Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-18 / 14. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 18. www.ujszo.com A titokzatos látogató sem a nevét, sem pedig a lakhelyét nem kívánta elárulni. A férfi nem vágyik hírnévre, azt mondta, csak segíteni szeretne. A „zarándok” friss gyümölcsöt hozott Annácskának Annácska a kedves vendégnek megmutatta az iskolatáskáját (Csuport István felvétele) Lekér/Érsekújvár. Egy külö­nös újévi zarándoklat törté­netét osztotta meg velünk a napokban a lévai járásbeli Laki Anna. A hölgy annak a súlyosan beteg hatéves Menyhei Annácskának a nagymamája, akinek a min­dennapjait több-kevesebb rendszerességgel már hosz- szabb ideje nyomon követ­hetik az olvasók. SZÁZ ILDIKÓ Annácska kétéves volt, amikor egyik veséjén rosszindulatú daga­natot, Wilms-tumort észleltek, az­óta számos megpróbáltatáson ment keresztül. A kislány néhány héttel ezelőtt köszönetét mondott azoknak az olvasóknak, akik ka­rácsony és újév táján sem feled­keztek meg róla. „Ezt a cikket el­olvasta egy érsekújvári járásbeli idős férfi, és úgy döntött, megis­merkedik az unokámmal és a csa­láddal. A településről, ahol él (ne­vét nem árulta el) Érsekújvárba utazott, onnan Párkányba, ahol átszállt a lekéri csatlakozásra. A férfi két kilométert gyalogolt a nagy táskák súlya alatt görnyedve a megállóról, csak hogy a kislány­nyal találkozhasson” - árulta el Laki Anna. Unokájának az idős férfi rengeteg friss gyümölcsöt hozott, de a nevét neki sem árulta el. Annácska nagyon örült a ked­ves vendégnek, és különösen jó kedve volt egész nap. Laki Anna a könnyeivel küsz­ködve mesélte el nekünk, mennyi­re meghatotta őket a férfi érdek­lődése és segíteni akarása. A csa­láddal együtt végignézte azt az al­bumot, amelyen fényképek doku­mentálják a kislány megannyi megpróbáltatását. Azokat a pilla­natokat, amikor négy kemoterápi­ás kezelés után Annát megműtöt­ték, és a fél veséjét eltávolították. A további erős dózisok következ­tében Anna derékig érő szőke ha­ja kihullott. Menyhei Hedviget, Annácska édesanyját meglepte a látogató szerénysége, kedvessége. Annak ellenére, hogy Hedvig ta­A férfi két kilométert gyalogolt a nagy táskák súlya alatt görnyedve a megállóról, csak hogy a kislánnyal találkozhasson. valy ősszel súlyosan megbetege­dett, tüdőembóliát kapott, jelen­leg ő az egyetlen állással rendel­kező családtag, akinek állandó bevétele van. A kislány elárulta a vendégnek, hogy Oroszkára jár alapiskolába. Annácska titkos vágyairól is be­számolt, arról, hogy ő is szeretne egy számítógépet, mint amilyen más gyerekeknek van. A család nemrég kapott egy személyautót ajándékba. Sajnos a kocsi műszaki állapota nem meg­felelő, nagyobb távolságokra, a fővárosi kivizsgálásokra nem mernek vele elindulni. A szerelő szerint csaknem harmincezer ko­ronába kerülne az autó megjaví­tása. Az édesapa jelenleg munka- nélküli, a két gyermeket gondoz­za, amíg a felesége dolgozik. A Laki és a Menyhei családdal a 0904/158 174-es telefonszámon vehetik fel a kapcsolatot, akik se­gíteni tudnak. Az ismeretlen újévi zarándok minden tőle telhetőt megtett, cse­rébe Annácska megajándékozta őt a barátságával. Lekéren nagy szeretettel gondolnak a férfira, és köszönik a látogatását, amelyből mindannyian erőt meríthetnek. Az yport-i férfikar, egy hetet töltött Kassán a Csermely Kórus vendégeként. Kassa nevezetességein kívül a környék megismerésére is alkalmuk nyílt. Víg kedélyű francia „halászok” Kassán KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. A Csermely Kórus számá­ra az idei karácsonyvárás elválaszt- hatadanul összekapcsolódott a ten­gerrel. Nemcsak az ünnepváró ké­szülődés „tenged’ gondjával, ha­nem a valós normandiai tenger­parttal is, ahonnan a kórus francia vendégei érkeztek, hogy eltöltse- nek Kassán egy adventi hetet, meg­erősítve ezzel a néhány éves barát­ságot. A tengerészsapkás, matróz- trikós, víg kedélyű franciák vala­mennyien az yport-i férfikar tagjai. Mind a tizenheten kapcsolatban állnak valamilyen módon a tenger­rel és a halászattal, ha nem foglal­kozás, akkor hobbi szintjén. Az 1992-ben alakult kórus repertoár­jában javarészt „saját gyártmá­nyú”, többszólamú halászdalok szerepelnek. Öltözékük is ehhez a nem könnyű szakmához igazodik, így a legvadabb kassai télben sem váltak meg a vászoningtől és sap­kától, még a szabadtéri fellépés alatt sem. A kórus látogatását a kassai Csermely 2004-es nyári normandi- 1 ai kirándulása előzte meg. A hazai­ak számára elbűvölő volt nemcsak a sziklás tengerpart, a kellemes francia kisvárosok, hanem maguk a vendéglátók is, akiknek szíve dal­ra, táncra, vidámságra és szeretette mindig kész volt. Ä viszontlátoga- tás sokáig húzódott-halasztódott, ám 2005 utolsó hónapjában végre sikerült az yport-iakat a városba (és országba) csábítani. Kassa ne­vezetességein kívül a környék meg­ismerésére is alkalmuk nyüt a ke­mény telet nem ismerő franciák-1 nak. Nem csoda, hogy legszebb él­ményeik egyikévé vált a Magas-Tát- ra, ahol ragyogóan sütött a nap, ám a plusz tíz fokhoz szokott vendégek meglepődve tapasztalták, mennyi­re csíphet a fagypont alatti friss, hi­deg levegő. De sokan örömmel em­legették a keleti végek borospincé­it, a kassai operaházat, a francia kulturális intézetet és a főutcai ka­rácsonyfa alatti éneklést is. Az egyik legmeghatóbb élmény azon­ban a magyar alapiskola kisdiákjai­nak meglátogatása volt. A gyerekek karácsonyi énekekkel, regöléssel és mézeskaláccsal várták a vendége­ket, a francia tengerészkórus pedig szívből jövő énekkel, dudával kí­sért halászdalokkal köszönte meg a fogadtatást. A komoly férfiak sze­me gyanúsan nedvessé vált az egyr osztályba bezsúfolt négy évfolyam- nyi kisdiák énekének hallatán, és büszkén szorongatták a papír kará­csonyfát, amit ajándékba kaptak a kicsiktől. A meghatottság aztán a két kórus záróbuliján oldódott föl, amikor hajnalig tartó énekléssel és tánccal búcsúztak egymástól a ro­kon lelkek. Lehetséges, hogy a Csermely Kó- - rus karnagy nélkül marad. Michel Balesta, az yport-i férfikar vezetője ugyanis nemcsak tengerészsapkát ajándékozott magyar karnagytár­sának, Havasi Józsefnek, hanem a kórusbeli tagságot is felkínálta ne­ki. Egy Párizsba szóló repülőjegy­gyei együtt. A visszaúttól azonban esze ágában sincs gondoskodni... izűcs Éva felvétele) Fújd, ki tudja, meddig fújhatod! A mínusz ötfokos hidegtől és a jeges víztől sem riadnak visza Szőcs Lajos és Ostrozánsky Gellért kiállítása a vágkirályfai alapiskolában Várják az új jegesmedvéket Két egyetemista festő bemutatkozója Martin Babjak (középen) és a két gútai „jegesmedve" PRACHÁR KORNÉLIA Guta. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy fedett uszodá­ba, termálfürdőbe invitálom, rög­tön az elején leszögezem: nem erről van szó. Igazi úszásról beszé­lek, mégpedig kinn a szabad ég alatt, akár mínusz 5 fokban is. A Gútai Téli Úszók Klubja is kép­viseltette magát azon a versenyso­rozaton, melyet a Téli Úszók Szlo­vák Ligája szervezett. Az évad első versenyére decemberben került sor Nemecky településen, Nagytapol- csány mellett. Az ottani víztározó átúszása volt a tét, ami 500 m-es tá­vot jelent. A gútai klub két tagja - Huszárik Károly és Tóth Emil - is részt vett az évadnyitó versenyen, amelyen mintegy 50 versenyző állt rajthoz, nők, férfiak, fiatalok és idősebbek egyaránt. A rendezvény­ről nem hiányozhatott az ismert operaénekes, Martin Babjak sem, áld a pozsonyi Jegesmedveklub tagja, s rendszeresen részt vesz a téli úszóversenyeken. Ha e sorok elolvasása után valaki kedvet kapott, és úgy dönt, beáll a gútai jegesmedvék közé, megtehe­ti. Felkeresheti a gútai vízimalom területén Huszárik Károly klubve­zetőt, aki szívesen informálja az érdeklődőket. GAÁL LÁSZLÓ Vágkirályfa. Két ifjú festő, Szőcs Lajos és Ostrozánsky Gellért képei­ből nyüt kiállítás a helyi magyar tannyelvű alapiskola épületében lé­vő Magyar-szobában. Szőcs Lajos vágkirályfai, Ostrozánsky Gellért pedig vízkeleti lakos, de gyermek­kori barátok, osztálytársak voltak a Galántai Kodály Zoltán Alapiskolá­ban, és - amint a megnyitón is el­mondták - egymástól is tanultak. Mi több, bevallották, előfordul, hogy témát is „lopnak” egymástól. Gellért a pozsonyi Műszaki Egyetem műépítészeti karának hallgatója, és bizonyára ez is befo­lyásolja stílusát, mert a tájképek mellett főként konstruktív, kompo­zíciós képeket alkot. Szőcs Lajos képei között is vannak tájképek (például a Vág-parti részletek cí­mű), de legszembetűnőbbek női aktjai. A megnyitón Bergendi Fe­renc polgármester mondott beszé­det. A tárlat január 8-ig, naponta 16 és 19 óra között tekinthető meg. (További információ a 0904/ 054290-es telefonszámon.) Bevallották, előfordul, hogy témát is „lopnak" egymástól (Szőcs Hajnalka felvétele) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom