Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-21 / 17. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 21. www.ujszo.com Olvassatok, Gyerekek! K0PE-MESEIR0 VERSENY Kópé és a világjáró karperec Szép, nyugalmas novemberi nap volt. Legalábbis reggel még úgy indult, mint egy kifogástalan szép, novemberi nap. Kópé kortársaihoz hasonlóan elindult az iskolába. Útközben találkozott a barátaival, így együtt mentek be az iskola kapuján. A folyosó keskeny ablakain ferdén ömlött be a fény, a helyiség a gyerekek nyüzsgésétől volt hangos. Amikor megszólalt a csengő, mindenki szaladt az osztályába, Kópé is éppen arrafelé vette az útját, mikor a folyosó utolsó terméből a kiáradó fény teljesen megbabonázta. Egy hang kezdte hívni:-Gyere csak, gyere! Kópé elindult az ajtó felé, de az osztályfőnök utána kiáltott:- Kópé! Azonnal gyere be az osztályba! Mit volt mit tennie, mennie kellett, de egész nap gyötörte a kíváncsiság. Mikor aztán a tam'tás befejeződött, megvárta, amíg mindenki elhagyja az iskola épületét, és bement az ajtón. Nagyon megrémült, amikor egy manót pillantott meg. A manó megnyugtatta, hogy nem kell félnie, és egy fénylő karperecét adott neki. Aztán hirtelen, mintha elvarázsolták volna, eltűnt. Kópé felvette a karperecét, melyen gombok voltak, és minden gombhoz egy kép tartozott. Az első kép dinoszauruszokat ábrázolt. Kópé megnyomta az első kép alatti gombot és a karperec egy tisztásra vitte őt el. A tisztáson óriási dinoszauruszokat látott. Rájött, hogy a karperec gombjait megnyomva különböző világokba juthat el. Nagyon félt a dínóktól, ezért megnyomta a következő gombot. Most olyan helyre került, ahol eszkimók éltek és mindenhol hó volt. Nagyon fázott, ezért itt sem maradt sokáig. Addig utazgatott, amíg eljutott az utolsó gombig. Megnyomta és Egyiptomban találta magát. Elfogták a fáraó katonái, és uruk színe elé vezették. A fáraó így szólt Kópéhoz: - Janak cheopsz. Kópé nem beszélt egyiptomiul, ezért a fáraó megparancsolta, hogy zárják az aranypiramisba, ahonnan még senki sem tudott kiszabadulni. Kópé a piramisban raboskodott, és arra gondolt, bárcsak ne vette volna fel a karperecét. Hiába próbálta megnyomni a gombokat, nem sikerült kiszabadulnia. Eszébe jutott, hogy a kishúga, Huncutka már biztosan aggódik érte. Mikor erre gondolt, könnybe lábadt a szeme. Egy könnycsepp ráhullott a karperecre, és abban a pillanatban megjelent a manó. Megsajnálta Kópét, és hazavitte. Mikor hazaértek, Kópé visz- szaadta neki a karperecét, és megfogadta, hogy soha többé nem lesz kíváncsi. Varga Lívia, 12 éves, Hodos Kópé nagy halat fogott Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép tiszta tó. Annak a vizében sok hal volt. Egy szép napon sokan mentek oda halászni. A sok ember közül a legtöbb halat Kópé fogta. A sok hal közül a legnagyobb aranyhal volt, annak az aranyhalnak volt egy víz alatti palotája. Egyszer csak megszólalt az aranyhal: Dobj vissza, és megmutatom a víz alatti palotámat! Kópé hitt az aranyhalnak, és visszadobta. Lement vele a víz alá. A palotában minden megvolt. Kópé folytatta a halászást és boldogan élt a jó mellett. Kovács Adrián, 10 éves, Alis tál Kópé és az osztálykirándulás Reggel nyolc óra van. Kópé már izgatottan várja, hogy mikor indulnak. Amikor mindenki megérkeA levélgyűjtés Kópé egy reggel elhatározta, hogy elmegy levelet gyűjteni. Egyedül unatkozott volna, ezért elhívta magával Huncutkát is. Amikor az erdőhöz értek, egy őzgidát láttak. Útközben nagyon sok mókus ugrált a fákon. Egy táska levelet gyűjtötzett, felszálltak a buszra. Az úton nevetgéltek és beszélgettek, de Kópé úgy érezte, hogy rosszul van. A többiek megnyugtatták, hogy nem hosszú az út, máris ott lesznek, csak bírja ki valahogy. Egy kis idő múlva meg is érkeztek. Mindenki kiszállt a buszból, de Kópé örült a legjobban, hogy friss levegőt szívhat. Máris jobban érezte magát. Megnézték az állatokat és növényeket, nagyon érdekes és szép volt minden. Később eleredt az eső, és szaladtak vissza az autóbuszba. Hazafelé már nem volt semmi baja Kópénak. Otthon sokat meséltek élményeikről. Hát így ért véget Kópé kirándulása az osztállyal. Filkó András, 8 éves, Komárom tek. Mivel a leveleket adó fa nagyon alacsony volt, és a fa mellett sok fa volt, elhatározták, hogy bunkert is építenek. A bunker nagyon szép lett. Hazamentek. A levelekből egy képet készítettek, és a bunkerhez minden szombaton elmentek. Hromada Sándor, 10 éves, Alis tál KOPESKODJ! A vízkeleti Király Mária rejtvénye 13. 14. "■ ö ú 1. L, 2. növény, 3. ragadozó madár, 4. Szaladj!, 5. Jézus anyja, 6. A legintelligensebb állat, 7. I, 8. Autók alatt fut, 9. Nem vak, 10. Névelő, 11. F., 12. A mélybe, 13. Végtag, 14. Nagyon óhajt, 15. Nagy levelű út menti növény, 16. Nocsak, mi a fene, várjunk csak!, és kisgyerekek mondják, ha azt akarják, hogy felvegyék őket, 17. Szárnyas. A január 7-ei megfejtések: Napsugár, hatalmasabb, felfalta, hollót, szivárvány - Ma, cimbalom (dob). A Lilium Aurum és az Uj Szó ajándékát nyerte: Kiss Andrea, Nagysalló, Csontos Attila, Gúta. SZAVAZZATOK! SZAVAZZATOK! SZAVAZZATOK! Gyerekek, a jövő héten befejeződik a meseíró verseny. Olvassátok el figyelmesen mindet, és szavazzatok a nektek legjobban tetszőre. Nemcsak hogy közönségdíjhoz juttattok valakit, de a szavazók közül is ajándékot kap egy szerencsés. Két hétig várom javaslataitokat, eredményhirdetés: FEBRUÁR VÉGÉN! Lábodi Cintia, 8 éves, Padány .. Ir kV V V- ; V v It A ■ 9A\ (IM pa jT* .... «frir f % IÁ S í fai 1 V*. £, fit at __ Polgár Bettina, 7 éves, Farkasd Készt Denis, 7 éves, Nagymagyar Nagy Marianna, W éves, Alistál CSUPA OROM A TEL Még a tél beállta előtt etetőt készítettünk a madaraknak, és magokat szórtunk bele- Hurrá, kipróbálhatjuk az új síléceket! - hangzott a frissen hullott hó láttán Még nagyobb öröm volt karácsonykor ajándékot adni De jó is visszaemlékezni az örömteli pillanatokra (Kép és szöveg: Szabó Ildikó)
