Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-07 / 55. szám, kedd
10 Agrárkörkép - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 7. www.ujszo.com A hangsúly áttevődött a levélfoltosságra Az őszi búza betegségei UJ SZO-INFORMACIO A búzán különböző betegségek jelentkezhetnek. A 90-es évek közepéig a lisztharmat elleni védelmet tartották a legfontosabbnak, mára a levélbetegségek közül a hangsúly áttevődött a lényegesen nehezebben leküzdhető helmin- tospóriumos és szeptóriás levélfoltosságra. A vörös rozsda is jelentős károkat okozott az utóbbi években. A kalászfuzáriózis ellen is elengedhetetlen a védekezés. Szabó Tibor magyarországi szaksajtóban megjelent írása a tünetek felismeréséhez nyújt támpontokat. Az üszöggombák okozta betegségek kialakulását csávázással előzhetjük meg. A szártő betegségeket okozó gombák ellen agrotechnikai védelem lehetséges (monokultúra kerülése, jó előve- temény kiválasztás). A levelek megbetegedését több kórokozó váltja ki, különböző tüneteket okozva. A lisztharmat levélen fehér színű bevonatot képez. Az utóbbi években ritkán okozott jelentős kárt, de az enyhe tél és az erőteljes bokrosodás, valamint a párás, meleg tavasz miatt várható a tünetek fokozott fellépése. A bokrosodás végén, a szárbain- dulás kezdetén szükség lehet egy korai lisztharmat elleni védekezésre. A betegség ellen sok nagy hatékonyságú szer engedélyezett, de ekkor valamelyik kén hatóanyagú készítmény ajánlható. A levél száradását okozó kórokozók közül a búza helminthos- póriumos levélfoltossága, és a szeptóriás levélfoltosság a legjelentősebb. A helminthospóriumos levélfoltosság elsődleges fertőzésének hatására áprilisban az alsó leveleken barna színű foltok jelennek meg. Később a másodlagos fertőzés során kialakult tünetek jellegzetesek: a levélen sötétbarna folt, amely körül a gomba mérgező anyagai miatt sárga gyűrű látható. A betegség végső stádiumában a levelek a csúcstól kiindulva elszáradnak. A kalászon a tünetek ritkán jelennek meg. Hasonló tünetek láthatók a szeptóriás betegség esetén is, de a két kórokozó megfelelő eszközök segítségével jól elkülöníthető. Nedves, 20 °C feletti hőmérséklet esetén a kórokozókjárványt okozhatnak, ami komoly termésveszteséggel jár. A kórokozók ellen két védekezéssel tudunk jó védőhatást elérni. Az első kezelést a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén végezzük el. A rozsdabetegségek közül a szárrozsda, a vörösrozsda és a sárgarozsda jelentős. A leveleken különböző színű gombatelepek láthatók. A rozsdagombák terjedése rendkívül gyors: a zászlós levelet (a legfelső levél) már korán, a tejes érés kezdetén teljesen leszáríthatják, jelentős termésveszteséget okozva. A kezeletlen állományokban, a rozsda óriási mértéket ölthet. A védekezésre sok engedélyezett készítmény áll rendelkezésre. A lisztharmat és a rozsdák ellen a modern szerek 4-6 hétig is védelmet nyújtanak. A kalászbetegségek közül legfontosabb a kalászfuzáriózis és a szeptóriás pelyvafoltosság. A kalászfuzáriózis járványos fellépését az időjárás nagymértékben befolyásolja. Virágzáskor a párás, esős, meleg idő kedvez a fertőzésnek. A kórokozó a magot fertőzi, emiatt a védekezés elengedhetetlen a virágzás kezdetén. A fuzá- rium ellen engedélyezett szerek hatástartama 1-2 hét. Néhány közülük kurativ hatással is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy néhány napos fertőzést még képes megállítani. Összefoglalva: az őszi búza betegségei évjáratonként, az időjárástól függően különböző mértékben lépnek fel. Az ellenük való védekezést eszerint kell alakítani. Legjobb a kétszeri kezelés. Az elsőt a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén, a kalász védelme érdekében végezzük el. Ha csak egy kezelést hajtunk végre, azt a virágzás kezdetére időzítsük, hosszú hatástartamú szert használjunk, (agr-röv) OLAJREPCE A páros, amelybennem csalódik! Két kezelés egy" áráért 0,1 l/ho • ellenálló a napsugárzással szemben- széleskörű hatás- rendkívül kedvező ár FURY 10 EW : 0,075 l/ha a méhekre rel. ártalmatlan, repülővel való kezelésre is alkalmas megbízható alacsony adagolás rendkívül kedvező ár F&N Agro Slovensko, s_r.o. Rožňavská 34, 821 04 Bratislava Tel.: 02/43 42 99 03, Fax: 02/43 42 99 36 ag ľ O http://www.lnogro.sk Nagyszerébe* M Pozsonyi kerülői Kolár Rastislav 0903 2Ó5 501 koloi4tnagro.si' Nyitói kerület Šimonäčjozeí 0905 618 449 ivrrxvKJcOstonSne ÍM Besztercebánya, kerülői Morcinok ŠWon 0903 265 509 •naranefcOfnogro .* f perjesi kerülői is Kassoayvgal Čsvmdiý Ivan 0903 265 502 c»niicA><Hnogro-é Eperjesi kerülői és Kassokelot Vdovjok Józsi 0903 265 503 «Jovjokösonínejl 5 Fury BP-6-10343 A repcekárosítók elleni tavaszi védekezéshez hosszú hatástartamú készítményre van szükség A siker a védekezéstől is fiigg A repcetermesztés jövedelmezősége hazai viszonyaink között sok esetben a rovarkártevők elleni védelem sikerességén is múlik. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A repce tavaszi kártevői évjárattól függően ugyan, de szülte minden évben nagy egyedszámmal fordulnak elő. Az ellenük való védekezés a repce növényvédelmének meghatározó része. A biztonságos védelemhez hosszú hatástartamú, a rovarok széles csoportja ellen hatékony készítményre van szükség. A repce fő kártevői már kora tavasszal megkezdik táplálkozásukat. A 9-10 °C-os hőmérséklet már elegendő a repcebolhalárvák, a repceszárormányos és a repcefény- bogár imágói számára. A felmelegedés nyomán a bogarak betelepedése tömegessé válik. A kártétel kialakulása A repcebolha lárvája ősszel és kora tavasszal a repce zöld részeit furkálja. A kifejlett bogár a száron, a becőtermésen hámozgat. A megtámadott repce sárgul, alig fejlődik, nehezen megy szárba, termése kényszerérett lesz. A repceszárormányos nőstényei március végére befejezik érési táplálkozásukat, és április elején lerakják tojásaikat a levélnyelekbe. A kikelő lárvák berágnak a növénybe, és annak szárában fejlődnek tovább, hogy később a talajban bábo- zódjanak. A károsított növények üreges szára a víz- és tápanyagforgalomra képtelenné válik. A növények hamarabb kidőlnek, a becőkben a magvak kényszerérnek, hamarabb kiperegnek. A terméskiesés akár 50-55% is lehet. A termést a repcefénybogár is nagymértékben veszélyezteti. Fő károsítási ideje a bimbós állapot, amikor a fénybogarak táplálékául szolgáló pollen megszerzése közben a bimbókat megrágják, megsértik a porzókat és a bibét. A sérült virág lehull, belőle termés nem fejlődik. A repcebecő-ormányos imá- gók március végén, április elején hagyják el telelőhelyüket. A kártevő 20 °C-on repül tömegesen. Petéit április végén, május elején a 2-6 cm hosszúságú becőkbe rakja. A bimbós korban elvégzett kezelések nagymértékben csökkentik az egyedszámukat, de a virágzás során újra ellenőrizni kell a betelepeRepcedarázs lárvája dését. A repcebecő-gubacsszúnyog a repcebecő-ormányos által rágott lyukakba helyezi a tojásait. A gubacsszúnyoglárvák kártételének hatására a becők torzulnak, csavarodnak, és korán felnyílnak. A védekezés alapelvei A kártétel mértéke minden esetben a betelepedő imágók számától és az időjárási viszonyoktól függ. A veszélyes egyedsűrűséget hálózással állapíthatjuk meg. A kártételi küszöb a repceszárormányos, a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog esetében 10-20 egyed, a repcefénybogár esetében pedig 40-80 egyed. Általában 3-4 alkalommal szükséges védekezni. Kora tavasszal a repceszár-orr- mányos, a repcebolhák és a betelepedő repcefénybogár imágók ellen alacsony hőmérsékleten is jól ható, hosszú hatástartamú készítményekkel érdemes kezelni. Ebben az időszakban még szabad használni méhekre mérgező készítményeket, hiszen a méhek még nem keresik fel a táblát. A repce bimbós állapotában a repcefénybogár és a repcebecő-ormányos kártételének megakadályozása miatt védekezünk. A virágzás közeli időszakban, valamint virágzó gyomokkal fertőzött állományban és virágzáskor méhkímélő technológiával kijuttatható szereket alkalmazzunk! A virágzás alatti védekezések célja a repcefénybogár-lárvák és a becőkárosítók (repcebecő-ormányos, repcebecő-gubacsszúnyog) kártételének megakadályozása. Ha 10 hálócsapással 10-20 imágót fogunk, akkor szükséges az újbóli védekezés. A méhek kímélése ekkor is döntő fontosságú feladat. Méhekre kifejezetten veszélyes szereket virágzó repcében vagy virágzó gyomokkal teli táblán hasz- nálrú tilos. A méhekre mérsékelten veszélyes szerek permetezéskor közvetlenül elpusztítják a méheket is, de nagyjából 8 óra elteltével már nem. Ennek az az oka, hogy pl. a pire- troid szerek gyorsan lebomlanak, vagy a foszalon hatóanyag gyorsan felszívódik a növény szöveteibe, ill. Repcefénybogár (Archív felvételek) egyes szerek riasztják a méheket (repellens hatásúak). Az engedély- okiratban külön jelölés jelzi, hogy ezek közül melyik engedélyezett a méhkímélő permetezésre. A méhkímélő technológia azt jelenti, hogy a kezeléseket a csillagászati naplemente előtt egy órával, szürkület idején szabad megkezdeni, és a kezeléseket 23 óráig be kell fejezni. Ha éjszaka várhatóan erős lehűlés következik, akkor halasszuk el a védekezést! A permetezés megkezdése előtt a méhészeket időben, írásban értesítem kell, valamint meg kell győződni arról, hogy a méhek tömeges repülése lezárult. Amennyiben az engedélyokiratban a szer méhkímélő technológiában való alkalmazásra nincs engedélyezve, akkor a méhek biztonsága érdekében már óvintézkedések megtétele is szükséges, pl. a kaptárba be kell zárni őket. Méhekre nem veszélyes szerrel méhek közelében vagy virágzó állományban korlátozás nélkül permetezhetünk. (w-agronaplo) A tavaszi vetések eredményességét termesztéstechnológiai szempontból a gyorsaság határozza meg A tavaszi búzák integrált termesztése ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A tavaszi búza termesztése specifikus, hiszen a később vetett növényállományok egyes fejlődési ciklusai lerövidülnek, így lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésre a vegetatív és generatív részek kialakulására, végeredményben a termésképződésre. A tavaszi vetések eredményességét termesztéstechnológiai szempontból a gyorsaság határozza meg. Fontos, hogy a vetés a lehető legkorábban történjen meg, s ehhez kell alárendelni minden technológiai elemet, folyamatot. A vetésforgó, vetésváltás szerepe Intenzív gabonatermesztésnél, különösen a búzánál számolni kell az elővetemény hatásával. Az elő- vetemény faja ugyanis nagymértékben meghatározza a hozamot, valamint annak minőségét. A vetésváltás fontos a talajtermékenység fenntartásában is. A jó kul- túrállapotban lévő talajokon a növények ellenálló képessége is jobb, mint a termékeüenebbeken. Ä búza nem búja a monokultúrát, termesztése legfeljebb csak 2 egymást követő évben történhet ugyanazon a táblán. A monokultúra több tekintetben is hátrányos, mivel a különböző károsítok (gombák, kártevő állatok, gyomok) jobban elszaporodnak. Addig, amíg az őszi búza a koraibb betakaríthatósága miatt az adott területen a kettős termesztés feltételeit öntözött körülmények között biztosítja, a tavaszi búza ezen előnyökkel a későbbi (kb. 2-3 hét) betakaríthatósága miatt nem rendelkezik. A búza a klasszikus vetésváltás rendje szerint kiváló előveteménye a kapásoknak, s a kapások után jó eredménnyel termeszthető. Külön figyelmet kellene fordítani a repce szerepére a vetésváltásban, hiszen e növényfaj a repce kiváló előveteménye, de utána is nagyon jó feltételek teremthetők mind az őszi-, mind a tavaszi búza számára. Talajművelés A tavaszi búza talaj-előkészítését az elővetemény betakarítása után azonnal célszerű megkezdeni. A tavaszi munkák megkezdésének idejét nem a naptári nap, hanem a talaj állapota határozza meg. A kora tavaszi talaj-előkészítés a terület szükség szerinti simítózásából, majd a vetés előtti kombinátoro- zásból, esetleg ásóborona használatából áll. Nagyon lényeges, hogy a talaj felszínének „pirulását“ várjuk meg, s annak bekövetkezte után akár 1-2 nap alatt is elvégezhető a talajfelszín elmunkálása, ü- letve a vetőágy előkészítése. A tavaszi munkáknak sekélyeknek kell lenni, így a kombinátorozás mélysége se haladja meg a 4-5 cm-t. A talaj-előkészítést azonnal kövesse a vetés. A jó talajszerkezet elősegíti az egyenletes csírázást, a jó kelést, lehetővé teszi a gyökerek mélybe való lehatolását, megőrzi a talaj- nedvességet, lehetővé teszi a táplálóanyagok növények általi felvételét, élénk talajéletet biztosít. Tápanyagellátás A termesztéstechnológia alapvető eleme a megfelelő tápanyagellátás. E téren az elmúlt időszakban (az 1990 évek eleje óta) nagyon komoly hiányosságok tapasztalhatók. Anyagiak híján a gazdálkodók nagy része a növényekkel a talajból kivont tápelemeket sem pótolta rendszeresen, így mára a talajok nagy része a könnyen felvehető tápanyagtőkéjét elveszítette. Ennek következtében - főleg száraz időjárás esetén - csökkennek a hozamok, romlik a minőség. A statisztikai adatokból ismert 50-70 kg/ha-os vegyes műtrágyaadag közel 80%-a nitrogén, ami az egyoldalú tápanyagellátás miatt diszharmóniát idéz elő. Emiatt romlik a minőség, s a gazdák érthetetlenül állnak az értékesítéskori „leminősí- tések” előtt. Egységes szempontokat a tápanyagellátásra vonatkozóan nem lehet megadni, már csak azért sem, mert az egyes termesztési körzeten belül is eltérő talajtípusok fordulnak elő, de a táblák geográfiai adottságai is más és más talajadottságokat eredményeznek. A kijuttatandó tápanyag mennyiségének összefüggésben kell leírni a talaj tápanyagszolgáltató képességével. Az Antal et al. (1979) által közzétett fajlagos tápanyagigény alapján 11 szem és a hozzá tartozó szalma megterméséhez 27 kg N, 11 kg P2O5 és 18 kg K>0 szükséges. 4 t/ha-os termésszinttel számolva ez a talaj típusától és a tápanyag-ellátottságától függedenül 108 kg N, 44 kg P2O5 és 72 kg K2O hatóanyagigényt jelent. Az adatok összesítve a vegyes hatóanyagigény 224 kg/ha, - s a 4 tonnás termésszint egyáltalán nem magas. A tápanyag-visszapódás optimális idejére vonatkozóan az a helyes, ha a foszfor és kálium műtrágyát teljes egészében a tarlómunkák előtt juttatjuk ki, a N mennyiségét pedig a tarlómaradványok függvényében, valamint az elővetemény által hátrahagyott N mennyisége alapján határozzuk meg. Kevés tarlómaradvány esetén akár a teljes nitrogén-kiszórást is elhagyhatjuk ősszel, de a tavaszi növényvédelmi munkák alkalmával a ki nem szórt nitrogént pótolni kell. A talaj-előkészítés előtti 40-60 kg/ha-os N- adag elősegíti a gyors és egyenletes kelést, biztosítja a kezdeti fejlődéshez szükséges nagyobb nitrogénigényt. (w-agronaplo) (Illusztrációs felvétel)
