Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-21 / 43. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Kiállítás: Fotó világ Pozsony. A szlovákiai magyar országos sajtó hivatásos fotóriportereinek munkásságát bemutató kiállítás nyílik holnap 17 órakor A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma székházában, a Brä- mer-kúriában (Žižka u. 18.). A tárlatot Miklósi Péter közíró és Szőke József író nyitja meg. (ú) Moszkvában a sárospataki kötetek Moszkva. A moszkvai magyar nagykövetségre érkeztek a sárospataki református kollégiumi kötetek hétfőn kora délután. Az orosz kulturális örökségi felügyelet még e héten lefolytatja a kiviteli eljárást Moszkvában, lehetővé téve, hogy a sárospataki köteteket repülőgéppel Budapestre szállítsák még Vlagyimir Putyin orosz elnök február 28-án esedékes látogatása előtt. (MTI) A Vatikán és a betiltott könyvek Bizonyára számos nyelvre lefordítják majd Hubert Wolf egyháztörténész Németországban nemrégiben megjelentetett kötetét, melynek címe Index: A Vatikán és a betiltott könyvek. A szerzőnek szabad bejárása volt számos vatikáni archívumba, és a katolikus klérus által betiltott, vagy betiltani kísérelt köteteknek hazájának határain túl is jól ismert kutatója. Kutatásai eredményeként Wolf beavatja az olvasót, miként működött a cenzúra, kik voltak, akik mégis olvashatták a „veszélyes könyveket”, és hogy milyen következménnyel jártak az egyes ítéletek. Érdekes része a kötetnek az a fejezet, melyben a szerző néhány híres eljárásról számol be, mint például Leopold von Ranke, Heinrich Heine és Kari May művei ellen, (litera.hu) Játékos, olykor pajzán a Kicsi Hang új CD-je Ki viszi át? KOCUR LÁSZLÓ Mi köti össze Bob Marleyt Francois Villonnal? Látszólag képtelen kérdés. Pedig elég meghallgatni a Kicsi Hang együttes Ki viszi át? című, második CD-jét, hogy megkapjuk a választ. A hanghordozón ugyanis a francia költő Kettős ballada a bolond szerelemről című verse a jamaikai reggae-félisten (vagy tán egészen az?) No Woman No Cry-ának dallamán szólal meg. Fentebb azt írtuk, hanghordozó, de voltaképpen egy komplex kulturális-szórakoztatóipari termékről van szó: a 18 dal mellé - a Zalka Judit által tervezett könyvecskeszerű borítón túl - kapunk egy hasznos, mélyen személyes multimédiás részt is, attraktív képekkel, nem mindig a legjobb minőségű, de hangulatos videókkal; bemutatkozik a Kicsi Hang két tagja, Borbély Katalin és Menyhárt József; vázlatosan átfutják a verséneklő együttes történetét. De máris a kelleténél többet foglalkoztunk az interaktív körítéssel, mely hasznos, de az Egyszerű ez! című, bemutatkozó albumot három évvel követő anyag egy hasonló lehetőségeket nem biztosító hordozóról reprodukálva is kellemes élményt nyújtana. Az előző albumra elsősorban könnyed, sodró lendülete, dinamikus zenei megoldásai miatt figyeltünk fel. Piacképességét fokozta, hogy egy József Attila-emlékmű- sorból nőtt ki, így törzsanyagát közismert dalok alkották. A második album nem ilyen. Az előadók - közel száz fellépéssel a hátuk mögött - bátrabbak voltak a szövegválasztás terén, nem hódoltak be semelyik uralkodó kánonnak, nem küzdöttek megfelelési kényszerrel. A CD-n Reményik Borbély Katalin és Menyhárt József (Szitár Zoltán felvételei) Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László, Áprily Lajos, Bettes István, Simkó Tibor, Romhányi József, Zs. Nagy Lajos, Robert Bums, Kántor Péter, Francois Villon, Beney Zsuzsa, Weöres Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Radnóti Miklós és Csoóri Sándor verseit hallhatjuk. A szerzői heterogenitásból következő polifónia ellenére az album nem „esik szét”; azon túl, hogy az egyes opusok külön-külön is élvezhetőek, együttesen a „kötetszerűség” érzetét is keltik - írhatnánk le, ha egy könyvről volna szó. Az együttes ze- neüeg is érettebb lett, az új megoldások keresésének jegyében a már említett reggae-n túl egy-egy szám erejéig a gregoriánt, és az ír hangzásvilágot is sikerrel integrálták az album zenei anyagába. A „gondolati nehéztüzérséget” felvonultató, éppen ezért az előzőnél némüeg nehezebben befogadható CD üde színfoltjai a gyermekvers-megzenésítések, melyek esetlegesen egy gyermekalbum lehetőségét is magukban hordozzák. A Kicsi Hang már első albumával is teljes vértezetben állt hallgatói elé. A Ki viszi át? további művészeti útkeresésük nem elhanyagolható fontosságú dokumentuma. Játékos, olykor pajzán; komoly, de nem komolykodó; bátran és biztos kézzel nyúl a súlyos témákhoz is. A köztes lét megragadására tett, sikeresnek mondható kísérlet. Pálfi György filmje, a Taxidermia hat díjat nyert az idei Magyar Filmszemlén Túl az ingerküszöbön Most mondja valaki, hogy Parti Nagy Lajos páratlan nyelvezetű, sajátos vonalvezetésű novelláit nem lehet filmre vinni! Pálfi Györgynek ugyanis sikerült. Taxidermia című új opusa, amely tarolt az idei filmszemlén, a jeles író novelláira épül. SZABÓ G. LÁSZLÓ S ahogy Parti Nagy Lajos a magyar irodalomban, úgy Pálfi György is új fejezetet kezdett a magyar filmművészetben. Megkockáztatom: eredetiségével még az egyetemesben is. Bizonyára ezt díjazta a szemle nemzetközi zsűrije, amikor a fődíj odaítélésében mellette döntöttek. Az indoklás szerint Pálfi filmje „innovatív és elgondolkoztató, sikeresen mutatja be vilá- gunkról alkotott fiatalos és fantáziagazdag látomását, melyet kreatívan és nagy szakértelemmel kivitelez”. Más kérdés, milyen visszhangra talál majd a fűm a nézők körében. Hogy a vüág legrangosabb fesztiváljain gyorsan megtalálja lelkes híveit, ahhoz kétség nem férhet. Hieronymus Boschnak vagy Otto Dixnek ugyanúgy megvan a helye a vüág képzőművészetében, mint Ca- ravaggiónak vagy Leonardo da Vincinek. Szabad a pálya, lehet választani. ízlésében megbízható, s hozzám közel álló, ugyancsak a kulturális életben tevékenykedő kolléganőm figyelmeztetett is időben: „Készülj fel, mert vagy kirohansz a moziból, vagy ha végig bírod nézni, utána fogsz sugárban hányni!” Hittem neki. Felkészültem. Kihagytam az ebédet. Három részből áll a film. (A forgatókönyv Parti Nagy Lajos két novellája, a Faragott kutya lába és a Hullámzó Balaton alapján, illetve egy direkt a filmhez, az íróval közösen megalkotott történet alapján született.) Hogy ki mit lát benne, s hol talál közös nevezőre, „magánügy”. Egy biztos: ingerküszöbünket alaposan próbára teszi. Pálfi nem magyarázza bizonyítványát. Szerinte a Taxidermia az identitást keresi. Egy világlátás, egy szemlélet őszinte megnyüvánulása. Első filmje, a végig egyetlen szó nélkül pergő, képeiben azonban egy egész falu életét, belső viszony- rendszerét elmesélő Hukkle ehhez képest szívet melengető történet. A Taxidermia ugyanis a gyomorszájunkat célozza meg. Ütős képi poénjain azonban csak azok fognak jól szórakozni, a taccsot csak azok ússzák meg, akik nem veszik halálosan komolyan, amit látnak. Vagyis ha elzárják a torokcsapot, és a térdüket csapdosva nevetnek. Már ha képesek erre. Én csak az első részen szórakoztam ilyen önfeledten. A szexuális nyomorban szenvedő nagypapa történetén, aki egyfolytában a férfiasságával van elfoglalva. Tisztiszolgaként nyűglődik egy Isten háta mögötti tanyán, ahol egy jól megtermett, vérmes asszonyság és annak két, vágyakat korbácsoló lánya közelében katonai mundér alatt szorongatja vesszejét. A ruhátlanul fürdőző két fruska látványa ugyanúgy izgatja, mint terebélyes anyjuknak (Molnár Piroska essege. Szapora „kezimunkazasait” már a baromfiudvar kakasa is megelégeli, és egy váratlan pillanatban jó nagyot csíp a honvédtiszt fáskamrából kandikáló makkjába. Másnap azonban már a húsos tek- nőn végzi „áldásos munkáját”, „hazafiúi kötelességét” az erőtől duzzadó fiatal katona. A feldarabolt disznón „hullámzó” asszonyság meg is fogan a fagyos éjszakában: nemsokára fiúgyermeket szül, disznófarkú csecsemőt. A következő rész már az ő története. Az apa meséje, aki szocialista zabáló- versenyeken, sportevészeti olimpiákon indul. Az ő életét a sikervágy motiválja. Tömi is magát rendesen. Négy évig volt szekcióelső az édesiparban. Mártott ostyában verhetetlen. Most már óriásira püffedt zabagép, s arrülyen ügyesen lapátolja magába a moslékszerű kaját, ugyanolyan gyorsasággal ki is löki magából. Úgy ömlik belőle, mintha pumpa lenne a gyomrába szerelve. A harmadik rész a fiú története, aki preparátor. Most éppen egy abor- tált állatembrión dolgozik. Aztán egy nap kitalálja, hogy önmagát preparálja, és annak rendje-módja szerint „belenyúl” a saját testébe. Nem részletezem. Volna mit. A romlandó hús konzerválásának rögeszméjétől bekattant vézna mester páratlan szakértelemmel teszi a dolgát. Hogy mi a közös nevező a három történetben? Először is a bőr. A katona hátrahúzott előbőre, a pattanásig feszült bőr és a cserzett bőr. Autoerotika, a test határtalan túlfe- szítése, öntartósítás. Látványban: döbbenetes, durva, több mint bizarr. Szakmaüag: tökéletes képi és technikai megvalósítás. (Operatőr: Pohárnok Gergely, látvány: Asztalos Adrien, Szőlőssi Géza, Patkós Júlia, Haide Hüdegard, Pohárnok Iván. Zseniális csapat!) De van egy másik, sőt harmadik közös nevezője is a három történetnek: a vágy és az önzés. A testi vágy, a győzelmi vágy és a konzerválási vágy, s ami ugyancsak összekötő szál az egymásba folyatott fejezetekben: mindhárom történet hőse csak önmagával foglalkozik. Nagyapa is, apa is, fia is perverz bajnokok. Ta- budöntögetéshez semmi köze nincs a filmnek. Pálfi György állítása szerint a Taxidermia egy képzeletbeli kelet-európai család története, amelyet a testek és a testnedvek tartanak össze. A vüágháborús tiszti szolga az ondóját, a nagyevő fiú a nyálát, a preparátor a vérét adja hozzá. Hogy melyik a legsúlyosabb rész, azt ki-ki döntse el maga. Nekem a harmadik, amelyben múzeumi tárggyá válik az ember. Perverz fűm, mondják sokan. Csak amennyire perverz a művészet, érvel a másik tábor. Bevallom: én rosszullét nélkül megúsztam. Nagy úr a kíváncsiság. Mindent legyőz. Még az erős viszolygást is. De ha szabad, én maradok a Hukklén- mál. Az az én filmem. A Taxider- miát meghagyom másoknak. Azzal együtt, hogy elismerem: önálló művészi vüágával páratlan alkotás. Pálfinak mindenesetre szerencséje volt, hogy a szemle öttagú zsűrijében három külföldi ült. A díjesőt ők indították el. Folyt.köv. Majd a nagyvilágban. Lehet csodálkozni... Molnár Piroska káprázatos alakítást nyújt Pálfi György filmjében (Képarchívum) káprázatos alakítása!) kihívó nőiDuba Gyula készülő regényének részlete, Grendel Lajos esszéje az Irodalmi Szemle februári számában A Selye János LAPAJÁNLÓ Texjedelmes beszélgetésben foglalkozik a folyóirat a komáromi Selye János Egyetem jelenével és jövőjével. Egy év nem nagy idő, egy új intézmény életében azonban mégis meghatározó, nemcsak a megkapaszkodás és erőgyűjtés ideje és alkalma, hanem részben a bizonyítás lehetősége is. Nem a mindenre elszánt okvetetlenkedőkkel és akamokokkal szemben, hanem a jövőért és önmagunkért. Ezt az intézményt több mint nyolc évtizede megálmodtuk, s négy éve (lényegében egy „politikai alku” eredményeként) jött létre. A (három milliónyi) német kisebbségnek még az első Csehszlovákiában egyeteme volt Prágában és Brünn- ben, nekünk vágyaink voltak, s harc a magyar tanszékért Pozsonyban, vagy a hatvanas évektől a Pedagógiai Kar magyar tagozatáért (!) Nyitrán. Ilyen előzmények után érthetetlen az a bomírt ostobaság, mely legszívesebben a veszteséglistára tenné ezt az újonnan kiverekeEgyetem jelene és jövője dett intézményt. Aligha véletlen, hogy Albert Sándor, az egyetem rektora úgy fogalmazott a vele készített beszélgetésben: „sok mindent megéltem az elmúlt negyven esztendőben, de ennyi gyűlölettel még soha nem találkoztam”. Elszomorító ez a megállapítás. Elsősorban azért, mert pocskondiázás és gyanúsítgatás helyett ez a fiatal intézmény támogatást, segítséget érdemelne. Ezt diktálja a tisztesség, s ez lehet az elfogadható érv és magatartás egy formálódó, utat kereső, szándékaiban tehetségorientált intézménnyel szemben, melyre jócskán rászolgáltunk. Látlelet a magyar nyelvről a címe Pomogáts Béla előadásának, mely a kassai Kazinczy Napokon hangzott el. „Sok-sok évszázados története során a magyar nyelv többször is veszélybe került”. A tatárjárástól a 20. századi háborúkig a pusztítások garmada tizedelte a lakosságot. Csak az utóbbi században mintegy kétmillió fővel csökkent a magyarság lélekszáma. „A magyarság jelenlegi, nagyjából tizenként és fél milliós lélekszámával (10 mü- lió Magyarországon, másfél millió Romániában, közel 600 ezer Szlovákiában, 160 ezer Kárpátalján, 300 ezer a Vajdaságban és együttesen vagy 100 ezer Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban) még így is a Kárpát-medence lakosságának közel a felét teszi ki”- állapítja meg a szerző. Törékeny és fogyatkozó kisebbség ez, melynek megmaradását a kulturális és területi autonómiák is meghatározzák, melyek a kultúra- és nyelvfejlesztés hatásos eszközei lehetnek. A szépirodalmi rovatban közli a lap Gál Sándor, Bolemant László, Öllős Edit és Százdi Szatkó Zsolt verseit. Csehy Zoltán műfordításai az olasz humanista költők verseivel ismertetnek meg bennünket, Duba Gyula pedig készülő új regényének részletével lepi meg az olvasókat. Grendel Lajos irodalom- történeti esszéje Kosztolányi Dezső lírájával foglalkozik. A sztereotípiák vagy az „esztetizáló” és „menekülő” költő helyett az igazi Kosztolányit ismerhetjük meg, mintha XUX.ÉVF. "I 2. SZÁM/2006. FEBRUÁR Cl ÁRA20.-SK Gál Sándor. Bolemant László. Öllős Edit és Százdi Sztakó Zsolt versei Grendel Lajos: A magyar líra és epika a 20. században - Kosziolánvi Dezső Útija A Selye János Egyetem jelene és jövője Látlelet a magyar nyelvről ifomnjin iktl clíudjn j lunt Hona* Na Duba Gyula: Katarakta 1. Olasz humanista köttök versei ( I.) Robert KaČeňák: EJ, ezek a gyerekek A szerelemről -^másképpen Bevezetés az irodalomesztétikába (Fonod Znítfn I- Kftlcfyi Margii egyetemi jegywtétóil MIIT ti UIU'KKl Dr. Kiss László: „Vicit tarnen amor patriae... IRODALMI SZEMLE 200« 2 IRODALOM O KRITIKA J TÁRSADALOMTUDOMÁNY Grendelnek külön „hátsóbejárata” lenne ehhez a lírához. A kritika rovatban Aich Péter elbeszéléseiről és L. Erdélyi Margit egyetemi jegyzetéről jelent meg kritika. Dr. Kiss László tanulmánya Perliczi János Dániel emlékét idézi. Közli a folyóirat „Mi a magyar?” címmel azt a beszélgetést, melyet Buják Attila készített Romsics Ignáccal, az ismert történésszel. (F. Z.)