Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-31 / 25. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 31. www.ujszo.com RÖVIDEN Két díjat is nyert Kenyeres Bálint Kenyeres Bálint rövidfilmje, a Before Dawn Amerika legnagyobb független filmfesztiváljáról, a Sundance-ről különdíjjal, a franciaországi Angers-ből az ARTE-díjával tért haza. A Before Dawn hétvégi elismeréseit a 17. Trieszti Filmfesztiválon elnyert elismerő oklevele előzte meg csütörtök este. A Before Dawnt 2005-ben közel 40 film- fesztivál hívta meg programjába. Kenyeres Bálint Belo Horizonteben, Szentpétervárott, Szarajevóban, Leedsben, Cottbusban, Madridban, legutóbb Bukarestben nyert rangos díjakat. (MTI) Látogatói rekord a Mozart-házban Bécs. A felújított és átalakított bécsi Mozart-házat (Mozarthaus Vienna) a pénteki megnyitástól vasárnap estig eltelt két nap és két éjszaka száz híján tízezer ember kereste fel. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy még a késő éjszakai és kora hajnali órákban is folyamatosan érkeztek a látogatók. Ami pedig a médiát illeti, csaknem háromszáz újságíró, hatvannál több fotós és számos televíziós stáb érkezett a világ minden részéről. A Domgasse 5. alatti épületet, amelyben Wolfgang Amadeus Mozart 1784 és 1787 között lakott, nyolcmillió eurós költséggel újították fel és építették át „élményközponttá”. (MTI) Átadták a filmkritikusok díjait Budapest. A tavaly bemutatott alkotásoknak megítélt Magyar Filmkritikusok Díjait tegnap adták át Budapesten. A filmkritikusok B. Nagy László-díjával Jeles Andrást jutalmazták a József és testvérei című filmért. Az Életműdíjat Kovács András vehette át. A legjobb rendezés díjával Mundruczó Kornélt tüntették ki a Johanna című filmért. A legjobb első film díját Vranik Roland kapta a Fekete kefe, a legjobb kisjátékfilm díját pedig Kenyeres Bálintnak ítélték oda a Before Dawn című filmért. A legjobb férfi főszerep díját Cserhalmi György kapta Az igazi Mikulás című filmben nyújtott alakításáért, a legjobb női főszerep díjjal Schell Juditot jutalmazták a Csak szex és más semmi című filmben nyújtott szerepformálásáért. (MTI) Ma kezdődik a 37. Magyar Filmszemle A Rokonokkal nyitnak MT1-H1R Budapest. A 37. Magyar Filmszemle nyitó ünnepségén, ma este a Budapest Kongresszusi Központban átadják az Életműdíjakat és a Magyar Mozgókép Mestere elismerést. Életműdíjat adományoznak a január 19-én, 84. évében elhunyt Agárdy Gábor színművésznek, a Nemzet Színészének, továbbá Dar- gay Attila animációs filmrendezőnek, György István filmrendezőnek és Szalontai Árpádné naplóvezetőnek, a Magyar Mozgókép Mestere elismeréssel Nepp József rajzfilmrendezőt tüntetik ki. A nagy érdeklődésre tekintettel máris tíz pótelőadással bővül a 37. Magyar Filmszemle műsora. A pótelőadásokkal mind a 460, programban szereplő filmre kapható jegy. A műsorra tűzött új vetítések között játék-, kísérleti és kisjátékfilmek egyaránt vannak; négy pótelőadást tartanak A gyertyák csonkig égnek és egyet-egyet a Csak szex és más semmi, valamint a Taxidermia című filmből. Ugyancsak bemutatják pódólag a Kl-es, K2-es, K3-as és K4-es kísérleti és kisjátékfilmes blokk alkotásait. A jegyelővétel kezdete, múlt péntek óta, három nap alatt összesen 21 460 jegyet adtak el a filmszemle előadásaira. A mustra versenyprogramjában 103 alkotás szerepel. A február 7-ig tartó szemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg; a Móricz Zsigmond azonos című regényéből készült alkotást a mai nyitó ünnepségen vetítik le. A napokban mutatták be Karel Coma cseh rendező Nagymenők című filmjét. A bemutatón jelen volt a két főszereplő is, Eva Ujfaluši és Kryštof Hádek, aki egy, a gyengébb nem között nehezen „közlekedő" számítógép-megszállottat alakít a filmben. (ČTK-felvétel) Dömény Andrea első könyvének bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban A halál optimizmusa Vajda Barnabás, Dömény Andrea és Zirig Árpád (Somogyi Tibor felvétele) Sokan gyűltek össze műit hét csütörtökön a kora esti órákban Dömény Andrea Szúrja Namaszkára című, első kötetének bemutatójára. A fiatal, pályakezdő írónő beszélgetőtársa Zirig Árpád volt, a prózakötetet pedig Vajda Barnabás méltatta. Jelen volt a könyvet megjelentető AB-ART Kiadó igazgatója, Balázs F. Attila is. LACZA GERGELY Zirig Árpád köszöntőjében kifejezte elégedettségét a hallgatóság létszámát illetően, s arról is szólt, hogy örvendetes lenne, ha az érdeklődők a következő előadások és könyvbemutatók alkalmával is legalább ilyen szép számban jelennének meg. Megjegyezte, az utánpótlás kinevelése szempontjából is fontos, hogy egy tehetséges elsőkötetest üdvözölhetünk a szlovákiai magyar irodalmárok között, s köszönetét mondott az AB-ART Kiadónak, hogy felvállalta a fiatal alkotók pályakezdésének segítését. Vajda Barnabásnak nem szokása a műből kiragadott idézettel indítani mondandóját, ám ezúttal mégis kivételt tett. Külön kitért a könyv szokatlan címére, mert az olvasó valószínűleg nem tudja, mit is takar, és még a legprűdebb irodalombarát is - ha egy kicsit használja a fantáziáját - azt gondolhatná a cím alapján, hogy valamiféle erotikától túlfűtött alkotásról van szó. Ám erről szó sincs (aki elolvassa a könyvet, a cím jelentésére magyarázatot kap), hiszen ha akad is a műben erotikára való utalás, a kötet hangvétele cseppet sem obszcén, sőt, a kortárs alkotásokhoz hasonlítva jelentősen visszafogottabb. A könyv méltatója leszögezte azt is, hogy igazából nem hagyományos értelemben vett novellákkal, hanem már-már versekkel van dolgunk, még akkor is, ha a legtöbb írás fordulatos és csattanója is van. És itt álljunk meg egy szóra. A Szúrja Namaszkárának néhány egyperces novella is része, és aki ilyenek írására vállalkozik, nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen akarva-akaratla- nul is az Örkényi mérce kritériumának szeretne megfelelni. Le kell szögeznünk azonban, hogy a fiatal írónő nagyszerűen oldotta meg a feladatát, állapította meg Vajda. Ráadásul nem beszélhetünk jellegzetesen női alkotásokról sem, mivel a könyv írásait sokkal inkább a filo- zofikusabb, racionálisabb megközelítés jellemzi, mint az érzelmi, ami a szebbik nem képviselőire általában jellemző. Persze az érzelem is erősen jelen van az írásokban, csak talán kicsit másképpen, visszafogottabban, kedvesen, emberien. Az empátia fontossága és az önzetlen segítem akarás kifejeződése egyfajta krédóként mindvégig ott bujkál a novellákban, és a fantázia teremtette hangulatos leírások színessé, könnyen olvashatóvá teszik a kötetet. Nem szokványos Dömény Andrea írásainak témaválasztása sem, hiszen azt gondolná az olvasó, inkább az idősebbeket foglalkoztatja a halál gondolata, mintsem egy húszas éveinek első felében járó pályakezdőt. Ám tudhatjuk-e előre, kinek mennyi adatik a földi létből? Van, akinek csaknem egy évszázad, van, akinek egy esztendő sem. Igazságos-e a sors, és egyáltalán jogunk van-e megkérdezni, hogy igazságos-e? Dömény Andrea - ápolónő lévén - nap mint nap találkozik tragikus emberi sorsokkal, tehát maga is részese annak a világnak, amelyet a kötet legtöbb novellája megrajzol. Különösen megható, szívbemarkoló és légies a Kantár Csabáról szóló írás, és a Jurko című novella, amely a tolerancia fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem sok példa akad arra, amikor az író nem a beteg szemszögéből, hanem a„másik oldalról” közelíti meg a témát, mint Andrea, állapította meg Vajda Barnabás. A fiatal írónő arra a kérdésre, hogy a kórházi élmények pozitívan vagy negatívan ha- tottak-e rá, azt válaszolta, egyértelműen pozitívan, mert úgy érzi, lelkileg is megerősítették azok az események, amelyeket átélt, és ne feledjük, a halál is az élet része, el kell fogadnunk tehát, függetlenül attól, hogy igazságos-e vagy sem, és aki meg tud békélni ezzel a gondolattal, csakis megerősödve jöhet ki ebből a küzdelemből. Vajda Barnabás kitért még arra, hogy szerinte ilyen finoman megrajzolt műveket egyszerűen képtelenség számítógép segítségével létrehozni, és a fiatal írónő bizonyára hagyományos eszközökkel, tehát tollal vetette papírra alkotásait. Mint megtudtuk, ez valóban így is történt. A közönség soraiból Szüllő György kiemelte a szerzőnek az ősi indiai kultúra, mitológia s némely filozófiai irányzatok és bölcseleti okfejtések vonatkozásában szerzett ismereteit, melyeket kompakt módon, odaillően és olvasmányosan szőtt bele írásaiba. Rámutatott arra is, milyen sokszínűén tudja kifejezni a lélek különféle rezdüléseit. Természeti képei megkapóak, az évszakok leírása érzékletes. Balázs F. Attila röviden összefoglalta, mely prózaírók indultak az AB-ART Kiadó műhelyéből, és elmondta, hogy mindig rá lehet bukkanni tehetségekre, bizonyítja ezt Dömény Andrea példája is. A jövőben is arra sarkallják a fiatalokat, hogy újanak, ne szégyelljenek jelentkezni, mert nem jó, ha elkallódnak a tehetségek. A publikálásra pedig van lehetőség. Az esten megtudhattuk Andreától, valószínűleg örökölte az írói vénát, ugyanis a családban több olyan ember akad, aki kapcsolatban van az irodalommal. Kezdetben ő sem erőltette a publikálást, magának írt csak, mígnem édesanyja jóvoltából írásaira felfigyeltek mások is, és idestova öt esztendeje rendszeresen jelennek meg írásai a Szőrös Kőben. Február közepéig látható Csótó László kiállítása a Csemadok székházában nyílt Pozsonyi Magyar Galériában A sors cserépdarabkái A bőséges anyag híven tükrözi a hetvenes évektől megszakítás nélkül dolgozó művész alkotói fejlődését, gondolatvilágának változásait (Somogyi Tibor felvétele) FERENCZ1 ÉVA A képzőművészek a megmondhatói, milyen nehéz a szlovák fővárosban kiállítóteremhez jutni, s ez még inkább érvényes akkor, ha nemzetiségi anyagról van szó. Ezért is kellemes meglepetés a művészetpártolók számára, hogy a Csemadok felajánlotta támogatását, és székházának dísztermét erre a célra. Egy új korszak kezdődhet ezzel a szlovákiai magyar képzőművészet történetében - hiszen a magyar galériának nemcsak az itt élő alkotók láthatják majd hasznát, hanem azok is, akiknek egyébként aligha állna módjukban a pozsonyi bemutatkozás. A decemberi József Attila-em- lékkiálh'tás után január közepétől a Királyhelmecen élő Csótó László munkái tekinthetők meg a város központjában álló, Május 1. téri székház felújított dísztermében. A bőséges anyag híven tükrözi a hetvenes évektől megszakítás nélkül dolgozó művész alkotói fejlődését, gondolatvilágának változásait. Munkásságát a kilencvenes évek végéig zömmel vonalgrafikák jellemezték, igen gyakran egymásra és egymásba épült vagy elforgatott körökből, hasábokból, mértani elemekből építkezett - talán nem véletlenül: matematika-rajz szakos pedagógus az eredeti foglalkozása. A kiállításon megtekinthető nyomatok és rajzok érzékeltetik a gyökerekhez, a tájhoz való ragaszkodását, de tükrözik a világgal, a sorssal való szembenállását, vagy éppen megbékélését is (Rajz Európához, Jelenés, Diktátor stb.). Az új évszázad jelentős változást hozott Csótó munkásságában. A sorscsapás nyomán (négy éve agyvérzést szenvedett) létrejött törésvonal egyszersmind ugrásszerű fordulatot is jelent művészetében. Már korábban is kísérletezett porcelánképekkel, az utóbbi években pedig miniatűr remekek sorát alkotta meg - s a csempék használatától eljutott a reliefszerű kolorált porcelánképekig. A pozsonyi tárlaton megtekinthető mintegy ötven porcelánkép közül az elvont témákat megfogalmazó Rács L, II., a Kompozíció L, II. méltán tartoznak a művész legsikerültebb alkotásai közé. A képeket a színek meghökkentő használata teszi sajátosan csóróivá: rózsaszín, fekete és fehér egymásba, egymásra égetve (Színes tájkép, Pirula, Abaltás tengelice...). A kiállítás február közepéig tart nyitva. S hogy lesz-e folytatás, arról Kalita Gábor festőművészt, a szakmai felügyeletet magára vállaló Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás kurátorát kérdeztük. „A Pozsonyi Magyar Galéria létrejötte nagy előrelépés lehet a szlovákiai magyar képzőművészet lát- tatásában, hiszen a járási székhelyeken rendezett kiállításokra nem jutnak el annyian, mint egy itt, a főváros szívében megvalósult tárlatra. Nemcsak a pozsonyi magyarok, hanem az itt tanuló egyetemisták, a széles környékről ingázók tucatjai térnek be rendszeresen a magyar könyvesboltba, s egyúttal megtekinthetik az éppen esedékes kiállítást. A szakma értőiről és a szlovák művésztársakról nem is beszélve. A szervezők - a Csemadok OV, a Madách Posoni- um és a Pozsonyi Műtermek - bíznak a folytatásban. Egyrészt emlékkiállításokat, másrészt önálló és gyűjteményes kiállításokat szeretnénk szervezni. A Csemadok-szék- házban impozáns fal áll rendelkezésre, és szükség esetén paneleket is fel tudunk állítani, így sok méltatlanul mellőzött művésztársnak is bemutatkozási lehetőséget adhatunk a fővárosban - mint ezt most nagy örömömre Csótó László esetében is tettük...”