Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-11 / 8. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 11. www.ujszo.com Nem zárható ki, hogy személynévből ered a név Helységnevek a történelemben - Zétény BOGOLY JÁNOS „Ha egy polgármesternek sikerül a lakosok 87 százalékának az akaratát érvényesíteni, elégedett lehet Tóth Lajos szerint a siker közös A média sokat segített abban, hogy problémánkat a hivatalos szervek ne söpörjék szőnyeg alá (Somogyi Tibor felvétele) A Latorca bal partján fekvő köz­ség neve korán, már 1233-ban fel­bukkan az okiratokban, Zethun formában. Ez a névalak nagyon korán, már 1549-ben az egri püs­pökség 1549-ben megjelenő Szent János Könyvében a mai írott és ki­ejtési formához közelebbi Zethen alakban olvasható. A Sárospataki Tudományos Gyűjteményben ugyancsak a Zetény, akárcsak a Zethen nevet leljük. Ez a forma, amelyben olykor kimarad az első szótag ma is használatos ékezete, egészen a 19. század végéig fenn­marad, amikor is hivatalossá válik a mai Zétény megnevezés. Mai szlovák hivatalos nevét 1920-ban kapta: Zatín. Zétény nevének eredete nem tisztázott, bár valószínű, hogy a vízjárta vidéken a „zátony”, tehát az ártérből kiemelkedő területből eredhet, bár nem zárható ki az igen elterjedt, személynévből ere­dő származás sem Nagyszelmenc. Tóth Lajos Nagyszelmenc és Illár Jó­zsef Kisszelmenc polgár­mestere 2005. december 13-án a magyar parlament­ben vehették át A kisebbsé­gekért elnevezésű díjat. Né­hány nappal ezután végre megnyílt a hatvan éve ketté­szakított községek közötti határátkelő is. Nagyszelmenc első emberé­vel ebből az alkalomból be­szélgettünk. LECZO ZOLTÁN Mivel indokolták a díj odaíté- lői döntésüket? Először is tisztáznunk kell, hogy a díjat nem a polgármesterek, ha­nem a két község lakosai, illetve az egyes önkormányzatok kapták. Mi csak átvettük azt az ő nevükben. Az indoklás szerint az itteniek „példa­értékű helytállásukkal” érdemelték ki az elismerést. A múlt év végén hosszú huza­vona után végre megnyílt a szelmenci határátkelő. Hogyan emlékszik az elmúlt néhány év viszontagságaira? A köztudatba Kis- és Nagyszel­menc ügye akkor került, amikor megjelent Zelei József A kettézárt falu című könyve. A községek na­gyobb sajtónyilvánosságot 2003 októberében kaptak, miután a ha­táron felállították A remény kapui elnevezésű emlékművet. A média folyamatos odafigyelése sokat se­gített abban, hogy problémánkat a hivatalos szervek ne söpötjék sző­nyeg alá. A szinte példádan sajtónyilvá­nosság ellenére időnként mégis úgy tűnt, a szelmenci határátke­lő sohase fog megnyílni. Ön sze­rint kinek köszönhető, hogy vég­re mégiscsak sikerült elérni a cél­jukat? A sikert semmiképp sem szeret­ném egyeden ember nevéhez köt­ni. A határnyitás óta már megkap­tam az első sértődött telefonhívá­sokat azoktól, akik úgy érezték, megérdemelték volna, hogy itt le­gyenek az ünnepélyes avatón. Azt hiszem, ezért az átkelőért nagyon sokan harcoltak. Köszönet illeti a szlovák és az ukrán kormányt, ám meg kell jegyezni, hogy a megegye­zésükhöz szükség volt az európai parlamenti képviselők, az amerikai magyarok és a magyarországi, va­lamint a szlovákiai politikusok hat­hatós segítségére. Támogatták ügyünket a különböző civil szerve­zetek és rengeteg magánszemély is. A siker tehát közös. Ön most valószínűleg elége­dett ember. Ha egy polgármesternek sikerül a lakosok 87 százalékának az aka­ratát érvényesíteni, akkor joggal le­het elégedett. A határnyitást kezde­ményező petíciót ugyanis 2001- ben ennyien írták alá Nagyszel- mencen. Néhány helybéli azonban a kezdetektől ellenezte a határát­kelő megnyitását. Féltették a falu nyugalmát, bizalmadanok vol­tak. A határnyitás óta önhöz ér­keztek negatív visszajelzések? Nekem eddig senki sem panasz­kodott, ám azoknak, akik annak idején nem írták alá a petíciót, most is az a véleményük, hogy az átkelőre nincs -szüksége a falunak. A lakosok döntő többsége azonban örül a határ megnyitásának. Sokan attól féltek, megindul itt a csempészés, és az illegális ha- tárátiépések is megszaporodnak. A csempészek általában az áru­jukat autókkal és kamionokkal szállítják. Nehezen elképzelhető, hogy ezentúl Szelmencen át, szaty­rokba rejtve hoznák be az országba a tiltott termékeket. A határőrök számát egyébként növelik a köz­ségben, új kaszárnya épül, úgy­hogy ezek a félelmek szerintem megalapozadanok. Az első hetek tapasztalata alapján milyen a forgalom a ha­táron? Szlovákiából hetente 200-300 személy lépi itt át a határt. Ukraj­nából jóval kevesebben jönnek, hisz ott vízumkényszer van, és so­kaknak odaát még útlevele sincs. Elképzelhető, hogy valaha a szelmenci átkelőt megnyissák az autóforgalom előtt? Az ukránok ezt többször szor­galmazták, ám a helyiek kategori­kusan elutasították a javaslatot. Az itteni emberek igényeit a hiva­talos szervek eddig tiszteletben tartották... Az átkelő megnyitásával egy korszak lezárult, ám a falunak új kihívásokkal kell szembe­néznie. Valóban. A közeljövőben építe­nünk kell egy nagyobb parkolót a községben. A munkálatokat már el­kezdtük, ám önerőből biztosan nem tudjuk majd befejezni ezt a be­ruházást. A határhoz vezető utat és a járdákat szeretnénk felújítani, és kerékpártúra is szükség lesz. Ez több mint 8 millió koronába kerül. A költségek 75 százalékát az euró­pai uniós pályázati támogatás fede­zi, a szlovák kormány a kiadások 20 százalékát vállalja, nekünk csak a fennmaradó, ún. önrészt (400 ezer koronát) kell biztosítanunk. Eddig a médiában Nagyszel­menc szinte kizárólag az épülő határátkelő kapcsán szerepelt. A községnek milyen megoldásra váró gondjai vannak? A régi szeméttelep rekultiváció­ját szinte teljes egészében végre­hajtottuk. Az alapiskola épületét és a sportpályát már felújítottuk, a mellékutak nagy részét sikerült leaszfaltozni. A községházát is modernizáltuk. A faluban meg­kezdődött az ivóvízvezeték-háló­zat kiépítése, ennek az idén kelle­ne befejeződnie. Szabadtéri szín­padot akarunk építtetni, és még sorolhatnám. Most mindannyian örülünk annak, hogy megnyílt a határát­kelő. Ám az akkor töltené be iga­zán a szerepét, ha a két község lakosai korlátozások nélkül jár­hatnának át egymáshoz. Lát erre esélyt? Nagyszelmencen a lakosok 98,7 százaléka magyar nemzetiségű, ezzel Szlovákia 3. „legmagyarabb” faluja. A kisszelmenciek helyzete azonban különbözik a miénktől. Közös kulturális rendezvény szer­vezésére nagy szükség van, ám a vízumkényszer ebben komoly akadályt jelent. A megoldást úgy tudom, folyamatosan keresik az il­letékesek. A Csáky Pál által kezde­ményezett közös avatóünnepséget az idén nyáron azonban biztosan megrendezzük. Jó volna, ha ad­digra ezek a problémák megol­dódnának. i ____________i n—íl ________ Vég e az ünnepeknek. Hétfőn leszerelték, és a raktárba szállították a kassai belvárost hangulatossá varázsoló díszeket. (TASR-felvétel) VISSZAPILLANTÁS A 2005-ÖS ÉVRE ■ , ■ , ' , . Aupark épül Kassán, összedőlt egy bérház Szepsiben, veszett egér harapott Szomotoron Kassa/Szepsi/Kenyhec/Buzi- ta/Bodrogköz/Ung-vidék. Ez év elején a prágai külügy feleslegessé nyilvánította, majd megszüntette a Cseh Köztársaság kassai főkonzu­látusát. A döntés nagy megdöbbe­nést keltett, neves közéleti szemé­lyiségek és politikusok igyekeztek „lobbizni” a diplomáciai képviselet érdekében, élükön Pavol Hru- šovský házelnökkel. Az igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult, a főkonzulátus tizenkét éves mű­ködés után bezárta kapuit. Kassa város „ázsiója” az év fo­lyamán jelentősen nőtt, miután a Szlovák Hitelminősítő Ügynökség június végén két fokkal magasabb­ra sorolta a várost. Az ügynökség hosszú ideje stabilnak tartja Kassa pénzügyi helyzetét, sőt szerintük a fejlődés tempója gyorsabb volt a megszokottnál. Májusban vált bizonyossá, hogy az utóbbi húsz év legnagyobb, mintegy kétmilliárd koronás beru­házását nem külföldi, hanem egy pozsonyi cég kívánja megvalósíta­ni Kassán. Az Aupark bevásárló- és szórakoztató központ terve nagy port vert fel, mivel a város legfor­galmasabb pontján, a Felszabadu­lás téren fog állni. A tárgyalások során a város vezetésének nem­csak a műemlékvédők kifogásait kellett figyelembe venniük, hanem azokra a vádakra is magyarázatot kellett adniuk, amelyek szerint a telket áron alul kapta meg a befek­tető cég, ráadásul az eredeti város- rendezési tervet is a győztes terv- pályázat figyelembevételével mó­dosították. A városi képviselő-tes­tület emiatt csak hosszas vita után adta áldását a projektre. A Kassa-Miskolc közötti autópá­lya 2010-ig történő befejezéséről tárgyalt decemberben Pavol Pro- kopovié, szlovák közlekedés-, pos­taügyi és távközlési miniszter, va­lamint magyarországi kollégája, Kóka János. Az autópályával kap­csolatban megállapodtak, hogy a hidasnémeti határátkelőtől 100-150 méterre kapcsolják össze a két főútvonalat. Januártól Zdenko Trebula kas­sai főpolgármester áll majd a me­gye élén. A Smer-HZD jelöltje mintegy tízezres szavazatkülönb­séggel utasította maga mögé a KDH-s Rudolf Bauert a megyei el­nökválasztás második fordulójá­ban. Trebufa az ország egyetlen olyan megyei elnöke, aki az MKP támogatását is élvezve nyerte meg a választásokat. Termőföld a romáknak A múlt tél végén Szepsiben ösz- szedőlt egy romák által lakott bér­ház. Ez az esemény csaknem egy évre elegendő munkát adott a vá­ros vezetőségének, ugyanis a la­kók számára előbb átmeneti, majd tartós megoldásról kellett gondos­kodni. Márciusban a régió egyik leg­fontosabb problémája a Kassa— Miskolc közötti autópálya útvona­lának megtervezése volt, Konkoly József kenyheci polgármester ugyanis nem minden alternatívát tartott elfogadhatónak a község és az ipari park szempontjából. Áprilisban új projekt kezdődött Szepsiben, az úgynevezett roma farm. A város a munkaügyi hiva­tallal együttműködve egyhektár­nyi földterületet áldozott a farm céljaira, melyet harminc roma csa­lád számára parcelláztak szét. A Kanyapta Menti Falvak Tár­sulása nyilvános bemutatón is­mertette a mikrorégió gazdasági és szociális fejlődésének prog­ramját a Nagyidai Községi Hiva­talban. Július elején Mikulás Dzurinda államfő jelenlétében lerakták a kenyheci ipari parkban a GETRAG FORD Transmissions társaság le­endő új gyárának alapkövét. A se­bességváltókat gyártó cég új léte­sítményében 750 munkahely ki­alakításával és a kezdeti 300 millió eurós befektetés mellett évi 300-400 millió eurós bevétellel számoltak. Pavol Rusko akkori gazdasági miniszter a Hankook cég néhány nappal azelőtti elutasí­tása miatt nem vett részt a kenyhe­ci alapkőletételen. Kora őszre világossá vált, hogy nem jár sikerrel Buzita kezdemé­nyezése a büttösi határátkelő meg­nyitására, még az almaszedési sze­zon idejére sem. Októberben időközi választáso­kat tartottak Magyarbődön az elő­ző polgármester halála miatt. December elején új osztrák be­ruházójelent meg a kenyheci ipari parkban, a fűrészgépeket gyártó Schelling cég. Az év utolsó hónapjában átad­ták Szepsiben a romák számára felépült alacsony komfortú lakó­házat. Gondot okozott a belvíz Januárban Szomotoron veszett­séggel fertőzött állatot találtak. Ha a vírushordozó kutya vagy róka lett volna, az esetet valószínűleg nem nevezhetnénk rendkívülinek, ám a községben egy egér miatt kel­lett vészhelyzetet hirdetni. Februárban a lapok hírül adták, hogy a Bodrogközben új határát­kelő nyílik Szlovákia és Magyaror­szág között. Lácacséke és Perbe- nyik között azonban a mai napig nincs új határállomás. Márciusban bejelentették, belát­ható időn belül megnyílik a Kis- és Nagyszelmenc közötti határátkelő. A régióban a tartós esőzések mi­att a lakosoknak az egyre növekvő belvízzel kellett megküzdeniük. A belvíz komoly gondokat okozott Bodrogszerdahelyen, Pólyánban, Nagytárkányban és Dobrán is. Nagygéresben július elején meg­kezdték az 1935-ben lerakott út­burkolat eltávolítását, így a község kockakővel borított Fő utcája, amely a Bodrogköz egyik neveze­tességének számított, ezentúl csak a korabeli fényképeken és festmé­nyeken lesz látható. Királyhelmecen összesen 23 la­kásból költöztették ki a nem fizető bérlőket. Erre a drasztikus lépésre azért volt szükség, mert a lakás­gazdálkodási vállalat kintlévősé­gei egyetlen év alatt 5,5 millióról 6,6 millióra növekedtek. Augusztusban a Kis- és Nagy­szelmenc között húzódó határon az ukránok megkezdték az új átke­lő építését, a munkálatok során azonban ledöntötték a 2003 októ­berében felállított Remény kapui elnevezésű emlékmű Kisszelmen- cen lévő részét is. December 15-én a Selye János Egyetem vezetői bejelentették, megszűnik az oktatási intézmény királyhelmeci nappali tagozatos képzése. Miután a tagozat vezetője éhségsztrájkba kezdett, és a helyi diákok is tiltakozó akciókat szer­veztek, az egyetem rektora öt nap elteltével fölülbírálta korábbi dön­tését. Az idei év utolsó napjaiban - hatvan év késéssel - megnyitották a Kis- és Nagyszelmenc közötti ha­tárátkelőt. (juk, kozs, leczo)

Next

/
Oldalképek
Tartalom