Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-14 / 11. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 14. Vélemény és háttér 7- Képviselő úr, végre megtalálta az igazi arcát! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Bolondok és lelki szegények TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Sorra mondják fel a szolgálatot a tavaly decembertől a Prága-Brünn és a Prága-Ost- rava vonalon közlekedő, 230 kilométeres csúcssebességre képes Pendolino olasz vonatok. A közel 5 milliárd cseh koronáért vásárolt 7 szerelvény közül már csak egy működőképes. A képhez hozzátartozik, hogy két Pendoli- nót még nem állítottak üzembe, a fennmaradó ötből kettő csütörtökön Ostrava felé, illetve a bányászvárosból Prágába tartva menet közben leállt, az utasokat más vonatok vették fel. A problémák már a kezdetekkor jelentkeztek, többnyire a szoftverrel voltak gondok, a járatok késtek. A Cseh Vasutak (ČD) leállította az expressz szerelvények működését, amíg nem javul megbízhatóságuk. A probléma már csak azért is kínos, mert Csehországban nagy az érdeklődés a szuper- expressz iránt, másrészt márciustól már Prágából Pozso- nyig, a későbbiek során pedig Bécsig és Budapestig közlekedett volna a Pendolino. 1NDEX.HU Orbán Viktort és Áder Jánost szerepeltetve a Magyar Vizsla című kiadványnak állít görbe tükröt a Moszkvai Őrkutya című összeállítás, amely az Index.hu internetes portálon jelent meg. A Magyar Vizslához hasonló stílusban és tipográfiával készült Moszkvai Őrkutya első oldalán az „Akiknek semmi sem elég olcsó” cím szerepel, és a következő oldalak tanúsága szerint „Minden idők legszegényebb ellenzéke veszi fel most a küzdelmet minden idők leggazdagabb kormányával”. Az internetes portál a közelmúltban Gyurcsány Ferencet figurázta ki, november 14-én minden cikkének címében szerepelt a kormányfő neve. EHO MOSZKV1 Csecsenföldet annyira tönkretette a háború, hogy engedélyezni kellene a többnejűsé- get - hangoztatta a Kreml-ba- rát Ramzan Kadirov. Az orosz rádióállomásnak kifejtette: a lépésre azért van szükség, mert a köztársaság háborúban áll. Az orosz törvények azonban csak egy feleséget engedélyeznek. Kadirov szerint az államnak nem szabad beavatkoznia abba, hogy egy férfi hány feleséget választ, minden férfinak magának kell eldöntenie, miképpen akar élni. Amikor az ember elme gyógyintézetben jár, bizalmatlanul tekinget körbe, gyanakodva figyel minden fűszálat, és hagyja magán úrrá lenni az érzést: itt minden megtörténhet. Mint amikor először utazunk Romániába. HOLOP ZSOLT Igazságtalan ez az elmegyógyintézetekkel, hiszen idekint ugyanúgy minden megtörténhet, például hárman agyonvernek valakit egy negyedik utasítására. Igaz, ez most egy intézetben történt, az ápoló utasítását követve három beteg agyonvert egy negyediket. A többi ápolt aztán elpanaszolta a tudósítóknak, hogy rendszeresen verik őket, a tudósítók pedig kiderítették, nincs ember, akit ne alkalmaznának ápolónak. Viszonylag sokáig voltam elmegyógyintézetben (egyesek szerint nem elég sokáig), és mivel olvasóink többsége feltehetően nem, el kell árulnom, nem olyan, mint az idióta amerikai komédiákban, ahol a betegek ba- seballmeccsre járnak (igaz, csak örökrangadókra), továbbá mindenki hepi és a végére felépül, vagy legalábbis jelentősen javul az állapota, és ha nem, akkor is boldog. Még csak nem is olyan, mint Ken Kesey kakukkja (nézettebben Forman kakukkja Jack Nicholson- nal), például sosincs szavazás arról, melyik tévéműsort nézzék. És nem is olyan, mint ahogy mondjuk a Fókuszban vagy az Aktívban felbukkan néha, ha már a szerkesztő kimerítette a „Pornósztár reggelije” vagy az „Az is bolond, kislányok, aki nem megy el sztriptíztáncosnőnek vagy mellműtétre” témaköröket, és akkor röviden bemutatható egy orosz vagy vietnami diliház, ahol minden beteg az ürülékét vizsgálgatja. Az elmegyógyintézetben a legnagyobb úr a cigarettát osztó ápoló. Mert a betegek választhatnak, nyugdíjuk fennmaradó fillérjéből Horalkyt vagy napi pár szál cigarettát kérnek-e. Nincs szebb érzés, mint büntetésből szétmorzsolni egy elmebeteg cigijét az orra előtt, ő meg eszementen sivalko- dik, mert legközelebb három óra múlva gyújthat rá. Ha egyáltalán adunk neki, még meggondoljuk. Az elmegyógyintézetben nincs foguk az embereknek. Ritkaság, ha egy-kettőnél több van, és ha megfájdul, egy-két héten belül kihúzza a fogorvos. De ez nem biztos. Nem biztos, hogy egy-két héten belül, és nem biztos, hogy fogorvos. El kell mondani, hogy az elmegyógyintézetben piszkosul kevés pénzért dolgoznak az egészségügyi dolgozók és a kiszolgálószemélyzet, a hálapénz ritka. A raktáros vagy a konyhafőnök tud ügyeskedni. Minden elmegyógyintézetben van egy-két többdiplomás ápolt, nem tudni, mikor törik el, hullik darabokra valami az emberben. Segít a személyzetnek bonyolultabb hivatali levelezésében, esetleg lefordít egy-egy titokzatos, német nyelvű levelet. Többre ugyan nem megy a diplomájával, mert ugyanabban a közös kádvízben fürdik, mint szobatársai. Minden szerdán. Az elmegyógyintézetben néhányan az ürüléküket vizsgál- gatják, de nincsenek Napóleonok és Kleopátrák. Kétségtelenül jelen van viszont a leplezetlen, nyílt szexualitás, felnőtt testbe zárt gyermeki értelem, bugyogó állati ösztön. Vegyesen lakott elmegyógyintézetben a beszélni tudó ápoltak java két nyelven beszél vagy legalább ért, ami az alkalmazottakról nem mindig mondható el. (Vagy így, vagy úgy beszélnek, ezért két nyelven a betegek, csak Slota meg ne tudja.) Egy elmegyógyintézetben minden megtörténhet, az is, hogy a nyugdíjba vonuló ápolónőt pár éven belül visszahozzák drága gyermekei (kicsit bolond lett az öregasszony...). Meg az is, hogy nincs gumiszoba, elektrosokk se (pedig még mindig sokan esküsznek rá), ennek ellenére gyógyintézetnek hívják. Egy elmegyógyintézetben az alkalmazottak egészen hétköznapi emberek, mi mások lennének? Aki jó, az itt éli ki a jóságát, aki buta és gonosz, az a gonoszságát. Kiéli magát, mint multicég-közép- káder a beosztottján. Odabent élet-halál ura lehet, de senkinek érzi magát, ha fajront után kilép az életbe, ráadásul még a felesége is szívatja, vagy veri az ura. Gondolom, ezek után végképp nem tudják elképzelni, milyen egy elmegyógyintézet. 1986 óta teszik közzé a Big Mac-indexet, mivel a szendvics mindenütt azonos összetevőkből készül Térségünkben Magyarország a legdrágább MT1-F1GYELŐ A forint változatlanul meglehetősen alulértékelt, ezzel együtt is azonban Magyarország a legdrágább - dollárban mérve - a térségében. Legalábbis ezt mutatja a The Economist tegnap közölt legújabb Big Mac-indexe. A vezető londoni gazdaságpolitikai hetilap, amely 1986 óta alkalmazza ezt a mérőeszközt, a világ sok országában árult emeletes szendvics dollárra átszámolt helyi átlagárát teszi meg az áru- és szolgáltatásárak összehasonlító kosarának, mivel e termékben mindenhol ugyanazok az összetevők vannak. így a The Economist elemzői szerint a Big Mac alkalmas annak mérésére, hogy mennyire érvényesül a vásárlóerő-paritás elvileg árfolyamkiigazító - és így értékkiegyenlítő - hatása az egyes térségekben kapható azonos termékkosarak esetében. A legújabb Big Mac-index is azt mutatja, hogy gyakorlatilag semennyire, ha ugyanis a McDonald’s-szendvics megbízható vásárlóerő-mérő eszköz, akkor a vizsgált harminc ország és térség valutái a dollárhoz viszonyítva változatlanul rendkívül széles sávban alul-, illetve felülértékeltek. Az új lista a kínai jüan 59 százalékos alulértékeltségétől a svájci frank csaknem 60 százalékos túlértékeltségéig terjed. Ennek megfelelően a legdrágább hely dollárban a vizsgált országok közül még mindig Svájc, ahol egy Big Mac ára - a január 9- én érvényes devizapiaci árfolyam alapján - 4,93 dollárnak felel meg az Egyesült Államokban mért 3,15 dolláros, négy amerikai nagyváros Big Mac-áraiból számított átlaggal szemben. A lista másik végén Kína áll, ahol átlagosan 1,30 dollárnak megfelelő áron adják a Big Mac szendvicset. Az euróövezet tagországaiban számított átlagos Big Mac-árszint most 3,51 dollár, ami 11 százalékos euró-túlértékeltséget jelez a dollárhoz képest. Az új Big Mac-index- ben a három vizsgált kelet-európai új EU-tagállam közül továbbra is a 12. helyen lévő Magyarország a legdrágább: itt most 2,71 dollárba kerül átlagosan egy Big Mac, ami a forint dollárárfolyamának 14 százalékos alulértékeltségét mutatja. A térségbeli második legdrágább Csehország, ahol 2,60 dollár a Big Mac, ami a cseh korona csaknem 20 százalékos alulértékeltségét jelzi. Lengyelországban 2,09 dollárnak megfelelő zlotyért árulják a szendvicset, ami a zloty több mint 30 százalékos alulértékeltségének felel meg. KOMMENTÁR A méret is számít MOLNÁR IVÁN UPC, Szlovák Vasutak, Slovak Telecom, Slovnaft - olyan, Szlovákiában működő cégek, amelyeket nem csak az köt össze, hogy a hazai piac egy jelentős szegmensét uralják. Az elmúlt években mindegyiküket több tíz- vagy akár százmilliós összegre büntették az állami hivatalok, mivel állítólag visszaéltek piaci helyzetükkel: vagy az áraikat srófolták a csillagos égig, vagy a konkurenciát próbálták meg ellehetetlenítem. Az UPC kábelszolgáltató még 2001-ben számlázott az ügyfeleinek olyan magas árakat, ami a hazai hivatalnokok figyelmét sem kerülhette el: a cég által fizetett büntetés elérte a 25 millió koronát. A Szlovák Vasutak 2004-ben volt kénytelen kifizetni 30 milliót a vagonok nem előírásszerű le- pecsételése miatt. A Slovak Telecom már 2004-ben kifizetett egy 25 milliós büntetést a távközlési hivatalnak, tavaly pedig a versenyhivatal követelt tőle 885 millió koronát, mivel a többi szolgáltatónak nem tette lehetővé a helyi vezetékekhez való hozzáférést. Ez utóbbi ellen a vállalat fellebbezett. A Slovnaft 2005-ben 1,3 milliárd koronás büntetést fizetett ki, mert a pénzügy rossznak ítélte árpolitikáját. Sokáig azt hittük, hogy az olajfinomító számára kiszabott büntetést senki nem múlja felül. A rekord a napokban dőlt meg. A versenyhivatal 1,47 müliárd koronás büntetést rótt ki hét építőipari cégre - többek közt a cseh Strabagra és a szlovák Doprastavra -, amelyek a hivatal szerint előre egyeztettek a Magas-Tátra tövében építendő 26 kilométeres autópálya-szakaszra kiírt pályázatnál. Egy cseh, egy portugál és néhány szlovák cég túllépte a szakértők által megállapított 10 milliárd koronás maximális árhatárt, hogy az államot rávegyék az ár növelésére. A cégek azonban nemcsak hogy nem jártak sikerrel, de a versenyhivatal még a körmükre is koppintott. A döntés ellen természetesen fellebbeztek, az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy többnyire nem járnak sikerrel. Tavaly az állam az ilyen jellegű büntetéseken 1,2 müliárd koronát szedett be. A cégek természetesen mindent megtesznek, hogy a lehető legkésőbb kelljen fizetniük, ezért szinte az összes lehetséges és akár lehetetlen intézménynél is fellebbeznek. Ezzel nagyjából másfél évvel sikerül késleltetniük a jogerős döntést, hogy aztán a büntetést zsebből kifizessék. A százmilliós tételek ugyanis az egyszerű halandók számára hatalmas pénzösszegnek számítanak, a nagy cégek számára azonban ez csak a nyereségük töredéke. Mindez számukra bőven megtérül, hiszen a pénzügyi hátterük tudatában azt tesznek, amit akarnak, míg a kisebb, esetleg rugalmasabb és olcsóbb szolgáltatásokat nyújtó társaságok labdába sem rúghatnak. JEGYZET Lehet még mélyebbre? TALLÓSl BÉLA Ismerősöm azzal tartja magát kondiban, hogy naponta többször is gyalog jár meg tizenkét emeletet. Amióta beköltözött a bérházba, annak pedig már jó húsz éve, még nem lépett be a liftbe. Természetesen nem azért, hogy fizikaüag karban tartsa magát. Klausztrofóbiás. Sokáig nem tudtam, mi az, hogy valaki klausztrofóbiás, vagyis hogy mi is az ideges félelem a zárt helyen való tartózkodástól. Mígnem megnéztem A méhek királya című olasz tévé- filmet. Ebben van egy nagyon misztikus jelenet. A gyönyörű hercegnő magához csábítja a három királyok legkanosabbját, testi élvezetekben részesíti, aztán valamüyen bódítószerrel elhódítja. S mire a férfi felébred, már moccanni se bír, a hercegnő emberei - mint a múmiát - tetőtől talpig vastag rétegben betekerték valamilyen boszorkányos szerrel átitatott, speciálisan kezelt gézzel, amely száradva összehúzódik, és iszonyatos szorítással tapad a testre. A nőnek ugyanis az a „szórakozása”, hogy a kegyeiben részesít minden ereje teljében lévő férfiembert, aki a házába téved. Azért, hogy a párnabulit követően gyönyöráldozatként ajánlhassa fel az ő Istenének. A rítus részben üyen gézbe gön- gyölésből áll, részben abból, bogy a mozdulatlan testet egy nehéz betonlappal lefedett, mély verembe helyezik el, élve. Mivel betegesen beleélős típus vagyok, már attól kivert a veríték, hogy üyen testhez tapadó, szorító gézbe göngyölnek, s mozdulni se tudok (nem bírom nézni azokat a fümeket, amelyekben kissé agyament pácienseket lekötöznek az ágyhoz - abba az érzésbe bele lehet bolondulni). Na, aztán a rítus folytatásán, azon, amikor szegény áldozatot elhelyezték a veremben, a még szuszogó seregnyi sorstársa mellé, teljesen kiakadtam, mert lelküeg átérez- tem azt a kínt, amelyet egy üyen helyzetben átélhet az ember. Azt bittern, akkor valamit megéreztem abból, mi a kla- usztrofóbia. Ám akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd beülök Tarantino Kül Bül 2 című őrületére. Van benne egy epizód, amelyben a Menyasszonyt valaki beletuszkolja egy koporsóba, alaposan leszögezi, és jó mélyen beássa egy gödörbe, vagyis élve eltemeti, s ő majd kiszabadul. Na, ennek a szabadulásnak a hosszú percei, abban a rettentő sötét moziban... Tarantino mester érti a dolgát, tudja, hogyan kell fóbiát teremteni. Olyan fény- és hanghatásokkal dolgozott, hogy úgy éreztem, engem nyom a föld, az én tüdőmből fogy a levegő. Napokig azzal nyugtattam magamat, hogy ez csak fűm, a beteges képzelet szüleménye. Hosszú időbe telt, amíg valamelyest sikerült megszabadulnom ettől az iszonyatos látvány-élménytől. És tessék, itt van! Az üzleti szellem határtalan. Temetési élménytúrát kínál 75 euróért egy vállalkozó: ezért az összegért bárki élve eltemet- tetheti magát egy koporsóban másfél méter mélyre. Azt hiszem, az emberi méltóság, az élet (nem)tisztelete ennél mélyebbre már nem süllyedhet!
