Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-03 / 279. szám, szombat
\ 12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 3. Segítség az elesetteknek A Szlovák Katolikus Karitász októberi és novemberi kampánya az anyagi gondokkal küzdő családok megsegítését célozta. A szervezők az adománygyűjtésen kívül a rossz viszonyokban élő szülők felelősségére is felhívták a figyelmet, arra kérve a nincste- lenséggel küzdőket: a gondok dacára ne hanyagolják el gyermekeiket, de korosodó hozzátartozóikat sem. El szeretnék érni, hogy a bajba jutottak felkeressék a lakhelyükhöz legközelebbi karitatív szervezet kirendeltségét - tájékoztatás a 02/54431506- os telefonszámon, vagy a www.charita.sk honlapon -, ahol kisegítik őket nemcsak meleg étellel és öltözékkel, hanem jogi-szociális tanácsadással is. Az év végéig pénzadománnyal is lehet támogatni a segélyakciót. Az összegyűjtött anyagiakat élelmiszer, ruházat és lábbeli vásárlására, jogi tanácsadásra, egészségügyi ellátásra, valamint az anyaotthonokban, hajléktalanszállókon, menhelyeken élőkre fordítja a Szlovák Katolikus Karitász. (erf) Számlaszám: 0176875345/0900 VS 146 MINDENNAPI KENYERÜNK Megelégedéssel ÉDES ÁRPÁD Ige: „Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogyjóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam, Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak és ne gyalázzam Istenem nevét. ” (Példabeszédek könyve 30, 7-9.) Agár szavai oly figyelemre méltók, hogy érdemes visszatérni hozzá. Ha valóban igaz, hogy nem volt zsidó, sőt lehet, hogy arab volt, akkor máris leszűrhetjük az első tanulságot beszéde kapcsán: Lám, az idegentől is lehet tanulni. Pál apostol is arra buzdít, hogy „mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok.” (1 Thessz 5, 21) Mielőtt megrökönyödve elutasítanánk ezeket a szavakat, mert úgy gondoljuk, hogy oktalanság olyat kérni az Istentől, hogy „ne adjon gazdagságot”, vegyük észre, hogy előzőleg Agúr azt kérte tőle: „óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől”. Jézus az ördögről mondja, hogy, hazug, és a hazugság atyja”. (Jn 8, 44) Az ő hazug hitetésétől megtévesztve bizony sok hiábavalóságot várunk a gazdagságtól. Például boldogságot. Azt akarja elhitetni velünk, hogy ha elég pénzünk van, mindent megvehetünk magunknak. De nem szól arról, hogy vannak olyan értékek, melyek pénzben nem mérhetők. Vásárolhatsz kéjt és gyönyört, de nem vehetsz szeretetet. Vásárolhatsz hódolókat és ivócimborákat, de barátot nem, főleg nem olyat, aki „a nyomorúság idején testvérül születik”. (Péld 17,17) Hatalmat vásárolhatsz, de bizalmat nem. A Hegedűs a háztetőnben Reb Teyje arról ábrándozik, hogy ha gazdag lenne, máris bölcs lenne, hisz bármit mondana, úgyis helyeselne a nép. Pedig a pénz még nem tesz automatikusan bölccsé és műveltté. Nagyon sok vicc éppen erre utal, amikor az újgazdagokról beszél. Azt hiszem, nem kéne sokat kutakodnunk magunk körül, hogy találjunk olyanokat, akik még az egészségüket sem kímélték a vagyonszerzés érdekében, aztán meg mindenüket a gyógyíttatásukra költötték. Ha a gazdagság boldoggá terme, akkor a leggazdagabbak között nem lenne depresszió, öngyilkosság, válás és házasságtörés... A valóság azonban egészen mást mutat. A zsoltá- ros azt mondja: „Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!” Pedig éppen ez a gazdagság legnagyobb kísértése, ami odáig is vezethet, hogy azt mondjam: „kicsoda az Úr?” Hiba lenne az eddigiekből olyan következtetést levonni, hogy a szegénység viszont üdvös- séges dolog. A perselybe két fillért dobó özvegy asszonyt nem a szegénysége miatt állítja Jézus példaként a fölöslegükből látszatra sokat adakozók fölé, hanem a teljes odaadása miatt. Hisz Jézus a gazdag ifjút is „megkedvelte”, és ennek az odaadásnak hiánya miatt búcsúzott el tőle szomorúan. Amikor pedig a boldogmondásait azzal kezdi, hogy „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3), akkor nem a nyomorúságot teszi példává, de nem is a szellemi fogyatékosságot, amint sokszor fél- remagyarázzák szavait. Ebben az esetben az isteni értékekre vágyó emberről beszél Jézus, függede- nül az anyagi helyzetétől. Mi akkor Ágúr szavainak az értelme? Leginkább Pál apostol példáján értjük meg, aki mikor börtönben volt és a filippi gyülekezet küldöttsége egy adománnyal meglátogatta, levélben így válaszolt: „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fii 4, 11-13) Egy másik helyen pedig azt mondja: „Valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel”. (1 Tűn 6, 6) Ez a megelégedéssel párosuló Istenfélelem az, ami a bőségben sem tesz önteltté és beképzeltté, de a szükségben is megtanít zúgolódás nélkül élni. Ez Ágúr titka! A szerző református lelkész Néhány színes gyertya, gyertyatartó, szalag, karácsonyfadísz, zsinór okvetlenül kell a hangulathoz Karácsonyi asztaldíszek s. k. Pénzért nem művészet mesés koszorúremekeket venni, de a semmiből elővarázsolni mutatós asztaldíszeket, az már valami! Nem kell magunkat költségbe verni, csak körülnézni a lakásban, mert nincs olyan holmi, amit valamire ne lehetne felhasználni. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Először is a kertben (vagy az erdőt járva) nyissuk ki a szemünket. Vágjunk le egy-két fenyőágat. Koszorút fonhatunk szőlővesszőből (ez a legkönnyebb), esedeg szomorú- vagy göndörfűz vesszőiből. A göndörfűzzel kissé nehezebben megy a munka, mert a vesszők hullámosak - de igen mutatós alapot kapunk. Néhány színes gyertya, gyertyatartó, szalag, karácsonyfa- dísz, zsinór okvedenül kell; mi elővettük az étkészletből visszamaradt szószoscsészét, sőt találtunk két színes, kb. 15x15-ös üveglapocskát is - egy régi-régi parasztház ajtajának épen maradt darabjait. És elkezdtük a munkát. Változatok Az ablaküvegek szélei élesek voltak. Hogy elkerüljük a balesetet, arany csomagolópapírból csíkokat vágtunk, és az éleket leragasztottuk. A két üveglapot egymásra helyeztük, rátettük a fenyőágat, lüa szalaggal és zsinórral díszítettük, néhány apró karácsony- fadíszt tettünk rá. Felhívjuk a figyelmet a gyertyatartókra: likőrös- poharakba állítottuk a gyertyákat. A poharak arany belseje megsokszorozza a fényt. Hamarjában nem találtunk vázát, márpedig néhány fenyőágat akartunk tenni az asztalra. Szerencsére nem dobtuk ki a kávésüveget. Körültekertük csillogó zsinórral és beleállítottuk a fenyőágakat. Három csengettyűt szalagra fűztünk és rákötöttük a fűzfa koszorúra. A gyertyatartót a koszorú mellé állítottuk. Ha nincs kéznél gyertyatartó - nem gond. A szószoscsészét zsinórral tekertük be. Beleállítottuk a gyertyát, és a belsejét is kitömtük színes (karácsonyfa)zsinórral. Senki meg nem mondja, hogy mi volt eredetileg... A fűzfa koszorúra fenyőágat fektettünk, tobozokat erősítettünk rá, egy kicsi csengettyűt is tettünk a rózsaszín tülldarabra, és egy aranyosan ragyogó mécsestartóban meggyújtottuk a lángot. A fenyőágra szalagot kötöttünk, csengettyűvel, apró díszekkel ékesítettük. Gyöngyöt, cukrot, virágot most fel lehet használni. A karácsonyfa kultusza „A karácsonnyfa felfelé keske- nyedik. Csúcsával Isten felé mutat. Ezért volt a régiek számára az örökzöld fenyő a reménység, az örök élet reménységének a szimbóluma. Ugyanakkor műiden egyes ágacskája a keresztet jelképezi. Tűlevelei pedig a töviskorona tüskéké emlékeztetnek. Jászol és kereszt összetartozását így hirdeti a karácsonyfa.” (Ferenczy Erzsébet) Egy strasbourgi polgár állította az első karácsonyfát 1606-ban, amelyet papűrózsával, almával, pogácsával díszített, de a hagyomány azt is mondja, hogy Luther Mártoné az elsőség, ő lepte meg gyerekeit fenyőfával. Nálunk csak a XIX. században terjedt el, és fenyőfa híján - papírból készítették. Báró Podmanicz- ky Frigyes emlékirataiban olvasható, hogy 1825-ben ő állított minden gyermekének külön fát, de nem biztos, hogy ő volt az első: a magyar óvoda megalapítója, Brunszvik Teréz állítólag egy évvel korábban állított fenyőfát. Mit jelképeznek a karácsonyfa díszei? Az alma - a bűnbeesésre utal, a tudás fájára emlékeztet. A dió - a születés és a halál szimbóluma, Jézust jelképezi Mária méhében és a sziklasírban. Az édes ostya - a szentelt ostya jelképe. A csúcsra tett csillag a háromkirályoknak utat mutató csillag jelképe. A színes üveggömbök, arany- és ezüstdíszek a jászolhoz vitt ajándékokat jelképezik. A láncdísz - a paradicsomi kígyót jelenti. A csillagszóró - a fény születésénekjelképe. A gyertya - a szeretet lángja, egy-egy emberélet lángja. (A gyertyadíszt állítólag egy színész hozta divatba Bécsben, 1825-ben, de már 1665-ben említik strasbourgi források.) (k) (Képek: Vári)