Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-14 / 11. szám, szombat

32 Egészségünkre - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 14. www.ujszo.com Ki 2005 szlovákiai magyarja? Játékszabály 1. Az ankét szervezője a Petit Press Rt., társszervező az A SMS Rt. 2. Az ankét 2005. december 27-étől 2006. február 4-éig tart. 3. Az ANKÉT 2005 az év szlovákiai magyar személyiségének választása. A verseny kétfordulós. Az első fordulóban a benevezés zajlott. 4. A második forduló 2006. január 9-én kezdődött. A tízes szavazólista azokból a személyiségekből állt össze, akik a legtöbb szavazószelvényt kapták. Négy fordulón át SMS-ben lehet szavazni rájuk. Fordulónként kiesik a két utolsó helyre került személy. A végeredményt 2006. február 4-én tesszük közzé. 5. Az SMS-szavazásba bekapcsolódók közül fordulónként 3 Új Szó-ajándékcsomagot sorsolunk ki. Hogyan lehet szavazni? • Az SMS-eket a következő formában küldhetik el: leg szóköz, a javasolt személy száma. Például: leg 00, vagy leg 11 • SMS-eket a következő számra küldhetik: 6661 • Egy SMS ára ÁFÁ-val együtt 6 Sk. 2. forduló már csak nyolc résztvevővel Ön dönt, ha szavaz! Borbély Balázs - labdarúgó leg 01 Duray Miklós - politikus leg 06 Németh Szilárd - labdarúgó leg 09 Botló Bálint - vívó leg 02 B. Kovács István - történész leg 07 Somogyi Alfréd - lelkész leg 10 Köteles László - politikus 9. helyezett Az agyhártyagyulladás elleni védőoltás megfelelő időpontját a gyermekorvosokkal ajánlatos megbeszélni Minden évben pánikot kelt Tünetei hasonlók, ám a betegség sokkal lassabban, foko­zatosan fejlődik ki, inkább hetek, mint napok aloft. A láz alacsonyabb, kevésbé súlyos, mint a bakteriális meningi- tisznél. Gyakori a fejfájás, de zavartság, hátfájás és ideg- működési zavarok — gyengeség, zsibbadás, arcbénuiás — sem zárható ki. ‘ľM_ Világszerte előforduló be­tegség, amely cseppfertő­zéssel terjed. A baktérium okozta agyhártyagyulladás jellemzően télen és járvány- szerűen fordul elő, gyakran légúti fertőzést követően. TÁJÉKOZTATÓ Korai tünete a láz, a fejfájás, a merev tarkó, a torokfájás és a há­nyás. A tarkómerevség általában nem fájdalmas, (előfordulhat az áll mellkashoz szorításakor), ám a szabad mozgás többnyire lehe­tetlen. A felnőttek állapota 24 órán belül súlyosbodik, a kicsiké még hamarabb. A nagyobb gyer­mekek és felnőttek ingerlékeny- nyé, zavarná, fokozatosan alu- székonnyá válhatnak. Az állapot kómáig romolhat, végül halálhoz vezethet. A fertőzés velejárója az agyduzzanat, a véráramlás aka­dályozása miatt bénulás állhat be. Egyeseknél görcsrohamok fej­lődhetnek ki. Baktérium a felelős A meningitisz 80 százalékáért három baktériumtörzs tehető fele­lőssé. Mindhárom anélkül, hogy bajt okozna, megtalálható az em­ber orrában és légzőszerveiben. Az orvostudomány nem képes vá­laszt adni arra a kérdésre, hogy ezek a baktériumok miért fertőzik meg az agyat. Olykor előfordul, hogy a fertőzés fejsérülés vagy im­munrendszeri rendellenességet követően jelentkezik. Veszélyeztetett gyerekek A meningitisz egy hónaptól két­éves kor közötti gyermekeknél a leggyakoribb, ám a járványok leg­gyakrabban laktanyákban, kollégi­umokban, zárt csoportokban for­dulnak elő. Mivel a bakteriális me­ningitisz, ha a Neisseria meningiti­dis baktérium okozza, órákon be­lül halálhoz vezethet, sürgős orvo­si beavatkozás szükséges. Kétéves korig a megmagyarázhatatlan láz azonnali kivizsgálást indokol, kü­lönösen, ha ingerlékenységgel, aluszékonysággal, az étel vissza­utasításával, hányással, görcsölés- sel és tarkómerevség kifejlődésével párosul. Kezelés A bakteriális meningitisz gyanú­ja esetén - a vizsgálati eredmények befejezését megelőzően - a gyer­meket azonnal antibiotikummal kezelik. Az orvosok a fizikális vizs- gálás Során vörös vagy bíborvörös bőrkiütéseket, a bőr kékes elszíne­ződését, tarkómerevséget és más, meningitiszre utaló jelet keresnek. Jellemző tünet: amikor a gyermek fejét a mellkasára hajtják, behajlik a csípője és térde. Másik jel az is, hogy miután az orvos felemeli a gyermek lábát, nem tudja kiegye­nesíteni a behajlított térdét. Az orvosnak meningitisz gyanú­ja esetén gyorsan döntenie kell, hogy a fertőzést bakteriális, víru­sos, gombás vagy egyéb, esedeg va­lamilyen vegyület izgató hatása okozta-e. Az okok ugyanis sokfélék lehetnek, a kezelés minden esetben eltérő. Az azonnal megkezdett ke­zelés esetén a halálozás tíz százalék alatti, A diagnózis vagy a beavatko­zás késésekor, főleg a legkisebbek­nél és az időskorúaknál, emelkedik a maradandó agykárosodás, illetve a halál esélye. Maradandó szellemi károsodás és bénulás is követheti a meningitiszt. Megelőzés A Neisseria meningitidis okozta bakteriális fertőzés a tizennyolc hónapnál idősebbeknél védőol­tással megelőzhető, a vakcina árát az egészségbiztosítók nem té­rítik. A szakértők az oltást csupán járvány esetén ajánlják, illetve in­dokolt egzotikus országokba uta­záskor is. Noha az utóbbi napok­ban négy esetben diagnosztizál­tak meningitiszt, a hazai járvány­ügyi hatóságok szerint pánikra nincs ok. (péterfi) A szabályozó készségén kívül döntő jelentősége van a szobatisztává válásban a gyermek elhatározásának is A szobatisztaságról, a szülő-gyermek viszonyról SOROZAT Nem a szoktatáson múlik, hogy mikor válik egy gyerek szobatisztá­vá. Döntő jelentőségű, hogy csak akkor kezdjünk „foglalkozni” vele, ha a gyermek már érett rá. Másfél­két éves koruk előtt még nem éret­tek a gyerekek a bűi használatára. Csak ekkorra alakul ki ugyanis a gyereknek az a képessége, hogy ne csak megérezze, hanem vissza is tudja tartani a székletét, vizeletét mindaddig, amíg a bilihez vagy WC-hez nem ér. Amíg erre nem ké­pes - még akkor sem nevezhetjük szobatisztának, ha egyetlen pelen­kát se kell kimosni utána, mert nem rajta, hanem a mamája kitar­tásán vagy „kifigyelésén” múlik, hogy a gyerek a bilibe vagy a pelen­kába végzi szükségét. A szabályozó készségén kívül döntő jelentősége van a szobatisz­tává válásban a gyermek elhatáro­zásának is, annak, hogy mint a fel­nőttek, ő sem akar pelenkát viselni. Tehát a felnőttel, a szülővel való azonosulás előfeltétele a sikernek - amíg ennek nem látjuk a jeleit, nem járhat igazi és tartós ered­ménnyel a szoktatás. De hát tulajdonképpen miért baj az, ha a javasoltnál korábban kez­dik a gyereket bilire ültetni, mi baj származik abból, ha például egy szülő megfigyeli gyerekét, „kita­pasztalja”, mikor szokott pisilni vagy kakilni, s ilyenkor a bilire ülte­ti. Először is felesleges, mert így sokkal több időt tölt a gyerek a bi­lin, tehát passzivitásra, helyben maradásra kárhoztatva, mint ami­kor már maga érzi, hogy mikor kell pisilnie, kakilnia, s csak éppen ad­dig ül rajta, míg elvégzi a dolgot. Másodszor - s ez a legfontosabb - mivel a gyermek még képtelen megfelelni a szülő elvárásának, előbb vagy utóbb szembekerül a szülővel. Természetesen az elmondottak­ból nem az következik, hogy a fel­nőtt ne tegyen semmit a gyermek szobatisztává válásának érdeké­ben. De csak akkor kezdjen foglal­kozni ezzel a kérdéssel, ha már szá­míthat a gyerek valódi érdeklődé­sére. Egy-egy gyerek - megelőzve szülei kezdeményezését - magától kezd érdeklődni, hogy viselnek-e a felnőttek pelenkát. Kétéves kora előtt azonban a gyerekek általában még nem érettek arra az elhatáro­zásra, hogy a „felnőtté válás” érde­kében önként vállalják a szobatisz­tasággal kapcsolatos kényelmet­lenségeket, nehézségeket. A két­éves gyereknek - ha tehát nem til­takozik - kínáljuk fel a bűit akkor, amikor éppen száraz maradt a pe­lenkája, vagy ha az anya a gyerek mocorgásából vagy más jelekből látja, hogy pisilnie vagy kakünia keű. Ha üyenkor eredménnyel jár a próbálkozás, a gyermek megérti, mikor keű szólnia a felnőttnek, mi­kor kell a bűire ráülnie. Ha a szülő továbbra is figyel a gyerekre, segíti, támogatja, együtt örül vele a siker­nek, biztatja, ha éppen nem sike­rült időben elérni a bűit, a gyerek rendszeres büiztetés nélkül is szo­batisztává válik. A tapasztalat azt mutatja, az űyen módszerrel szoktatott gyere­kek végül ugyanúgy két és fél-há­rom éves korukban lesznek szoba­tiszták, mint azok, akiket egy-más­fél éves koruktól kezdve rendszere­sen bűire ültettek. A bűivel későn ismerkedő gyerekeknél azonban a szülő maradéktalanul számíthat a gyerek együttműködésére (hiszen amíg ebben nem bízhat, szóba se hozza a gyereknek a bűit), s így szinte észrevétlenül (anélkül, hogy szülei elégedetlenségét, rosszaüá- sát, haragját érezné) válhat szoba­tisztává. Előfordulhat, hogy ez na­pok vagy hetek alatt következik be, de az is, hogy siker és kudarc soká­ig váltogatja egymást. Gyakran tapasztalható, hogy a már megbízhatóan szobatiszta gye­rek rövidebb-hosszabb időre visz- szaesik, esetleg fel is hagy a próbál­kozással. Ilyen esetekben el keű gondolkodni, mi történt vele, mi akadályozza az elhatározását? Le­het, hogy korán és helytelenül kezdtek el a szobatisztaságra neve­lésével foglalkozni, s csak felülete­sen fogadta el a szülő elvárását; le­het, hogy így tiltakozik a ráerősza- koltnak érzett „felnövesztés” ellen, s lehet, hogy valami változás, pél­dául testvér születése, bölcsődébe kerülés hatására adja föl próbálko­zásait. Bármi is legyen a visszaesés oka, nem szabad azzal tetézni, hogy a szülő türelmetlenül, követe­lődzőén kezd a gyerekkel bánni, el­kezdi rendszeresen ültetgetni vagy büntetni. Ha a gyerek azt érzi, hogy megértik nehézségeit, számíthat szülei támogatására és bizalmára, amint visszanyeri érzelmi biztonsá­gát, magától lesz újra szobatiszta. Részletek Kalló Éva, Kenéz Mál­ta, dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyer­mekkor című munkájából egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom