Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-10 / 34. szám, péntek

14 Ízvilág ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 10. www.ujszo.com ÍZLET A pacal dicsérete KOCUR LÁSZLÓ Gyermeki elmém annak idején fel nem foghatta, ho­gyan tudta a boldog emlékezetű, bádogpultos (komá­romi) Centrál étteremben apám megenni a pacalt, pe­dig akkor még nem is tudtam, miből készül, csak vi- szolyogtatott a bizarr, remegő, furcsa állagú húsda­rabkák látványa. Az egykori talponálló helyén azóta egy biztosító márványpalotája pöffeszkedik, apám sincs már, én viszont megkedveltem a kérődző állatok húsos gyomor­falának feldolgozásával készült ínyencséget. Egy alkalommal marhavágásra voltam hivatalos egy csilizközi falu­ba kedves egyetemi cimborámhoz. A marhavágás nem olyan kedélyes szórakozás, mint a disznóölés. A szilaj sőrét két oldalról kötőfékkel tartják, miközben a tagbaszakadt mészáros a szeme közé sújt a tagló­val, majd a térdre rogyó állat nyakát elmetszi egy kb. harminc centi­méter pengehosszúságú Solingen késsel. Az áldozatot aztán felhúz­zák egy állványra, és másfél-két óra alatt darabjaira szedik. Az egyet­len élvezhető dolog a marhavágás folyamán a véres aktus során nagy mennyiségben fogyasztott házi pálinka. Itt kínáltak először jóféle pa­callevessel a háziak, s részben talán a hideg ellen fogyasztott védőital hatására, részben a háziasszony iránti köteles tisztelet okán nem mer­tem visszautasítani a karimáig szedett gőzölgő trutymót. Előítéletei­met levetkőzve sikerült megbizonyosodnom róla, hogy a pacal na­gyon finom, azóta szorgalmasan járom e finomság lelőhelyeit - egy asztaltársam neologizmusával élve -, a „pacaldákat”. Szerencsére van egy a szerkesztőség közelében is, a vásárcsarnok oldalában. Az intézmény nagy hátránya, hogy egyterű, így a makacs pacalillat (egy közeli hölgyismerősöm szerint penetráns bűz, de hát az ízlésről nem vitatkozunk) beveszi magát az ember ruházatába is. így legalább tartós marad az élmény. Itt levest készítenek a pacalból, ízletes, csak olykor nem vágják elég apróra a bendőt, s ez már a belvá­ros építkezésein dolgozó munkásoknak is feltűnt, akik szintén elősze­retettel látogatják a Kalapot. Szülővárosomban, Komáromban több helyen is főznek pacalt. Az egyik belvárosi hotel tőszomszédságában nemrégiben nyűt egy éjfé­lig nyitva tartó gyorsbüfé, ahová az utóbbi hetekben a hétvégi sikeres focizások során legurított sörök után általában betérünk barátaim­mal, ez ugyanis nem a McDonald’s, itt pacalt is adnak. Igaz, elég bi­zarr módon. Egyszerre elkészítenek egy nagyobb dózist, lefagyaszt­ják, majd ha pacalra ácsingózó labdarúgók vagy szolgálatos rendőrök tévednek be, akkor mikrohullámú sütőben kiolvasztják. így előfor­dul, hogy a pörkölt nem forró, csak langyos. Amikor ezt szóvá tettük, a nagyon kedves, mindannyiunkat anyánkra emlékeztető hölgyek fel­ajánlották, hogy újramelegítik. De hát kinek van kedve visszaadni... A városon kívül, a helységnévtáblával egy vonalban üzemel a mo­toros kocsma. Fából vaskarika, ha ugyanis az ember motorral érkezik, akkor csak kólázhat, ahhoz meg minek kocsmába menni, gyalog meg messze van, így ide ritkán vetődünk el. Pedig ha nem a bunkó pincér- lányt fogja ki az ember, akkor kellemes este eltöltésére nyílik lehető­sége. Enyhén pikánsra főzik a pacalpörköltet, s hagymakarikákkal a tetején szolgálják ki - ilyent csak itt tapasztaltam. Jól csúszik rá a sör. S van egy távoli pacalda is, melynek stabil kuncsaftjai vagyunk, mindig megállunk a 75-ös főút és az E 77-es út kereszteződésénél, ott, ahol a vándor Ipolyság vagy Zólyom felé fordíthatja a rudat. Van ott egy szocreál autós étterem, vadásztrófeákkal és zenegéppel, vala­mint pacalpörkölttel. Ez utóbbiból kis és nagy adagot is lehet kérni, de a nagy sem embert próbáló, ha elég hosszú ideje vezetünk. Knédli- vel szolgálják fel. Ha az ember este érkezik, az egész napos melegen tartástól már érettebb, zamatosabb. Láthatjuk tehát, aki keresi a pacal társaságát, bárhol fellelheti, aki pedig a pacalt szereti, rossz ember nem lehet. Pacalpörkölt - én így csinálom Hozzávalók: 2 kg előfőzött, mélyfagyasztott pacal, 3-4 nagy fej vöröshagyma, egyöklömnyi fokhagyma, 3 evőkanál paprika, zsír, só, bors. A hagymát a zsíron (a pacalhoz nem ülik az olaj) megpirítom, rászórom a paprikát, majd érzéki, lágy mozdulatokkal a fazékba szórom a felcsíkozott pacalt. Megkeverem, és kevés vizet aláöntve, a sót hozzáadva főzöm. Mikor már félig főtt, akkor adom hozzá a borsot és a fokhagymát, ez utóbbit zúzva. Lassú tűzön puhára fő­zöm. Foszlós fehér kenyérrel és hideg sörrel a legjobb. Legjobb, ha az otthoni tűzhelyen, konyhaasztalon hagynak valamit a mámoros hazaérkezés hajnali óráira Mi legyen a báli menü? Bálba manapság nem enni - főként nem jóllakni - megy az ember, ennek ellenére az elegáns báli meghívók soha nem mulasztják el feltüntet­ni, mi lesz a báli menü. ÉTLAP A jó kétszáz éve felszolgált báli menük egyikéről Gvadányi József gróftól szerezhetünk tudomást, aki 1790-ben, az Egy falusi nótári­us budai utazásában leír egy bált a Hétválasztó Fejedelem (a mai Váci utcában volt) termeiben. Nótárius uram a hosszú út után először en- ni-inni szeretett volna. Kerítettek is neki asztalkát, damasztkendővel borították, s ezüstneművel terítet­tek rajta. Somlói bor került rá, az­tán citromos ízű árpadaraleves, majd - de halljuk Gvadányit: „Vag­dalt étel volt ez s vala / fokhagy­mával, / Nem kellett ehhez kés, / ettem azt kalánnyal.” A kanalazott ragut kappan követte fenyőmadár­ral, majd osztrigát is hozott a pin­cér a hüledező falusi nótáriusnak. Vagyis a hajdani bálok nemcsak táncmulatságokra szolgáltattak jó alkalmat, hanem ínyenc eszem- iszomokra is. Természetesen, más volt a menü egy szüreti mulatsá­gon, megint más az udvari bálon, avagy a húshagyókedden rende­zett táncestélyen, míg az úgyneve­zett bátyus bálokra ki-ki otthonról vitt magával harapnivalót. Ugorjunk a mába! A Gundel mesterszakácsai évről évre reme­kelnek az Operaház bálján. A tava­lyi operabál menüje kellően volt új­szerű (boíjúgalantin királyrákkal) és magyaros (zselici szarvasge­rinc), de a nemzetközi konyhát is idézte (paprikával pácolt pulyka­mell paprikamártással). A bálok bálján az idén is ötven szakács ké­szíti és kétszáz pincér szolgálja fel kétezer vendég vacsoráját. A svédasztalos állófogadástól a büfévacsorán át az ültetett étkezé­sig, a különleges gálavacsoráig sokféle módja lehet a báli éhség csillapításának. Tele hassal épp­úgy nem táncol szívesen az ember, mint korgó gyomorral. Bizonyos ételek, érthető okokból, eleve nem jöhetnek szóba üyenkor. Például a hagymás, fokhagymás, csípős fű- szerezésű fogások, de a túl papri­kás sem, nem beszélve az olyan halról, amelyben szálka után kell kutatnunk. A frissensültek garma­dájáról is le kell mondanunk, hi­szen a báli helyszíneken nincs ak­kora konyha, ahol egyszerre több száz embernek lehet rántott csir­két sütni. A báli étkeztetésekben is jártas konyhafőnökök szerint manapság azért is nehezebb a táncestélyeken felszolgált menüsorok megterve1 zése, mert a vendégek sokkal érzé­kenyebbek, mint bármikor. Tekin­tettel kell lenni vegetáriánusokra, lisztérzékenyekre, cukorbetegek­re, a haltól vagy a szárnyasoktól idegenkedőkre egyaránt. Ä menü­nek ezzel együtt is fantáziadúsnak és gazdagnak kell lennie, drága, ritka és különleges nyersanyagok­kal, elvégre a báli belépőjegyek nem olcsók. Célszerű, ha legalább két, de in­kább háromféle menü közül vá­laszthat a bálozó vendég. Ekkor sem biztos, hogy megtalálja min­denki, amit leginkább szeret, de legalább a házaspárok tányért cse­reberélhetnek egymással. Nem minden báli vacsora sora­koztat fel négy fogást, azaz előé­telt, levest, főételt és desszertet. Szegedi példa 2005-ből: A menü: gombás számyasmájjal töltött pulykamell angol körettel és bur­gonyakrokettel, szabadkai pala­csinta; B menü: ropogós malacpe­csenye pezsgős párolt káposztával és rosti burgonyával, aranygaluska borhabbal. A szemnek kétségtelenül laktató finomságok sora vajon megtölti-e a gyomrot is? A báli belépő, amely­nek ára puccosabb helyeken akár a kétszázezer forintot is elérheti, sok­szor jótékonysági célokat szolgál, nem éttermi számla. A koktél és a négyfogásos „diner” általában ülő, ám vigyázat: ahova este héttől lehet érkezni, ott fél küenctől előbb alig­ha kezdődik a vacsora! A korgó gyo­morral érkezők számítsanak erre... A tánctól és pezsgőtől éjfélre újra megéhezők a tombola és a bálki- rálynő-választás után reményked­hetnek még némi szendvicsben, főtt vagy sült virsliben, netán mini töltött káposztában, előrelátóbb he­lyeken pedig korhelylevesben - ám legjobb, ha az otthoni tűzhelyen, konyhaasztalon hagynak valamit a mámoros hazaérkezés hajnali vagy kora reggeli óráira. (J. N. J.) íme, egy példa két menüre (mindkettő egy pohár pezs­gő aperitiffel kezdődik): A menü: hátszín-carpacció jégsalátahalmon, dupla erő­leves tokaji szamorodnival il­latosítva, tojáskocsonyával, pisztáciás töltött kacsa na­rancsos mártással, vajas zöld­séggel, vadrizzsel és aszalt szilvával töltött almával, vé­gül tolófánk rumos meggyes csokoládéval karamellháló- ban. B menü: hideg füstölt pisztrángfilé almás tormahab­bal, gyömbéres sütőtökkrém­leves pirított mandulával, bor­jú szűzérmék borsköntösben, tejszínes erdei gombás már­tásban, parajos burgonyás ré­tessel, pirított zöldségekkel (a desszert ugyanaz, mint az A menüben). Gyerekek! Ugye, nem felejtetté­tek még el Bence kuktát, akivel ezentúl ti is biztonságosan mozog- ha ttok a konyhában ? Küldjétek hát bátran a recepteket, s akinek jó a főztje, Bence elkészíti azt is. Egyre azonban vigyázzatok, pontosan ír­játok le a hozzávalókat s a munka menetét, ezzel is segítve Bencét, a kuktát, no meg az édesanyját, a fő­szakácsot, akinek mind-mind be kell szereznie az alapanyagot. Most pedig az ötödikes, csalló- közkürti Hájos Evelin receptjét mutatjuk be, s küldjük neki is az ígért Uj Szó-kötényt, mellyel ezen­nel az ízvilág kuktájává lépett elő. Mi Bencével, s az ízvilág olvasói pe­dig izgatottan várjuk, ki lesz a kö­vetkező köténytulajdonos. BENCE KUKTA AJÁNLATA Hozzávalók: 25 dkg rétesliszt, 25 dkg cukor, 1 és 1/2 kiskanál szó­dabikarbóna, 3 kanál kakaó, 1 és 1/2 dl olaj, 4 egész tojás, 1 doboz tetszőleges gyümölcskompót vagy otthon eltett befőtt. A hozzávalókat egy tálban jól összedolgozzuk. Hozzáadjuk a kompótot, majd a kész tésztát kizsírozott tepsibe si­mítjuk. (Lukács Erika felvételei) Közepes lángon előmelegített sü­tőben készre süljük, mikor kihűlt, felszeleteljük, és széles mosoly kí­séretében kedvesen kínáljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom