Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-04 / 29. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 4.- Hogyan csinálod, hogy a te büfédnél minden síelő megáll? (Kiss Tibor rajza • HÉTVÉG(R)E A nagy kékség FIGYELŐ Provokáció és hisztéria „Nem szolgálja a kölcsönös megértést sem a nyugati provokáció, sem a muzulmán hisztéria” - állapítja meg a Mohamed prófétáról készült karikatúrák ügyével kapcsolatban a La Libre Belgique című belga lap, amely szerint a kirobbant konfliktus egyben a civilizációk ütközésének körvonalait kirajzoló figyelmeztetés is. Vezércikkében az újság úgy véli, a jelentősen laicizált Európának érthető a méltatlankodása a sajtószabadságot muzulmán körökből érő támadásokra, de látni kell azt is, hogy a vallásra jobban épülő arab világ a próféta ábrázolását tiltó iszlám elleni bűnnek tekinti a karikatúrákat. A kommentár szerint a mozlim tüntetések, bojkottfelhívások, diplomáciai képviseletek elleni támadások szélsőséges csoportok művei, de az elvi elítéléshez a lakosság nagyobb része és a kormányok is csatlakoznak. „Másfelől a szólás szabadsága kétségkívül a demokrácia egyik alapelve, de épp ezért kellő felelősségérzettel kell élni vele” - szögezi le a La Libre Belgique, amely címlapján egy Mohamed próféta körvonalait ábrázoló, számösszekötő rejtvénnyel jelent meg. „Vissza kell térni az értelmen alapuló párbeszédhez” - vonja le a következtetést a kereszténydemokrata belga lap, amely egy másik cikkében arról is ír, hogy az iszlám már így is jelentősen nyitottabbá vált egyes nyugati hagyományok engedélyezésével, és a prófétaábrázolás eltűrését már hitelességének csorbulásaként értelmezné. A belga újság tegnapi kiadásának címlapja (Internet) Kék könyve van a miniszternek, a honvédelmi miniszternek. Szép kék, és még csak nem is anyapártjától kapta, pedig a kék jó, legalábbis négy éve az volt. Mert az SDKÚ kék. Meg a könyv is, amit a hadseregalkalmatlanok kapnak. Mert az új miniszter valamilyen oknál fogva alkalmatlan katonának. MOLNÁR NORBERT- Katonának igen, de honvédelmi miniszternek nem. Persze, ne prejudikáljunk, elképzelhető, hogy a világ legjobb honvédelmi miniszterével lesz dolgunk (hogy a legfiatalabbal, az biztos). És attól sem kell lepetézni, hogy ez az ember nem volt katona. Volt a finneknek egy védelmi miniszter asszonyuk, aki mellesleg még svéd is volt, szóval, ő se nagyon lehetett katona, de attól még el- igazgatgatott egy hadsereget. Most akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy nem művészet védelmi miniszternek lenni, de nem jutunk. Védelmi miniszternek lenni művészet. Főleg olyankor, ha katasztrófa történik, vagy közlekedési baleset. Olyankor a védelmi miniszterek aztán lemondanak, mert művészek. Kissé patetikus, ahogy csorog végig az arcon a könny, de végigcsorog. Ugye, ha történetesen nő a védelmi miniszter, fel sem tűnik az a kis könnycsepp, ha viszont férfi, akkor igen. Mert az szokatlan. Meg emberi. Meg patetikus, de ezt már írtam volt. És jön egy új miniszter, akinek az arca egyszerűen jobban használható a kampányban. Kerékpározni is tud, golfozni se jár munkaidőben, és valami hihetetlen konspiráció eredményeként még az ellenzéknek is megfelel - szakmailag. Könyve se piros, hanem kék. Miért pont vele lenne bajunk, ha a kulturális miniszterrel meg a gazdaságival nincs, pedig ők korábban nem is foglalkoztak azzal, amit később reszort formájában És jön egy új miniszter, akinek az arca egyszerűen jobban használható a kampányban. Kerékpározni is tud. rájuk mért a sors. Csak az a fránya kék könyv, az ne bizgerélné az ember csőrét. És ha már ennél a kedves képzavarnál vagyunk: mire használja az ember a csőrét? Besúgásra. Legalábbis Magyarországon, ahol lassan, komótosan, speciálisan adagolva kerülnek napvilágra, hogy ki suttogott, ki volt rosszindulatú és ki jó, mint a daganat. Szépen komótosan le is döntik az ember bálványait. Szepesi György, Szabó István... ki jöhet még? (Tudjuk, Paskai, de egy katolikus papra talán mégsem mondhatjuk, hogy bálvány.) Szóval, elég undorítóan csinálják ezt Magyarországon. Nálunk feldobták az összest a netre, mindenki megnézte a saját gyanúsítottját, vagy beigazolódott, vagy nem, és egy hónap után már azt sem tudtuk, ki volt a listán. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a leghelyesebb megközelítés a felejtés, hanem hogy hisztéria nélkül is megy a dolog. Vagyis mehet. Magyarországon viszont a heti hiszti keretében nyomatják az ügyet. Mindenki rettegve nézi a naptárt, jön a csütörtök, lehet, hogy nekem lesz végem. Pedig azok, akik tudják, hogy nyakig ülnek a kakiban, ha kiállnának és azt mondanák: fiatal voltam meg hülye, vagy a barátomat mentettem, vagy kulcscsomóval verték a vesémet, vagy ártatlan jelentéseket írtam, és ezzel megmentettem egy csomó embert, vagy valami hasonlót azután, hogy lemocs- kosárulózzák magukat, még hősök is lehetnének, mert a társadalom mostanában olyan megbocsátós. De nem teszik, mert megöregedtek és hülyék maradtak. Én mindenesetre már nem várom a csütörtököket. Létrehozták az Ukrgaz-Energót, de nem világos, mennyiért kapja a gázt a Svájcban jegyzett RosUkrEnergótól Elegyítéssel egyenlítik ki a nagy árkülönbözetet PALOTÁS LÁSZLÓ Az ukrán Naftohaz gázmonopólium és az orosz Gazpromhoz kötődő, svájci bejegyzésű RosUkrEnergo kereskedőcég létrehozta ugyan közös vállalatát, az Ukrgaz-Energót az ukrán belpiaci gázértékesítésre, de nincs végleges egyezség arról, hogy az utóbbi mennyiért kapja a gázt az előbbitől. Az Ukrgaz-Energót a Naftohaz és a RosUkrEnergo fele-fele arányban, egymilliárd dolláros alaptőkével hozta létre, Kij évben jegyezteti be, és igazgatótanácsi elnöke Alekszandr Rjaza- nov, a Gazprom cégvezetési alel- nöke lett. A Vedomosztyi című moszkvai lap szerint azonban az Ukrgaz-Energo egyelőre csak papíron működik, mert nincs végleges megállapodás arról, hogy mennyiért kapja a gázt a RosUkrEnergótól, sem arról, hogy mennyiért adja tovább az ukrán fogyasztóknak. A Gazprom és a Naftohaz között a január eleji csapelzárás utáni megállapodás szerint a RsUkrEnergo (amely fele részben a Gazprom, fele részben pedig az osztrák Raiffeisen Bank svájci leányvállalata által képviselt titokzatos befektetők tulajdonában van) ezer köbméterenként 230 dollárért veszi az orosz gázt, és 95-ért adja el az Ukrgaz- Energónak. A különbözeiét a RosUkrEnergo részint európai gázeladásokból, részint az orosz gáznak olcsó közép-ázsiai gázzal való elegyítéséből fedezi. Az orosz média szerint a Naftohaz öt évre rögzíteni akarta a 95 dolláros árat, de Rjazanov megerősítette, hogy az csak fél esztendőre szól. Az ár még a második félévre is nyitva maradt, főleg a Türkmenisztánnal való megállapodásoktól függ, és csak az első félév végén dől el - mondta a Kommerszantnak. Ráadásul az Ukrgaz-Energo sem írt alá egyelőre szállítási szerződéseket az ukrán fogyasztókkal a Vedomosztyi szerint. A Naftohaz el akarta érni, hogy a fizetőképes ipari fogyasztóknak közvetlenül Még nem zárták le az ártárgyalásokat (Reuters-felvétel) szállíthasson, de a Gazprom visszaverte ezt a kezdeményezését - írta a Kommerszant. Mindenesetre a Gazprom (az Ukrgaz-Energón keresztül) részt kap az ukrán kiskereskedelmi értékesítésből, ami segít a gázelvé- teli probléma megoldásában is - emelte ki Rjazanov. Az Ukrgaz- Energo 2006-ban 34 milliárd köbméter gázt értékesíthet az ukrán fogyasztóknak, ami a piac felét teheti ki, ha az ukrán fogyasztást idén csakugyan sikerül 62 milliárd köbméterre mérsékelni - írta a Kommerszant, amely szerint egyébként az Ukrgaz-Energo, amely öt dollárt fizet majd a vég- fogyasztókhoz vezető csőhálózat használatáért és legfeljebb 15 dollár profitot számít fel ezer köbméterenként. A szerző az MTI moszkvai tudósítója KOMMENTÁR ítaHHtMNNVrtH - M OH í-:'-'Ellenállás-ellenesség LOVÁSZ ATTILA Hát nem ment át, Millerová asszony - mondaná Švejk a csütörtöki parlamenti vita után. Szlovákiában a törvényhozás nem tartotta fontosnak, hogy az antifasiszta ellenállás, a bírósági és anyagi rehabilitációk után végre jogszabály rögzítse a kommunista korszak ellenállásának inkább gesztus jellegű megfogalmazását. Kikérte magának a bolsi pártvezér, ne már hogy olyan időszakot nevezzünk bűnösnek és erkölcstelennek, amelyben százezrek váltak emberré. Segítenék neki néhány érvvel. Ez egy olyan időszak volt, amelyben a ma lassan távozó nemzedék kikerült a szegénységből, iskolákba járhatott, emelkedett az életszínvonal, s mindez pártunk s államunk vezetésével. Beköszöntött a szociális egyensúly, a rendszer pedig igazságosnak tűnt. Könnyebb volt élni, kiszámíthatóbb volt az egyén boldogulása. Ja, hogy ne felejtsük el, a tej meg két korona volt. A vér nélküli s jogi kontinuitással jellemezhető hatalomátvétel egyik hátulütője, hogy le lehet tagadni egy rendszer erkölcstelen, bűnös és elnyomó arcát. Igen, százezrek kerültek faluról városba, százezrek zsellérsorsa szűnt meg. így van ez, s így volt ez Bajorországban és Dániában is. A posztfeudális modellek megszűnése ugyanis az indusztrializáció eredménye s társadalmi rendszertől független, a kor tudományos és gazdasági vívmányainak következménye. Az iparosítás, amely Szlovákiában éhségvölgyeket szüntetett meg, nem kommunista tervezők által elkészített folyamat volt, egy világtrendet kisajátítani más tollával való ékeskedés. Igen, emelkedett az életszínvonal, hiszen az ipari termelés megjelenése, a mezőgazdasági technológiák fejlődésével járó előbb extenzív, majd intenzív élelmiszer-ipari túltermelés minden európai országra jellemző volt. Mint ahogyan az is, hogy a szolidáris, tehát kirovó-elosztó nyugdíj-biztosítási rendszert és betegellátást sem marxista testvéreink találták ki, működött az már a korábban iparosodott és így korábban polgárosodott társadalmakban, a szabadalom nem Moszkváé. S Nyugaton is könnyebb és kiszámíthatóbb volt az élet húsz-haminc éve, mint most. A vüág felgyorsult, és ezt még kommunista testvéreink is csak terrorral tudták volna megakadályozni. S az utolsó érvet leírni már közhely: a tej valóban két korona volt. Hattól fél hétig. Aki mást állít, vagy amnéziában szenved, vagy hazudik! Aki a kommunizmus ellen fordult, egy bűnös rendszer ellen fordult. Ellenálló tehát, akár elismeri ezt a szlovák törvényhozás, akár nem. Ha nem, az nem az ország ellenállóinak, hanem a politikai elitünknek a szegénységi bizonyítványa. És az önámítás mindig hatalmas tragédiákat eredményező gyakorlata. A szerző a Vasárnap főszerkesztője JEGYZET Cigányozás alig burkoltan JUHÁSZ KATALIN Burkolni, az az igazi művészet! Hogy a fogékony fehérek a sorok közül olvashassák ki az oda rejtett információt, jogilag pedig abszolúte támadhatatlan legyen a turpisság. Szeretjük mi ezt, az átkosban is hogy élveztük! Most pedig, ha elég ügyesek vagyunk, úgy lehetünk politikailag inkorrektek, hogy hajunk szála sem pörkölődik. Hogy egy nyilvános kijelentés, odabiggyesztett félmondat, vagy vaskos vicc honnan rasszista és meddig „PC”, azt a jó ég tudja manapság. Nincsenek erre grafikonok és táblázatok, csak az ízlés, ami pedig, tudjuk, eléggé megfoghatatlan valami. A cseh miniszterelnökről, Jirí Parou- bekről lesz szó, aki meggondolatlanul nevetgélt egy B kategóriás humorista cigányviccem. A programot nem mellesleg a politikus választási kampányának során prezentálta az ismert viccmester. (Nem írom le a nevét, mert a minőségi cseh humort a fanyar angol humornál is jobban imádom, ezért nem szeretném népszerűsíteni az illetőt.) Botrányvan Csehországban. Kérdés, miért csak most robbant ki. Aki látta Paroubek szánalmas mentegetőzését, annak zsebében joggal nyílhatott ki a képzeletbeli bicska. Hogyaszongya: tisztelem és nagyra tartom a roma kisebbség évezredes kultúráját. Mindazon roma polgártársaimat, akik sértve érzik magukat az eset kapcsán, ezennel megkövetem, vagy valami ilyesmi, magnóra kellett volna vennem a cseh tévé híradójában elhangzottakat. A jelenség lényegét tekintve azonban teljesen mindegy, mi hangzott el szó szerint a prágai parlamentben, lényeg, hogy itt nálunk, Kelet-Európá- ban a huszonegyedik században A és B, sőt C kategóriás polgárokra osztjuk fel magunkban a társadalmat. Összemosolygunk bizonyos vicceken, konstatáljuk, hogy minden cigány lop, csal ' vagy legalábbis „ügyeskedik”, és gyártja a gyerekeket, mint a házinyúl. Teszünk egy-egy kurta megjegyzést a villamoson, hogy vajon van-e bérletük. A körülöttünk állók elmosolyodnak. (Ennek tanúja voltam, dühömben majd’ szétrúgtam a kocsit.) Hát már hogyne nevetnének az olyan vicceken, amelyek tolvajként, szellemi fogyatékosként, született lúzerként sztereotipizálják a romákat?! Vizsgáljuk csak meg a szlovák tévécsatornák humorosnak szánt műsorait! Vagy inkább ne! Paroubek a támadásokra először csak legyintett, később viszont előrángatta azt a roma zenészt, aki állandó szereplője volt a választási kampányműsomak, és aki kamerák előtt bizonygatta, hogy a program nem volt rasszista. Milyen szánalmas! Kétlem, hogy a cseh miniszterelnöknek bársonyszékébe kerülhet ez az eset. Felmérések szerint azonban a legtöbb cseh úgy véli, a romák lusták, és nem hajlandóak alávetni magukat a társadalom szabályrendszereinek. Még szerencse, hogy nálunk eddig nem készült ilyen felmérés. Ki tudja, mit hozott volna? Aztán magyarázkodhatnánk Brüsszelben...
