Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-28 / 23. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 28. Vélemény és háttér 7 Nem mondok le a családfői tisztségről. Akkor sem, ha egyikőtök sincs megelégedve velem. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Fagy és virtuális honatya TALLÓZÓ Életképes Visegrád Életképes a visegrádi együtt­működés, s a csoport hangját az Európai Unióban is hallani - állapította meg Lech Kaczynski lengyel államfő ab­ban az interjúban, amely kö­zelgő csehországi látogatása előtt tegnap jelent meg a Hos- podáŕské noviny című prágai gazdasági és politikai napilap­ban. „A csoport képes volt kö­vetni a változások növekvő tempóját, és az együttműkö­dés ma független az egyes tag­országok politikai helyze­tétől” - hangsúlyozta Kaczyn­ski. Megjegyezte: nem igazo­lódtak be azok a pesszimista jóslatok, melyek szerint a négy tagállam - Csehország, Lengyelország, Magyaror­szág, Szlovákia-együttműkö­dése az Európai Unióba való belépésük után „természetes halállal kimúlik”. Szerinte Vi­segrád „egyre jobban van”, s készül megalapítása 15. évfor­dulójának megünneplésére. „Fontos, hogy országaink eu­rópai uniós csatlakozása után kevés olyan EU-s ügyekről folytatott vita van, amelyek nélkülünk zajlanak. Néhány kérdésben, mint például az EU keleti szomszédságpoliti­kája vagy az energiapolitika, azt szeretnénk, hogy lényege­sebb befolyásunk legyen az uniós politikára” - szögezte le a lengyel államfő. Kijelentette, az Európai Unióval kapcsola­tos nézetei hasonlóak Václav Klaus cseh államfő e témában vallott nézeteihez. A cseh mé­dia Václav Klaust europesszi- mistának minősíti, aki élesen bírálja az Európai Unió szoro­sabb együttműködésére irá­nyuló tendenciákat. Klaus el­lenzi az európai alkotmányos szerződés elfogadását is, ami­nek következtében vitája tá­madt a cseh kormánnyal is. „Úgy vélem, nézeteink hason­lósága segíteni fog abban, hogy szorosabbra fűzzük kap­csolatainkat” - mondta Kaczynski, aki hétfőn tesz hi­vatalos látogatást Csehor­szágban. (kj) Óriási történelmi esély csil­lant meg előttünk, de senki sem meri kimondani, így hadd legyek én az első! Ha azt mondom, újra befa­gyott a Duna jege, remé­lem, minden szív egyszerre dobban, s mindenki érzi, mi is a teendő! Utoljára ilyen esemény 1458. január 24-én volt, így újra megé­rett az idő, hogy valakit megkoronázzunk. NAGY ANDRÁS Sajnos, tudomásom szerint egyelőre csak Bősnél fagyott be a Duna, így Budát még jegelni kel­lene, de talán ez volna az igazán szép történelmi magyar-szlovák összeborulás, ha a közös királyt pont az erőmű tövében választa­nák meg. Bevallom, a királyság visszatérésének gondolatától ki­csit kirázott a hideg. Persze a hideg is relatív; Athén­ban már 0 fok körül pánikba esik mindenki, csodáról beszélnek, amikor az Akropolisz kőoszlopai­nak tetejét egy-két centiméteres hó borítja, nálunk a szegény haj­léktalanok miatt csak -20 fok alatt kezdenek el aggódni a tömegek, a média, s természetesen azok, akiknek ez egyébként is a dolguk lenne. S ha szépen tovább hala­dunk, az oroszok meg valahol -70 alatt kezdenek el morgolódni, ak­kor is csak azért, mert már a vod­ka is megfagy. Érdekes volt látni a különböző tévéműsorokat, ahogy csak egy adott ország, mondjuk, Szlovákia lakosai hányféleképpen élik meg a hidegeket. Az ország déli területein már -10 fok alatt arktikus hidegről beszélt minden­ki, viszont Árvában -20 körül is még vidáman kerékpároztak a be­havazott utakon a helyiek. De va­lahogy ők is az alkoholt jelölték meg legjobb fűtőanyagként. Pár napig abban a hitben él­tünk, hogy talán csoda történt Szlovákiában, de nem akárhol, hanem pont a fővárosban, annak is egyik kiemelkedő pontján, a parlamentben, amikor Zala kép­viselő úr virtuálisan szavazott egyet, de nem ám akárhogyan, hanem a kormánypárttal, ami az ő részéről jelen helyzetben elég furcsa tett lett volna. Már-már hívtuk volna a vatikáni szak­értőket, hogy ha már a környé­ken kutatják II. János Pál csoda­tételeit, hát álljanak már itt is meg egy pillanatra, de aztán ki­derült, a rendszer mondott csü­törtököt. Hogy a hit, a csoda és a ráció mennyire fér meg egymás mellett, hamarosan kiderül, mi­vel Olaszországban egy magán- személy beperelt egy papot, ugyanis az hivatalos dokumentu­mon tett említést Jézus létéről, Pár napig abban a hitben éltünk, hogy talán csoda történt Szlovákiában, de nem akárhol, hanem pont a fővárosban. ami annyira felháborította az il­letőt, hogy bírósághoz fordult, így hamarosan bíróság előtt kell majd bizonyítani Jézus létezését. Reméljük, azért a hideg s az ebből fakadó túlzott alkoholfo­gyasztás nem veszi el mindenki­nek az eszét. S van egy jó hírem is, lassan már jön a felmelegedés. Talán egy kicsit globál is. Reagált a rendező az ügynökmúltjáról szóló cikkre Ismert közszereplő lehetett a gyilkos megbízója Szabó István forradalmárt Gyárfás, Princz és Székely mentett meg az akasztástól is akarhatta Fenyő halálát? ÖSSZEFOGLALÓ Az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét - így reagál a Népszabadság tegnapi számában Szabó István Oscar-díjas filmrendező az Élet és Irodalom írására, amely feltárta ügynökmúltját. „Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfo­lyamtársunkat az 1956-os forra­dalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól” - fogalmazott a rendező a napilapnak. Szabó István azt mondta, két évfolyam- társa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki fegy­veresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibi­je is hiteles legyen. „Ezért össze­vissza mondtam mindent, ami el­terelte a figyelmet arról, akit vé­denünk kellett. A történet doku­mentálható eredeti 1956-os hír­adófelvételeken” - nyilatkozta Szabó István. Hozzátette: örül an­nak, hogy végre elmondhatja (ta­lán filmen is) a történetét; szerin­te „gyógyszer lesz sokaknak, és vi­lágosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról”. Ger- vai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmren­dező fiatalon titkos ügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszer­vezett ügynök a III/III-as cso­portfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművé­szeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról, (m, nol) Élete legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Gyárfás Tamás, Princz Gábor és Székely Herbert nevét említette filmre rögzített interjújában - Fe­nyő János meggyilkolásának előz­ményeivel kapcsolatban - az áldo­zat egykori bizalmasa, az időköz­ben elhunyt Perczel Tamás pszi­chológus - adta hírül a HVG. A 2004-ben felvett, bizonyítéknak számító filmen - amely a lap birto­kába került - a pszichológiapro­fesszor már végstádiumos rákbe­tegként adott interjút. Perczel azt mondta: a Vico-birodalom ura­ként Fenyő János magánháborút folytatott Gyárfás Tamás ellen, 100 oldalas dossziét gyűjtve össze cégeinek adóügyeiről. Fenyő egyik legközelebbi bizalmasának számí­tó Perczel arról is beszélt, hogy a médiacézár a legmagasabb körök­be bejáratos Princz Gábort is meg­támadta, miután a Postabank ve­zére sajtóbirodalmat kezdett épí­teni. Gyárfás a HVG-nek nyilatkoz­va elmondta, hogy akadtak meg­oldatlan gondjaik, de ma már nem tudna semmit hozzátenni a törté­nethez. Princz ezzel szemben nem említett konfliktust kettejük kap­csolatában. Mint elmondta, „Já­nost” kifejezetten kedvelte, színes egyéniségnek tartotta, és évente egyszer-kétszer együtt ebédeltek. A kevésbé ismert harmadik név Székely Herberté, akivel Fenyő még az Egyesült Államokban is­merkedett meg, és akit a pszicho­lógus Öcsiként emlegetett. Szé­kely, miután visszatért Ameriká­ból, a Vico-vezér titkára lett, de mivel folyamatos összetűzésbe ke­rült a cég menedzsmentjével, visszatért az USA-ba. A pszicholó­gus nem indokolta meg, milyen összefüggést vél a merénylet és Öcsike ismételt felbukkanásában, de szerinte szerepe volt abban, hogy Gyárfás és Fenyő ismét kiás­ta a csatabárdot. Az interjú szerint a médiavállalkozó halála után Székely rávette Fenyő özvegyét, hogy ő képviselhesse a több milli­árd értékű vállalatbirodalmat. Székely Herbertet a HVG újságírói nem tudták elérni, így ő nem rea­gált az azóta meghalt Perczel Ta­más állításaira, (i-t) KOMMENTÁR Középkori árszabályozás MOLNÁR IVÁN „A középkor nem ért véget, a középkor itt van” - jutnak eszembe a cseh Lucie együttes egyik kultikus dalának sorai a szlovák ársza­bályozási hivatal legújabb javaslatát olvasva. Ha felkeressük a hi­vatal internetes honlapját, a bevezetőben megtudhatjuk: az intéz­ményt kizárólag azért hozták létre, hogy az állami monopólium­mal rendelkező cégek ne dorbézolhassanak kedvük szerint. Ma­gyarul ezt azt jelenti, hogy a hivatalnak a fogyasztók érdekeit kel­lene képviselnie a nagy állami energiaszolgáltatókkal szemben. Egyelőre azonban úgy tűnik, a hivatal képviselői az „ellenségnek” drukkolnak, amit a hőszolgáltatással kapcsolatos legfrissebb ja­vaslatukkal is igyekeznek alátámasztani. Az árszabályozási hivatal javaslata szerint július elsejétől az ügy­feleknek büntetést kellene fizetniük, ha felmondanák a szerződést a hőszolgáltatókkal, és saját fűtésre térnének át. Mindez elsősor­ban azokat a lakóközösségeket érintené, amelyek saját kazánt szerelnének fel. A „fogyasztók érdekeit képviselő” hivatal termé­szetesen nem késik a magyarázattal sem. Ha a szolgáltatók ügyfe­lei tömegesen mondják fel a szerződéseket, a cégeknek csökken a termelésük, és ezzel együtt az előállítás hatékonysága is. Vagyis az árszabályozási hivatal felismerte azt a régi közgazdasági tör­vényt, amely szerint csak nagyban éri meg termelni. Ebből azon­ban már nem azt vonta le, hogy ha csökken a termelés, akkor a hőszolgáltatóknak csökkenteniük kellene az előállítási költségei­ket, mint azt minden normális vállalat teszi. A hőszolgáltatók veszteségeit a volt ügyfelekkel fizettetnék meg. Több ezer koronát kérnének a vezetékek felszámolásáért, és egyéb, a hőszolgáltatók által indokoltnak tekintett kiadásokért. Ha mindez azokra a vallási szektákra emlékeztet, ahonnan nem lehet büntetlenül kilépnünk, akkor nem tévedünk sokat. Abban az esetben ugyanis, ha nem fizetjük ki a szolgáltatóknak a kért összeget, akkor sem mondhatjuk fel velük a szerződést, ha egyéb­ként már önállóan is képesek lennénk fűteni a házunkat. Egész egyszerűen meg kell váltanunk magunkat, mint a középkorban a jobbágyoknak, amikor ott kívánták hagyni a földesurukat. Nem csoda, ha a Szlovák Fogyasztói Szervezetek Szövetsége máris til­takozott, és a közeljövőben ez ügyben az Európai Bizottságot sze­retné felkérni véleményezésre. Érdekes lesz a többi energiaszol­gáltató reakciója is, hiszen például a villany- és gázszolgáltatók esetében az árszabályozási hivatal egyelőre nem tervez hasonló intézkedéseket, amivel diszkriminálja őket a hőszolgáltatókkal szemben. Az árszabályozási hivatal eddigi gyakorlatát ismerve azonban ez utóbbiaknak nem kell félniük. Ha minden kötél sza­kad, legfeljebb számukra is lehetővé teszi a büntetés behajtását. Ami biztos: ha a hivatalon múlik, a fogyasztók semmiképp sem járnak jól. JEGYZET Küldj SMS-t az orvosodért! TALLÓS1 BÉLA Imádok egy magyar dzsesszé- nekesnőt, akit azonban keve­sen ismernek, mert az éjszaká­ban énekel „csupán”, de ott bravúrosan és nagy sikerrel. Fellépett egyszer egy többfor­dulós énekversenyen, csak úgy dőlt belőle a nóta, a kis kesze- kusza hangocskák elvesztek mellette. Féltettem, mert a tel­jesítményt nem szakmai, ha­nem társadalmi zsűri értékelte, vagyis olyan, amely nem szak­emberekből, hanem közéleti személyiségekből tevődött ösz- sze. Be is következett, amit sej­tettem, mi több, előre láttam: az énekesnőm sehol se végzett, vagyis valahol a futottak még kategóriában kötött ki, el sem jutott a középmezőnyig és a döntőig. Zavart is, hogy bene­vezett a versenybe. S hogy se­lyemcukorka hangokkal akart megmérettetni egy olyan tehet­ség, akiből olyan sugárban árad a dallam, hogy az már sok is, túl sok a tingli-tanglihoz szokott füleknek. Régóta féltem a tehetséget. Bár azt mondják, az igazi nem kal­lódik el. Lehet, ha értő szemek vigyázzák. Am a mai kulturális fogyasztói viszonyok között könnyen megtörténhet, hogy még egy szakmai értékelő bi­zottság is félretrafál. Van erre is példa. Volt olyan énekverseny, amelynek győztesével kapcso­latban azt mondta a zsűri elnö­ke - nagytiszteletű színész hogy ezt a nevet nagyon meg fogjuk tanulni. Csodálkoztam is, mivel - bár akkor sokan es­küdtek rá - egy dalra szóló te­hetségre tartottam a hangját, semmi fantáziát nem láttam benne. Na, nem is volt igazán időnk megjegyezni a nevet. Már a társadalmi zsűrizés sincs ínyemre. Én ugyanis fejet haj­tottam az előtt a tehetségbon- colgató-kutató értékelés előtt, amellyel a régi Ki mit tud? jól összeszokott szakmai zsűrije ítélte meg a produkciókat. Mondom, a társadalmi zsűri­zést is úgy élem meg, mint egy rossz foghúzást, ezt a manap­ság elterjedt, a reality show-k szintjére degradált értékelést, vagyis a külső megcsináltság és trendiség, valamint a szimpá- tia-rokonszenv alapon történő kiválasztást komoly megméret­tetésben - sztárkereső énekver­senyekben - nem tudom mérv­adónak elfogadni. Nem csupán a kulturális értékromlás miatt aggódom egy olyan helyzetben, amikor a tehetségkutatást a kö­zönségtetszés és nem a szakma irányítja. Ebben a sztárcsináló világban, amelyben a közönség szava Isten szava (s amelyben például a Szupersztár vigaszá­gából nem jutnak tovább tehet­séges fiatal énekesek), csak egy dologtól félek. Hogy eljön az az idő, amikor reality show-alapú megmérettetésekkel, SMS-es közönségszavazás alapján válo­gatják majd ki a felsőfokú okta­tási intézményekbe jelentkező diákokat is. Mondjuk, gyógyító­inkat, a leendő orvosokat. Min­denjöhet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom