Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-14 / 11. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 14. Interjú-tudomány 15 Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház igazgatója: „Bízom benne, megmérettetés esetén csak szakmai, és nem politikai szempontok lesznek a mérvadóak" Túszok a végrehajtók kezében Tavaly év vége óta folyamatosan foglalkoztunk a dunaszerdahelyi kórházat fenyegető veszéllyel, hiszen a kormány által szavatolt végrehajtási tilalom ellenére a bíróság már engedélyezte a régió betegellátását veszélyeztető 2,8 millió korona behajtását, és a végrehajtók további mintegy 6 millió koronát is meg akarnak kaparintani. PÉTERFl SZONYA A kórház vezetése a végrehajtás elhalasztása ügyében szintén a bírósághoz fordult. Milyen eredménnyel? Míg az adósság tulajdonosának a járásbíróság kilenc nap alatt engedélyezte a behajtást, nekünk több mint harminc napig kellett várnunk a döntésre. Részsiker csupán, hogy féléves haladékot kaptunk, miközben a másik fél fellebbezett, és taktikát váltott: nemcsak az egészségbiztosítókat szólította fel, hogy a betegellátásért járó anyagiakat neki utalják, hanem az Általános Hitelbankban (VÚB) is zárolta azt a számlánkat, amelyen a dolgozók bérét tartjuk. Ez azt jelenti, hogy gondot jelent a fizetések átutalása? Szerencsére nem. Időben felkészültünk erre is, beszállítóink beleegyezésével átütemeztük a térítéseket, „bespájzoltunk” anyagiakból, egészségügyi segédeszközökből, gyógyszerből annyit, hogy túléljük ezt az áldatlan helyzetet. Gondolom, továbbra is várnak a megye segítségére. Természetesen, annál is inkább, mert a munkadíjat a kórház rendezte, mi az aránytalanul magas késedelmi és a büntetőkamatot tartjuk tisztességtelennek. Megkérdőjelezhető az is, hogy egy 1996-ban kötött rossz szerződésből származó károkat miért nem rendezi az akkori alapító, az egészség- ügyi minisztérium. Tudtommal a megyei testület döntött az anyagi segítség odaítéléséről, mégsem kapták meg a pénzt? Egyelőre nem, ki kell várni, hogy a választások után összeállt képviselő-testület, az új megyeelnök hogyan határoz. Feltételezi, hogy a megyeelnökváltás esetleg befolyásolhatja a kórház elbírálását? Bízom abban, hogy ha megmérettetünk, akkor csak szakmai, és nem politikai szempontok lesznek a mérvadóak. Másfél éve vagyok igazgató, ez alatt megnőtt az egészségügyi intézet gazdasági, eszmei értéke, emelkedett a betegellátás színvonala. Nagy erőfeszítéssel ugyan, de csökkent az adósságállomány, sőt akadtak olyan hónapok is, amikor majdnem kiegyensúlyozott volt a gazdálkodásunk. Szerintem reális célkitűzés, hogy az idén adósságmentesen üzemeljünk. A szaktárca javaslatára a kormány rendezte a kórházak tetemes társadalombiztosítási tartozását. Úgy tűnik, azok jártak jól, akik nem fizettek a Szociális Biztosítónak. Kinevezésemet követően azon voltam, hogy az alkalmazottak utáni illetékbefizetése ne maradjon el. Vagyis 2004. április 1-jétől 2005. december 31-ig majdnem 25 millió koronát utaltunk át a Szociális Biztosítónak. Igaz, ha nem lettünk volna tisztességesek, most kevesebb lenne a tartozásunk. Nem nehezíti munkájukat a tudat, hogy túszok lettek a végrehajtók kezében? Nem tagadom, valamennyiünk hangulatára kihat a fenyegető veszély, feszültebbek a belső viszonyok, ám a betegek és az egészségügyi dolgozók kapcsolata nem romlott. Igazgatóként kiharcolta, hogy a somoijai mentőállomás a dunaszerdahelyi kórház kötelékébe kerüljön, de most nem szerezték meg a helyi és a nagymegyeri mentőállomás üzemelési jogát. Tény, a mentőszolgálat a kórházzal mindig szerves egységet képezett. Az egészségügyi reform pozitív hatása következtében javult az egyes mentőállomások anyagi támogatása, a havi 700 ezer korona átalány és a külön térített kilomé- terpénz okán jövedelmező vállalkozássá vált. Már tárgyalunk az új üzemeltetővel, szeretnénk, ha az állomások a megszokott helyen maradnának, a helyiségekért kapott bérleti díj némileg enyhítené a veszteséget. Pályázati győztesként viszont a klasszikus betegszállítást mi végezzük, az első év gazdasági eredményei lehetővé tették két mentőautó teljes felújítását. Az új elosztás szerint a régióban négy mentőállomás működik majd. Az említett hármon kívül Nagymagyaron is lesz. Szükséges van erre? Kezdettől fogva állítom, hogy Nagymagyar helyett fontosabb lenne a Kis-Csallóköz elérhetőségének biztosítása. Szerintem régiónkban a mentőállomásokat nem a városokba kellene elhelyezni, hanem a kórházak gyorsabb megközelítése miatt Békére, Alistálra és Bősre. Észrevételeinket ugyan megtettük, de nem vették figyelembe. A temérdek nehézség ellenére eredményeket is elértek. A jobb, teljesebb ellátás érdekében tavaly több új szakrendelőt nyitottunk, orvosaink lojalitását tükrözi, hogy egyelőre saját számítógépüket használják. Szponzorainknak köszönhetően javult a kórház műszerezettsége, lélegeztető, altatógép, echokardiográf segíti a betegellátást. Külföldi adományokból ágycserékre került sor, idősbeteg-ellátó részleget nyitottunk, modernizáltuk a sebészetet, a szülészetet, napi ellátóban kezeljük az ideggyógyászati betegségben szenvedőket. Az országban az elsők között beszereztünk egy analizátort, melynek segítségével le A megye átvállalná a tartozást Pozsony. Nagyszombat megye önkormányzata kész átvállalni a dunaszerdahelyi kórház tartozását, de egyelőre nem lehet tudni, milyen módon teheti ezt meg. „Az önkormányzat a törvények értelmében csak fejlesztésre adhat pénzt a kórháznak, a működési költségekre nem, így a tartozásait sem vállalhatja át” - mondta Ivan Krajčovič, az önkormányzat szóvivője. Szerinte nem csak a dunaszerdahelyi kórházat fenyegetik végrehajtók, több más intézmény működése is veszélyben van. Peter Tomeček, a megye korábbi elnöke szerint az önkormányzat már tavaly is kész lett volna kifizetni az intézmény mintegy 7 millió koronás tartozását, addig azonban nem tehették meg, amíg a végrehajtónak nem állt jogában behajtani az összeget, (lpj, t) (Somogyi Tibor felvétele) tudjuk mérni a beteg vérében lévő orvosság hatóanyagának szintjét, legyen szó szívgyógyszerről vagy antibiotikumról. Újdonság a hátbántalmakban szenvedők ózon- oxigénes kezelése is, és mert igény van rá, hamarosan sor kerül egy bentlakásos utógondozó megnyitására. Hiszen rövidül a kórházban töltött napok száma, ám sokan otthonukban nem képesek önmaguk ellátására. Nem csupán a magányosok hajlandók értelmes összeget áldozni arra, hogy néhány napig, hétig szakfelügyelet mellett gyógyuljanak, erősödjenek. Az új év kezdetén foglalkoztatják a kudarcok is? Mint minden ember, én is készítek mérleget. Tudatosítom, hogy olykor homokszem kerül a legola- jozottabb gépezetbe is. Vannak helyzetek, amelyeket radikálisan kell megoldani, és akadnak, amelyeknél kevés csak akarni. Hiába próbálunk takarékoskodni az energiával, ha az ablakok rosszul záródnak, s nincs pénzünk újakra. Igaz az is, hogy nem sikerült teljesen kiküszöbölni azt, hogy kollégáim ne azzal foglalkozzanak, másutt mi van, hanem azzal, ami az osztályukon belül történik. Nem tudom rábírni az egészségbiztosítókat sem arra, hogy az emelkedő beteglétszám alapján több szolgáltatást rendeljenek, és többet fizessenek az elvégzett munkánkért. Az anyagiak hiánya miatt számos megszorító intézkedést vezettünk be, s ez súrlódásokat okoz. Ő volt egy személyben a villámhárító és a bifokális szemüveg feltalálója, a nagyhatalmakat legyőző szabadságharcos és a Függetlenségi Nyilatkozat társszerzője Háromszáz éve született Benjamin Franklin OZOGÁNY ERNŐ Századok múlnak el, amíg egy nagy gondolkodó, sorsfordító államférfi fellép a történelem színpadára. Ripacsból van ugyan elég, de fehér hollónak számít az igazi nagy egyéniség, akinek tevékenységét ilyen klasszikus veretű sorok örökítették meg: „Kiragadta az égből a villámot s a zsarnok kezéből a kormánypálcát.” Az amerikai Benjamin Franklin azon ritka kivételek közé tartozott, aki maradandót alkotott a tudományban, de az emberi haladás és a demokrácia élharcosa is volt. E kiváló férfiúnak döntő szerepe volt abban, hogy csaknem száz évvel halála után a hálás Franciaország hazájának ajándékozza az Egyesült Államok jelképévé vált Szabadság-szobrot. Azt az emlékművet, amelyet évtizedeken keresztül elsőként láttak meg a szabad életre vágyó kivándoroltak milliói. A nyomdászattól az isten nyiláig Benjamin Franklin 1706. január 17-én született Bostonban. Családja kora gyermekkorától arra buzdította, hogy szappanfőző é- desapja tevékenységét folytassa. Volt azonban egy mostohabátyja, aki könyvnyomdát tartott fenn, és egy helyi újságot adott ki. A 12 éves Benjámint annyira elbűvölte ez a tevékenység, hogy rávette a szüleit: a szappanfőzés helyett nyomdászatot tanulhasson. Állandóan a kötésre előkészített könyveket bújta. Tehetségét és nyílt eszét jellemzi, hogy hamarosan cikkeket kezdett írni bátyja lapjába, majd néhány év múltán átvette annak szerkesztését. Tizenhét évesen elhatározta, hogy Angliában képzi tovább magát: Londonba hajózott, hogy megtanulja a könyvnyomtatás legújabb fortélyait. Hazatérte után Philadelphiában nyomdát és könyvkereskedést nyitott. Államférfiúi erényeit már ekkor is megcsillantotta: a maximális haszonra való törekvés helyett iskolákat és könyvtárat alapított a helyi iparosok és gyermekeik pallérozására. Tevékenységére felfigyeltek a helyi politikai körök, harmincévesen megválasztották a pennsylvaniai parlament titkárának, egy évvel később főpostamesterré nevezték ki. 1747- ben kidolgozta az amerikai filozófiai társaság alapszabályzatát; ennek később az elnöke lett. Minden adott volt ahhoz, hogy fényes politikai karriert fusson be. Csakhogy közben kezébe került a kor legfontosabb tudományos munkája, Isaac Newton Principiája. Lenyűgözte a klasszikus fizika megalapítójának munkája, melynek hatására saját kísérleteibe kezdett. Ehhez egy vásári kikiáltó adta meg a végső impulzust, aki különféle elektromos jelenségekkel kápráztatta el a közönséget. Franklin azonnal felismerte, hogy itt sokkal többről van szó, mint olcsó látványosságról. Nem is akármivel próbálkozott: a félelmetes istennyilával. A modern villamosság alapjai Korábban már többen feltételezték, hogy a mennydörgés és a villámlás ugyanazon jelenségek hang- és fénymegnyilvánulásai, valójában villamos kisülések. Bizonyítani viszont nem sikerült. Hogy mennyire veszélyes dologról volt szó, arra a legjobb példa, hogy a szentpétervári egyetem kutatóját, Georg Wilhelm Rich- mannt a villám egyszerűen agyonütötte. Az ő példája nyomán terjedt el a hősként tisztelt furor he- roicus példaképe, amely szerint irigylésre méltó a tudós, aki kísérletezés közben veszti életét. Franklin kutatásai eredménye(Képarchívum) képpen egy sor jelentős felfedezést tett: elsőként jött rá, hogy minél hegyesebb a fémrúd, annál jobban vonzza a villámot, valamint a hegyes tű segítségével a testet töltéssel lehet ellátni, és töltést lehet róla leemelni. Ő vezette be az elektromosság kifejezést a tudományba. Megállapította, hogy csak egyfajta, negatív elektromos töltésfajta létezik, a pozitív töltés valójában a negatív töltés hiánya. Ennek megfelelően csak egyfajta töltés tud áramolni. Ezzel megteremtette a modern villamosság alapjait. Ma már tudjuk, hogy a villamos áram hordozója a negatív töltésű elemi részecske, az elektron - ennek felfedezésére azonban Franklin halála után több mint száz évet kellett várni. Hajmeresztő kísérletet végzett: egy hegyes fémrúddal felszerelt sárkányt eresztett a viharfelhőkbe, amelyet selyemszálon tartott a kezében. A kezétől nagyjából egy méternyire kulcsot erősített egy fémszálra, amellyel leydeni palackot töltött fel. Úgy gondolta, a kisülés a kulcson keresztül a palackba jut, tehát teljes biztonságban van. Mellette állhatott az őrangyala, mert a csodával határos módon nem jutott Rich- mann sorsára; kísérleteit megúszta, bár volt rá eset, hogy napokon keresztül sokkos állapotban feküdt. De kísérleteit sikerült igazolnia. Olyannyira kísértette a sorsot, hogy a hálaadásnapi pulykát is villámmal ölte meg. Egy, a villamosság jövőjét bemutató vacsorán Franklin azzal szórakoztatta barátait, hogy a folyó túlsó partjára helyezett alkoholos égőt villamos szikra segítségével gyújtotta meg, villanyozott pezsgőspoharakból szolgálták fel az italt. Ä világ legrégebbi tudományos akadémiája, a londoni Királyi Társaság is felfigyelt tevékenységére, tagjai sorába választotta, majd 1753-ban aranyéremmel tüntette ki. A függetlenség élharcosa Szervezői képességeit elismerve 1753-ban valamennyi amerikai angol gyarmat főpostamesterévé nevezték ki. Kidolgozott egy, az amerikai gyarmatokra vonatkozó alkotmánytervezetet - ekkor még az angol korona égisze alatt. 1757-től öt éven keresztül előbb Pennsylvania, majd több amerikai gyarmat képviselőjeként Londonban tevékenykedett. Hazatérve egyre inkább a függetlenedés irányába hajlott. Ennek egyik állomása volt, hogy 1766-ban az angolok bélyegadót vetettek ki a gyarmatokra, amelyet Franklin erélyes közbelépése nyomán visszavontak. Ezt követően kegy- vesztett lett Londonban, így az amerikai függetlenségi háború egyik vezetőjévé vált. Főpostamesteri hivatalától megfosztották, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. 1775-től a philadelphiai függetlenségi harc egyik fő szervezője, Thomas Jefferson mellett pedig egyik megfogalmazója volt a következő évben megszerkesztett függetlenségi nyilatkozatnak. Ugyanebben az évben Franciaországba utazott, hogy szövetségest találjon hazája függetlenségi háborújához. A párizsiak kitörő lelkesedéssel fogadták, a szabad világ képviselőjét ünnepelték személyében. Nem kis szerepe volt abban, hogy tizenhárom évvel később a franciák is fellázadtak a zsarnokság ellen. Diplomáciai fáradozásainak fényes eredménye volt, hogy 1778-ban Franciaország anyagi, sőt katonai segítséget nyújtott az amerikai gyarmatoknak Angliával szemben. O- roszlánrésze volt az 1783-as ver- sailles-i békeszerződés megkötésében, amelyben Anglia kénytelen volt elismerni amerikai gyarmatainak függetlenségét. Diadalmenetben tért vissza hazájába, ahol egymás után háromszor választották meg Pennsylvania kormányzójává. A közügyektől hajlott kora és betegsége miatt 82 évesen vonult vissza. Nyugdíjasként elhatározta, hogy eltávolítja Amerika szégyenfoltját: emléldratot szerkesztett a kormány részére a rabszolgaság eltörléséről - erre hetven évvel halála után került csak sor. A francia forradalom kitörését viszont megérhette. Azét a forradalomét, amelynek előkészítésében jelentős szerepe volt az ő személyes példájának és hazája szabadságharcának. 1790. április 17- én, nyolcvannégy éves korában hunyt el.
