Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-23 / 45. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Éneklő határok Párkány. Jodi Rose, az Esztergomot Párkánnyal összekötő Má­ria Valéria híd jelenlegi, ausztrál hídőre és a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás holnap 18 órai kezdettel rendhagyó zenei estet szervez a Liszt Ferenc Zeneiskola koncerttermében. A műsor kere­tében - melynek része egy kiadós beszélgetés is - élő kapcsolatot létesítenek a Mária Valéria híd és a Sidney Új híd között, hogy „el­töröljék” a határokat. A projektet az Ausztrál Kormány Művészeti Intézete és a Friihauf Vera és István Alapítvány támogatja. (- ez -) Megzenésített versek a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéház­ban, a Gitár... című előadáson megzenésített verseket hallgathat­nak az érdeklődők. Az előadók Halász Gábor, Csánó Szabina, vala­mint Antal Ottó vendégzenész, (ú) Dósa Zsuzsa Dómján Edit-díja Dómján Edit nagyszerű alakítá­sai sokak emlékezetében élnek a mai napig. A magyar művészvilág jelesei díjat alapítottak emlékére, amelyet évente a legjobb vidéki színésznőnek ítélnek oda. A neves író, Szakonyi Károly, a kuratóri­um elnöke a közelmúltban Dósa Zsuzsának, a Győri Nemzeti Szín­ház művészének adta át a kima­gasló elismerést. Dósa Zsuzsa Várgedén született, Kassán, a Thália Színházban kezdte a pá­lyáját, ahol első emlékezetes ala­kítása Williams A vágy villamosa c. darabjához kötődik. Lehetett Makrancos Kata, Éva Az ember tragédiájában és Csehov Három nővérének egyike. Benedek Mik­lós Komáromban rábízta Miran- dolinát is. Kassa után elvégezte a pozsonyi színművészetit, s né­hány évre Komáromba szerző­dött. A pálya következő állomása Győr, ahol nemcsak játszik, ha­nem színitanodát is vezet. (jdj) (Bárány János felvétele) Kertész Imre önéletrajzi dialógusregényt írt Személyes K. dosszié MT1-HÍR Budapest. Önéletrajzi dialógus­regényt írt Kertész Imre; az irodal­mi Nobel-díjas alkotó K. dosszié cí­mű írását márciusban jelenteti meg a Magvető Könyvkiadó. A Berlin­ben és Budapesten élő 76 éves író több mint egy évig dolgozott a könyvön. Mint a fülszövegben olvasható, a K. dosszié „önéletrajz két hangra”, regényes párbeszéd az író életéről, szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról és arról, hogyan függ össze a saját éle­te hőseinek sorsával, az élet az iro­dalommal. A szerző „e páratlanul személyes könyvben” egyebek mellett arra ke­resi a választ, szolgálhat-e az iroda­lom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, mennyi­ben tartozik az egyéni élmény az olvasókra. „Egészében véve, én a derű párt­ján állok. Az én hibám, hogy ha má­sokban nem ezt az érzést keltem” - úja Kertész Imre új könyvében. A regény címében a K betű Franz Kafka vagy Kertész Imre hőseit, a Sorstalanság Köves Gyuriját vagy a Felszámolás Keserű nevű szerkesz­tőjét, vagy akár a Nobel-díjas fró sa­ját nevét idézi. A fejezetekre nem tagolódó sajá­tos szépségű szövegfolyamban - az összegzés jellegű regény 260 oldal terjedelmű - Kertész Imre kérdező­ként és válaszolóként elsősorban saját művészetével és műveivel kapcsolatban fejti ki gondolatait. Mától vetítik a hazai mozik Jan Švankmajer új filmjét, az Őrültek című filozofikus horrort A 19. század elején játszódó történetet Edgar Allan Poe két elbeszélése ihlette. Parádés a szereposztás: Pavel Líška, Jan Tfís- ka, Jaroslav Dušek, Pavel Nový, Stano Danäak, valamint Martin Huba és Anna Ceislerová (képünkön) keltik életre a főbb figurákat (Képarchívum) Keringő a padláson - ma este mutatják be Ivan Bukovčan színművét a Szarvasi Szlovák Színházban Hárman a kofferban Mi nem üzenünk, csak igyekszünk jól eljátszani a szerepeinket" Bocsárszky Attila (Férfi) Ferencz Bálinttal (Dodó) (A szerző felvétele) Dósa Zsuzsa, Bocsárszky Attila, Ferencz Bálint. Hár­man, három helyről. A győ­ri Nemzeti Színházból, a kassai Thália Színházból és a Budapesti József Attila Színházból. Még korábban Várgedéről, Fülekről és Hanváról. A találkozási pont ezúttal egy padlás. Félj, feleség, szerető. Még­sem csak egy szerelmi há­romszöget lát a néző. BÁRÁNY JÁNOS Gömörből indult, itthon és Ma­gyarországon játszó szlovákai ma­gyar színészek adják elő Ivan Bukovčan Slučka pre dvoch, alebo domáca šibenica című tragikomé­diáját Szarvason, szlovákul. Az elő­adást Gergely László rendezte. Azon a múlt, napsütötte szombat délelőttön is bebizonyosodott, az élet a legjobb rendező. Komárom­ból Dél-Komáromba indultunk Bocsárszky Attilával, a kassai Thá­lia színészével, a Csokonai Művelő­dési Központba. Néhány napig ott próbálta az alkalmi társulat a Ke- ringőt. Bocsárszky a Komáromi Jó­kai Színházban játszotta esténként a Dankó Pista című daljáték festő­művészét, a kassai Thália Színház turnéja keretében. Át a hídon göncruszkai parasztházáról, febru­ár tizenharmadikán született har­madik fiáról, Botondról meg A fös­vény című Moliére-darabról me­sélt, amelynek a címszerepét ala­kítja majd májusban Kassán, ami­kor telefonon keresték. Dósa Zsu­zsa, a győri Nemzeti Színház szí­nésznője hívta. Belehajtottak a ko­csijába, nem tud jönni a próbára. Gergely László, a rendező pedig be­tegség miatt maradt otthon. Ferencz Bálint vonattal érkezett Budapestről, ahol a József Attila Színházban éppen Virágos Mihály köznemest próbálja, Nagy Ignác Tisztújítás című színművében. Bocsárszky Attila láthatóan nem örült a karambol hírének. Útköz­ben a művelődési központig Lopahinról mesélt, Csehov hőséről, meg arról, milyen nagyon szereti a Cseresznyéskertet. Az apró színpa­don azután életre kelt Bukovčan darabja. Remeteként él a Férfi a padláson, közben odalent a Nő Dodóval, a fiatal albérlővel csalja. Bocsárszky és Ferencz a két férfi ta­lálkozását próbálták. Szlovákul. „Budapesten dolgoztunk az elő­adáson eddig egy üres próbaterem­ben. Négy csupasz fal között, né­hány székkel” - mesélte a szünet­ben Ferencz Bálint. „A Keringő a padláson nagyon jó darab, napja­inkban is érvényes a története, nem kell belemagyarázni semmit. Ma­napság divat üzenni. Mi nem üze­nünk, csak igyekszünk jól eljátsza­ni a szerepeinket. A díszlet egy kof­fer. Abban vergődünk mindhár­man. A végén pedig az egész szín­padot betöltő koffer tetején már csak ketten maradunk Bálinttal” - ült le mellénk Bocsárszky Attila. ,A két férfi jól megírt, bonyolult jel­lem. Még öngyilkosok sem tudnak lenni, pedig többször megpróbál­ják. Eldöntik, még ebből a közeg­ből is kilépnek. De egy padlásról hová lehetne feljebb költözni? Csu­pán a háztetőre mennek-e a végén, vagy eltűnnek a valóságból? Ger­gely László rendező azt kérte, mi­nél többet adjunk magunkból a szerepbe” - mondta Bálint. „A szarvasi színháznak vannak kialakult játszóhelyei, azokon a he­lyeken játsszuk majd az előadást. Árról is szó van, hogy lesz turné Szlovákiában, szlovák nyelven. Azután majd magyarul is előadjuk. Magyarul kezdtük próbálni, mivel Gergely László nem igazán beszél szlovákul. Tehát magyarul elemez­tük a darabot, majd két hét után át­tértünk szlovákra, amikor a rende­ző a szövegkönyv szerint már tud­ta, hol tartunk. Évek óta játszom szlovák szerepeket Kassán, az Álla­mi Színházban. Nem okoz semmi­lyen gondot” - mondta Bocsárszky Attila. „Dodó az első szlovák szerepem. Budapesten végeztem a főiskolát, magyarul gondolom végig a mond­tatok sorrendjét, azután villám­gyorsan fordítok szlovákra. A Ke­ringő a padláson attól nehezebb, hogy irodalmi szöveg, ehhez mér­ten kell mondani. Más problémá­kat vet fel, mintha egy küó kenyeret kérnék” - árulta el Ferencz Báláit. Az élet rendezte „előadás” itt még nem ért véget. Másnap dél­után a Komáromi Jókai Színház­ban megjelent Dósa Zsuzsa. Pótau­tóval, Szarvasra utazóban, Bo­csárszky Attiláért érkezett. A szín­ház idénre megújult művésztársal­gójában beszélgettünk a nemrég Dómján Edit-díjban részesült szí­nésznővel. „Piros jelzést kaptam az úton, megálltam. Mögöttem jött egy hölgy, aki nem figyelte a lámpát, és összetörte a kocsimat” - mesélte előző napi „élményét” Zsuzsa. Pe­dig szüksége van az autójára, Győr­ből Szarvasra rohan és vissza. Már két hónapja. „A Keringő a padláson a harma­dik szarvasi előadásom. Előtte a Passióban és a Zsofka néni meséi­ben szerepeltem. Ez utóbbit egy olyan néni meséiből írták, aki Szar­vason élt. A Szarvasi Szlovák Szín­ház talált rám. Buszon utaztam, egyszer csak felhívott egy férfi, s megkérdezte, lenne-e kedvem Ma­gyarországon szlovákul játszani. Vállaltam“ - mondta mosolyogva a színésznő. Győr és Szarvas között három­százhúsz kilométer a távolság. Mi­ért érte meg ezt annyiszor megten­ni? - kérdeztem. „Egyrészt, mert izgalmas dolog egy másik nyelven beszélni, játszani. Másrészt, mert olyan társaságra leltem Szarvason, amely a győri színházi családom mellett a második színházi csalá­dom lett” - avatott be a színésznő, majd azzal folytatta: „Emberi kap­csolatokról és helyzetekről beszé­lünk az előadásban, ami hétközna­pi dolog. Ha ezeket „szétboncol­juk”, minden pillanat nagyon izgal­mas lesz. A Nő élete ebben az elő­adásban maga a küzdés. Ezt kell megjelenítenem. Küzdeni a sza­badságért, a szerelemért, a másik emberért, magamért. Fordulatok­ban bővelkedik a szerelmi három­szög. Mulatságos fájdalmai vannak ennek a történetnek. Olyan a hu­mora, hogy az ember inkább sírna” - mondta Dósa Zsuzsa, és elárulta, hogy tavasszal Budapesten, az Aranytíz Színházban magyarul játsszák majd havonta Bukovčan tragikomédiáját. Ma este eredeti­ben, szlovákul élvezheti a közön­ség a Szarvasi Szlovák Színházban. Csúcstechnika és meglepetésvendégek Miro Žbirka országos turnéján, amely holnap indul Eperjesen A tinik és szüleik is rajongnak érte JUHÁSZ KATALIN Kassa. Kristálytiszta hangzást, nagy slágereket, sok vendégelő­adót, és a hazai körülményekhez képest monstre, „négykamionos” színpadtechnikát ígérnek a szerve­zők Miro Žbirka jubüeumi, „Best of’-tuméjára, amely holnap kezdő­dik Epeijesen és március 15-ig vé­gigdübörög az országon. A hazai Paul McCartney-nak is nevezett Žbirka huszonöt évvel ezelőtt kezd­te szólókarrieijét, miután kivált a műfajteremtő Modus zenekarból. A mostam vállalkozás azért is kü­lönleges, mert egyszerre két Zlatý Slávik, illetve Otto-díjas énekes jár­ja az országot, az „előzenekar” ugyanis Zuzana Smatanová, az el­múlt év legsikeresebb női előadója lesz. Két generáció találkozik a színpadon, ami szimbolikus érte­lemben is jelentős lépés, mivel azt mutatja, hogy a minőségi popzene időtálló, és egyáltalán nem korhoz kötött. Žbirka rajongói között ti­zenévesek és szüleik egyaránt meg­találhatóak, magáért beszél az a tény, hogy a pozsonyi koncertre máris elfogytak a jegyek. Akik ké­sőn kapcsoltak, ne aggódjanak: másnap, azaz március 16-án egy pótterminust iktattak be a turné szervezői. Az egyes helyszíneken más-más meglepetésvendégek bukkannak fel, Kassán például David Roller és a Gladiátor zenekar tagjai, Po­zsonyban Ivan és Miro Tásler, vala­mint a Desmod. A fővárosban hangzik el élőben az a dal, amelyet Žbirka személyes kedvencének tart, és amelyet januárban néhány sikeres fiatal előadó dolgozott fel. A „Balada o polných vtákoch” rene­szánszát éh, jelenleg a második leg­többet játszott dal a hazai rádióál­lomásokon, és a napokban maxi- cédén is megjelenik. Valamennyi koncerten cseh ze­nészek kísérik az est sztáiját, a hiperérzékeny fülű hangmérnök pedig Angliából érkezik. A beharangozó sajtótájékozta­tót sem véletlenül tartották éppen Kassán. „Annak idején a Modus zenekarral is mindig Kelet-Szlová- kiában kezdtük a turnékat, mivel a csapat több tagja származott Kassáról és Eperjesről. Persze ak­kor többet kellett utaznunk, hi­szen általában Csehországban fe­jeződött be a koncertkörút. Ma már sokkal komolyabb előkészü­let és több pénz szükséges egy-egy ilyen vállalkozáshoz, a fiatal, kez­dő zenekarok lényegesen nehe­zebb helyzetben vannak, mint mi voltunk akkoriban. Kemény kon­kurenciaharc dúl a piacon, nekik már a legfrissebb angolszász elő­adókkal kell megmérkőzniük a hallgatók kegyeiért. Ezért szíve­sen hívok meg néhány, nálam akár húsz évvel fiatalabb vendéget a koncertjeimre, hogy ezzel is len­dítsek a karrieijükön” - mondta Žbirka, aki azt ígéri, a régi nagy slágerek mellett legújabb, Dúhy című albumáról is elhangzik né­hány dal a koncerteken. Miro Žbirka és Zuzana Smatanová (Robert Sándor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom