Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-25 / 20. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 25. www.ujszo.com Lányuk tizenhat évesen a vonat alá vetette magát, a szülők egyedül maradtak a kérdéseikkel. Talán soha nem fogják megérteni, miért döntött így a gyerekük. Bea el akart menni Mindazokban, akik részt vettek december elején a tizenhat éves Bea temetésén, bizonyára megmaradt az a kép, amikor a fiatal szülők egymást átkarolva, féltőn hajoltak a koporsó fölé. SZÁZ ILDIKÓ Róbert és Angelika máig nem ocsúdott fel a fájdalomból, mégis fontosnak tartották elmondani az érzéseiket, hiszen kislányuk távozásával egyre több és több kérdés tolul fel bennük. Az egyik legfontoBea november derekán kitűnő hangulatban ünnepelte a szülőkkel együtt azok házassági évfordulóját (Képarchívum) sabb pedig az: miért a halált választotta kislányuk. Bea különösen jó íráskészséggel megáldott, érzékeny és csinos lány volt, akinek jólesett, ha sok barát, kedves ismerős veszi körül, alak szeretik, akiket viszont szerethet. „Sokat segített nekem a hároméves kistestvére gondozásában, és amikor a féljem reggeltől estig a munkával volt elfoglalva, ő volt az én legnagyobb támaszom. Jó barátnők voltunk, és boldog voltam, hogy ilyen lányom van. Gyönyörű verseket írt hozzánk. Kicsi lelkében azonban az utóbbi években nagy lehetett a zűrzavar. Leveleiből, naplórészleteiből, verseiből próbáljuk most megfejteni, mi zajlott benne az utolsó napokban” - osztotta meg velünk érzéseit az édesanya, akit az elmúlt hetek történései nagyon megviseltek. Beszélgetésünk alatt a hároméves Mónika ott sündörög körülötte, és egyre csak azt magyarázza, hogy az ő nagy testvérkéje eddig „ott fenn” segített az angyaloknak a karácsonyi előkészületekben, de biztosan visszatér hozzájuk. „Mmt minden kamasz gyerek, ő is számtalanszor próbára tett bennünket, egyre hosszabb kimenőket kért, egyre többször szeretett volna elmenni szórakozni. Mi csak egyet kívántunk tőle, hogy kössünk kompromisszumot. Gyakran utaztunk, kiállításokra jártunk, több közös programot szerveztünk. Közösen jártunk a szórakozóhelyekre is, nehogy baja essen. Büszke volt ránk, a fiatal szülőkre, akikkel baráti kapcsolata volt. Most, így visszagondolva, talán nem tettük jól, hogy mindazt, amit kívánt, oly gyorsan teljesítettük. Beátka nem nagyon lelkesedett azért, hogy a városból visszaköltözünk a szülőfalunkba. Kárpótlásul modem szobát kapott, és minden úgy volt, ahogy ő szerette volna” - próbálta könnyeivel küzdve felidézni az elmúlt évek történéseit Angelika. Bea lázadt az otthoni szabályok ellen, pedig ez volt az egyetlen, amit elvártak tőle, hogy amíg velük él, addig tartsa tiszteletben a ház törvényeit. „Mi tagadás, bizonytalanok vagyunk. Nem tudjuk, hogyan tovább. Mónika létezése némüeg tompítja a fájdalmat, mert vele foglalkozni kell. Csakhogy nem tudjuk, hogyan neveljük. Mindig az arany középutat kerestük, hogy ne legyünk túl szigorúak, ne vonjunk meg a gyerektől mindent, de ne is érezze azt, hogy ő irányít bennünket. A kamasz gyermekét nevelő szülő bizonyára tudja, miről beszélek...” - kapcsolódott a beszélgetésünkbe az édesapa, aki bevallása szerint fájdalma elől a munkájába menekült, otthon pedig a kétségek között gyötrődő feleségének és kislányuknak szentek minden percét. „Nem tudom elképzelni, mi okozhatta benne azt a hatalmas törést, hogy a vonat kerekei alá vetette magát." A tizenhat éves Bea élete utolsó vasárnapját otthon töltötte a családdal, a szülők nem vették észre, hogy lehangoltabb lenne. A nagymamájától megtudtuk, hogy utolsó látogatásakor szokatlanul jó étAz osztálytársak gyászolnak. Azóta gyertya ég Bea padján. (Képarchívum) vággyal látott hozza a kedvenc ételeihez, és nevetve hívta fel a nagyi figyelmét új hajviseletére. Búcsúleveléből, amelyet a kedvesének és szüleinek címzett, sem olvasható ki különösebb indulat, közli velük, hogy döntése végleges, és ő odaát boldogabb lesz. Szeretne távol lenni tőlük, az óhajtott nyugalomban. „Nagyon, nagyon nehéz napok és hetek ezek, gyengének érzem magam. Itt maradtunk egy csomó megválaszolatlan kérdéssel. Nem tudom elképzelni, mi okozhatta benne azt a hatalmas törést, hogy a vonat kerekei alá vetette magát. Nekünk hatalmas fájdalmat okozott, a kedvesével rendszeresen tartjuk kapcsolatot, és ő sem érti az egészet. Nagyon el van keseredve. Attól is rettegek, hogy egyszer majd eljön az idő, amikor Mónikának el kell magyaráznom, mi történt a testvérével. Az is lehet, hogy akkor majd éppen annyi idős lesz, mint most volt Beátka. Mit is mondok neki? Mi a férjemmel fiatal korunktól támogattuk egymást. Most is az egyik legerősebb támaszom Robi, holott tudom, neki is nagyon nehéz” - hajtja le a fejét Angelika. Az asszony fiatalon ment férjhez, hogy olyan életet élhessen, amilyet közösen elterveztek, azóta kitartanak egymás mellett. Nem értik a kislányt, miért akarta őket büntetni, miért akart ekkora fájdalmat okozni. Vagy nem is akarta, csak tanácstalan volt? Ma nem tudni, valóban a düh, a kamaszkori sérelmek szították a | kislányban az elhatározást, hogy örökre búcsút vesz a családjától, a faluban élő nagyszülőktől, a bará- i toktól. Beát a szülei pici korától féltették, majd amikor már veszélyesnek találták a várost, falura költöztek, hogy a rokonság körében neveljék tovább a gyermekeiket. A kamaszkorú fiatalok szüleinek csak annyit szeretnének üzenni, figyeljenek oda a gyermekükre. Nem biztos, hogy ismerik őt. Szakképzett idegenvezető kíséretében járhatják be a védett területeket Tanulmányutakat szerveznének Olyan sokan jöttek el, hogy már a taggyűlésen sem jutott mindenkinek ülőhely Csemadok-évzáró után nótaest Jobbnál jobb hangú nótaénekesek szórakoztatták a közönséget (Szőcs Hajnalka felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Védett madárlelőhelyek, azok jelentősége és gazdasági felhasználása a Nyitrai kerületben címmel rendezett szakmai szemináriumot a madárvédők egyesülete a Daphne intézményével közösen. A fórumon részt vettek a kerületbéli polgármesterek, a körzeti és városi hivatalok dolgozói, akiket a szervezők elsősorban a Natura 2000 projekt jelentőségéről és a hozzá kapcsolódó jövőbeni feladatokról tájékoztatták. Éva Viestová, a Daphne képviseletében elsősorban az európai jelentőségű, védett madárterületekről elmondta, az új, uniós tagállamokon belül elfogadott terészet- és állatvédelmi előírásoknak megfelelően, a nálunk honos madárfajokra is kiterjed a fokozott figyelem, ha ezeket a tagországok valamelyikében a kihalás veszélye fenyegeti. Az európai jelentőséggel bíró védett területek azonban Éva Viestová szerint a jövőben sem lesznek elzárva a nyilvánosság elől, nem válnak rezervátummá. A Nyitrai kerület egyik legnagyobb és leggazdagabb madárlelőhelye éppen itt, Érsekújvár közelében található, a Zsitva- mentén, mintegy 35 ezer hektáron, az Érsekújvári és Komáromi járások területén. „A mocsaras területek nagyon jó feltételeket biztosítanak a mocsári kányának, a kiserdőkben egyebek mellett felfedezhetjük a barnás harkályt, a néhány helyen rég kihalt égszínkék szalakótát, amely igazi különlegességnek számít” - tudtuk meg Miroslav Bohuštól, a pozsonyi Komenius Egyetem előadójától. A Natura 2000 keretében éppen Alsó Zsitva-mente (Tardoskedd, Jattó, Érsekújvár, Udvard, Andód, Szímő, Kamocsa, Gúta, Naszvad, Bajcs, Ógyalla stb. területe) kerülhet fel elsőként az európai jelentőségű védett madárterületek listájára, és a Szigetköz 8,7 ezer hetkárnyi területe. A listán a mai napig Szlovákia három védett madárterülete szerepel - Felső Árva, a Kis Kárpátok és Lég területe. Az előadók felhívták a figyelmet a Kisújfalu és Köbölkút térségében található Párizsi mocsarak gazdag madárvüágára. Véleményük szerint tanulni kell a külföldi példából, és ideheza is be kell mutatni ezeket az ismert területeket az érdeklődő nyilvánosságnak, természetesen képzett idegenvezető kíséretében. GAÁL LÁSZLÓ Deáki. Nemcsak azért volt nó- táznivaló kedvük a helyi Csema- dok-alapszervezet tagjainak, mert jó évet zárhattak a szombaton, január 21-én este megtartott évzáró taggyűlésen, hanem mert a gyűlést összekötötték egy másik, az idei évet nyitó rendezvénnyel, az immár ötödik alkalommal megrendezett nótaesttel. Ha a többi rendezvényük is olyan sikeres lesz, mint ez a mostani, akkor a következő évzárón sem panaszkodhatnak majd, hiszen olyan sokan jöttek el, hogy már a taggyűlésen sem jutott mindenkinek ülőhely, a nótaestre pedig a környező településekről is érkeztek hallgatók. Az est műsorvezetője, Mészáros Győző, a helyi alapszervezet alel- nöke és az országos tanács tagja elmondta, a kultúrház emeleti részét kibővítették és több új helyiséget is kialakítottak. A felújítást a taggyűlésen felszólaló Bukovszký János polgármester is megemlítette, megjegyezve, hogy az nemcsak Európai Uniós támogatásból, de saját forrásból is történt. „A kultúrház felújítása azt szolgálja, hogy az itt tevékenykedő szervezetek, csoportok minél jobb körülmények között dolgozhassanak” - mondta a polgármester, megjegyezve, hogy a legnagyobb és a falu társadalmi életében is legjelentősebb szervezet éppen a Csemadok helyi alapszervezete. Hogy valóban jól tevékenykedik, azt az is bizonyítja, hogy társrendezője lesz a március 4-én Deákiban sorra kerülő „Otthont a hazában, hazát a szülőföldön” című országos rendezvénynek. Erről már a Csemadok területi és országos rendezvényeire invitáló Botka Ferenc, a galántai területi választmány vezetőségi tagja, nyitrai megyei képviselő szólt. Egyebek mellett a beiratkozási program fontosságára is figyelmeztetett, hiszen a Csemadok jövője azon is múlik, hogy magyar fiatalokat neveljenek a magyar alapiskolák. A taggyűlést követő nótaesten jobbnál jobb hangú énekesek, a helybeli Merva Veronika, Komjáti Ilona, Lippa Piroska, vagy a már elköltözött de még mindig falubeliként fogadott Molnár Jolán és Züizi Katalin, a felsőszeli Simkó Mária és Modrócky János, a nádszegi Nagy Magdolna és a vágseUyei Mikó Zoltán, a nótaestek öt évvel ezelőtti elindítója lépett színpadra. Valamennyien nagy sikert arattak, és többen közülük a közönséget is megénekeltették. A kitűnő hangulat csak fokozódott, amikor a műsor után a Bangó Drahomír és cigányzenekara a színpadról levonult a közönség asztalaihoz, és ott folytatódott a késő éjszakába nyúló mulatozás. I ^ f-jos __ ./ Az Ér sekújvár és Andód közti kanális övezte nádast gyakran pásztázzák távcsöveikkel a madárvédők (Csuport István felvétele) A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Leveleim: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
