Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-11 / 35. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 11. Egészségünkre 31 A hipochondriás tünetekre tekinthetünk úgy is, mint az egyén bizonyos védelmi reakcióira A pszichoterápia a leghatásosabb Gyakori irodalmi téma, fő­leg kabaréjelenetekben a hipochondria, a képzelt be­tegség. Sajnos nem csak tréfás történetek csattanó­ja, hiszen a statisztikai ada­tok szerint az orvosi rende­lők betegeinek 4-5%-a hipo- chonder. DR. PÓCZ1K GÁBOR A betegség pontos okát nem si­került meghatározni, annyi azon­ban bizonyos, hogy az első tünetek kezdete a fiatal felnőttkorra esik, 20-30 év között alakul ki, azonos arányban a férfiak és a nők között. Egyes kutatási adatok szerint az elfolytott agresszív, illetve szexuá­lis vágyak okozhatnak üyen jellegű testi panaszokat. Más szerzők sze­rint a hipochondriás tünetekre te­kinthetünk úgy is, mint az egyén bizonyos védelmi reakcióira, mely- lyel védekezik különféle bűntuda­tok ellen (mások megbántották, il­letve megalázták, esetleg ő bántott meg másokat stb.), de a betegség lehet az alacsony önbecsülés jele is. Az illető ilyenkor a beteg szerepé­ben tetszeleg, ami különféle elő­nyökkel járhat: kivívja magának a családtagok figyelmét, illetve sze- retetét, betegségére hivatkozva ki­vonhatja magát a számára kelle­metlen kötelezettségek alól stb. A képzelt beteg szüntelenül súlyos betegségtől fél. Elmondhatjuk, hogy az egészséges emberek 50- 60%-ának vannak kisebb-nagyobb testi panaszai. A képzelt beteg a testi tüneteit félreértelmezi, min­den kicsinységnek különleges je­lentőséget tulajdonít. Van olyan be­teg, akinél előfordult, hogy egy- szer-kétszer nehezen sikerült le­nyelnie a száraz ételt. Ezután szinte mindig azt figyeli, hogyan tud nyel­ni. Természetesen ez oda vezethet, hogy megerőltetővé válik számára minden nyelés, amitől azt gondol­ja, hogy valamilyen rákos megbete­gedése van. A másik beteg kimerítő munka után heves szívdobogásra panaszkodott, zsibbadt az arca és mindkét keze. Édesapja szívinfark­tusban hunyt el, akinek az egyik fő panasza szintén a heves szívdobo­gás volt. A beteg emiatt fokozottan kezdte figyelni a vérnyomását, pul­zusát. Több szakorvost is felkere­sett, de nem fedeztek fel nála sem­milyen betegséget, ám ő ennek el­lenére meg van róla győződve, hogy valamilyen rejtett szívbeteg­ségben szenved. A két példából látható, hogy a képzelt betegek teljesen félreértel­mezik testi panaszaikat. Nem nyugtatja meg őket semmilyen ki­vizsgálás. Sok hipochondriás utá­naolvas képzelt betegségének, gyakran az adott betegség témájá­ban tájékozottabb az őt vizsgáló or­vosnál. Az orvossal beszélgetve elő­szeretettel használ latin szavakat, sokszor saját maga szeretné eldön­teni, milyen gyógyszer lenne neki a legmegfelelőbb, a gyógyszerek mellékhatásait is fejből ismeri. Ál­landóan figyeli testi panaszait, szinte percre pontosan tudja, mikor kezdődtek, mennyi ideig tartottak. Napjában többször méri vérnyomá­sát, pulzusát, testhőmérsékletét, egyszóval figyeli különféle test­funkcióját aszerint, hogy képzelt betegsége mit kíván tőle. Ha a leg­kisebb eltérést tapasztalja, kétség­beesik, azt hiszi, mégiscsak neki van igaza, és valamilyen súlyos be­tegség lappangó tünete jelentke­zett nála. Ilyenkor ismételten felke­resi orvosát, akire rázúdítja összes panaszát. Az orvos véleményét, ta­nácsait lebecsüli, nem fogadja el, hogy nincs szervi betegsége, ha­nem kizárólag lelki baja. Az orvo­sok jól ismerik ezeket a betegeket, akik állandóan különféle kivizsgá­lásokat szeretnének maguknak, ők azok, akik a legkisebb fejfájás ese­tén máris CT-kivizsgálást követel­nek maguknak, hogy kizárják az esetleges agytumor lehetőségét. Az orvosok azt tapasztalják, hogy a hi- pochonderek szinte büszkék arra, hogy őket nem lehet meggyógyíta­ni. Arról is szinte mosolyogva nyi­latkoznak, hogy a hagyományos gyógyszerek az esetükben hatásta­lanok, azt tartják, hogy nem létezik számukra olyan gyógyszer, mely őket meggyógyítaná. Műit arról már szó volt, a hipo- chondriának nincs pontos, kiváltó oka, viszont az gyakran előfordul, hogy ezeknek a betegeknek ala­csony a fájdalomküszöbük. Ilyen eset az, amikor a jóllakott ember nyomást érez a gyomrában, viszont a hipochonder fájdalomra panasz­kodik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a képzelt beteg tudatosan a pana­szaira összpontosítja figyelmét, at­tól rettegve, hogy ez milyen beteg­ség lehet. Ez az idő múltával szo­rongáshoz, depresszióhoz vezet. A helyzetet nehezíti, hogy a be­teg következetesen tagadja a be­tegség lelki eredetét, így elutasítja a pszichiáter segítségét, beleértve a gyógyszeres, illetve pszichoterá­piás kezelést is. Ha felismeri, elfo­gadja panaszai lelki eredetét, úgy a kezelés is sokkal sikeresebbé válik. A leghatásosabbb kezelés a pszi­choterápia, mely segíti a beteget, hogy felismerje panaszainak lelki eredetét, segít tudatosítani, hogy a tünetek nem valamilyen súlyos be­tegség előjelei. A csoportterápiák egyik nagy előnye, hogy hasonló tü­netekkel rendelkező betegek be­szélik meg panaszaikat, támogatva, segítve egymást a gyógyulásban. Mivel a hipochondria gyakran tár­sul depresszióval, ilyenkor az antidepresszánsok jelentős javulást eredményezhetnek. Ezeknek a gyógyszereknek az az előnye, hogy nem okoznak függőséget, van szorongásgátló és fájdalomcsilla­pító hatásuk is. Ha a beteg felisme­ri betegsége lelki eredetét, hajlan­dó együttműködni az orvosával, hajlandó elfogadni a számára elő­írt kezelést, úgy megvan rá az esély, hogy sikerüljön kilábalnia ebből a kellemetlen és nehezen ke­zelhető betegségből. A szerző ideggyógyász Figyelmébe ajánljuk a jövő héten Ismeri az aquafitneszt? Külföldön már régóta oktat­ják az aquafitneszt, de nálunk még csak néhány éve ismerked­hettünk meg ezzel a gyógyhatá­sú sportággal, amely nemcsak átmozgatja az egész testet, és növeli az állóképességet, hanem játékossága és jópofa gyakorla­tai a lelket is pihentetik. Az aquafitnesz vagy aquaerobik olyan kondicionáló torna, ame­lyet speciálisan erre a célra ki­fejlesztett eszközökkel a vízben végeznek. A gyakorlatok korra és nemre való tekintet nélkül, mindenki számára könnyen el­sajátíthatók, még úszástudás sem szükséges hozzá. Krónikus fáradtság Riasztó új betegség ütötte fel a fejét világszerte: az utóbbi né­hány évben egyre többen fordul­tak orvoshoz azzal a panasszal, hogy minden különösebb ok nél­kül állandóan fáradtak, sőt, oly mértékben kimerültek, hogy a szokásos napi feladatokat is kép­telenek ellátni. A hererák és az idő Az elmúlt években csaknem megkétszereződött Szlovákiá­ban a hererákos esetek száma. Ami ennél is aggasztóbb, hogy már nemcsak az idősebb férfiak, hanem a fiatalabbak is veszély­ben vannak. MIT TANÁCSOL AZ ORVOS? Munka közben tartson szünetet! „41 éves közgazdász mér­nök vagyok. Munkaidőm 90 százalékát a számítógép előtt, könyveléssel, levelezéssel töl­töm. Már hónapok óta rossz a közérzetem. Csökkent a telje­sítő képességem, fáradtnak ér­zem magam, s már reggel al- kari fájdalmak jelentkeznek. A nap folyamán fokozódnak, s kiteijednek a könyökömre, a felkarra és a vállaltra is. Ha megpihenek, a tünetek elmúl­nak. Milyen betegségről lehet szó, és hogyan tudnék megsza­badulni tőle?” Dr. Madarász István ideggyógyász A leírt tünetek nagyon hason­lítanak azokhoz a tünetekhez, amelyek az úgynevezett RSI - repetitive strain injury - szindró­mára jellemzőek. Ez a tünet­együttes már nem ismeretlen be­tegség. Akkor alakul ki, amikor a beteg a munkahelyén lényegé­ben nem végez nehéz fizikai munkát, hanem sokszor ismétlő­dő mozdulatokat tesz. Innen származik a szindróma másik el­nevezése is az úgynevezett „be­teg dolgozó szindrómája”, ami az ismédődő mozdulatsor okoz­ta idegkárosodást jelent. Ilyen a gépírás, a számítógépen való írás, a zongorázás, de például a csomagolás, továbbá a virág­árusok és eladók munkája is. A patkánykísérletekből ldderült, hogy a nagy erőkifejtést nem igénylő, de ismédődő mozdulat­sor a citokineknek nevezett fe- hétjék fokozott termelődését vonja maga után, és idegkároso­dást okoz. A citokinek a sejtet ért stressz utáni harmadik hétben már el­szaporodnak az idegsejtekben, majd az agyba elérve kiváltják a kórképet. A patkányoknál megfi­gyelték, hogy még mielőtt fájdal­maik lettek volna, szabályozni kezdték a munkával kapcsolatos viselkedésüket. Amint bekerül­tek véráramukba a gyulladást okozó fehéijék, pihenési szaka­szokat iktattak be. Öt-nyolc hét elteltével tetőzött a citokinter- melés, ekkor akár összegömbö­lyödve is aludtak egy keveset munka közben. Az emberek üyenkor gyakran meghatározhatadan tünetekre panaszkodnak, lelassul a munka­tempójuk, és a végén depresszió is kialakulhat. A kutatók szerint a citokinek ilyenkor afféle védő szerepet töltenek be, figyelmez­tetik a szervezetet, hogy pihennie kell. Az ismédődő megerőltetés okozta sérülés az utóbbi években jelentősen megnőtt. Brit kutatók feltételezik, hogy mintegy 450 ezer britet érint ez a betegség, s 2003-2004-ben 4,7 millió mun­kanapkiesést okozott Nagy-Bri- tanniában. Az elmúlt három év­ben az RSI-betegek, a felső végta­gi fájdalommal küszködök száma 52 ezerrel nőtt. Ma már nagy­mértékben sújtja az egészségügyi dolgozókat is, a társadalmi mun­kásokat, a kutatókat, a pedagó­gusokat, a közlekedésben dolgo­zókat stb. A fizioterápiás társasá­gok felhívták a figyelmet arra, hogy nagyobb gondot kell fordí­tani a szindróma megelőzésére. Fontos rendszeresen szünetet tartani, ajánlatos kihasználni a fi- zioterápiai lehetőségeket, és fon­tos, hogy a kialakult panaszokkal a beteg minél korábban forduljon orvoshoz. Nem kis szerepet játsz­hat a kór megelőzésében a mun­kaadó is, aki a helyes munkatem­pó meghatározásával nagymér­tékben hozzájárulhat a betegség megelőzéséhez. A tisztelt olvasó­nak azt ajánlanám, hogy keresse fel a kezelőorvosát, aki az ideg- gyógyász, az ortopéd és a reumatológus segítségével kizár­hatja más betegségek jelenlétét, s megkezdheti a kezelést, amely egyrészt gyógyszeres kezelésből, másrészt gyógytornából, esetle- ges sínezésből áll. Féltse, óvja a kislányát! „Kislányom két hónapos. Nagyon vártuk. Mint minden anya, én is igyekszem még a széltől is óvni. A családom sze­rint túlzásba viszem a féltést. Én meg vagyok róla győződve, hogy helyesen cselekszem, de nemrég olvastam valahol, hogy azért van annyi allergiás gyerek, mert a szülők mindent elzárnak a gyerektől, és az im­munrendszerének nincs lehe­tősége fejlődni. Igaz ez?” Dr. Kossár Klára allergológus Kedves anyuka, a féltés és a törődés természetes. Valóban igaz, hogy az immunrendszer fejlődéséhez a születés után hoz­zátartozik a különböző kóroko­zókkal való találkozás, és ezen impulzusok alapján az immun- rendszer megtanulja a védeke­zés ABC-jét. Tehát bizonyos mennyiségű kórokozó hatásos az optimális fejlődéshez. De mennyi az optimális mennyi­ség? A csecsemő immunrend­szere fejlődésben van, és ha nagy adag antigént kell legyőz­nie, nem képes úrrá lenni a fer­tőzésen. Különböző komoly be­tegségeket kaphat, mint pl. szepszist, agyhártyagyulladást stb. Tehát a gyermeket védeni kell, de nem baj, ha néha piszkos a kezecskéje, vagy bemaszatolja a testvére. Főleg a hasmenést okozó baktériumok vannak erre a fejlődésre jó hatással. (Az is bi­zonyított, hogy az első gyermek gyakrabban allergiás, mint a többi, mert őt még túlságosan védik, és ritkábban találkozik a kórokozókkal.) A bölcsődébe já­ró gyermekek is ritkábban aller­giásak, viszont nekik a sok-sok fertőzéssel van gondjuk, ami szintén komoly krónikus beteg­ségekhez vezethet. Ez csak az egyik lehetőség, ami miatt több az allergiás beteg. A betegség ki­alakulásában több tényező ját­szik szerepet. így tehát továbbra is csak féltse és óvja a kislányát! Várjuk olvasóink jeligés leveleit, orvosaink készséggel válaszolnak rájuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom