Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-23 / 45. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 23. Iskola utca 17 Az elképzelés egységesítené az idegen nyelvek oktatását az alap- és középiskolákban Mi lesz a magyar diákokkal? Komárom. Az Állami Pedagógiai Intézet által kidolgozott, az idegen nyelveknek az alap- és középiskolákban történő oktatásával kapcsolatos stratégiai javaslatáról tájékoztatta a XI. Komáromi Pedagógiai Napok résztvevőit Kustyán Ilona, a Selye János Gimnázium igazgatóhelyettese. V. KRASZN1CA MELITTA A javaslat, amelynek fokozatos bevezetését a 2007/2008-as tanévben kezdenék meg, az európai uniós csatlakozásunkból eredő előírásokból indul ki, és eltörölné azokat a jelenleg meglévő különbségeket, amelyek az egyes iskolatípusok között a nyelvoktatás terén tapasztalhatóak. Ezek a különbségek már az alapiskolákban megmutatkoznak, hiszen vannak olyan intézmények (elsősorban szlovák oktatási nyelvű iskolák), ahol már elsőben bevezették az idegen nyelvet. Nem egységes a felső tagozaton oktatott idegen nyelvi óraszám sem, és nemcsak a szlovák, valamint a magyar nyelvű iskolák között tapasztalható jelentős eltérés, hanem az általános és nyelvi tagozatos osztályok között is. Ennek eredményeként a középiskolába jelentkező diákok nyelvi felkészültsége óriási el-. téréseket mutat. Megszűnne a bővített óraszám „A tervezet értelmében az idegen nyelv oktatását az alapiskola 5. évfolyamában kellene kezdeni, mégpedig mindenütt egységesen heti 4 óraszámban, egészen kilencedikig. Az alapiskolákban ezáltal megszűnnének a bővített óraszámban idegen nyelvet oktató osztálytípusok - vázolta a javaslatot Kustyán Ilona. - A gimnáziumokban aztán ismét heti négy, az érettségivel végződő szakiskolákÖssze kellene vonni olyan tantárgyakat, mint például az etika és a polgári nevelés ban pedig heti 3 óraszámban oktatnák az idegen nyelvet, míg a hároméves szaktanintézetekben elsőben és másodikban heti 2-3, harmadikban pedig heti 3 órában. Ez az óramennyiség a gimnáziumokban elegendő lenne ahhoz, hogy A szintű érettségit tegyen az adott nyelvből a diák - ami az EU-s B2- es, azaz középszintű nyelvvizsgának felel meg a másik két iskolatípus esetében pedig a B szintű érettségit.. A választható nyelvek az angol, a német, a francia és az orosz.” A javaslat az érettségivel végződő középiskolákban egy második idegen nyelv kötelező bevezetésével is számol, és az imént felsorolt nyelveken kívül a spanyolt, valamint az olaszt választhatnák még a diákok. A második idegen nyelvet a gimnáziumokban elsőben és másodikban heti négy, harmadikban és negyedikben pedig heti 3, illetve 2 szemináriumi órával kibővítve akár heti 5 órában tanulnák gimnazisták. A többi, érettségivel középiskolában a heti óraszám elsőtől negyedikig a következőképpen alakulna: 3,3,2,2. A diákok túlterheltek Az Állami Pedagógiai Intézet javaslata nem tér ki külön a nem államnyelven oktató iskolákra. Pedig több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Elsősorban is az, hogy a magyar, vagy más nemzetiségi középiskolákban ugyancsak kötelező lesz-e a második vüágnyelv, hiszen ezek a diákok az anyanyelvükön kívül lényegében már a harmadik idegen nyelvet lennének kénytele(Képarchívum) nek tanulni. A magyar diákok számára ugyanis a szlovák kétségkívül idegen nyelvnek számít. Ha viszont a szlovák mellett további két idegen nyelvet lesznek kötelesek tanulni, akkor - a gyakorló pedagógusok véleménye szerint - a tantervbe nem tudják majd beszorítani ezt a megemelkedett óraszámot. A diákok egyébként is túl vannak terhelve, már csak ezért is égetően fontos lenne a közoktatási reform. A pedagógusok közül a vitában többen felvetették, hogy össze kellene vonni olyan tantárgyakat, mint például az etika és a polgári nevelés vagy a történelem, etika és polgári, ami kicsit redukálná az óraszámokat. Az erre vonatkozó javaslataik azonban süket fülekre találnak a minisztériumi illetékesek részéről. A csoport leggyengébb tagját alázzák meg Lelki terror az iskolában MARKÓ EMIL A lelki terror nem ismereden fogalom a munkahelyek (óvoda, iskola stb.) vüágában. A munkahely és az iskolai osztály, a munkatársak és a diáktársak között nyilvánvaló a párhuzam: egy csoport naponta több órát tölt együtt, és nem köny- nyű kilépni belőle, Kölcsönös az egymásra utaltság, közösek a kötelességek. Ezért szeretném a „mobbing” szót az iskolára vonatkoztatva is használni, és hasznosnak vélem felhívni az iskolák figyelmét erre a veszélyre! Az iskolákban a lelki terrorizálás már jó néhány éve vitatéma. A probléma tudatosítását és az azzal kapcsolatos intézkedéseket örömteli tényeknek kell tekintenünk. Az iskolákban ez valószínűleg azért nem jellemző, mert ott nem mutathatók ki a „gazdasági” veszteségek, pl.: rossz munkahelyi légkörből, az alacsony teljesítményekből, a munkahelyi hiányzásokból származnak. Továbbá a gyerekek és fiatalok problémáit, illetve általánosságban az iskolai gondokat a társadalom nem veszi olyan komolyan, mint a felnőttek hasonló jellegű nehézségeit. A gyerekek már az óvodában tapasztalhatják a kívülállókkal szem- betű bánásmódokat. Ezek a korai tapasztalatok és minták a későbbi csoportokban (különösen az iskolai osztályokban) igazolást nyernek. Az elkövetők nem (sokszor) vállalják a felelősséget. Mindennapos tapasztalat, hogy a csoportokban hierarchia alakul ki. Különösen igaz ez a kényszerűen összezárt csoportokra, amilyen az iskola is, hiszen innen a tagok - a diákok - nem léphetnek ki olyan egyszerűen, mint egy sportegyesületből. Sokkal jobb lenne, ha olyan szociális klíma uralkodna, melyben mindenkit olyannak fogadnak el a többiek, amilyen, és amelyben mindenki jól érzi magát. Az áldozatok valósággal tálcán kínálják a lehetőséget: a csoport leggyengébb tagját kell ki- pécézni és megalázni; ez pillanatnyi enyhülést hoz azoknak, akikben feszül az agresszió, ugyanak kor semmilyen hátrányuk nem származik belőle. A terrorizáló magatartást azonban nemcsak az agresszió és a félelem válthatja ki, hanem az egyhangúság, az unalom, a szórakozás igénye, a feltűnni vágyás. Sajnos, a következmények mindig az egyént sújtják. A terrorizáló magatartást az egyhangúság, az unalom váltja ki (Képarchívum) Sok álmos, fáradt kisgyereket dajkáltam reggelenként, csillapítottam lázat, fújtam meleget egy-egy fájós fülbe Hosszított óvodai nyitva tartás? AAÁNYA ROZÁLIA Egy dolgot már a bevezetőben szeretnék hangsúlyozni. Magyar gyereknek természetesen magyar óvodában a helye. Itt nincs mentség, nincs „igen, igen, de” és nincs kitérő. Sajnos olyan időket élünk, hogy az iskolák, óvodák vezetőinek meg kell küzdeniük minden egyes diákért, ill. kisgyermekért. Ha egészséges konkurencia alakul ki egy-egy intézmény között, és attól azok színvonala még emelkedik is, ám legyen. Csak mindez ne azok rovására menjen, akikről a történet szól, a gyerekekére. Majdnem négy évtizedet töltöttem óvodában óvónőként. Annak ellenére, hogy nincsenek kitüntetéseim, hogy soha nem voltam sztáróvónő, úgy érzem, sokat sikerült megtudnom a 3-6 évesek lelkivilágáról, érzéseiről. Sok álmos, fáradt kisgyereket dajkáltam reggelenként, nemegyszer csillapítottam lázat, fújtam meleget egy-egy fájós fülbe, próbáltam feledtetni az anyuka hiányát, lestem sóvárogva, mikor lép be az ajtón az az anyuka, akit már bizony türelmetlenül vártak. Olvasom a minap az Új Szóban, hogy van olyan óvoda, idézem „ahol a késő délutáni órákban is szakképzett pedagógusok foglalkoznak az elfoglalt szülők, nagyszülők helyett a kicsikkel. Sőt, még az óvoda szombatonkénti nyitva tartását is fontolgatják.” Sokat változott a világ az utóbbi években Nem vagyok a fejlődés kerékkötője, de valahogy nagyon átértékelődtek a dolgok. Valamikor a család szent volt. Mára már nem „trendi” összeházasodni, családot alapítani, ha két fiatal néhány hónapja együtt van, az már „szép hosszú” kapcsolatnak számít. És a gyerekek! Nem készült tudomásom szerint kimutatás arról, vajon hányadik helyen áll a fontossági sorrendben egy kisgyerek? Kell ugye lakás, kell autó, kirándulás valami puccos helyre. Ehhez természetesen egy menő munkahely szükségeltetik, sok pénz, sok idő, hosszított óvodai nyitva tartás. Sajnos egyre gyakoribb az is, amikor van ugyan egykét gyerek, de se rendes lakás, se autó, se kirándulás, se munkahely. Ez a 21.század Az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. A húsz-harminc év közötti lányok (fiatalok) külföldön kénytelenek munkát vállalni. Ki fog itt gyereket szülni? Azok a fiatalok, aldk az országban maradtak, van esetleg már egy gyerekük, nehezen tudnak második gyermeket vállalni, mert a munkáltatók érdekeivel ez szinte összeegyeztethetetlen! Szemléletváltásra és másféle szociálpolitikára lenne szükség. Olyanra, ahol a család megtarthatná eredeti funkcióját. Ahol az anyák munkájuk mellett teljes értékű szülők maradnának, a gyerekek legalább a hétvégéket családi körben töltenék, ahol lenne idő szeretni, óvni, neveim, meghallgatni a gyermekeinket, amíg szívesen kitárulkoznak előttünk. Addig viszont marad az óvoda, meg a hosszított nyitva tartás. Valamikor a család szent volt, ám mára már nem „trendi" összeházasodni, családot alapítani (Képarchívum) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola Utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést március 1-jéig beküldik, megnyerhetik az Új Szó ajándékát. 1. A mai világban egyre nagyobb teret kapnak az ... táplálkozással kapcsolatos kérdések. a. beteg b. egészséges c. jó 2. A II. Rákóczi ... magyar alapiskola nem tudja betartani a tejprogram által előírt követelményeket. a. Ferdinand b. Ferenc c. László Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfejtése: lb, 2b. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a kolozs- némai Kosa Évának kedvezett a szerencse, az Új Szó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com
