Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-08 / 32. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 8. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Iszlám hívők a világban A három nagy monoteista vallás (keresztény, iszlám, zsidó) közül az iszlámnak 1,3 milliárd híve van a Földön, ezzel a kereszténység mögött a második legnépesebb táborral rendelkezik. Az iszlám szó körülbelül annyit tesz: Isten iránti odaadás, beletörődés Isten akaratába. Az iszlám követői magukat muszlimoknak nevezik, ennek az arab szónak a jelentése: magát istennek alávető. A muzulmánok több mint 80 százalékát a szunniták teszik ki. Mögöttük a második legnépesebb csoport a síitáké (16 százalék), az ő felekezetűk a Mohamed próféta jogutódlása körül támadt viszály következtében alakult ki. Iránban ez a felekezet az államvallás. A vahhábizmus, amely a szunnita felekezet egy különösen szigorú válfaja, Szaúd-Arábiában emelkedett államvallás rangjára. Az iszlámnak összesen több mint 80 irányzata van. Az iszlám vallás alapvető forrása a Korán. E szent könyv 114 szúrája (fejezete) tartalmazza a vallásalapító, Mohamed próféta által hirdetett kinyilatkoztatásait Allahnak. A második fő forrás a szun- na: ez a próféta szólásaiból és döntéseiből, a Mohamed halála után született iszlám normák taglalásából áll. Ehhez társulnak a jogtudósok (muftik) tollából származó fatvák (vallásjogi állásfoglalások). Egyes iszlám vallású országokban a szigorú iszlám törvénykezés, a saría előírásai vannak érvényben. Az iszlámnak öt pillére van: a hitvallás (mely szerint nincs más isten, csak'az Isten, és Mohamed az ő prófétája), a napi ötszöri imádkozás, alamizsnaadás a rászorulóknak, böjtölés a rámádén idején, valamint zarándoklat (haddzs) Mekkába, az iszlám legfőbb szent városába. A Nyugaton „szent háborúnak” fordított dzsihád az iszlám vallás szerint a hívók ama kötelességét jelöli, hogy terjesszék és - szükség esetén - erővel is megvédjék a vallásukat. (MTI) Szöveg nélkül (Gyenes Gábor karikatúrája) Már nagyon nagy szükség lenne az értékek mentén zajló politizálásra Mondd, mennyit ér... Aki már valaha járt Bajorországban, tudja, hogy az üzletek vasárnap zárva tartanak, és minimális azon munkahelyek száma, amelyek ünnepi munkavégzést igényelnek. Érdekes viszont, hogy semmüyen német szövetségi, sem bajor regionális törvény vagy rendelet nem szabályozza a hét végi munkavégzést. LOVÁSZ ATTILA Mindezt a (létező és működő) szakszervezetek tárgyalják meg a munkaadókkal anélkül, hogy a téma politikai dimenziót kapna. Nagyon leegyszerűsítve, semmüyen vatikáni szerződés nem kellett a zömében vallásgyakorló katolikus bajoroknak ahhoz, hogy vasárnap nyugodtan pihenhessenek. Szlovákiában jó ideje a politikai tematizálás élenjárója volt a lelkiismereti szabadság kérdése. Látszólag fontos, értékrendeket megjelenítő vita tanúi lehettünk, hangsúlyozom: látszólag. Az érvelés u- gyanis leszűkült az abortuszvégzésnek, a vasárnapi munkavállalásnak vagy a szexuális ismeretek tanításának szajkózásába, mintha Szlovákiának nem lenne más gondja is. S a vége az lett, hogy a mind a kereszténydemokraták, mind a Dzurinda-féle jobboldali gyűjtőpárt kénytelen volt az elodázgatási taktikát konkrét lépésekre váltani. A kereszténydemokraták mentek, Dzurinda most következő lépései pedig elvüeg nem érdekesek, hiszen csak a hatalomgyakorlás, kormányzás technikai részleteit tartalmazzák majd. Ebben a pillanatban az sem érdekes, miként kormányoz a maradék, s az sem, mikor lesznek a választások. Szlovákiában, ahol az ÉRTÉK fogalmát sikerült teljesen devalválni, s ahol a politikai nyüat- kozatok kézlegyintésnél többet nem értek, végre egy jelentős döntés született - ÉRTEKEK mentén. S most még az sem érdekes, hogy a KDH a választások előtt fél évvel esetleg így akart egy népszerűtlen kormányból kisétálni. Megüzente ugyanis, hogy eddig és nem tovább, a lelkiismereti szabadságnak a Vatikánnal szerződésben rögzítendő kérdése politikai alaptéma, amiből nincs visszalépés. Az értékek mentén zajló politizálásra már nagyon nagy szüksége lenne az országnak. A második Dzurinda-kormány idején ugyanis a politikai elit világosan megmutatta, hogy nem elvekről, nem alapkérdésekről, nem az ország karakteréről folyik a vita. A tét mindig a biznisz volt, még akkor is, amikor az áUamháztartást, a korona stabilitását, vagy éppen a kamatlábakat érintették. Hát még amikor a Nagy László-féle „száll az üzenet zsebből zsebbe” gyakorlata mutatkozott. Most végre van egy kis remény, hogy a politikába visszatérnek az értékek - még ha azok sokunk számára nem feltétlenül kedvesek. Ha a KDH a vasárnapi munkavégzést olyan komoly problémának tekinti, kíváncsian várhatjuk, miként óhajtja szabályozni a munkáltatókat, akik eddig még minden valamit érő szabályozást annak törvénybe iktatása előtt két nappal elegánsan kikerültek. Elmondhatja, mit akar kezdeni 150 ezer kényszervállalkozóval, egy szerepzavarban szenvedő munkavállalói érdekképviselettel. Elmondhatja, mit akar kezdeni a hatalmas mennyiségű válással, a nem kívánt gyermekek tömegeivel, mihez kezd a középgeneráció munkahely kirekesztésével, s mit kíván tenni az immár gyermekek életét veszélyeztető „boldogság ma, rögtön, s mindenáron” szemlélettel. Kormányozva vatikáni szerződésbe foglalta, ellenzékben kénytelen lesz újra érvelni. S a válaszokat el is tudjuk képzelni. A mostani helyzetben az az új, hogy minderre választ keü majd adnia az SDKÚ-nak is. És választ kell adnia a Magyar Koalíció Pártjának is. A válaszokat érdemes lesz figyelemmel kísérni. A szerző a Vasárnap főszerkesztője Szeretnék megfosztani az al-Kaidát és a többi szélsőséges szervezetet a globális fellépés lehetőségétől Hosszú háborúra készül a Pentagon a terrorral TÓTH LÁSZLÓ Az Egyesült Államok „hosszú háborúra” készül a terrorizmus ellen, ezt jelzi a védelmi stratégia négyévenkénti, idén elvégzett felülvizsgálatáról készült jelentés, amelyet hivatalosan most terjesztett a Pentagon az amerikai kongresszus elé. A stratégia alapvetően nem módosult, de hangsúlyeltolódások jelzik, hogy a Pentagon mozgékonyabbá akarja tenni a fegyveres erőket, és jobban fel akarja készíteni a jelen és a jövő kihívásaira, így a nem hagyományos jellegű fenyegetésekre: a terroristák elleni harcra és a gerillaháborúra. A 92 oldalas dokumentum négy területet emel ki, amelyekre nagyobb figyelmet fordítanak: a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának fokozása, az amerikai polgári lakosság védelmének erősítése, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a lehetséges katonai ellenfelek elrettentése. A terrorizmus elleni háborúban az a fő törekvés, hogy megfosszák az al-Kaidát és a többi terrorszervezetet a globális fellépés lehetőségétől, valamint hogy regionális szinten bevonják a küzdelembe a térségbeli országokat is. A jelentés hangsúlyozza a szövetségesekkel való globális együttműködés fontosságát. Az iraki és az afganisztáni háborúk tanulságaként a Pentagon 15 százalékkal - 60 ezer főre - növeli a különleges műveleti erők, így a szárazföldi erők zöldsapkás és a haditengerészet SEAL elitalakulatainak létszámát. A terrorizmus elleni háborúban már többször sikerrel bevetett, püóta nélküli, felderítésre és a kiszemelt célpontok rakétával való megsemmisítésére alkalmas Predator és Global Hawk repülőgépek számát megduplázzák. Javítják az idegen - főleg keleti - nyelveket beszélő és az idegen kultúrákat ismerő szakemberek kiképzését. Egyharmaddal növelik a helyi lakosság megnyerésére hivatott „lélektani hadviselési és civilügyi egységek” létszámát. A jelentés szerint az Egyesült Államok „hosszú háborút” vív a terrorizmus ellen. Az újabban elterjedt szóhasználat a terrorizmus elleni küzdelem időben beláthatatlan végére utal. Úgy tűnik, a Pentagon a terrorizmus elleni háborút akarja felváltani az új kifejezéssel, amely azt sugallja, hogy a konfliktus nemzedékeken is átívelhet, és a világháborúkkal szemben - jellegénél fogva - nem úgy ér véget, hogy az ellenség aláírja a kapitulációs okmányokat. A 2001-es stratégiai jelentéssel szemben a mostani - az iraki háborúból is tanulva - csínján bánik az olyan kifejezésekkel, mint az ellenfél „gyors legyőzése”, a „döntő győzelem” kivívása, és elismeri, hogy az a nem hagyományos konfliktusokban nem mindig lehetséges. A stratégia változatlan alapvetése, hogy az Egyesült Államoknak fenn kell tartama robusztus nukleáris elrettentő képességét, s képesnek kell lennie két háború egyidejű sikeres megvívására. A dokumentum szerint a ,legfontosabb feltörekvő hatalmak közül Kína képes a leginkább arra, hogy katonai téren felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal, s olyan pusztító erejű haditechnológiát fejlesszen ki, amely idővel - az amerikai ellenstratégia elmaradása esetén - kiegyenlítheti az amerikai haderő hagyományos előnyéti’. Indiát „feltörekvő nagyhatalomnak és kulcsfontosságú stratégiai partnernek” minősítik, Oroszországot pedig „átalakulóban lévő hatalomnak”. Észak-Ko- reát és Iránt olyan ellenséges államnak nevezik, amely tömeg- pusztító fegyvereket birtokol vagy ilyen fegyverekre akar szert tenni. A szerző az MTI washingtoni tudósítója KOMMENTÁR Dzurinda fejére utaznak BARAK LÁSZLÓ A végkifejlet szempontjából majdnem mindegy, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) politikusai kormányból való távozásukról értelmi, avagy érzelmi alapon döntöttek. Áz eddigi kormánynak így is, úgy is befellegzett. Az országbeli parlamentáris demokrácia intézményrendszerének jelenlegi állaga, az érintett dezertőrök, nem utolsósorban pedig a választók helyzete szempontjából viszont korántsem mindegy, hogy mi motiválta cselekedetüket. Bár gyaníthatóan mindenképpen ők húzzák majd a rövidebbet döntésük miatt. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy potenciális szavazótáboruk nem gyarapszik majd, sőt, meg is csappanhat. Hiszen ha azzal kalkuláltak, hogy egy, enyhén szólva is vitatható, vallási alapon szorgalmazott államközi szerződés miatti zsarolási manőver szimpatikusabbá teszi őket a világnézetileg is meglehetősen megosztott népesség - vagy éppen a köztük és Mikuláš Dzurinda ugyancsak kereszténynek deklarált pártja, az SDKÚ között hezitáló választók(!) - körében, akkor tévedtek. Még rosszabb a helyzetük, ha hirtelen felindulásból rúgták fel az asztalt. Mert ez esetben joggal vetődhet fel a kérdés, vajon különb-e az ellenőrizetlen indulatokba torkolló keresztény fundamentalizmus efféle következménye, mint - urambocsá! - a Mohamed prófétát ért sérelem diktálta civilizálatlan indulatok. Ennyit a KDH politikusairól, akik, ahogy mondani szokás, szájközépig dagasztották bele magukat a közélet lehúzó fekáliájába. Sokkal fontosabb, hogy mi lesz most már?! Pavol Hrušovský, ha lehet még jobban bekeverte az egyébként is kaotikus paklit, amikor tegnap, késő délután mintegy borult égből villámcsapásként, kihirdette a parlamenti választások időpontját szeptember 16-ára! Majd, mintha mi sem történt volna, lemondott parlamenti elnöki posztjáról. E lépésre, úgymond, az alkotmányos válság elkerülése ösztönözte őt, mert állítólag kételyek merültek fel az elnök nélküli parlament vonatkozó kompetenciáit illetően... Több mint valószínű azonban, hogy a kormányfő, Mikulás Dzurinda fejét akarják most már a KDH-sok. Mert, ha az ellenzék is beletörődik a választások általa meghirdetett időpontjába, bőven lesz lehetőség arra, hogy egy bizalmatlansági indítvány alapján, bármikor kinyírhassák az ördögtől való ellenlábast. Mégpedig képviselőik asszisztálásával. Lám, beteljesedni látszik a két keresztény párt példátlanul eldurvult vetélkedése a választókért. Csak az a kérdés, mit szól mindehhez az ellenzék, különös tekintettel Robert Ficóékra, akiknek viszont elemi érdekük lenne, hogy mielőbb az urnákhoz hajtsák a választókat, hiszen mért tetszési indexeik szerint folyamatosan a legsikeresebbnek mutatkoznak. Persze, ha Dzurindának egy kis esze is van, márpedig van neki elég, Hrušovský lépésére válaszul megtámogatja akár Ficót is, már ami az előrehozott választások szorgalmazását illeti. Vagy lemond kormányfői posztjáról, bár ez vereségének elismerését jelentené. Legyen bárhogy, most már még gátlástalanabbá folyik majd a politikusi magakelletés, a vad kampányolás, a pártok önérdekű helyezkedése. A nép meg egyre kevésbé tudja, hogy hány óra van tulajdonképpen... A számlát viszont gyaníthatóan benyújtja a választásokon, bármikor legyenek is azok. __________________TALLÓZÓ PN EVN1K Kasza Jószef, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke „a szerb radikálisokkal együttműködve elárulta a magyar népet”, és elsősorban ez az oka az óbecsei polgármester-választás kudarcának. A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke a Dnevnik című újvidéki napilapban megjelent összeállításban mond véleményt arról, miért esett ki a vasárnapi óbecsei polgármester-választás első fordulójában pártjának jelöltje, Knézi Péter, altit lekörözött az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) és a mérsékelten nacionalista Szerbiai Demokrata Párt (DSS) embere. Knézinek 154 szavazat hiányzott ahhoz, hogy bekerüljön a második fordulóba. Kasza szerint a VMSZ vélhetően hibázott azzal, hogy nem állított közös jelöltet a Demokrata Párttal és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligával, a- zonban ennél is nagyobb probléma a magyarok széthúzása. A pártelnök Knézi kudarcát elsősorban „a magyar nép elárulóinak” számlájára úja, akik „azért indultak a választáson, hogy elvegyék a VMSZ-től a szavazatokat’. „Itt elsősorban Páll Sándorra, a VMDK elnökére gondolok és az ő tudatos stratégiájára a radikálisokkal, mivel az ő részvétele a választáson csak azt a célt szolgálta, hogy az SRS javára elvegyen jelöltünktől felettébb szükséges 500-600 szavazatot” - mondta Kasza, a lap szerint arra utalva, hogy a második fordulóban Pállék a radikális jelöltet fogják támogatni (a VMDK az óbecsei önkormányzatban együttműködik az SRS-szel, a tíz jelölt közül Páll az utolsó előtti lett a választáson). A Dnevnik szerint Kasza József megállapítása „nem állhat távol a valóságtól”, erről tanúskodik az, hogy hétfőn Óbecsén találkozott az SRS képviselőivel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi koordinátora, Rókus László, aki a választáson Páll Sándort támogatta. Rókus közölte a Szabad Éurópa Rádióval, hogy „nem messze ható politikai megállapodásról van szó”, egyetértettek abban, hogy mind a szerb radikálisok, mind a vármegyé- sek szeretik saját népüket, és lehetőség nyílik arra, hogy együtt ünnepeljék az idén a nándorfehérvári csata 550. évfordulóját. Bóján Kosztress, a vajdasági parlament elnöke ezzel kapcsolatosan közölte, hogy nem csodálkozik az óbecsei találkozón. Ez arra emlékezteti, amikor Boszniában a horvát, a szerb és a bosnyák nacionalista pártok megnyerték a választást, majd kirobbantották a háborút.
