Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-05 / 4. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 5.- Engem egyáltalán nem izgat az áremelkedés. Legalább még egy okom van rá, hogy leigyam magam. (Peter Gossányi rajza) Moszkvai politikai célokat is követ a világ legnagyobb gázipari vállalata Kreml fogta Gazprom FIGYELŐ CHANNEL 10 A rendőrségnek bizonyítékai vannak arra, hogy Ariel Sáron izraeli kormányfő családja 3 millió dollár csúszópénzt kapott egy ausztriai üzletembertől illegális kampánypénz részeként - jelentette a Channel 10 izraeli tévéadó. A televízió bemutatott egy dokumentumot, amelyet közlése szerint a rendőrség foglalt le egy izraeli családtól, s mint vesztegetési bizonyítékot átadott az ületékes híróságnak. A rendőrség az 1999- es választási kampányhoz kötődő ügyet állítólag már több mint két éve vizsgálja. Az izraeli miniszterelnök egyik tanácsadója nem volt hajlandó kommentálni a jelentést. „Nem felelős személy, hanem egy riporter állítja ezt. Mióta kell nekem a Channel 10 riporterének találgatásaira válaszolnom?” - mondta. A riportot akkor sugározta a tévé- csatorna, amikor Ariel Sáron új pártja, a Kadima (Előre) élén újraválasztásáért küzd a márciusi parlamenti választásokon. Az izraeli kormányfő magasan vezet a közvélemény-kutatásokban, noha a választópolgárok nagy száma úgy véli: Sáron és családja is korrupt. A riportot azon a napon sugározták, amikor Sáron fia, Omri lemondott parlamenti mandátumáról az ellene indult bírósági eljárás miatt, amely a Channel 10 által is említett 1999-es választási pénzekhez kötődik. Omri Sáron a knesszetben a jobboldali Likud képviselője volt, amelyből apja tavaly novemberben kilépett, hogy létrehozza a Kadimát. Omri ellen tavaly augusztusban emeltek vádat az izraeli választási törvény megsértése, csalás, hamis tanúzás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. A vád szerint apja egyik fő politikai tanácsadójaként fiktív cégeket hozott létre, hogy finanszírozza a Likud elnöki tisztségének elnyeréséért indított, 1999-es Saron-kam- pányt. A 41 éves Omri lemondott mentelmi jogáról, majd novemberben elismerte bűnösségét is az ellene folyó perben. Ha bűnösnek találják, hét évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik, bár az izraeli média találgatásai szerint kisebb büntetést fog kapni. LIBERATION Holokauszttagadó kijelentése miatt hathavi szabadság- vesztésre és tízezer euró pénzbírságra ítélte az illetékes lyoni bíróság Georges Theilt, a szélsőjobboldali Nemzet Front (FN) volt regionális képviselőjét - adta hírül a Libération című francia na- püap. A második vüághábo- rús, emberiségellenes bűntettek létezésének vitatása miatt elítélt 65 éves politikust ezenfelül arra kötelezte a bíróság, hogy 33 ezer euró kártérítést fizessen az őt beperlő tizenegy egyesület részére. A Rho- ne-Alpes régió tanácsának veterán szélsőjobboldali képviselője egy 2004. október 14- én adott tv-inteijúban fertőtlenítőnek nevezte a náci német birodalom haláltáborainak gázkamráit, hozzátéve: „Minél nagyobb mennyiségben használtak a németek ciklon B-t, annál több életet mentettek meg.” Az Európa nagy részét közelről érintő orosz-ukrán gázvita középpontjában az orosz gázipari óriáscég, a Gazprom áll. MTl-HÁTTÉR A vállalat a Kreml közvetlen befolyása alatt működik 2001 tavasza óta, amióta jelenlegi vezetője, Alekszej Miller áll az élén, és különösen a múlt év óta, amióta az orosz állam birtokolja részvényeinek többségét. Árszabásában a Gazprom - a világ legnagyobb gázipari vállalata - alig leplezett politikai célokat is követ. Már megállapodott például a Moszkvában szövetségesként kezelt Fehéroroszországgal, hogy 21 milliárd köbméter földgázt szállít neki 2006-ban ezer köbméterenkénti 46,68 dolláros áron, miközben a jelenleg nyugat felé húzó, NATO- és EU-tagságra törekvő Ukrajnától ötször ekkora árat kér az általa szállítandó földgázért. Ugyancsak magas árat akar szabni a cég a Moszkvával rossz viszonyban lévő Moldovának is. A Gazprom éves termelése az orosz bruttó hazai termék (GDP) 7 százalékát teszi ki. A vállalat évente 550 milliárd köbméter földgázt nyer ki a föld mélyéből, s ebből csaknem 150 milliárd köbmétert exportál Európa és a volt Szovjetunió 28 országába. A Gazprom az Európai Unió tagállamainak fő gázszállítója; az EUAz elmúlt évtized legvéresebb esztendeje volt 2005 az újságírók számára: 63 médiamunkás és 5 segítőtársuk vesztette életét hivatása gyakorlása közben világszerte; ez több, mint az elmúlt 10 esztendőben bármikor - állítja éves jelentésében a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi szervezet. Az összegzés szerint a média szempontjából továbbra is Irak volt a legveszélyesebb, ugyanúgy, mint 2003-ban és 2004-ben. A múlt esztendőben 24 újságíró és 5 segítő vesztette ott életét. Irak mellett a Fülöp-szigetek, Libanon, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Mexikó, Oroszország és Fetagállamok az orosz óriáscég szállításaiból fedezik gázszükségletük csaknem harmadát. Az EU-ban Németország a Gazprom legfontosabb üzleti partnere. Az orosz gázipari óriás 36 milliárd köbméter gázt szállított 2004-ben a németeknek, az ország éves fogyasztásának közel 35 százalékát fedezve ezzel. Olaszország következik 21,6 milliárd köbméter éves importtal, az országos fogyasztás 36,5 százalékával, majd a franciák jönnek. Franciaország 24 százalékban függ a Gazprom gázszállításaitól; évente mintegy 13 milliárd köbmétert importál tőle. Kisebb mennyiséget importál Finnország és a három balti álVállalatbirodalommá nőtte ki magát, tevékenysége már korántsem korlátozódik csak a gázkitermelésre. lám, de ez a négy ország így is száz százalékban az orosz gázra van utalva jelenleg. Közép-Európában Magyarország az orosz gáz legfontosabb vásárlója; 9,3 milliárd köbmétert importált 2004-ben. Csehország 6,8 milliárdot, Lengyelország 6,3 milliárdot, Szlovákia 5,8 milliárdot vásárolt, az Európai Unión kívül eső európai Országok - Svájc, Horvátország, Szerbia-Montehéroroszország áll az újságírói szempontból legveszélyesebb helyek listájának élén. A nemzetközi szervezet a gyü- kosságok mellett több mint ezer olyan esetről tud, amikor újságírókat támadtak vagy fenyegettek meg. Bangladesben és Nepálban például mindennaposak az ilyen agresszív akciók. Egyiptomban és Azerbajdzsánban pedig különösen gyakran érte támadás az újságírókat az ottani választások időszakában - szögezi le az RSF, amely tavaly megkapta a vüág egyik legtekintélyesebb emberi jogi kitüntetését, az Európai Parlament által adományozott Szaharov-díjat. A jelentés szerint 2005-ben 125 újságíró sínylődött börtönökben hivatása miatt a világ különböző ornegró, Bosznia, Macedónia, Törökország - szintén tetemes értékben szállítanak a Gazpromtól. A Szovjetunió utódállamai közül Ukrajna, Fehéroroszország, Örményország, Grúzia és Moldova erősen rá van utalva az orosz gázra. Ukrajna 25 és 34 milliárd köbméter közti mennyiséget importált Oroszországból az utóbbi években. Ez a mennyiség teljes szükségletének mintegy harmadát teszi ki. A Gazprom azt tartja legsebezhetőbb pontjának, hogy export- szállítmányainak 90 százaléka ukrán területen halad át. Igyekszik diverzifikálni szállítási útvonalait, például a németekkel közösen építendő balti-tengeri csővezeték révén, ám üzembe helyezése a tervek szerint csak 2010- re várható. A Gazprom egyébként egész vállalatbirodalommá nőtte ki magát az utóbbi években, tevékenysége már korántsem korlátozódik a gázkitermelésre és -szállításra. Októberben több mint 13 milliárd dollárért megszerezte Oroszország ötödik legnagyobb olajipari vállalatát, a Szibnyeftet, és már korábban egész médiabirodalmat épített ki maga körül. Ez utóbbi magában foglalja egyebek között az országos sugárzású NTV televíziót és a kevésbé fontos, de nem jelentéktelen TNT tévét. A Gazprom tulajdonában van több rádió- állomás, köztük az Eho Moszkvi, továbbá a nagy példányszámú Izvesztyija napüap és az Itogi című hetilap is. szágaiban. A legtöbben Kínában (32) és Kubában (24) „ültek”, de rossz a helyzet Etiópiában (17) és Eritreában (13) is. Emellett a szervezet 70 olyan ellenzékiről tud, akit az interneten terjesztett nézeteiért börtönöztek be: ezt a listát szintén Kína vezeti, 32 fogva tartott személlyel. Végül az RSF szerint 2005-ben az előző évi adatokhoz képest 60 százalékkal, 622-ről több mmt ezerre nőtt a cenzúrázott esetek száma. Ezt a módszert leginkább Nepálban alkalmazzák (az összes ilyen eset fele ott történt), de gyakori a cenzúra Kínában, Fehéroroszországban és Kö- zép-Ázsiában is. A szerző az MTI brüsszeli tudósítója Az összegzés szerint a média szempontjából ma is lrak a legveszélyesebb 2005: a sajtó véres éve a világban S. TÓTH LÁSZLÓ KOMMENTÁR Európa ötről hatra MAL1NÁK ISTVÁN Új jelenség a világpolitikában, hogy a politikai közérzet és az általános biztonságérzet legfontosabb fokmérőjének a terrorfenyegetettség szintjét tekintjük. Az óévet senki sem értékeli pozitívan, mindenki pocséknak érzi a súlyos természeti katasztrófák és a rengeteg terror- cselekmény miatt. Pedig ha a statisztikákat nézzük, akkor szembetűnő a különbség a valóság és a közérzet között, különösen Európában. Ez elsősorban az intenzív médiahatásnak tulajdonítható, nem is lehet rajta csodálkozni. Ami fontos: ez a különbség valójában azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni harcnak komoly eredményei vannak mind Európában, mind Amerikában. Általában azt szoktuk értékelni, ami megtörtént, ami szemmel látható, kézzel fogható. A terrorellenes munka különlegessége: akkor jó, ha ilyenek nincsenek. A 2005-ös évről elmondható: a világban valamelyest növekedett a terrorcselekmények száma, az áldozatoké viszont csökkenő tendenciát mutat. A növekedés az iszlám világra, Ázsiára, a Közel-Keletre, főleg Irakra jellemző. A fejlett világban a 2001-es New York-i toronytámadáshoz - idén lesz az 5. évfordulója - hasonló nagyságrendű terror- cselekmény nem történt. Ezen belül Amerikában semmilyen se történt! Európában London miatt éreztük különösen rossznak a helyzetet, de: 2004-ben Madridban kétszáz áldozat volt, 2005-ben Londonban 56. Ami a sokkot okozta: Madridot még hajlamosak voltunk valamiféle kivételnek tekinteni, s csak London döbbentett rá valójában arra, hogy az új típusú öldöklés az öreg kontinensen is meghonosodott, az elkövetők pedig nem al-kaidások voltak, hanem európai polgárok. 2005-ben ez volt Európa számára a legnagyobb tanulság, ezt le kellett reagálnia, amit jól-rosszul - nem kis ellenállásokba ütközve - meg is tett. A másik tanulság: kontinensünkön valószínűleg a volt gyarmattartók a legveszélyeztetettebbek, ezekben telepedtek le a legnagyobb számban az iszlám vüágból bevándoroltak. A franciaországi zavargások, az autógyújtogatások egyelőre ne köthetők a nemzetközi terrorizmushoz, a bevándorláspolitikához viszont igen. Ezek a jelentős áldozatot nem követelő, spontán megmozdulások két dologra figyelmeztetnek, szintén főleg a volt gyarmattartóknál: a multi- kulturalizmus eddigi gyakorlata csődöt mondott, és Európának fel kell készülnie az új típusú erőszakra. Nagy feladat: meg kell vizsgálni és mindenképpen meg kell előzni a terrorizmus és a szociális indíttatású zavargások közötti folyosók kialakulását. Irakban és a Közel-Keleten nem lett jobb a helyzet, de ez a térség külön fejezetet érdemel. Általánosságban elmondható, mindaddig nem is fog javulni, amíg a nyugati vüág és az arab országok az alapvetésekben nem értenek egyet. Legutóbb például még a terrorizmus fogalmának meghatározásában sem jutottak dűlőre. Visszatérve Európához: ha 2006 nem lesz rosszabb a pocsék 2005-nél, az már nagy sikernek fog számítani. JEGYZET A miniszter értékrendje PÉTERFl SZONYA Megszokhattuk, hogy az új esztendő első óráiban a politikusok, kormánytagok, honatyák és honanyák a képernyőn keresztül kívánnak a népnek bort, búzát békességet, szebb, boldogabb jövőt. A „nép” pedig, vérmérsékletétől függően, általában nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kommentálja a hallottakat. Mi tagadás, többnyire okkal. Jómagam is gúnyos megjegyzéseket fűztem a nyüatkozatok- hoz, de amikor meghallottam „kedvenc” egészségügyi miniszteremet, szóhoz sem jutottam. Ugyanis ő, a többiektől eltekintve, boldogságot, és nem egészséget kívánt az ország népének. Eleinte furcsálltám, hogy az, aki úgy megreformálta az egészségügyet, hogy már-már romokban hever, s hamarosan hónapokig várni fogunk egy-egy epeműtétre, protézis beültetésére, s egyre magasabb önrészt kell térítenünk orvosnál, patikában, kórházban, nem apellál arra: a köz- és saját érdekében is minden óvja legdrágább kincsét, az egészségét. Némi gondolkodás után persze rá kellett döbbenem ennek okára. Mert bizony furcsán hangzana, ha a miniszter arra biztatná a népet, ne táplálkozzon egészségtelenül, kerülje a zsíros oldalast, vagy ne egyen annyi pékárut, amikor sokan azért vásárolják a koleszterinszintet kórosan emelő eledelt, mert örülnek, ha erre telik. A kenyér árának bejelentett emelését követően pedig feltételezni lehet, sokan kénytelenek lesznek korlátozni fogyasztását. Nem intettjózanságra sem minket, holott tudnia kell, hogy az alkoholizálás is beteggé tesz. Netán azért, mert nem akarta felhívni a figyelmet arra, hogy reformjával megszüntette a kijózanító állomásokat, ritkította az alkoholisták, lelki betegek kezelésére szakosodott intézetek hálózatát? Az is lehet, kíméletből nem beszélt az egészség megtartásának fontosságáról, nehogy megugoijon a szívbajosok, cukorbetegek száma. Akiktől a rendelőkben - a miniszter ígéretei ellenére - minden kivizsgáláskor elkérik a húszast, s a gyógyszerek ára is egyre feljebb kúszik. Előfordulhat, Rudolf Zajac hallgatása mögött takarékossági szándék húzódik meg. Hiszen ha nem hívja fel a lakosság figyelmét az egészség fontosságára, és a boldogságra helyezi a hangsúlyt, az emberek ritkábban mennek orvoshoz, nem fogyasztanak drága orvosságot, nem fekszenek be a kórházakba, nem riasztják a mentőket, tehát megspórolják azt a pénzt, amelyet havonta átutalnak az egészségbiztosítókba. (Amivel boldoggá teszik a minisztert.) A baj csak az, hogy a spórolásból származó javak haszonélvezői nem mi leszünk, hanem mások. Ugyanis a mi pénzünkkel jól gazdálkodó biztosítók a megtakarított anyagiakat elkölthetik. Akár úgy is, hogy osztalékként részvényeseiket örvendeztetik meg. Ilyen összefüggésekben, ugye, vüágos a miniszter úr értékrendje...
