Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-06 / 54. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 6. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ AL-HAJÁT Óva intette Szíriát a Libanon destabilizálására irányuló kísérletektől Jacques Chirac francia köztársasági elnök háromnapos szaúd-arábiai látogatásának első napján. Abdallah szaúdi királlyal folytatott tárgyalásai során várhatóan terítékre kerül a szíriai-liba- noni válság, csakúgy mint az iráni nukleáris törekvések és az Irakban fellángolt erőszak. Látogatása előtt Chirac az al- Haját című szaúdi újságban figyelmeztette Damaszkuszi, hogy a világ válaszolni fog minden kísérletre, amely Libanon destabilizálását célozza. Megismételte, Szíriának együtt kell működnie a volt libanoni miniszterelnök, Rafík Hariri ellen elkövetett gyilkos merénylet kivizsgálásában.- Az egészségbiztosítójával nem kötöttem szerződést, de magácska azért csak vetkőzzön, mert halaszthatatlannak ítélem a beavatkozást. (Peter Gossányi rajza) Kommunista ügynökmúltú személyek tíz évig nem tölthetnek be magasabb egyházi tisztséget Történelmi döntést hozott a szlovákiai református egyház A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata 2006. március 4-én Rimaszombatban tartott rendkívüli ülésén elfogadta az 1/2006. számú, az állambiztonság által munkatársként nyilvántartott személyekről szóló törvényét. SZÁSZ1 ZOLTÁN Annak értelmében mindazok, akik a kommunista rendszer titkosszolgálatának dokumentumaiban együttműködőként vannak nyilvántartva, nem tölthetnek be magasabb egyházi tisztséget az elkövetkezendő tíz évben. Egyházi tisztségnek számít az esperesség, az egyházmegyei elnökségi tagság, a zsinati tagság és a zsinati elnökségi tagság. Az új törvény lelkészre és laikusra egyaránt vonatkozik. A törvény preambulumában az áll, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata emlékezetében tartva, hogy a volt kommunista diktatúra megfosztotta az embereket alapvető szabadságjogaiktól, erkölcsi és gazdasági romlásba vitte Közép-Európa népeit, nem elégedve meg a politikai hatalommal, hanem a lelkek feletti hatalomra törekedve ellenségének tekintette az evangéliumot, az azt hirdető egyházat és annak képviselőit. Akik mégis Istennek engedtek inkább, semmint embereknek, jogtalan üldöztetés áldozataivá váltak. A törvény leszögezi: a volt kommunista rendszer hatalma megtartásának és kiterjesztésének érdekében, az állam biztonságának hamisjelszava mögé rejtőzve elnyomó apparátust hozott létre, amely megfélemlítéssel vagy haszon kecsegtetésével embereket nyert meg arra, hogy egyházuk törvényes szabadsága ellen cselekedjenek. A zsinat által hozott törvény, megbocsátva mindazoknak, akik félelemből, bűneik rejtegetése okán vagy haszonszerzés céljából vállalták az állambiztonsággal való együttműködést, elvárja tőlük a nyílt és őszinte beszéd, a bűnbánat bátorságát. Senki felett nem óhajtanak személyesen ítélkezni, meghagyják az ártatlanság vélelmét, de a megosztó múlt tiszta lezárása érdekében szükségesnek látta a zsinat ezt az egyházi törvényt megalkotni. Meghozatalát az tette lehetővé, hogy a szlovák parlament 2002-ben elfogadta az 553. számú törvényt, mely által a titkosszolgálat dokumentumai hozzáférhetővé váltak. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hangsúlyozta, a Zsinat azért hozta meg ezt a törvényt, hogy lezárjon egy olyan korszakot, amelynek árnyéka mind a mai napig rávetődött az egyház működésére és a szolgálattevők egymás közötti kapcsolatára. Ezzel a szlovákiai történelmi egyházak közül elsőként tett pontot egyházi törvény meghozásával ennek a korszaknak a végére. „Van egy roppant szerencsétlen helyzet, amelyet a korábbi állambiztonsági szervek működése idézett elő. Az ügynöklista nyilvános, nem válogattak annak idején. Nekimentek az egyházaknak is, természetesen ez alól a mi egyházunk sem kivétel. Mindenki előtt nyilvánvaló, a névsor ismert, nem szabad úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. Ez képmutatás lenne! Az egyház életének tisztasága megkívánta és megkívánja, hogy ahol baj, hiba, tévedés, vétség történt, azt tegyük helyre. Arra törekedtünk, hogy egy történelmi korszakot, amely rengeteg embert érintett negatívan, lezárjunk, a kényes ügyeket megoldjuk. Tisztességgel, emberséggel. A zsinat döntése elsősorban az érintettekért született meg. Ezt meg kellet tennünk. Nem bosszúról, ördögűzésről van szó, ezt a pream- bulumban is leszögeztük. Nem ügyeket akarunk kreálni, nem vétkesek ellen, hanem értük szól ez a törvény” - hangsúlyozta az Új Szónak Erdélyi Géza. Információink szerint a mostani döntés féltucatnyi egyházi tisztségviselőt érint. JEGYZET Miért szobroznak? KORPÁS ÁRPÁD Szobrot formálnak magukról a pártok a választások előtt. Pöröllyel csapnak le egymásra abban a reményben, hogy a másikat egy-egy sújtással parlamenten kívüli szüánkká: töredékszavazattá zúzhatják szét, vagy legalább tehetetlen („kis koalíciós potenciállal rendelkező”) torzóvá rombolhatják, miközben ez nekik a határozottság arcélét, a demokrácia bajnokának erőteljes kontúrjait kölcsönzi. Közvélemény-kutatási százalékok hasadnak le kőkeménynek hitt pártokról, más műhelyekben pedig a néphangulat vezérelte kezek formálják a langyos gipszet, amit politikának hívnak szép szóval. A kicsik szoborcsoportokká állnak össze, szoborcsoportokká, mint amilyen Ci- rillé és Metódé ott, délen, egy kul- túrház homlokzatán. Szobroznak is egy kicsit a nemzeti pártok a két hittérítő előtt s alatt, hogy zajos zászlólengetéssel próbálják magukat a törvényhozásba tornázni. Előbújnak üyenkor a pártfészerekbe vagy homályos pártholdudvarok raktáraiba rejtett szoborötletek is. Cseh légionáriusoknak akarnak szobrot Érsekújvárott. Érdekes, hogy éppen abban a városban, pedig például tisztán szlovák etnikai területen is számos olyan település van, ahol 1919-ben a cseh csapatok a krónikák szerint vitézül bábáskodtak a csehek és szlovákok közös államának megszületésénél, s ahol ennek ellenére még nem áll legio- náriusszobor. Kérdés, hogy bizonyos értelemben nem „döntötték- e le” már előre a most felállítani akart érsekújvári legionáriusszob- rot a két ország 1993-as különválasztásakor. Aztán itt van Ľudovít Štúr Ipolyságra képzelt szobra. Ipolyságra, ahol még a Literárne potulky na Slovensku (Irodalmi barangolások Szlovákiában) című remek kiadvány szerint sem járt a szlovák nemzet jelese, vagy ha igen, valószínűleg csak átutazott, mint manapság a kampányoló politikus az országon. Járt viszont Ipolyságon Janko Kráľ, a lánglelkű szlovák poéta és forradalmár. A vármegyeháza cellájában raboskodott egy ideig. A volt megyeháza most a városi hivatalnak ad helyet, a bejáratnál pedig ott van egy falra erősített emléktábla Janko Kráľ tiszteletére, rajta a költő mellszobrával. Mégis Štúmak akarnak ide szobrot egyesek. Az indok: azért nem Janko Kráľnak, mert a költőről nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Lehet, nem a fénykép hitelességével mérhető, de Král’t portré örökítette meg, aztán az említett ipolysági mellszobor, s ne feledjük, a róla elnevezett pozsonyi parkban szobor is - hogy csak néhány példát említsünk. Ez tehát suta indok. Igaz, ebből még nem következik, hogy Štúmak ne járna ki mondjuk ebben a városkában is a tisztelet. Meg is kapja Ipolyságtól a tiszteletet ez a - kényszerű szoborállítás nélkül is monumentális - szlovák történelmi személyiség, hiszen nevét utca viseli a városban, mint megannyi dél-szlovákiai településen. Még valami: ha nem Janko Kráľ, akkor miért éppen Štúr? Vagy ha Janko Kráľ csak azért nem, mert állítólag arctalan, akkor mindegy, hogy melyik szlovák személyiség, csak mindenképpen legyen egy? Hol itt az eszmei sík, a megformált személyiség és a város közti kötődésnek legalább a keresése? Štúrt az ipolyságiak is - magyarok és szlovákok egyaránt - valószínűleg leginkább az ötszázasról ismerik. A bankón jobban szeretik látni, mint talapzaton. Némüeg tréfálkozva, mégis komolyan: annak most nyilván jobban örülnének, ha működötökéként ötszázasból látnának jóval több kilót a városban, mint amennyit egy Štúr-szobor nyom. Mert azoknak a szlováklakta településeknek a lakói is így gondolkodnak, amelyekhez kötődött a nagy szlovák nemzetébresztő, s ahol mégsem áll még a szobra. KOMMENTÁR Dzurinda mutatványa BARAK LÁSZLÓ A hét végén síelés közben lábát törte a kormányfő, Mikulás Dzurinda. Ahhoz képest, hogy a nyakát is kitörhette volna, kétségkívül jól megúszta egyik hobbijának következményeit. Egyszersmind valószínűleg örökre le kell tennie arról, hogy másik hobbijának, a maratonfutásnak valaha is olyan eredményesen hódolhasson, mint balesete előtt. Ebből is látszik, hogy milyen esendő, sérülékeny az ember, s tulajdonképpen minden a vakszerencsén múlik vagy éppen a vakszerencsétlenségen... Dzurinda esetében is érvényes ez, hiszen nyüván csak a vakszerencsének köszönheti, hogy a nyaka helyett csupán a lábát törte el. A szerencsétlenség mindebben azon túl, hogy egészségkárosodást szenvedett, az, hogy jövő héten kellene az Egyesült Államokba utaznia, Bu- gár Bélával, a parlament megbízott elnökével együtt. A jelzett látogatás a baleset miatt nyilván veszélybe került. E tekintetben több „katasztrófa-forgatókönyv” is létezik. Az egyik, hogy elmarad a tervezett út. A másik pedig az, hogy Bugár Béla képviseli majd az USA-ban a Szlovák Köztársaságot. Mindkét eset borzasztó veszteség lenne Dzurinda számára. Ha a látogatás elmarad, vele együtt gyengülhet a kormányfő majdani választási kampánya, hiszen egy szuperhatalom legelső emberével parolázni a média pergőtüzében kampányszempontból legalább annyit jelent, mintha egy közép-európai politikus saját kezűleg tenne ártalmatlanná egy bankrablót... Hogy a köztársaságot egy szlovákiai magyar, nevezetesen Bugár Béla egyedül képviselje Bushnál, az még ennél is nagyobb katasztrófa lenne. Természetesen Dzurinda számára is, nem beszélve a szlovák soviniszták elszenvedte sokktól. Ez utóbbi verziónak éppen ezért a legcsekélyebb a valószínűsége. Marad azonban még egy lehetőség, hogy Dzurinda, hősies hadirokkantakat idéző imázzsal, mankózva veszi be a Fehér Házat, ahol George Bush vállára támaszkodva biceg be a világot jelentő deszkákat idéző találkozóra. Ahogyan Dzurindát ismerjük, épp ez a verzió a legvalószínűbb. Vagyis a hét közepéig mindent elkövetnek majd az orvosok azért, hogy a lehető legjobb állapotba hozzák őt, aki edzett emberként minden bizonnyal alkalmas is erre. Ő pedig a szlovák közvélemény szánalommal vegyes szimpátiáját learatva pipálhatja majd ki kampányának immár egyik legfontosabb eseményét. Azzal az eséllyel, hogy tagadhatatlanul megtépázott népszerűségi mutatói nagyságrenddel javulhatnak. Egyébként volt már ilyesmire példa, tessék csak visszaemlékezni Horn Gyulára, aki annak idején éppen a választási kampánya finisében szenvedett autóbalesetet. Áz ominózus balesetet követően aztán marslakóra emlékeztető nyakfikszáló szerkentyűvel a fején abszolválhatta a kormányalakítási tárgyalásokat... Szóval, minden rosszban lehet valami jó is. Hogy ez vonatkozik-e a szlovák kormányfőre, azt egyértelműen minden bizonnyal csak június 17-e után tudjuk meg... FIGYELŐ Orosz-német gázvezeték Lech Kaczynski lengyel államfő néhány nappal németországi látogatása előtt megfeddte a németeket, mert az oroszokkal közösen Lengyelországot kikerülő gázvezetéket akarnak lefektetni a Balti-tenger mélyén. Kaczynski a Der Spiegelben megjelenő interjúban megvédte országát azokkal a szemrehányásokkal szemben, amelyek szerint Lengyelország a jövőben az Európai Unióban egyoldalúan nemzeti érdekeit akarja előtérbe helyezni. Szerinte sokkal inkább a németeket lehetne elmarasztalni, mert a lengyel érdekeket figyelmen kívül hagyva a Baltitenger mélyén gázvezetéket akarnak lefektetni az oroszokkal közösen. „Egyáltalán nem szólnak gazdasági indokok a gázvezeték mellett. Szövetségesek vagyunk Németországgal a NATO- ban és az EU-ban, mire fel ez a lengyel határokat megkerülő gázvezeték?” - tette fel a kérdést Kaczynski. A vezeték a Szentpétervár melletti Viborgból indulna ki, Greifswaldnál érne véget, s Németországon kívül más nyugat-európai országoknak is jutna a rajta keresztül érkező gázból. Kaczynski úgy fogalmazott, hogy a német kancellárral, Angela Merkellel erről a témáról folytatott megbeszélései „Lengyelország szempontjából nem voltak kielégítőek”. Franciaországot is elmarasztalta, szerinte Párizs a „gazdasági patriotizmus” jelszavával különutakat erőltet. Blair: Isten fog megítélni A brit miniszterelnök szerint Isten fogja majd megítélni az ő szerepét az iraki háborúban. A brit politikában szokatlan vallásos megnyilvánulást máris bírálják. Tony Blair az ITV1 kereskedelmi tévében mondta: az ilyen döntéseket, mint a nemzet háborúba vezetése, műidig mások ítélik meg. Ha az ember hisz Istenben, akkor abban is hisz, hogy tetteit Isten ítéli meg. Ez az eddigi legegyértelműbb olyan nyilatkozat, amelyben a munkáspárti kormányfő megvallotta, milyen szerepet játszik döntéseiben vallásos meggyőződése. Blairről köztudott, hogy templomjáró, a brit politikában azonban nem szokás a politikusok egyéni hitéletének nyilvános megvallása. Evan Harris, a brit Liberális Demokrata Párt képviselője bizarr- nak nevezte a megnyilatkozást, és azt mondta: a politikusoknak óvakodniuk kell attól, hogy „az istenségre” hivatkozzanak. Reg Keys, a brit katonaszülők háborúellenes koalíciójának élharcosa, akinek fia meghalt Irakban, azt mondta: a vallásnak semmi köze az iraki háborúhoz, Blairt pedig nem Isten fogja megítélni, hanem a meghalt brit katonák, és a „felesleges háborúban lemészárolt irakiak” családjai. Blair az inteijúban pályafutása legnehezebb döntésének nevezte a hadba vonulást, de nem volt hajlandó válaszolni arra a többször megismételt kérdésre, hogy imádkozott-e meghozatala előtt.
