Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-31 / 301. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével ” (AranyJános) 2005. december 31., szombat 9. évfolyam 51. szám Akinek nincs, keresse tovább a párját, akinek van, igyekezzen megtartani őt jövőre is, hiszen a magányos férfiak, akárcsak a nők, lényegesen rövidebb ideig élnek A harag megöli a szerelmet, mérgezi az együttlétet A néhány évvel ezelőtt végzett felmérésből kide­rül, hogy a nőtlen férfiak 1999-2003 között 12,4 év­vel éltek rövidebb ideig, mint nős társaik. A szingli nőknél a különbség 10,3 év volt. PÉTERFI SZONYA Nem biztos, hogy a párkapcso­latban élők osztják a szakértők vé­leményét, mely szerint a család, a házasság, a társ szociális biztonsá­got jelent, ami jó hatással van az egyén testi-lelki egészségére. A szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy aki képes támasza lenni társá­nak, bajba jutva jobban el tudja fo­gadni a segítséget, inkább talpon marad. Nemcsak a harmincasok, hanem a házasságban élő 65 éven felüliek is tovább élnek, mint a ma­gányosok. 50-60 közös év?- Nekem a házasság, a tartós párkapcsolat súlyos függőséget je­lent. Igaz az is, nem volt könnyű szembenézni azzal, hogy életem párját véletlenül ismertem meg. Épp ezért nem is nagyon emlege­tem megismerkedésünk körülmé­nyeit, kévésén múlott ugyanis, és másképp is alakulhatott volna az életem. Szerencsére egy kis böl­Elfogadás Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti szenvedély később tartós érzelem­mé erősödjék? - teszik fel sokan a kérdést. A pszichológus szerint a válasz egyszerű: a másik fél eltérő személyiségének elfogadása. Ol­vastam valahol, hogy a kapcsolat akkor tartós és sikeres, ha olyan, mint a tánc. Szeretnénk minél töb­bet egymás közelében lenni anél­kül, hogy minduntalan társunk lá­bára lépnénk. A párkapcsolatok minősége attól függ, miként képe­Holtomiglan hozzád lakatolva, holtodiglan hozzám lakatolva sek megbirkózni a közelség és a A jó párkapcsolatokat is ápolni kell (Képek: archívum) függetlenség iránti igény ellent­mondásaival. A kényes egyensúly a „sem túl közel, sem túl távol” létre­hozása komoly feladat. Nem vitás, teret kell adni a szabadságvágynak, el kell tudni fogadni, hogy hol az egyik, hol a másik legalább rövid időre a saját életét szeretné élni. A házassági tanácsadók dolgozói nem győzik ismételni: mindig meg kell beszélni az eltérő elvárásokat, nehogy belecsússzanak az üldöző és a menekülő szerepébe, nehogy fogolynak érezzék magukat. Állító­lag többnyire a nők esnek abba a hibába, hogy erővel szeretnék visz- szatartani partnerüket a külvilág felé nyitástól, de az élet olyan pél­dákat is produkál, amikor a férfi az, aki kalitkába zárná társát. Ha el­marad az őszinte beszélgetés, ma­gatartásuk túlzó, szélsőségesebbé válik, ami gyakran a kapcsolat vé­gét is jelentheti. Segíthet az életterv Manapság, amikor a független- séget, az intimitást egyaránt fon­tosnak tartjuk, a szakértők szerint ajánlatos, hogy mindkét fél saját élettervet állítson fel. Az életterv el­sősorban a saját egzisztenciális, lel­ki, spirituális terveinkkel és ezek ki­vitelezésének feltételeivel foglalko­zik. Ha komolyan vesszük, segít el­kerülni az érzelmi rabszolgaságot. A jó párkapcsolathoz kellenek bizo­nyos adottságok, ám ennél fonto­sabb, hogy gondozni, ápolni kell, egyébként visszafordíthatadan ká­rosodások lépnek fel. csességgel, humorral túltettük ma­gunkat azon, hogy a nagy Ő akár más is lehetett volna. A párommal elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, együtt köny- nyebb. Ennek ellenére nehéz bele­gondolni, hogy akár 50-60 közös év vár ránk. Hiszem persze, hogy ha mindketten igyekezni fogunk, képesek leszünk a felmerülő konf­liktusokat eredményesen kezelni - mondott őszinte véleményt a há­zasság intézményéről a pár éve nős Péter. Indulat helyett vitát Az ötvenéves András szerint a jó együttélés titka abban rejlik, hogy időben el kell sajátítani az indula­tok kezelésének képességét. Ezek hiányában a viták veszekedéssé, agresszióvá fajulnak. - Ez a vég kezdete, a harag megöli a szerel­met, megmérgezi az együtdétet. Nem hiába hangsúlyozzák a szak­értők, hogy a kapcsolat minden szakaszában tudatosan védekezni kell a romboló, ellenséges érzel­mek, a megszokás, unalom, érzel­mi igénytelenség ellen. Annak elle­nére, hogy a megkötött házasságok közül a fejlett országokban minden második válással végződik, a háza­sulandók 75 százaléka jelenleg is kizátja annak lehetőségét, hogy ez velük is megtörténhet. A kezdeti lángolás A tartós párkapcsolatban élők ál­talában fokozatosan fedezik fel és értékelik társuk igazi énjét. A kez­deti lángolás, szenvedélyes érze­lem, amikor a szeretett személyt rendkívülinek, szépnek, okosnak tartjuk, valójában a tudatalattiból fakad. Kezdetben olyan kevés elég ahhoz, hogy áramütésszerű hatás Ámor nyila, ha elér, nincs menekvés érjen minket, és a boldogság álla­potába kerüljünk! Meghatározó az érzés, hogy kiegészítjük egymást, nélküle nem élet az élet, vele lehet csak átérezni, átélni az ünnepek örömét, a hétköznapok szürkesé­gét. Amíg tart a varázs, a szerelmes szíve választottjának kizárólag jó oldalait látja, előfordul, hogy úgy érzi: párja tökéletes. Hogyan tovább?- A „lebegés” megakadályozza az embert abban, hogy olyannak lássa a másikat, amilyen valójában. És amikor egy napon megtörik a varázs, és a szerelmesek rádöbben­nek arra, hogy nem mindenben ér­tenek egyet, fel kell tenniük ma­guknak a kérdést: hogyan tovább? - magyarázza a pszichológus. El­mondása szerint, amikor a nagy lángolás, a szenvedély - többnyire kétéves időszaka - véget ér, nem egy esetben kettéválnak a párok út­jai. Nem vitás, ez a bizonyos két év meghosszabbítható, csak meg kell tanulnunk elfogadni a másik kü­lönbözőségét, meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni. A kom­promisszumok ugyanis segítenek eltávolodni az illúzióktól, s szilárd alapokra helyezni a kapcsolatot. TÍZ ÉVEN FELÜLIEKNEK Nagy emberek kicsiben - Nagy Sándor és a matematika OZOGÁNYERNŐ A nagyközönség körében szám­talan tévhit él a híres emberekről, sok esetben pedig nem is ismerik a történelem nagy alakjait. Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyab­bak a tizenévesek, ezért soroza­tunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgál­hatnak számukra. Nagy Sándor Meglehetősen ismert a történe­lem minden bizonnyal legnagyobb hadvezérének, az akkori világot meghódító Nagy Sándornak leg­híresebb cselekedete, hogy ő oldot­ta meg a gordiuszi csomót. Gor- diosz, az eredetileg földműves mi­tológiai király a monda szerint an­nak emlékére, hogy megszerezte koronáját, ökrös szekerének kocsi- rúdját és a hozzá tartozó jármot háncs segítségével egy rendkívül bonyolult csomóval kötötte össze. A legenda szerint csak az szerezhe­ti meg Ázsia felett az uralmat, aki­nek sikerül a szekér két alkatrészét elválasztani egymástól. A történet szerint az ifjú makedóniait is elve­zették a Zeusz-templomba, ahol ő egy kardsuhintással kettévágta a csomót. A másik változat szerint egyszerűen kihúzta a járompálcát, máris teljesítette a feladatot. Az vi­szont sokkal kevésbé ismert, hogy a tudománytörténet több fontos mozzanata is a nevéhez fűződik. Apja, II. Fülöp makedónjai király nagy jövőt szánt fiának: arra készí­tette fel, hogy megszerezze egész Görögország felett az uralmat. Tisztában volt azzal, hogy egy ural­kodónak nemcsak a fegyverforga­tásban, hanem a tudományokban is jártasnak kell lennie, ezért felfo­gadta fia mellé a kor legnagyobb tudósát. Hogy mennyire jó szem­mel, arról tanúskodik, hogy a ta­nár, Arisztotelész olyan világelmé­letet állított fel, amely csaknem két­ezer évig érvényes volt. Ariosz- totelész nagy energiával vetette magát a munkába. Csakhogy vá­sott tanítványát a tudományoknál jobban érdekelték a fegyverek és a lovak. Egy alkalommal a kétség- beesett tudós kifakadt: a királyok számára sem vezet külön út a ma­tematikához, jelezve ezzel, hogy mindenkinek meg kell szenvednie a tudományos eredményekért. Az ifjú Sándor nem sokat törődött ez­zel. Annál is kevésbé, mivel harci si­kerekre vágyott. Ezeket pedig csak úgy halmozta, többszörösen túltel­jesítve az apai álmot: csupán tizen­nyolc évesen megverte a görög se­regeket, családja számára biztosít­va az uralmat az ókor legjelentő­sebb birodalma felett. Ezt követően keletre vonul, elfoglalja Perzsiát, Palesztinát, Egyiptomot, Babilont és Indiát. Közben úgy mellékesen kettévágja a fent említett csomót. Az viszont egyáltalán nem mellé­kes, hogy Arisztotelész tanítása ki- saijadt a lelkében: amerre hódított, mindenütt magáról elnevezett vá­rosokat, a görög kultúra fellegvára­it alapította meg. Közéjük tartozik az egyiptomi Alexandria is - Sán­dor görögül Alexandrosz -, amely csaknem ezer éven keresztül, míg egy őrült fel nem gyújtotta, a világ tudományos fővárosa volt. Elég csak arra gondolni, hogy itt tanult az ókori fizika legnagyobb alakja, a szirakuzai Arkhimédész is. E bar­bár tett következtében több millió papirusztekercs semmisült meg, az ókori tudomány legjelentősebb szellemi hagyatéka. Bár Nagy Sán­dor soha nem lett a tudományok művelője, annál is inkább, mivel nagyon kevés idő adatott meg neki, hiszen harminchárom évesen halt meg, de a szellemi kultúra pártfo­gójaként a történelem legnagyobb alakjai között tartjuk számon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom