Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-18 / 41. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 18. Családikor 13 Ne vállaljunk folyamatosan éjszakai műszakot, a gyarapodó anyagiak nem pótolják a hiányzó férjet, apát Mikor a férfi van Lakva ismerni meg a mási­kat, tartja a közmondás is. Semmi esetre sem árt azonban sem a férjnek, sem a feleségnek már a kezdetekkor egy vagyonlel­tárt készíteni. CSALÁD1NET A házasság alatt folyamatosan tájékozódjunk vagyoni helyze­tünkről: a kiadásokról, bevételek­ről, az ingó (televízió, rádió, autó, videó stb.) és ingatlan tulajdonok sorsáról, a hatósági (rendőrségi, földhivatali stb.) bejegyzésekről. Ez utóbbiról azért, hogy lássuk a szerint történtek-e, ahogy megál­lapodtunk. Minden tulajdonunkról - a kö­zösről is - legyen hiteles dokumen­tumunk, amelyhez senki más ne férhessen hozzá. (Érvényes ez a kü­lönböző hitelek, közüzemi díjak stb. törlesztésére is.) Jegyezzük fel a takarékbetétkönyvek, átutalási számlák, részvények, értékjegyek számát, és kíséijük figyelemmel felhasználásukat! Törődjünk házastársunk, gyer­mekeink érzelmi életével, rend­szeresen szervezzünk velük közös programokat, üdülést. Ne ma­gunknak éljünk, időnként az ap­róbb figyelmességekről se feled­kezzünk el! Ne vállaljunk folyama­tosan éjszakai műszakot, mert ez egyenes út a váláshoz. A gyarapo­dó anyagi javak nem pótolják a hi­ányzó féijet, apát. Ha repedezik a házasság burka, ne azonnal a vá­lás gondolata foglalkoztasson. Be­széljük meg problémáinkat előbb rokonokkal, ismerősökkel. A válá­sok ritkán szoktak jól sikerülni. Ál­talában mindkét fél megsínyli a család felbomlását, de különösen gyermekeink számára okozhat ez jóvátehetetlen károkat. Ha nincs más megoldás, először folyamod­junk a próbaváláshoz, azaz pró­báljuk ki a hatósági (bírósági) döntés nélküli különélést legalább 3-4 hónap időtartamban, hátha rájövünk, nem is volt olyan rossz megunt, megutált stb. párunk mellett. Közben keressünk fel egy ügyvédet, pszichológust. Ha már másodfokon is elvesztettük a váló­pert, ritkán lehet tényleges segít­séget nyújtani. Elvált apák kiskátéja □ Ha mégis a válás mellett dönt valamelyik fél, még mindig jobb egy korrekt egyezség, mint a leg­jobb bírói ítélet. Az viszont nem egyezség, hanem diktátum, ha csak az egyik akarata érvényesül, ennél még az ítélet is jobb. Tartsuk szem hátrányban előtt, hogy mindig annak kell bizo- amíg hónapok eltelnek a kapcso- nyítania, aki állít valamit. lattartás akadályozásától, mert □ A per során mindkét félnek azonos jogai vannak, tehát az elvá­ló apáknak is joguk van személye­sen előadni, hogy mik voltak a há­zasság megromlásának okai. Joga van ahhoz, hogy a másik félhez, a tanúkhoz kérdést intézzen, a tár­gyaláson elhangzottakra észrevé­telt tegyen. Ragaszkodjunk hozzá, hogy a fontos nyilatkozatok jegyző­könyvbe kerüljenek! A legrosszabb taktika, ha valaki úgy kívánja egy­ben tartam a házasságát, hogy nem megy el egyik tárgyalásra sem. En­nek pervesztés, vagyonvesztés le­het a következménye. A gyermekelhelyezésnél □ Egyik szülőnek sincs előjoga. A gyermek nem az anya tulajdo­na! (Ma már bármelyik szülő ott­hon maradhat gyermeknevelési szabadságon, nem indokolt hát előnyben részesíteni az anyát a gyermek kora, neme alapján.) Fontos megjegyezni, hogy akinél a gyermeket elhelyezi a bíróság, az gyakorolhat szinte minden jogot vele kapcsolatban, a másik fél jog- fosztottá válik, csupán a kapcso­lattartásra szorítkozhat. Megilleti viszont a döntési jog gyermeke ne­véről, tartózkodási helyéről, isko­lájának, életpályájának megvá­lasztásában. Ne hagyjuk el meg­gondolatlanul a közös lakást, mert így lehet, hogy nem térhetünk töb­bé vissza, s a gyermekkel sem ta­lálkozunk, ráadásul a bíróság még egy formális lakáshasználati díjat sem fog megítélni. □ A közös tulajdonú lakásban mindkét fél lakáshasználatát bizo­nyítja a bíróság, hacsak valamelyik nem tanúsít összeférhetetlen ma­gatartást. Jogi képviselőnket ösztö­nözzük arra, hogy érvényesítse jo­gainkat. □ Az ítélet gyermekkel kapcso­latos részének végrehajtása a gyámhatóságra tartozik. Itt is joga van az apának ahhoz, hogy min­den kérését, nyilatkozatát jegyző­könyvbe foglalják, s általában a hatóságnak 15-30 napon belül in­tézkednie kell. Ha az anya akadá­lyozza a kapcsolattartást, pénzbír­sággal sújtható. Ne vátjuk meg, később egyre kevesebb remény van a gyermekkel , a közös hang megtalálására. A kapcsolattartás a gyermeknek is kötelessége. Ennek elmaradásáért • azonban ne őt okoljuk, mert véleménye könnyen befolyásolható, inkább keressünk meg minden lehetőséget a találko­zásra (óvoda, iskola, ismerősök la­kása, névnap, születésnap stb.) Soha ne hagyjuk a gyermeket egyedül, a kapcsolattartásban tö­rekedjünk a rendszerességre, s mindig legyünk elérhetőek számá­ra. (Adjunk neki telefonkártyát, megcímzett levelezőlapot.) Leg­jobb, ha a kapcsolattartásnál a gyermekátadás helyszínének vala­milyen közintézményt választunk, ahol kisebb az esély arra, hogy a másik szülő provokál. □ A közös vagyon megosztásá­nál - ami több éves pereskedést jelent - mindkét félnek azonos jo­gai vannak. Soha ne mondjunk le a gyermek javára a lakásról, bú­torról stb., mert a másik szülő ér­tékesítheti őket, ha nem nálunk van elhelyezve a gyermek. S mire bakfis vagy kamaszkorba kerül a közös utód, kiderül, hogy nincs semmije, az anyja pedig kijelent­heti: most már boldogulj vele te, ha tudsz! A tartásdíjba való be­számításnak sincs értelme ilyen infláció mellett, mert a másik fél bármikor pert indíthat ellenünk, hogy megváltoztak az életviszo­nyaink. (bzs) Hogy a házasságkötés ne az esetleges válás előszobá­ja legyen: □ Ne ugorjunk bele végleges szándékkal az első tartósnak látszó kapcsolatba azzal az érzéssel, hogy csak vele tud­juk leélni az életünket! □ Próbáljuk alaposan megis­merni partnerünket! □ Tájékozódjunk rokoni, is­merősi körökben, ismerjük meg választottunkat és szüle­it konkrét élethelyzetekben! □ Ha lehet, próbáljunk meg három-négy hónapra össze­költözni, együtt gazdálkodni. ÖTLET-TAR Jó lesz valamire... TIPPEK Pincében, kamrában mindig a kezünkbe akad valami, amiről azt sem tudjuk, mi célt szolgált, s fel nem foghatjuk, jó anyánk miért ta­kargatta évtizedekig. A kukába ve­le! De kezünk félúton megáll, és ér­deklődve forgatjuk az ismeretlen tárgyat. Környezetünket faggatjuk, de mindenki feladja. Végre akad valaki, aki készségesen felvilágosít. Az elmés tárgy abból a korból való, amikor még nem lehetett annyiféle kávét kapni, mint manapság. A hat­vanas évek elején volt egyfajta sze­mes kávé - de az ínyencek kevéssé találták zamatosnak, hát utánapör­költék. Magyarországról csempész­ték be a zöld kávét (vagy az olcsó, ám ihatatlan bécsi kávét javították Lett belőle spórkassza fel ily módon). Az igazi feketések csak frissen pörkölt és darált kávé­ra esküdtek. Hát ez az a legendás kis kávépörkölő, amelyről beszé­lünk. A tetején levő kis ablakon volt látható, mikor pörkölődött kellő barnaságára a kávé. A pörkölés szertartás volt. Mindig csak egy kis adagot tettek bele, s a tűzhelyen lassan tekergették a fogantyút (amely két kis lapátot forgatott.) A régi tárgy megmenekült, de nem heverhet haszontalanul. Kinevez­tük spórkasszának. Ebbe tesszük az aprót, és időnként tekerünk egyet rajta. Merthogy a pénzt forgatni kell... Mostanában sok olyan tárgyat megvesz az ember, amiről tudja, mi célt szolgál (merthogy rá van írva), hazaviszi, aztán... A csillogó drót­hálóból font tányér-, szappan-, po­hár-, evőeszköz- és egyébtartók minden nő szívét megdobogtatják. De többnyire marad a szívdobogás, ha megpillantjuk az árcédulát. Időnként akcióban kínálják ezeket, és akkor veszünk belőlük. Mindjárt kettőt. Régóta hajszoltam valami ügyes kis evőeszköztartót, amelybe ha beleteszem az elmosott evőesz­közt, szépen lecsurog, nem kell tö­rölgetni. Hármat kipróbáltam - vagyis megvettem -, de mindegyik­ből kibukott a kés-villa-kanál, vagy beleszorult a (csillogó) rácsok közé és csak fogóval lehetett kiszabadí­tani. .. Hamar kiderült, hogy - vala­mire talán jó ez a kacat, de - evő­eszköztartásra nem alkalmas. Eny­nyi pénzt az ember nem dobhat ki, s minthogy a haszontalan dolgok hasznosításában mi nők kiválóak vagyunk, ezt a problémát is megol­dottuk: az evőeszköztartónak a fürdőszobában találtunk helyet - szépítőszereinket tartjuk benne, (kopasz) SZ0 MlSZ0 Haldokló levelek BODNÁR GYULA ■ Kedves szegedi barátomtól érkezett levél. Tavalyelőtt. Kézzel írta, nem géppel. Vagyis, ahogy illik. Minthogy régen találkoztunk - eltekintve a karácsonyi és húsvé­ti képeslapokon kölcsönösen küldött jókívánságoktól -, magáról, családjáról, unokáiról mesélt, a végén pe­dig kérte, újam meg én is, mi történt velem, velünk, amióta nem láttuk egymást, bő évtizede, illetve amíg nem találkozunk újra a Tisza-parti városban, ahová szeretettel meg­hív bennünket 2005 nyarára. Örültem Tóni sorainak, derengett mö­göttük műidig derűs arca, aztán félretettem a levelet, majd válaszo­lok rá. Teltek-múltak a napok, hetek és hónapok, és én bizony nem válaszoltam. El is feledkeztem róla. De amikor a mindenféle hivatalos meghívók, értesítések, nyugták és nyomtatványok halmazából vala­hányszor elém bukkant a szegedi boríték, szinte kiütött székemből a lelkiismeret-furdalás, a fenébe is, szidtam magam: miféle figura vagy te, hagyod, hogy a mindennapok kötelező feladatain túl a kényelmes szemlélődés vagy a lebénulással egyenlő felzaklatott lelkiállapotot geijesztő információk mocsokkal elegy áradata magával sodorja, el­nyelje alapvető erényeidet, köztük azt, melynek köszönhetőn annak idején magánemberként és szerkesztőként levelek százaira válaszol­tál?! Végül megszületett a levél, ő ment helyettünk Szegedre, 2005 nyarán. Nem kézzel, még csak nem is írógépen utam meg, hanem számítógépen, majd kinyomtattam, így utazott a borítékban, rajta ke­zem nyomával a cím, legalább ennyi látható emberi vonása legyen művemnek. Mindazonáltal bevallom, ha tudom, hogy Tóni rendelke­zik elektronikus levelek és üzenetek küldésére és fogadására alkal­mas eszközzel, jelesül e-maillel - emillel talán még az is előfordul­hatott volna, hogy postafordultával válaszolok neki. Minden más mód lassú és időigényes, vagyis babrás már, nekem. Miközben vala­mit elveszítek. Elveszítünk. Hogy is úja Varró Dániel Túl a Maszat-he- gyen című csodálatos verses meseregényében: „Ki mártja még tintá­ba tollát, / Időz el hosszan egy betűn, / Hogy ívét visszaadja hűn? / Egyáltalán úott levélben / Ki az, ki még eszmét cserél? / Manapság ritkán jön levél, / Pedig a postaláda régen / Mindennap újra tele lett. / Hol vannak most a levelek?” Most mobütelefonokat nyomkorász- nak az emberek, de nem csak: „Postás bácsi, mondja, drága, / Hol csatangol mostanába? // Új ficsúrok, asszonykák / Nekem, kérem, azt mondták, / Mostanába más a módi, / Nem divat már futni-lótni. // Én hallgattam az intelmekre, / Felköltöztem az internetre. /.../ A nevem is más lett, rám a / Régi név már nem illett, / Nem hívnak már Gálnak, Pálnak, / Hanem hívnak Emünek.” Haladni kell a korral, hogyne, valamiféle szomorú előérzet mégis nyugtalanít: megeshet, hogy elfelejtünk kézzel írni. Pláne, aki nem is tanult-tanul meg rende­sen. Megeshet, hogy visszajutunk a keresztezéshez. Újságíró mesélte nemrégiben, rendőrségi kihallgatáson egy igazolvány aláúását akar­ták az ő kézúásával egybevetni, arra kérték, másoljon le egy szöve­get, valamint hallás nyomán vessen papúra egy másikat. Alig tudott eleget tenni a kérésnek, ahány betű, annyiféle rajzolat, ugyanazon betűk esetében is, a rendőrök fejüket rázták, mire az újságíró azt mondta, tíz éve nem írt kézzel, csak számítógépen. Tónitől decem­berben érkezett válasz, karácsonyi üdvözlet formájában, a postás hozta ki. A levelesládánkba kéretlenül gyömöszölt szórólapok, rek­lámanyagok között bukkantunk rá. Ttidtuk nyomban, Szegedről jött. A borítékon világított Tóni kézjegye. Most megint rajtam a sor... Manapság is fontosak még a rokoni kapcsolatok Sógorság és komaság MÉRI MAGDOLNA A rokoni kapcsolatoknak a ma­gyarság történetében különösen a feudális életformában élő paraszti társadalomban volt igazán jelentős szerepe - de tagadhatatlan, hogy még a mai faluban is fontosnak tartják az emberek a rokoni kap­csolatok ápolását. A régi korokban a rokonság hetedíziglen volt nyil­vántartott - és védett -, ez eseten­ként mintegy 250-300 rokont je­lentett. (Esküvőre általában kötele­ző szokás volt harmadíziglen meg­hívni a rokonságot.) A szakirodalomban a rokonság többféle formáját különböztették meg: vérrokonság, házassági ro­konság, oldalági rokonság termé­szetesen ma is létezik, valamint azokat is a rokonsághoz tartozónak tartják, akik befogadás útján kerül­tek a családba. A nem vérrokon be­fogadását nyilvános aktussal erősí­tették meg, és a nemzetség tudo­mására hozták, mert így volt iga­zán érvényes. Az ún. műrokonság máig elteijedt formája a komaság, elsősorban a keresztkomaság, a vá­lasztott keresztszülőség, amely leg­többször kölcsönös meghívásban is kifejezésre jutott és jut. Ennek az­tán az újabb korban lehetnek bizo­nyos anyagi, gazdasági meggondo­lásai is, de a régi hagyományos ko­maság őszinte és kipróbált jó barát­ságon alapult, a komák egymást a legjobb barátnak, valamint szilárd támasznak tartották, és ha segít­ségre szorultak, akár anyagi, akár pedig erkölcsi vonatkozásban, ak­kor is egymást hívták. A komák mindenkor megkülönböztetett tisztelemek örvendtek, családi ün­nepeken kiemelt szerepük volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom