Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-28 / 23. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 28. Vélemény és háttér 7 Nem mondok le a családfői tisztségről. Akkor sem, ha egyikőtök sincs megelégedve velem. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Fagy és virtuális honatya TALLÓZÓ Életképes Visegrád Életképes a visegrádi együttműködés, s a csoport hangját az Európai Unióban is hallani - állapította meg Lech Kaczynski lengyel államfő abban az interjúban, amely közelgő csehországi látogatása előtt tegnap jelent meg a Hos- podáŕské noviny című prágai gazdasági és politikai napilapban. „A csoport képes volt követni a változások növekvő tempóját, és az együttműködés ma független az egyes tagországok politikai helyzetétől” - hangsúlyozta Kaczynski. Megjegyezte: nem igazolódtak be azok a pesszimista jóslatok, melyek szerint a négy tagállam - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia-együttműködése az Európai Unióba való belépésük után „természetes halállal kimúlik”. Szerinte Visegrád „egyre jobban van”, s készül megalapítása 15. évfordulójának megünneplésére. „Fontos, hogy országaink európai uniós csatlakozása után kevés olyan EU-s ügyekről folytatott vita van, amelyek nélkülünk zajlanak. Néhány kérdésben, mint például az EU keleti szomszédságpolitikája vagy az energiapolitika, azt szeretnénk, hogy lényegesebb befolyásunk legyen az uniós politikára” - szögezte le a lengyel államfő. Kijelentette, az Európai Unióval kapcsolatos nézetei hasonlóak Václav Klaus cseh államfő e témában vallott nézeteihez. A cseh média Václav Klaust europesszi- mistának minősíti, aki élesen bírálja az Európai Unió szorosabb együttműködésére irányuló tendenciákat. Klaus ellenzi az európai alkotmányos szerződés elfogadását is, aminek következtében vitája támadt a cseh kormánnyal is. „Úgy vélem, nézeteink hasonlósága segíteni fog abban, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat” - mondta Kaczynski, aki hétfőn tesz hivatalos látogatást Csehországban. (kj) Óriási történelmi esély csillant meg előttünk, de senki sem meri kimondani, így hadd legyek én az első! Ha azt mondom, újra befagyott a Duna jege, remélem, minden szív egyszerre dobban, s mindenki érzi, mi is a teendő! Utoljára ilyen esemény 1458. január 24-én volt, így újra megérett az idő, hogy valakit megkoronázzunk. NAGY ANDRÁS Sajnos, tudomásom szerint egyelőre csak Bősnél fagyott be a Duna, így Budát még jegelni kellene, de talán ez volna az igazán szép történelmi magyar-szlovák összeborulás, ha a közös királyt pont az erőmű tövében választanák meg. Bevallom, a királyság visszatérésének gondolatától kicsit kirázott a hideg. Persze a hideg is relatív; Athénban már 0 fok körül pánikba esik mindenki, csodáról beszélnek, amikor az Akropolisz kőoszlopainak tetejét egy-két centiméteres hó borítja, nálunk a szegény hajléktalanok miatt csak -20 fok alatt kezdenek el aggódni a tömegek, a média, s természetesen azok, akiknek ez egyébként is a dolguk lenne. S ha szépen tovább haladunk, az oroszok meg valahol -70 alatt kezdenek el morgolódni, akkor is csak azért, mert már a vodka is megfagy. Érdekes volt látni a különböző tévéműsorokat, ahogy csak egy adott ország, mondjuk, Szlovákia lakosai hányféleképpen élik meg a hidegeket. Az ország déli területein már -10 fok alatt arktikus hidegről beszélt mindenki, viszont Árvában -20 körül is még vidáman kerékpároztak a behavazott utakon a helyiek. De valahogy ők is az alkoholt jelölték meg legjobb fűtőanyagként. Pár napig abban a hitben éltünk, hogy talán csoda történt Szlovákiában, de nem akárhol, hanem pont a fővárosban, annak is egyik kiemelkedő pontján, a parlamentben, amikor Zala képviselő úr virtuálisan szavazott egyet, de nem ám akárhogyan, hanem a kormánypárttal, ami az ő részéről jelen helyzetben elég furcsa tett lett volna. Már-már hívtuk volna a vatikáni szakértőket, hogy ha már a környéken kutatják II. János Pál csodatételeit, hát álljanak már itt is meg egy pillanatra, de aztán kiderült, a rendszer mondott csütörtököt. Hogy a hit, a csoda és a ráció mennyire fér meg egymás mellett, hamarosan kiderül, mivel Olaszországban egy magán- személy beperelt egy papot, ugyanis az hivatalos dokumentumon tett említést Jézus létéről, Pár napig abban a hitben éltünk, hogy talán csoda történt Szlovákiában, de nem akárhol, hanem pont a fővárosban. ami annyira felháborította az illetőt, hogy bírósághoz fordult, így hamarosan bíróság előtt kell majd bizonyítani Jézus létezését. Reméljük, azért a hideg s az ebből fakadó túlzott alkoholfogyasztás nem veszi el mindenkinek az eszét. S van egy jó hírem is, lassan már jön a felmelegedés. Talán egy kicsit globál is. Reagált a rendező az ügynökmúltjáról szóló cikkre Ismert közszereplő lehetett a gyilkos megbízója Szabó István forradalmárt Gyárfás, Princz és Székely mentett meg az akasztástól is akarhatta Fenyő halálát? ÖSSZEFOGLALÓ Az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét - így reagál a Népszabadság tegnapi számában Szabó István Oscar-díjas filmrendező az Élet és Irodalom írására, amely feltárta ügynökmúltját. „Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól” - fogalmazott a rendező a napilapnak. Szabó István azt mondta, két évfolyam- társa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. „Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti 1956-os híradófelvételeken” - nyilatkozta Szabó István. Hozzátette: örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; szerinte „gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról”. Ger- vai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkos ügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról, (m, nol) Élete legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Gyárfás Tamás, Princz Gábor és Székely Herbert nevét említette filmre rögzített interjújában - Fenyő János meggyilkolásának előzményeivel kapcsolatban - az áldozat egykori bizalmasa, az időközben elhunyt Perczel Tamás pszichológus - adta hírül a HVG. A 2004-ben felvett, bizonyítéknak számító filmen - amely a lap birtokába került - a pszichológiaprofesszor már végstádiumos rákbetegként adott interjút. Perczel azt mondta: a Vico-birodalom uraként Fenyő János magánháborút folytatott Gyárfás Tamás ellen, 100 oldalas dossziét gyűjtve össze cégeinek adóügyeiről. Fenyő egyik legközelebbi bizalmasának számító Perczel arról is beszélt, hogy a médiacézár a legmagasabb körökbe bejáratos Princz Gábort is megtámadta, miután a Postabank vezére sajtóbirodalmat kezdett építeni. Gyárfás a HVG-nek nyilatkozva elmondta, hogy akadtak megoldatlan gondjaik, de ma már nem tudna semmit hozzátenni a történethez. Princz ezzel szemben nem említett konfliktust kettejük kapcsolatában. Mint elmondta, „Jánost” kifejezetten kedvelte, színes egyéniségnek tartotta, és évente egyszer-kétszer együtt ebédeltek. A kevésbé ismert harmadik név Székely Herberté, akivel Fenyő még az Egyesült Államokban ismerkedett meg, és akit a pszichológus Öcsiként emlegetett. Székely, miután visszatért Amerikából, a Vico-vezér titkára lett, de mivel folyamatos összetűzésbe került a cég menedzsmentjével, visszatért az USA-ba. A pszichológus nem indokolta meg, milyen összefüggést vél a merénylet és Öcsike ismételt felbukkanásában, de szerinte szerepe volt abban, hogy Gyárfás és Fenyő ismét kiásta a csatabárdot. Az interjú szerint a médiavállalkozó halála után Székely rávette Fenyő özvegyét, hogy ő képviselhesse a több milliárd értékű vállalatbirodalmat. Székely Herbertet a HVG újságírói nem tudták elérni, így ő nem reagált az azóta meghalt Perczel Tamás állításaira, (i-t) KOMMENTÁR Középkori árszabályozás MOLNÁR IVÁN „A középkor nem ért véget, a középkor itt van” - jutnak eszembe a cseh Lucie együttes egyik kultikus dalának sorai a szlovák árszabályozási hivatal legújabb javaslatát olvasva. Ha felkeressük a hivatal internetes honlapját, a bevezetőben megtudhatjuk: az intézményt kizárólag azért hozták létre, hogy az állami monopóliummal rendelkező cégek ne dorbézolhassanak kedvük szerint. Magyarul ezt azt jelenti, hogy a hivatalnak a fogyasztók érdekeit kellene képviselnie a nagy állami energiaszolgáltatókkal szemben. Egyelőre azonban úgy tűnik, a hivatal képviselői az „ellenségnek” drukkolnak, amit a hőszolgáltatással kapcsolatos legfrissebb javaslatukkal is igyekeznek alátámasztani. Az árszabályozási hivatal javaslata szerint július elsejétől az ügyfeleknek büntetést kellene fizetniük, ha felmondanák a szerződést a hőszolgáltatókkal, és saját fűtésre térnének át. Mindez elsősorban azokat a lakóközösségeket érintené, amelyek saját kazánt szerelnének fel. A „fogyasztók érdekeit képviselő” hivatal természetesen nem késik a magyarázattal sem. Ha a szolgáltatók ügyfelei tömegesen mondják fel a szerződéseket, a cégeknek csökken a termelésük, és ezzel együtt az előállítás hatékonysága is. Vagyis az árszabályozási hivatal felismerte azt a régi közgazdasági törvényt, amely szerint csak nagyban éri meg termelni. Ebből azonban már nem azt vonta le, hogy ha csökken a termelés, akkor a hőszolgáltatóknak csökkenteniük kellene az előállítási költségeiket, mint azt minden normális vállalat teszi. A hőszolgáltatók veszteségeit a volt ügyfelekkel fizettetnék meg. Több ezer koronát kérnének a vezetékek felszámolásáért, és egyéb, a hőszolgáltatók által indokoltnak tekintett kiadásokért. Ha mindez azokra a vallási szektákra emlékeztet, ahonnan nem lehet büntetlenül kilépnünk, akkor nem tévedünk sokat. Abban az esetben ugyanis, ha nem fizetjük ki a szolgáltatóknak a kért összeget, akkor sem mondhatjuk fel velük a szerződést, ha egyébként már önállóan is képesek lennénk fűteni a házunkat. Egész egyszerűen meg kell váltanunk magunkat, mint a középkorban a jobbágyoknak, amikor ott kívánták hagyni a földesurukat. Nem csoda, ha a Szlovák Fogyasztói Szervezetek Szövetsége máris tiltakozott, és a közeljövőben ez ügyben az Európai Bizottságot szeretné felkérni véleményezésre. Érdekes lesz a többi energiaszolgáltató reakciója is, hiszen például a villany- és gázszolgáltatók esetében az árszabályozási hivatal egyelőre nem tervez hasonló intézkedéseket, amivel diszkriminálja őket a hőszolgáltatókkal szemben. Az árszabályozási hivatal eddigi gyakorlatát ismerve azonban ez utóbbiaknak nem kell félniük. Ha minden kötél szakad, legfeljebb számukra is lehetővé teszi a büntetés behajtását. Ami biztos: ha a hivatalon múlik, a fogyasztók semmiképp sem járnak jól. JEGYZET Küldj SMS-t az orvosodért! TALLÓS1 BÉLA Imádok egy magyar dzsesszé- nekesnőt, akit azonban kevesen ismernek, mert az éjszakában énekel „csupán”, de ott bravúrosan és nagy sikerrel. Fellépett egyszer egy többfordulós énekversenyen, csak úgy dőlt belőle a nóta, a kis kesze- kusza hangocskák elvesztek mellette. Féltettem, mert a teljesítményt nem szakmai, hanem társadalmi zsűri értékelte, vagyis olyan, amely nem szakemberekből, hanem közéleti személyiségekből tevődött ösz- sze. Be is következett, amit sejtettem, mi több, előre láttam: az énekesnőm sehol se végzett, vagyis valahol a futottak még kategóriában kötött ki, el sem jutott a középmezőnyig és a döntőig. Zavart is, hogy benevezett a versenybe. S hogy selyemcukorka hangokkal akart megmérettetni egy olyan tehetség, akiből olyan sugárban árad a dallam, hogy az már sok is, túl sok a tingli-tanglihoz szokott füleknek. Régóta féltem a tehetséget. Bár azt mondják, az igazi nem kallódik el. Lehet, ha értő szemek vigyázzák. Am a mai kulturális fogyasztói viszonyok között könnyen megtörténhet, hogy még egy szakmai értékelő bizottság is félretrafál. Van erre is példa. Volt olyan énekverseny, amelynek győztesével kapcsolatban azt mondta a zsűri elnöke - nagytiszteletű színész hogy ezt a nevet nagyon meg fogjuk tanulni. Csodálkoztam is, mivel - bár akkor sokan esküdtek rá - egy dalra szóló tehetségre tartottam a hangját, semmi fantáziát nem láttam benne. Na, nem is volt igazán időnk megjegyezni a nevet. Már a társadalmi zsűrizés sincs ínyemre. Én ugyanis fejet hajtottam az előtt a tehetségbon- colgató-kutató értékelés előtt, amellyel a régi Ki mit tud? jól összeszokott szakmai zsűrije ítélte meg a produkciókat. Mondom, a társadalmi zsűrizést is úgy élem meg, mint egy rossz foghúzást, ezt a manapság elterjedt, a reality show-k szintjére degradált értékelést, vagyis a külső megcsináltság és trendiség, valamint a szimpá- tia-rokonszenv alapon történő kiválasztást komoly megmérettetésben - sztárkereső énekversenyekben - nem tudom mérvadónak elfogadni. Nem csupán a kulturális értékromlás miatt aggódom egy olyan helyzetben, amikor a tehetségkutatást a közönségtetszés és nem a szakma irányítja. Ebben a sztárcsináló világban, amelyben a közönség szava Isten szava (s amelyben például a Szupersztár vigaszágából nem jutnak tovább tehetséges fiatal énekesek), csak egy dologtól félek. Hogy eljön az az idő, amikor reality show-alapú megmérettetésekkel, SMS-es közönségszavazás alapján válogatják majd ki a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkező diákokat is. Mondjuk, gyógyítóinkat, a leendő orvosokat. Mindenjöhet!
