Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-15 / 38. szám, szerda
18 Riport ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 15. www.ujszo.com Ilyenkor, télvíz idején Pozsony közelebb van a Kis-Csallóközhöz, mint a felvízcsatorna túlsó partja; a fővárosiak felvásárolják a megüresedett házakat, telkeket Pihen a komp, kikötötték Boráros József doborgazi polgármester az energiatermelésben látja a Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha közkinccsé teszem, hogy Európa megannyi szegletéhez hasonlóan néhány hete a Kis-Csalló- közben is beállt a tél. A téllel együtt meg beállt a Duna vize, ami már épp elég ok arra, hogy néhány településen az életkörülmények hir- telenszerűen bonyolódjanak. Kiváltképp, ha a térséget a külvüággal egy komp és egy kisbusz köti össze. LŐRINCZ ADRIÁN A történetet mindenképp a jégkorszakkal kell kezdenem, melyről tudjuk, hogy úgy tíz-tizenöte- zer évvel ezelőtt ért véget. A tudományos világ ezt fenntartások nélkül el is fogadja - nem úgy a magyar tudósok egy csoportja. Pontosították tehát az elméletet, rámutatva, hogy a jégkorszak továbbra is tart, csupán egy nagyobb eljegesedési szakasz fejeződött be. Csillagászati számításokkal igazolták azt is, hogy a Föld naprendszerbeli elhelyezkedéséből adódóan sem az Északi-, sem a Déli-sarkot nem kellene állandó jégpáncélnak borítania. A sarki jég olvadása és a világtenger szintjének fokozatos emelkedése tehát jogos és természetszerű, az eredeti állapotok beköszöntét vetíti előre. Persze könnyen témáznak a magyar tudósok a sarki jég olvadásáról - replikáztak a hollandok és más, tengerszint alatt élő népek -, hiszen nincs egy fél kilométer tengerpartjuk sem (pedig volt - a szerző megj.). A téma körül annak idején valóságos tudományos tengeri csata alakult ki, melyből a szlovákok megfontoltan kimaradtak. Azt is tudjuk, miért: mert a Szlovák Köztársaságnak Július Binder óta nagyon jól szituált tengerpartja van. Olyannyira, hogy történjék bármi is a honi Riviérán, annak levét a szomszédos Magyarország, legrosszabb esetben a Csallóköz települései innák meg. íme, így lehet más kontójára „riviérázni”... Csendélet - jégpáncéllal Nem kell ahhoz sem az őserdőbe, sem pedig az égig érő hegyek közé vonulnia az embernek, hogy a természeti elemekben rejlő roppant energiát megtapasztalja. Elég, ha megáll néhány percre a bősi vízi erőműnél - ott, ahol a hatalmas betonteknőben hömpölygő víztömeg a gáttal találkozik. Nyáridőben akár fenségesnek is tűnhetne a hömpölygő víz látványa, ha a felvízcsatorna mindkét oldalán elő nem tünedeznének a falvak templomainak tornyai. Tudatosítva, hogy az ár magasan a környező települések fölött hömpölyög, a látvány már kicsit nyugtalanító - vagy legalább elgondolkodtató. Mindez a hatalmas, több négyzetkilométer kiterjedésű jégpáncél szimfóniájával kiegészítve már hátborzongató. A jégnek ugyanis hangja van. Sóhajt, ropog, mintha szűknek érezné a betonteknőt. A hasadás kilométerekkel távolabb is hallatszik - furcsa, üres kongással jön ez a hang, majd egy roppanássá megszűnik. Hat hete is van már annak, hogy nem jár hajó a felvízcsatornán. Üresen állnak a zsilipkamrák is; ajég beálltának kezdetén a feltorlódott jégtáblák leeregetésére próbálták használni őket, ám ez időközben fölöslegessé vált. Ma egy sík jég az egész. Pihen a komp is, mely normális körülmények közepette óránként szállítja a népet és a gépjárműveket a vajkai és a keszölcési kikötő között. Már ha nincs köd, mert akkor nem jár. Erős hullámverésben és fokozott sodrásban sem indul, mert az ár esetleg elsodorná, lejjebb pedig nem tud kikötni. Aki tehát ki akarja próbálni a lassan technikatörténeti érdekességnek is beillő járgányt, az nyugodt, szélcsendes időben álljon be a kikötő előtti sorba; s ha az első körben nem is fér fel a kompra, várja meg az egy óra múlva induló járatot, mert megéri (a türelmetle- nebbje kerülhet is, ez félóra megtakarítást jelent). Aki nem ér rá, költözzön el - mint azt az elmúlt másfél évtizedben több száz kis-csallóközi - nevezetesen doborgazi, vajkai és nagybodaki - polgár tette. Doborgaz és az energetikai lobbi Dőreség volna persze azt hinni, hogy a szigeten majd ettől megáll az élet; Boráros József, Doborgaz első embere például az energia- termelésben látja a térség jövőjét. „Elsősorban azt kellene kihasználnunk - mondja a polgármester -, hogy a községet két Duna-ág határolja - az Öreg-Duna, valamint a felvízcsatorna. Korábban az erőművet építő Vízgazdálkodási Vállalat tervezte egy kisebb erőmű megépítését az oldalágak vízellátását biztosító áteresztő kapu alatt, ám ez pénz hiányában meghiúsult. Ennek jogát később megkapta a három kis-csallóközi falu, és azonnal befektetők után is néztünk, ám annyira előnytelen szerződéseket ajánlottak, hogy végül is nem fogadtam el ezeket.” Időközben a turócszentmártoni székhelyű Önkormányzatok Energetikai Programja Polgári Társulás jelezte, hogy törpe víz-erőműveket építene az Öreg-Dunán, pontosabban a Doborgaz és Du- nakiliti közötti kihasználatlan szakaszon, melyen a felvízcsatorna üzembe helyezése óta hajók sem közlekednek. „Igen, megkerestek ezzel a tervvel - tudom meg majd tárgyalásokat folytattunk Dunakiliti vezetőivel is. A két település tehát rövidesen megpályázza a tervek és a hatástanulmány elkészítésére, valamint a mérések elvégzéséhez szükséges összeget. Ha a minisztériumokkal és a megyei ön- kormányzatokkal is sikerül dűlőre jutnunk, a négyszáz milliós beruházásnak köszönhetően az úszó kiserőművek néhány éven belül jól értékesíthető villanyáramot termelhetnek, melynek eladásából természetesen a község is részesedik majd.” Hogy nevén nevezzük a gyereket, Boráros úr szerint a sok vitát kiváltott doborgazi kiserőmű évi 2,2 megawatt energiát termelt volna, melynek a piaci értéke mintegy 30 millió korona (ezért is tartotta elfogadhatadannak, hogy ebből a beruházó-üzemeltető évi kétszázezret kínált fel a falvaknak). Az úszó kiserőművek akár 72 megawattot is képesek lesznek előállítani, ami pénzben kifejezve százmilliókra rúg. Néhány százaléknyi részesedéssel... „Addig pedig gazdálkodunk, ahogy tudunk. Korábban, a felvízcsatorna építése előtt mintegy hétszázan voltunk, jelenleg alig háromszáznyolcvan állandó lakosa van a községnek. Jönnek helyükbe persze a pozsonyiak, akik felvásárolják az üres házakat, telkeket, és becsületükre legyen mondva, segítenek, ahol tudnak, így, télvíz idején Pozsony közelebb van ide, mint a csatorna másik oldalán fekvő falu.” Vajka: se veréb, se túzok Varga Józsefen, Vajka polgár- mesterén kívül nem igazán talál• • • koztam emberrel a Kis-Csallóköz- ben, aki dicsérte volna a hideget. Hála a tartós fagyoknak, a Kis- Csallóköz végre a figyelem középpontjába került. Február ötödikén például Bugár Béla, az MKP elnöke és Miklós László környezetvédelmi tárcavezető is részt vett az MKP helyi szervezetének nyilvános gyűlésén, melyen a térség bajai kerültek előtérbe. „Szóvá is tette a találkozón az elnök úr - tudom meg Varga Józseftől a kiserőmű kapcsán -, hogy milyen címen kér ez a kistérség kompenzációt a felsőbb szervektől, ha három polgár- mester egymás között nem tud megegyezni. Ebben tökéletesen igaza van; nekem például a mai napig a szememre vetik, hogy túzok helyett beértem volna a verébbel is, értsd: elfogadhatónak tartottam az erőmű építésében érdekelt befektetők javaslatát. Eddig 600 ezer koronától esett el a falu, ami az évi költség- vetés egyötöde. Magyarán: se veréb, se túzok...” Vajka Doborgazzal (és más községekkel) szemben lényegesen hátrányosabb helyzetben van, mivel 3,9 millió koronás tartozása van a Szociális Biztosító felé. Ezt örökölték, és mert képtelenek törleszteni, nem pályázhat európai uniós támogatásra - ezért ragaszkodtak az önrész nélküli erőműépítéshez. A fent említett gyűlésen természetesen szóba került a komp is - merthogy a két partot összekötő híd építése egyelőre nem jöhet szóba. Varga úr elmondta: alulról építkezve mindenkit megszólított, hogy ha a fagy miatt a komp áll, legalább a kis autóbusz üzemeltetési és fenntartási költségeibe szálljanak be. Mióta a helyiek által csak limbó-hintónak nevezett dél-koreai gyártmányú csodacsotrogány naponta háromszor is megkerüli a bősi víziszörnyet, bizony megnövekedtek az üzemeltetési költségek. „Doborgaznak és Vajkának rendes körülmények között is negyedmillió koronájába kerül évente a kisbusz üzemeltetése - tudom meg -, ám a helyzet orvoslása azért is bonyolult, mert jogrendünk nem számol a kompjárat kiesése kapcsán fellépő többlet- költségek kompenzációjával. Ilyen helyzet az ország más részében egyszerűen nem állhat elő. A téma medializálásának, illetve néhány politikai vezetőnknek köszönhetően mégis sikerült némi támogatáshoz jutnunk, ám a helytersegjövőjét zet hosszú távú rendezésére volna szükség.” Nagybodak: talán az idegenforgalom? Nagybodak a Kis-Csallóköz déli csücskében fekvő település. Alig másfél évtizede innen is csőstül költöztek el az emberek. Ágh Magdolna polgármester vet számot a község múltjával, jelenével és jövőjével. „Két fő híján háromszáz Nagybodak lakosainak a száma - mondja -, Felbáron egy egész utcát az innen elvándoroltak laknak. De sokan panelbe költöztek- Somotjára, Dunaszerdahelyre, sőt Pozsonyba. Megcsappant a népszaporulat is, hiszen van olyan év, hogy nem is születik gyermek. Bezártuk az iskolát is, pontosabban: a szülők maguk záratták be, azáltal, hogy a bősi iskolába íratták a gyerekeket. Ide a pozsonyiak sem költöznek olyan nagy számban, mint Doborgazra; összesen talán öt-hat házat vettek meg.” 2004-ben a szigeten fekvő három község életre hívta a Kis- Csallóköz Társulást, hogy részt vállalva az Ekowatt kft.-ben, mégis megépítsék azt a kis erőművet. A polgármester asszony szerint a befektetők akkor a haszon húsz százalékával kecsegtettek, az évi kétszázezer korona per falu az építés időszakára szólt volna. Ma esedeg a terület bérbe vétele jöhet szóba. „Ezen a vidéken - zárja a témát Ágh Magdolna - a vidéki turizmus fejlesztése kecsegtet némi reménnyel. A község környékén számos kerékpárútvonalat építettek már ki, ám a vízi turisztika terén jelentős kihasználatlan tartalékaink vannak. Néhány csónak kellene, ember, aki megmutatná a turistáknak az ágvizeket. Akár a vadász- és horgászturizmus fejlesztése is szóba jöhetne, de az erdők már magánkézben varrnak, és úgy tudom, évről évre a hal is kevesebb az ágvizekben.” Ha kiserőműügyben eltér is a véleményük, abban azért egyetértenek a polgármesterek, hogy a községek pénze valahol mélyen, a felvízcsatorna fenekén hever. Milliókban mérhető az ingatlanadó kiesése kapcsán keletkezett káruk - a vízfelületért ugyanis senki sem fizet illetéket. Az állam az építkezés megkezdése előtt negyven fillérért vásárolta fel az itteni föld négyzetméterét, ma huszonkilenc koronáért adná vissza - ha esetleg mégis úgy döntenének, hogy megépítik a kiserőművet. Csupán az érdekesség kedvéért teszem hozzá, hogy egy vadonatúj komp negyvenmillió koronába kerül, éves üzemköltsége pedig további tizenkétmilliót emészt fel. A jégtörő lényegesen drágább. Talán jobb lenne, ha cirkálót vennének, és lőnék vele azokat a palotákat, melyek a felvízcsatorna építése során elúsztatott pénzekből épültek. Tudok is egy kiszolgáltat, eladót... A komp az év más szakában óránként szállítja a népet és a gépjárműveket a vajkai és a keszölcési kikötő között (Somogyi Tibor felvételei) Hétfőtől megindul a dunai hajózás Pozsony/Bős. Jövő hétfőtől várhatóan ismét hajózható lesz a Duna teljes szlovákiai szakasza - közölte Peter Minárik, a Vízgazdálkodási Vállalat illetékese. Az enyhébb időnek köszönhetően több szakaszon már teljesen eltűntek a jégtáblák, a legnagyobb gond Bősnél van. Stanislav Fialik, a bősi vízerőmű igazgatója elmondta, megpróbálják széttörni a felgyülemlett jeget a felvízcsatornán, hogy segítsék az olvadást. „A magyar jégtörő keddtől dolgozik ismét. A 25 kilométer hosszú jégtakaró az erőmű és Dunacsúny között mintegy 35 centiméter vastag. Úgy tervezzük, hogy lassan mozgásba lendítjük a jeget, a hét vége felé megindítjuk a hajózást, ezáltal nagyobb lesz a sodrás, és az erőmű feldolgozná a jeget” - közölte, (jóm, tasr)
