ünnepi szónokoknak nem is kellett volna annyiszor elismételniük, hogy „nagy nap ez a mai”. A Steel Arénán látszik a rekord- összegű befektetés, a látvány legfe- lülről valóban lélegzetelállító, akár tériszonya is lehet az embernek. A „terem buráját” félkörívben fektették a kadanra, egy kecsesen végigfutó keskeny sávban pedig némi természetes fény is beáramlik. Rideg racionalitás mellett esztétikai érzék is működött a tervezőkben, ez olyan apróságokban is tetten érhető, mint a földszinti ablaksorral való enyhén kubista játszadozás, vagy a viccesen tekeredő, ám gyors kijutást lehetővé tevő személyzeti lépcsők. Arról már nem ők tehetnek, hogy az építészeti kunsztok kevéssé tudnak érvényesülni, mivel az objektum egy éles kanyarban szorong, ahol sem elegendő parkolóhely, sem ideális rálátás nem kínálkozik. Pedig a tervezőknek még az épület szerves részét képező ormótlan szállodát is sikerült beolvasztaniuk a komplexumba. Még egy kritikus megjegyzés: az akusztikára ajánlatos lett volna jobban odafigyelni ezen az estén, annál is inkább, mivel a Steel Arénát koncertek megrendezésére is használni szeretnék. A megnyitóra nem állítottak be négykamionnyi hangtechnikát, ám ha ezt lespórolták a szervezők, felesleges volt három hazai sztárzenekart kínos helyzetbe hozniuk. Sem látni, sem pedig hallani nem lehetett őket a katlan átellenes oldaláról, olyan volt, mintha egy hatalmas konzervdobozban muzsikáltak volna. Ehelyett a valóban különleges lézershow tarthatott volna valamivel tovább, vagy történhetett volna minden a jégen. Jozef Sabovčík ugrásait még mindig élvezet nézni, a Csehországból importált szinkronkorcsolyázó lánycsapat pedig egy hazánkban szinte teljesen ismeretlen sportágat mutatott be. Voltak mazsorettek, légtomászok, álbrazil szambadobosok, műkorcsolya-reménységek, és a már említett zenekarok, akik közül a No Name aratta a legnagyobb sikert, talán azért, mert Igor Timko három kilométeres távolságból is bárkit le tud bilincselni. A sajtótájékoztatón oly büszkén emlegetett „kocka” viszont (e szakkifejezés hokis nyelven a pálya fölött elhelyezkedő eredmény- jelző és lassításokat is lehetővé tévő berendezést jelenti), amelyet a kormány 107 milliós extra támogatásának egy részéből vásároltak, alig-alig működött, komoly képhibával kezdett. Bár, ha jobban belegondolunk, a HC Košice- Sparta Praha hokilegendák gála- mérkőzésén nem is igazán volt mit mutogatni. Körülbelül ilyen szinten játszhatnak az ificsapatok egy borús szerda délutáni edzésen. tűk, pusztán biztonsági okokból. A március 3-i Kassa-Zólyom meccsre viszont már két héttel előtte minden jegy elkelt, amire nem volt példa a kassai hoki eddigi történetében. Kíváncsian várjuk, hogy birkózik meg a tömeggel az infrastruktúra. A beléptetés ugyanis már a megnyitón átlagosan harminc percet vett igénybe, eddig tartott, amíg mindenkit szabályosan végigtapogattak a higgadt biztonságiak. Jó hír viszont, A látvány legfelülről valóban lélegzetelállító Persze tudjuk, hogy az egykori híres rangadó hősei ötvenhez közelednek, díjazzuk a tényt, hogy az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete - aki egykor csatár volt az egyetemi csapatban - a nagy eseményen kassai mezben lépett jégre, sőt a U.S. STEEL konszern pittsburghi elnöke (szintén extámadó) is erősítette a kassai csapatot, de összeütközniük, a korong helyett egymás lábát eltalálniuk mégsem kellett volna. Ezt akkora nevek is megtették, mint Igor Liba, Vincent Lukáč, Ján Vodila, Pavel Richter vagy David Volek. A korongot bedobó Mikuláš Dzurin- da kormányfőt pedig kíméletlen füttykoncerttel fogadta a tömeg, hiába kiáltotta lelkesen, hogy „Kassa a mai estén megelőzte Pozsonyt!” Nos, ebben a pillanatban valóban örülni lehetett annak, hogy nincs nyolcezres telt ház. A színpad mögötti két szektort üresen hagyták, mint utóbb megtud(A szerző felvétele) hogy a meccset az előtérben, sőt a büfékben is nézni lehet, szinte két- méterenként plazmaképernyők lógnak az asztalok fölött, ami jelentősen növeli a komfortérzetet. Száz szónak is egy a vége: Kassa egy európai színvonalú, impozáns épülettel gyarapodott, a helyi jégkorongcsapat pedig végre méltó körülmények között edzhet és játszhat, ami - reméljük - ismét szárnyakat ad a most még itt-ott bénázó fiúknak. Rimaszombat jeles szülöttét a magyar nemzeti szobrászat megteremtőjeként tartja számon a művészettörténet. Növendéke volt többek között Izsó Miklós is. Ferenczy István emlékét ápolják a képzőművészeti és irodalmi versennyel SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Minden magát jó lokálpatriótának tartó rima- szombati tudja, a város egyik nagy szülöttét, Ferenczy Istvánt, aki a református templom alatti kriptában alussza örök álmát, a magyar nemzeti szobrászat megteremtőjeként tartja számon a művészettörténet. Ferenczy István 1792. február 24- én született Rimaszombatban, ahol zsenge ifjúkorát is töltötte. Előbb Bécsben, majd József nádor anýagi támogatásának köszönhetően Rómában, az akkori szobrászat legismertebb mesterénél, Canovánál tanult. 1824-ben tért haza az akkori Magyarországra, Budán telepedett le, majd 1846-ban hazatelepedett Rimaszombatba, ahol haláláig, 1856. július 4-ig élt és alkotott. Keze alatt nőtt fel többek között Izsó Miídós, aki 1853 és 1856 között tanulta nála a szobrászmesterséget. Ez csupán egy szeletkéje azoknak az igen gazdag rimaszombati művészettörténeti értékeknek, amelyeket Ferenczy maga után hagyott, melyeknek máig élő hatásuk s mára már mondhatni, erősödő kultuszuk van. E kultusz erősödését jelzi, hogy idén már ötödször hirdettek eredményt a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Verseny díjkiosztóján, a hagyományoknak megfelelően a névadó A nagyszülőkről készült portrék szobrászművész születése napján, a róla elnevezett magyar oktatási nyelvű alapiskolában. 190 pályamunka érkezett be, a bírálóbizottságnak nem volt könnyű a dolga. Ami viszont sajnálatosan érdekes, a Rimaszombati járáson kívüli magyar iskolákat leszámítva mindösz- sze a szenei járásbeli Rété alapisko(Szekeres Éva felvétele) lásai neveztek be Szlovákiából ebbe a versenybe, míg Magyarországról, Szentesről, Soltvadkertről, Mindszentről és Szegvárról is érkeztek munkák, sőt a Vajdaság központjáról, Kosztolányi szülővárosából, Szabadkáról is. Hogy mi az érdektelenség oka, nehéz megmondani. A versenyt három kategóriában és három korosztálynak hirdették meg. Az első kategóriába, mely a falusi idill témájában várt pályamunkákat, 91 versenyző küldte el művét a legfiatalabb korosztályból. Elismerő oklevelet hat szlovákiai kisdiák kapott, a díjak viszont kivétel nélkül határon túlra vándoroltak. Ez egyfajta jelzés, mely szerint a magyarországi képzőművészeti nevelésnek, az eredmények alapján, biztosan varrnak olyan módszerei, amelyeket érdemes lenne nálunk is figyelemmel követni. Hasonlóan a határon túliak vitték el a pálmát a második kategóriában, mely a portréfestészet felé irányította az ifjú alkotókat. Nagyszülők arcképét várták ebben a kategóriában a versenyt meghirdetők. A szabadkai és szentesi gyerekek érzéssel teli, technikában kiváló képei meggyőzték a kiállítás nézőit, jó helyre kerültek a díjak. A harmadik kategóriában egy képregény megalkotásával lehetett indulni. A legkisebbek korosztályában itt rima- szombati siker született, a Ferenczy István Alapiskola két rajzolója, Kiss Zsuzsa és Sallai Henriett vitte el a díjakat. A tájképfestészet és portréfestészet kategóriákban ismét határon túli sikerek születtek, a képregényrajzolásban pedig ismét rima- szombati siker. Hangácsi István az első, Váradi Renáta a második, Fodor Judit pedig a harmadik díjat nyerte el. Úgy látszik az eredmények alapján, a képregényrajzolásnak Rimaszombatban egész diákcsapat hódol. A legnagyobbak korosztályában azonban már kiegyenlítődött a határon túliak és a helyiek versengése. A tájképfestészet kategória első díja ugyan Szentesre vándorolt, de az ezüst- és a bronzérem már itthon maradt Csolty Alexandrának és Gál Tamásnak köszönhetően. Sajnos nem érkezett egyetlen irodalmi mű sem, pedig a verseny szervezői tanulmány, műkritika és esszé kategóriákban is meghirdették a versenyt. Tanulmányt Ferenczy István művészetéről, műkritikát a kedvenc festményről, esszét pedig a felvidék képzőművészéből vártak hiába a verseny meghirdetői. Nem tudni, mi az oka a passzivitásnak, hacsak az nem, hogy a magyar irodalom iránt érdeklődő, esetleg a művészettörténet bánt vonzalmat érző fiatalok nem kaptak időben tájékoztatást a versenyről. Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Verseny lesz jövőre is, addig lehet ihletet meríteni vagy elmélyülni a technikák elsajátításában. Az elbbált művek pedig Ferenczy István Alapiskolában megtekinthetők, de az idei Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen is láthatók lesznek. Érdemes ezeket a szép, lélekkel készült műveket megnézni.
