Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-11 / 35. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, (AranyJános) CSALÁDI KOR ,y4 gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ’’ (AranyJános) 2006. február 11., szombat 10. évfolyam 6. szám Elsős van a családban — 4. rész A problémamentes kisiskoláskort elősegíti az iskola és a szülői ház harmonikus kapcsolata 12. oldal Egymás melleit, együtt És épp Bálint-napon kopogott be hozzám, a kezében botot és egy szív alakú lufit tartott. 13. oldal Lakásból otthont teremteni jó ízléssel lehet Általános érvényű, célszerű tanácsok. Az íz­lést paragrafusok közé szorítani lehetetlen. 14. oldal A havas, csúszós utakon gyakoriak a balesetek, melyek következményei gyakran maradandóak, s ilyenkor bizony égető szükség van a családtagok támogatására Pillanatok, melyek megváltoztatják az ember életét Trauma - hirtelen bekövet­kező, testi-lelki károsodást okozó mechanikai, vegyi vagy lelki behatás, vagy az ilyen behatásra hirtelen bekövetkező testi-lelki sé­rülés, súlyos lelki megráz­kódtatás. Legalábbis ezt mondja az Idegen szavak kéziszótára. KAMONCZA MÁRTA Traumát akkor élünk át, amikor teljesen váratlanul valami rossz történik velünk. Például egy közúti baleset. Az ilyen gyakran megesik a téli hónapokban, a csúszós, jeges utakon. Váratlanul jön, mindössze pár pillanatig tart, a következmé­nyei viszont kihathatnak a balese­tet szenvedő egész hátralévő életé­re. Nem kell feltédenül súlyos bal­esetekre gondolnunk, amint arról az alábbiakban is szó lesz, elég egy banálisnak tűnő koccanás. Ilyenkor a rászorulónak a szakembereken kívül elengedhetetlenül szüksége van az egész család fokozottabb odafigyelésére, szeretetére. Derült égből villámcsapás... Andrea esete még tavaly történt. „Hétfő volt, december eleje, dél­után öt óra körül. Éppen munkából tartottam hazafelé. Odakint fa­gyott, de az úttest száraz volt. Leg­alább ezerszer megtettem már ezt az utat. Egyenes szakasz, s aznap a forgalom is gyér volt. Aztán hirte­len, máig nem tudom, hogyan for­dulhatott elő, az autó megcsúszott, a kocsi jobb fele nekivágódott egy kilométerkőnek. Mint derült égből a villámcsapás, olyan váratlanul történt, megítélésem szerint az egész nem tartott tovább néhány másodpercnél. Én az autóban ha­talmas csörömpölést hallottam. Amikor megálltam, láttam, a kocsi keresztben áll az úttesten. A részle­tekre nem emlékszem. Valahogy ki kellett szállnom az autóból. Lát­tam, a kocsi jobb oldalán a villa­nyok és a sárhányó egy része telje­sen összetörött. Még arra is emlék­szem, hogy elment mellettem egy autó, és nem állt meg. Próbáltam telefonálni, de nem sikerült. A ke­zem remegett, egyszerűen képte­len voltam használni a mobüomat. Túdtam, személyi sérülés nem tör­tént, mert sem az árokban, sem az út mellett nem láttam senkit. Sze­rencse a szerencsédenségben, hogy az esettől néhány száz méterre van egy benzinkút. Elmentem oda. Két fiú volt a pénztárnál. Az egyik eljött velem az autóhoz, kirakta a három­szöget és telefonált a férjemnek. Később elmentem orvoshoz. Nyugtátokat kaptam. Az orvos azt mondta, csak idő kérdése az egész. Pár hét, és minden olyan lesz, mint a baleset előtt. Hála is­tennek csak az autó károsodott, nekem az ijedségen kívül más ba­jom nem esett. Nem tudom meg­magyarázni, mi történt, hogyan csúszott meg a kocsi, és talán ez az oka annak, hogy elbizonytala­nodtam. Nem vezetek azóta. Sőt, ha tudom, hogy másnap megyünk valahová autóval, egész éjszaka nem alszom. Gyakran álmodom a balesetről. Szörnyű csörömpölést hallok és tehetetlen vagyok. Leg­rosszabb az egészben, hogy az esetet követően, gyakran hal­lgatom a férjemtől, a szüleimtől is azt, milyen ügyetlen, figyelmet­len vagyok. Persze, utólag min­denki okos. Ha tudtam volna elő­re, mi történik velem, aznap nem ülök autóba” - meséli Andrea még mindig izgatottan. Más-más reakciók Természetesen minden ember más, ki-ki saját alaptermészetétől függően éli át az ilyen és hasonló eseteket. Van, aki halálos balese­tet okoz, és amint visszakapja a jogosítványát, azonnal a volán mögé ül, mintha mi sem történt volna. Aztán van a másik véglet: az a sofőr, akinek elég egy kocca­nás, és az autóba már csak utas­ként ül be. Andreának az élete alaposan megváltozott a baleset óta. Koráb­ban autóval járt munkába, a gye­rekekért, bevásárolni. Most min­denhová gyalog megy, vagy a tö­megközlekedési eszközöket hasz­nálja. Ezáltal azonban a férjének lett több teendője: neki kell járnia a gyerekekért, sofőrként segíteni a nagybevásárlásoknál és hason­lók. Talán ez az egyik oka annak, hogy a házaspár élete az utóbbi hónapokban megromlott, egyre gyakrabban veszekednek. Szakmai segítség Hencze Mónika klinikai pszicho­lógus szerint azokat az embereket, akik súlyos traumákat éltek át, kombinált módszerrel, azaz gyógy­szerekkel és terápiával is kezelik. „A poszttraumatikus betegségek nem feltédenül jelentkeznek azon­nal az eset után. Lassú, lappangó le- folyásúak is lehetnek. A betegség egyre jobban mélyülhet, hetekig, hónapokig, de van, amikor akár évekig is eltarthat, tehát krónikussá válik, és kihat az ember egész életé­re” - magyarázza a pszichológus. Elmondása szerint a megbetege­dés, a poszttraumatikus reakció le­folyása, mélysége, formája nem csak a külső tényezőktől függ (mi történt), hanem az egyén személyi­ségvonásaitól, alaptermészetétől is. „Megjelenhet a depresszió, az erős neurotikus tünetek, a szoron­gás, néhány esetben előfordulhat a túlérzékenység és a paranoid tünet is. A szorongós, neurotikusabb tí­pusoknál erősödhetnek ezek a tü­netek, s a depresszió is hamarabb kialakulhat - hangsúlyozza Hencze Mónika. - A pszichoterápia a követ­kező lépésekből áll: első a beteggel való kapcsolat kialakítása. Követ­kezik a pszichodiagnosztikai inter­jú, azaz a probléma részletes leírá­sa, lehetősége van a betegnek arra, hogy részletesen elmondja mind­azt, ami nyomasztja, beszél az ér­zéseiről, gondolatairól, félelmeiről. Fontos az érzelmi ventiláció, a traumatikus esemény ismételt át­élése. Következő lépés a negatív szorongó gondolatokkal való szembenállás, s annak bizonyítása, hogy egyes gondolatok fokozhatják a beteg rossz közérzetét. Ennek a célja a konstruktívabb (építő) gon­dolkodásmód kifejlesztése a beteg­nél. Ugyancsak fontos az expozíció, azaz tudatosítani a beteggel, hogy ha olyan helyzetbe kerül, amely fé­lelmet vált ki benne, ne futamod- jon meg, hanem tudjon szembe­nézni az üyen kihívásokkal is.” Türelem, türelem, türelem Az itt felsorolt módszerek azon­ban csak a szakmai segítséget je­lentik, a traumából való gyógyulás­nál a leghatásosabb módszer a be­teg közveden környezetének, azaz a családjának feltéden szeretete, támogatása. Mindehhez elenged- hetetienül fontos a türelem, a türe­lem és megint csak a türelem. Lé­nyeges, hogy a balesetet szenvedőt ne kényszerítsük arra, amitől viszo- lyog. Ha például fél ismét vezetni, fogadjuk el döntését, és ne próbál­junk a lelkére beszélni, mert azzal csak ronthatunk a helyzetén. Közúti baleset bárkivel könnyen megeshet a téli hónapokban, a csúszós jeges utakon (Mucska Krisztián illusztrációja) TÍZ ÉVEN FELÜLIEKNEK Nagy emberek kicsiben - Eratosztenész földgömbje OZOGÁNY ERNŐ Alig száz év telt el Nagy Sándor halála után, amikor az általa alapí­tott város, Alexandria könyvtárá­nak vezetője lett Eratosztenész, az ókori Görögország egyik legismer­tebb tudósa, az i. e. 3. században. Tudni kell, hogy az ő korában úgy gondolták, a Föld olyan lapos, mint a palacsinta, amit egy óriás teknős tart a hátán, így tud kiemelkedni a vüágtengerből. Ennek megfelelően a kor elmélete szerint, ha az ember eléri a világ végét, akkor lábát meg- fürösztheti a tengerben, ami után már csak a nagy semmi következik. És Eratosztenész volt az, aki már akkor igazolta, hogy a Föld olyan, akár egy futball-labda. Az ókorban nem voltak semmi­lyen műszerek, egyedül a szabad szemmel végzett kísérletekre tá­maszkodhattak a kor tudósai. Ez viszont sok esetben megfelelő módszer volt a nagy felfedezések megtételére. Eratosztenészt egy aránylag elhanyagolható kérdés nem hagyta nyugodni: miért esnek be a Nap sugarai ugyanabban az időpontban a Föld különböző pontjain másképp? Ő a nyári nap­forduló kérdését vizsgálta. Kide­rült ugyanis, hogy az egykori Szüénében, a mai egyiptomi Asz- szuánban ezen a napon pontosan délben a napsugarak az égbolt te­tejéről sütnek, olyannyira hogy a kutak fenekét is megvilágítják. Ale­xandriában ugyanebben az idő­pontban viszont ez nem következik be, a kör ötvened részének megfe­lelően ferdén esnek a sugarak. Sze­rinte két oka lehet ennek. Az első, hogy a Nap túl közel van hozzánk, emiatt eltérő szögben esnek be a sugarai a két városban. Ha száz év­vel korábban élt volna, ezt talán el is hiszi, hiszen akkor még halállal fenyegették meg azokat, akik úgy gondolták, hogy a Nap nagyobb le­het az isteneknek otthont adó Olimposznál. Eratosztenész korá­ban viszont már elfogadottá vált, hogy központi csillagunk a Földnél is nagyobb, csak a nagy távolság miatt tűnik oly kicsinek. Ez viszont azt jelentette, hogy nagyon távol van tőlünk. Ám ha igaz a nagy tá­volság, akkor sugarai párhuzamo­san esnek be sárgolyónk minden pontjára. így ha eltérés mutatkozik a napforduló delén az Alexandriá­ban és Szüénében beeső napsuga­rak között, annak csak egy magya­rázata lehet: Földünk nem lapos, ahogyan eddig gondolták, hanem gömb alakú. Eratosztenész nem volt rest, azonnal meg is beesülte a kerületét. Számítása megejtően egyszerű volt. Egyrészt feltételez­te, hogy a két város ugyanazon a hosszúsági körön helyezkedik el - ami csaknem igaz, közöttük az el­térés csupán egy fok másrészt tudta, hogy a tevekaraván az Ale­xandria és Szüéné közötti távolsá­got ötven nap alatt teszi meg. Mi­vel köztudott volt, hogy naponta 100 stádium távolságot tudnak megtenni, ebből következett, hogy a két város 5000 stádiumra fekszik egymástól. Ezt követően csak öt- vennel kellett szoroznia - emlékez­zünk rá, épp a kör ötvened részé­nek megfelelő a napsugarak beesé­si szöge közötti különbség a két vá­rosban -, máris eljutott a végered­ményhez. Döbbenetes, hogy ezzel a tudományosnak csak nehezen nevezhető módszerrel müyen pon­tos eredményt kapott: mai mérték­kel mérve negyvenezer kilométer­nek adódott Földünk kerülete. A kétezer kilométeres különbség iga­zán elhanyagolható. Annál is in­kább, mivel a népvándorlás korát és a Római Birodalom bukását kö­vetően a görög kultúra kincsei oly­annyira feledésbe merültek, hogy a Föld alakjáról szóló bizonyíték is az enyészeté lett. így történhetett meg, hogy ezerötszáz éven keresz­tül nemcsak tilos volt hangoztatni, hanem máglyára is küldték mind­azokat, akik hittek a Föld gömbö­lyű alakjában. Csupán a 15. század folyamán vetődhetett fel újra Föl­dünk valódi alakjának kérdése. Hogy müyen kemény harc követke­zett még ebben az időben is, arra a legjobb példa, hogy a 17. század­ban Galileo Galüeit még máglya­halállal fenyegették, ha nem vonja vissza erre vonatkozó tanait, és nem tagadja meg azt, hogy a Föld nem mozog, csupán egy helyen áll, holott Eratosztenész épp a földfor­gással magyarázta a nappalok és éjszakák váltakozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom