Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-20 / 16. szám, péntek
GONDOLAT 2006. január 20., péntek 6. évfolyam 1. szám A falu múltjának értékei és a paraszti létforma elemei úgy kallódnak el í változások forgatagában, akár a totális háborúban a kiszolgáltatott lelkek, emberi életek A globális idő malmában Jacqueline Moses: Globalizáció A globalizáció olyan korjelenség, amely egyre inkább a modern civilizáció természetének fő vonása. A különféle megnyilvánulási formái - amerikai kul- túrdömping, internetes világháló, globális felmelegedés - nem fedik fel lényegét. Az valahol mélyebben van s egyetemesebb, néha úgy tűnik: kozmikus! DUBA GYULA Valahol az emberiség létének a legmélyén változnak a dolgok, mintha az idő válna globálissá, egyneművé. A rádióban egy német tudós véleményét hallottam erről, okos dolgokat mondott. Többek között azt, hogy a mai világ valahogy olyan kaotikus helyzetben és válságállapotban van - alighanem átmeneti tanácstalanságban amilyenben Európa a középkor vége felé, a reneszánsz és a felvilágosodás korában lehetett. Amikor a szervezeti és eszmei bizonytalanságból a nemzetállamok gyökérverése és kialakulása jelentette a kiutat. Ma viszont éppen az ellenkezője történik. A globális gondok és az-emberiség egyetemes léte érdekében a nemzeti érdekek részleges háttérbe szorítására és a közös értékek és gondolkodás előtérbe helyezésére lenne szükség. Megoldás nehezen mutatkozik, az ember magára van hagyatva kételyeivel. Nincs más lehetősége, mint hogy a saját életét vizsgálva, szőkébb közössége sorsát figyelve és elemezve próbáljon eligazodni a zűrzavarban. Kérdéseket téve fel, például ilyeneket: miből fakad a mai mezőgazdasági régiók válsága, s hogy állami támogatás nélkül el- lehetedenülnek? Mi az oka egyes vidékek - de általában a vidék - egyre mélyülő elmaradottságának? Időszerű kérdések, manapság sok szó esik róluk, Elöljáróban el kell mondanom, hogy igazából a parasztélet sajátos, egyre torzuló fejlődése érdekel. És úgy látom, e téren a folyamat úgy hat évtizeddel ezelőtt kezdődött. Az emberiség a második világháborúval a lelki romlásnak és anyagi pusztulásnak olyan méretű totalitását élte meg, amilyet korábban aligha tapasztalt. Emlékeimre hagyatkozom. A frontövezetből való több hetes kilakoltatásból, a „menekülésből” olyan hittel tértünk vissza falunkba, hogy minden ott folytatható, ahol abbahagytuk. Amit az utolsó őszön nem tettünk meg, bepótoljuk az első békés tavaszon. A falu lepusztult, felforgatott házak, üres istállók, csupasz ólak és lövészárkok szabdalta határ maradt a front után. Letargikus nép, de a parasztban élt az elemi életösztön. Takarítani és rendezkedni kezd, ásni és ültetni, lovak híján, bár kevesebbet, szántam és vetni is, leginkább kaszáim a takarmányt, sok volt azon a nyáron, meg szőlőt kapáim, bort préselni. Megmozdult a vidék! A táj, a vidék a másik Valahol az emberiség létének a legmélyén változnak a dolgok, mintha az idő válna globálissá, egyneművé. alapfogalom, mely témánkkal ösz- szefügg. Az északi gazdák lovas szekerekkel jöttek, az ő lovaik, állataik inkább megmaradtak, deszkát, faanyagot, pénzt hoztak, takarmányt vásároltak érte. Ruházati cikkeket, cserzett bőrt és műszaki termékeket, cérnát, gombot, tűzkövet adtak a lóheréért, gabonáért. Az üzletkötésekkel, csempészettel és feketekereskedelemmel megváltozott a vidéknek a pénzhez való viszonya, könnyebben jött a pénz és könnyebben ment el. Sokat írtam erről, most inkább arra a szívós és ösztönös élni akarásra, a hagyományos lét folytatásának igényére mutatok rá, am íllyel a Garant menti táj népe - és persze más régiók embere is - élr i akart léte ősi törvényei szerint. Ezek olyan munkaformát és értékr rndet jelentettek, amelyek szerűt a természettel jó viszonyban évő, törvényei szerint élő ember építkezik a lepusztult tájban. Napjainkban sok szc esik a mezőgazdaság állami - é: uniós - támogatásáról, lévén, he gy e nélkül képtelen talpon marad ti. Nálunk a dél-szlovákiai régió ki Ionosén! A mélyülő globalizáció malma jellegzetes módon és kegyet énül őrli az - egykori - parasztot, falut, vidéket. Hogy ezt megértsi k, a múltba kell tekintem, a folyam ltok elejére, amikor a változások mi igindultak a parasztvilágban. A hiború utáni kereskedés és a kezdetleges kon- zumlétre való átállás m ás küldetést osztott a pénzre, mint amilyennel azelőtt bírt. A parasztgazdaság és gazdagság földben, á latban, termésben testesült meg, < :zt követően a pénz a felhalmozódé:; és kereskedelem felé kezd folyni, primitív tőkehalmozás irányába mozog. Negyvenhétben gäbe na mellett már paprikát, paradic omot, zöldséget termelünk, több íasznot hoz, kifizetődőbb. Kevés a ló, a határ nagy része felszántatla a, de a pénz mintha a patakban esc rgedezne. A szívós paraszti igyekezet azonban még mindig töri magá t, hogy visz- szaállítsa a gazdaságé t. Ahogy legénnyé cseperedtem, :sizmát varrattak szüleim és kala] >ot vettek. A férfiasság jegyei. Ám télire már nem meleg félkabáot, hanem hosszút, térdig érőt, városiasat, ami szakítást jelentett a hagyományokkal. És az is, hog i a kocsmában rendezett táncisk ilában az új csizmákban cincogó cigányzenére, ám modern nyugati dallamokra táncoltuk a boogie-voogie-t. A cowboyfümek, a k [arshall-terv Farmer traktorai és a dzsesszzene betörése új formákat j éleztek. Előjelei annak a szinte r íegfoghatat- lan, kimeríthetetlen é: megállítha- tadan világjelenségn :k, amelyet ma a globalizáció fog dmával próbálunk egybefogni és megjelölni. Arra a korra vonatki íztatvá akár modernségnek (is) ne vezhetnénk. De már akkor sejthet í> volt, hogy nemcsak az ipari forn iák koncentrálódásában és a gaz> lasági változások minőségében nyilvánul meg, hanem a műsziki fejlődésben és a korszellembe n - mintegy a kozmikus időben is! Amikor 1944 karáé Sony estéjén az orosz katonák kive zették az istállóból négy lovunka és a még be nem fogott, kétéves isikót, apám hiába kérte, hogy legalább a csikót hagyják meg, hámot nem ismer még. Akkor azonban : nég azt gondolhatta, hogy ha jobb világ lesz, új lovakat vesz majd. De amikor 1953-ban beadta két k >vát a szövetkezetbe, már semmi ilyenre nem gondolhatott. A földel is oda kerültek, apám kocsis lett., felentős állomás ez a paraszti léthe lyzet „globális” lebegés felé tett ltján! A magántulajdon sommás j negszünteté- se kihúzta a parasztié alól a talajt. Furcsa állapot a gazdamentalitás számára, amikor a fö d, az állat, a termés mindenkié, tel át senkié. Az értékviszonyok gyökeresen megváltoznak, a munká ioz való viszony is, és vele a fa uvilág erkölcse. Mintha új természeti törvények szülemének. A1 jvak helyébe lépő traktornak megfelelő kulturális formák. De a rendszeresen kapott fizetés, a mosógép és hűtő- szekrény, a közellátás térnyerése is formálja a lelket. A televízió pedig könnyedebb kultúrát kínál, mint például a könyv, újszerűbbet, mint a népszokások. Ä konzumlétben egyre kevésbé érdemes és egyre nehézkesebb kenyeret sütni, disznót hizlalni, baromfit neveim, nem beszélve a fonásról, szövésről. A falu embere és a vidék a természetben él még, de már egyre inkább nem annak ősi törvényei szerint. Mindinkább az a művi természet hat életére, amelyet a tömegkultúra és a konzumlét formái jellemeznek. A jelszó is ez: kiegyenlíteni a város és a falu közötti különbségeket! MinA kocsmában rendezett tánciskolában az új csizmákban cincogó cigányzenére táncoltuk a boogie-woogie-t. den hasonló centralizálás a globa- lizmus és a totalitarizmus kialakításának elősegítője. A falu múltjának értékei és a paraszti létforma elemei úgy kallódnak el a gyökeres változások forgatagában, akár a totális háborúban a kiszolgáltatott lelkek, emberi életek. Vajúdó parasztvilág című könyvem írásakor, 1972-73-ban még úgy vélhettem, hogy a közösségi értékszemlélet hatására, nehéz átalakulás során kialakulhat valamiféle újszerű és korszerű parasztmentalitás, élhető faluszellemiség, és a vidéki élet reformja folytán át- mentődik az a gazdag hátteret jelentő táptalaj, a természetes emberi életet élők televénye, amely évszázadok során az alkotó városi kultúrákat és a gazdasági civilizáció fejlődését ellátta táplálékkal, emberanyaggal és népi háttérrel, elemi természetességgel. Három évtizeddel később a Halódó parasztvilágban (2001) erről már le kellett mondanom. A rendszerváltást követő mohó kapitalizáció ösztönösen rontott a vidékre, a falu emberére, és néhány év alatt maradék életerőit is felzabálta. A szövetkezetek transzformációja, szétesése hozta, hogy - ami a hagyományos parasztéletben elképzelhetetlennek tűnt - a föld feleslegessé vált, a közvagyon elgaz- dátlanodott, és a földművelés értelme kiürülni látszott. Vállalkozói kísérlet lett belőle. A vidéket a kereskedelem tartja el. Az emberek jelentős részét pedig juttatások, segélyek, nyugdíjak formájában az állam. Az új gazdasági alakulatok és a korszerű gazdák-farmerek immár nem maradnak talpon állami vagy az Európai Uniótól kérhető támogatás híján. Piacgazdálkodás gyakran piac nélkül, árutermelés sokszor értékesíthetőség hiányában. Az egykori parasztok utódainak jelentős része munka- nélküli. Kevés köze lehet már a természethez is, léte a szociális politika függvénye. A vidék életerői sorvadnak, kimerül és kiürül egykori televényjellege. Visszatérve az idézett német tudóshoz - aki a világ mai állapotát a késő középkor példájára elbizony- talanodottnak, kiútkeresőnek és kaotikusnak nevezte -, azt láthatjuk, hogy a kis és nagy régiók, országok, tartományok, földrészek a maguk útját járva jutottak el az egyre érezhetőbb globális világállapotig. A mi régióink - Dél-Szlová- kia - útja se diadalmas, sem eredményes nem lehetett! A hagyományos értékek megrendülése és a természettel való jó viszony kalló- dása lett az eredmény, melyet életérzésbeli talajvesztés kísért. Tanulság talán az lehetne, hogy mintha a globalizációs erők valahogy az emberen kívül működnének, a mai világrend és műszaki civilizáció törvényeiként hatnának, és már-már egyre kevesebb beleszólást engednek az embernek a saját - az emberiség dolgaiba. Német tudósunknak egy másik figyelemreméltó gondolata is volt. Két világeseményre hívta fel a figyelmet. Kanadában környezetvédő világkonferencia ült össze, nem sokkal később Hongkongban pedig világkereskedelmi konferencia. Az elsőn arról tárgyaltak tudósok és politikusok, hogy belátható időn belül a földi élettér - szennyezés, felmelegedés, atmoszferikus változások hatására - komolyan veszélyeztetett lehet, és az emberiséget világkatasztrófa fenyegeti. A másikon pedig arról folyt a szó, miként lenne lehetséges még hatékonyabban fejleszteni a világkereskedelmet, mint szervezni meg erőit úgy, hogy a tőke mozgása még hatékonyabb legyen. Mindkét döntéshozó testületre szükség van. Ugyanakkor látnunk kell, céljaik szöges ellentétben állnak egymással. Ami a kereskedelmi-gazdasági fejlődésnek jó, a környezet- védelem szempontjából gyakran káros. Mintha az emberiség meg- hasonlana önmagával, sőt mintha önmaga ellen törne... A globalizmus korántsem „csak” a tömegkultúra problémakörét érinti, hanem számos általánosegyetemes civilizációs kérdést is, mély gazdasági-műszaki gyökerekkel. És mindezen égető, elbizonyta- lanító kérdések bizonyára a társadalmi szervezetekre is kihatnak, innen mai „káoszunk” jellege! A világon nyolcszázmillió ember nyomorog, az éhhalál tömegjelenség. Ugyanakkor gazdáinktól, gazdaságainktól nincs, aki felvásárolná a termést. Gyerekkorom egyik hihetetlen élménye volt, amikor hallottam, hogy Dél-Amerikában a tengerbe öntik a gabonát, míg a világban gazdasági válság dühöng. És ma újból hallom, hogy komolyan foglalkoznak azzal, hogy eltüzelik A globalizmus korántsem csak a tömegkultúra problémakörét érinti, hanem számos általános-egyetemes civilizációs kérdést is. a gabonát, vagy bioenergiák termelésére fordítják. Apám jut eszembe, ahogy régi aratások előtt áll a mezei úton, a búzatábla szélén, és leszakít egy kalászt, markában dörzsöli szét és vizsgálja a búzaszemeket, kasza alá érett-e már a termés?! Úgy érzem, mintha évszázadokkal korábbi eseményre emlékeznék. .. Egy eltűnt világ értékein és szépségein töprengve.
