Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-30 / 300. szám, péntek

U IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 30. B.U.E.K. Legyen kinek főznünk! CS. LISZKA GYÖRGYI Idestova hat esztendeje kóstolgatjuk együtt az ízvilágot, én, a szerkesztő, az ízesebbnél ízesebb szer­zők: írók, szakácsok, nagy költők, vérbeli gazdasz- szonyok, és a kedves, jó étkű olvasók - Isten tartsa meg a gusztusunkat, amíg csak élünk. És amióta ilyen jó társaságba keveredtem, jártam- ban-keltemben ugratnak is rendesen az ismerőseim, vajon ténylege­sen is van-e közöm az ízekhez, hogy tudok-e magam is némelyest főzni, vagy csak a mások készételeit kevergetem-kavargatom ilyen si­keresen. És hogy az itt publikáló szerzők, művészek, szakácsok, nagy költők és gazdasszonyok elméletben mesterei-e a gasztronómiának, vagy tényleg, gyakorlati eredményeket is felmutatnak? Nos hát, je­lentem tisztelettel, tanú vagyok rá, az ízvilág szerzői valamennyien ínyencek, legtöbbjük gyakorló szakács, aki meg nem, az az ízek külö­nös szakértője, a konyhatitkok ismerője, gyakorló gourmand. A magam nevében pedig elmondhatom, bár különösebb ínyenc nem vagyok, enni tudok rendesen, s tudok főzni is, de tudok ám. Elég csak gyermekeimen végignézni, étvágygeijesztő diétáskönyve­ket lehetne velük illusztrálni. No, de ez itt most nem a dicsekedésnek a helye, hanem az elszámolásnak. Meg egyébként is meggyőződé­sem, hogy főzni mindenki tud, s aki az ellenkezőjét állítja, az érthető nyelvre lefordítva nem egyebet mond, mint hogy nem akar. Én tehát akarok, pontosabban szoktam akarni, mint ahogy munkatársaim is itt az ízvilágban, meg hűséges olvasóink is általában. Ahhoz pedig, hogy az embernek legyen kedve is ehhez az akarás­hoz, nem kell más, mint hogy szeressen valakit. Szeresse az olvasót, szeresse a szerzőt, szeresse a szerkesztőt, szeresse a féijét-feleségét, a gyermekét, a szülejét, szeresse azt, akiért, akire főz. Nagy szeretettel köszönöm hát mindenkinek az együttműködést, aki részt vett ez ideig ebben a jó kis lakmározásban, akár szakács­ként, akár kuktaként, akár jó étkű fogyasztóként, de még annak is, aki csak megturkálta itt-ott, amit a tányérra tettünk. És kívánom, az elkövetkező évben is legyenek összhangban az ízeink a hangulata­inkkal, s tudjon mindenki főzni, legyen mindenkinek valakije, akiért akar, akit szeret. Az ízvilág legyen velünk jövőre is! A merőkanál Egy egyetemista meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol la­kik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük egyszerű szobatársi kapcsolatnál. A srác olvas anyja gondolataiban:- Hidd el, anya, tudom, mire gondolsz, de nincs közöttünk a vilá­gon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Vagy egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merő­kanalat...- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért írok neki egy leve­let, csak hogy biztos legyek benne. így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet: „Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a laká­sunkból, és azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy hiányzik az­óta, hogy te itt jártál ebédelni.” Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza: „Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te együtt hálsz azzal a lánnyal, és azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, ak­kor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád” (vicdap.hu) A népi hiedelmek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk az év utolsó és első napján Újévi malac a szilveszteri menü élén A szilveszteri szokások és babonák legtöbbje időjós­lással kapcsolatos; ennek gyökerei a megélhetést be­folyásoló időjárás fontos szerepében fedezhetőek fel. A népi hiedelmek sze­rint ha az új esztendő első napján szépen süt a nap, akkor jó év lesz. JÓSKONYHA A délvidéki magyarok azt tartot­ták, ha csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél, ha pedig piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Manapság a pezsgőzés, a jókívánságok, újévi fogadalmak, mulatozás jellemzi az év utolsó éjszakáját, pedig eredeti szerepében bőségvarázsló és gond­űző mágikus praktikákat felvonul­tató ősi szokásról volt szó. Erről tanúskodik néhány szoká­sunk, mely a szilveszteri étrendet, a menü fogásait határozza meg. Nem mindegy ugyanis, hogy mit eszünk az év utolsó és első napján. Helytelen fogyasztással a követke­ző évre magunk keseríthetjük és nehezíthetjük meg életünket. Jó te­hát, ha odafigyelünk a mennyi mel­lett a mit kérdésére is! Nézzünk néhány jósló ételt A szemes termények (rizs, köles) és a hüvelyesek (bab, lencse) akár levesben, akár más formában fo­gyasztva a házra pénzbőséget jó­solnak. Az újévi malac a szilveszteri me­nü élén nem jelentett mást, mint azt, hogy a malac befelé túr, így a szerencse is befelé jön a házba. A baromfi fogyasztása viszont nem ajánlatos szilveszterkor, hi­szen az kifelé kaparná a házból a szerencsét. A hallal jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken ugyan szerencsét hoz (ahány pikkely, any- nyi pénz), máshol viszont éppen baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje. A jó forró italok A finom falatok mellett a kelle­mes pillanatok hangulatához az italok is fontosak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mámoros fejjel kell ünnepelni, de a hideg na­pok és az ünnep szelleme néhány kivételes italnak is teret ad. A grogok képviselik a forró italok közül a legmagasabb alkoholtartal- múakat, ezért csak mértékkel aján­lott fogyasztásuk. Alapjuk rum vagy konyak, melyet cukorral íze­sítve forró vízzel vagy fekete teával egy grogospohárba töltenek. Tej­színnel, tojássárgájával dúsítva iga­zi csemege. A forralt bor alacsonyabb alko­holtartalmú, kedvelt ital télen síe­lés vagy más szabadtéri tevékeny­séghez kapcsolódva, de lélekmele- gítőként otthon üldögélve is sokan fogyasztják. Finom itóka a gyümöl­csös forralt bor, mely fél üveg vö­rösbor, fél liter szőlőlé, 3 szegfű­szeg, 1 rúd fahéj, cukor vagy méz, 1-2 narancs héja, esetleg a leve fel- használásával készül. A bort a sző­lőlével felforraljuk, belerakjuk a fű­szereket és a narancshéjat. Kicsit hagyjuk állni, majd édesítjük. Aki szereti, tehet bele narancslevet is. A mennyei falatok Ha a hasunk felkészült az ünnepi lakomára, jöhetnek a mennyei fala­tok. Az ünnepkör ételei között tra­dicionális és újszerű finomságokat is találhatunk. A kocsonya, illetve az aszpik önmagában és díszítő anyagként is jó szolgálatot tesz tél­víz idején. Manapság a kész zsela­tin vásárlásával könnyebb lett a há­ziasszonyok dolga, de ez nem min­dig volt így. A következőkben egy hagyományos aszpikkészítésről ol­vashatnak: ki-ki döntse el maga, hogy milyen módon főzi az idei menüt. ,Ászpikk Négy darab boíjú-lábat és egy nagy darab friss sertésbőrt szépen tisztára mossunk meg; azután te­gyük oda négy liter vízben egy ke­vés sóval főni. Mindaddig főzzük, míg a borjúlábakból a csont ki nem esik. Tehát folytonosan, de csendesen főzzük, nehogy a sebes főzéstől zavarossá legyen. Mikor a hús nagyon megfőtt, a négy liter­ből két literre apadt levet szűrjük le. Ha nem elég sós a lé, tegyünk még kevés sót és annyi ecetet bele, hogy gyönge-savanykás ízt kap­jon. Egy kocka cukrot pörköljünk meg lábasban, szárazon egész bar­nára; ezt is oldjuk fel egy kis víz­ben, tegyük az ászpikk lébe, mert ez adja meg neki a szép, sötét-bar­na színt. Vagy festhetjük álkör- mössel vörösre, sáfránnyal pedig világos-sárgára. Az ászpikknak leginkább ezt a három színt szokás adni. Miután bármilyen színnel megfestettük, tegyük a levet újra forrni, és lökjünk bele 4 tábla fehér zselatint is. Ha felforrt, vegyük le a tűzről, és üssünk bele egy vagy esetleg két nyers tojást. Egy fasz­éket fordítsunk fel (lábaival felfe­lé), és a négy lábára erősítsünk zsi­neggel egy nagy, tiszta asztalken­dőt; a szék ülésére tegyünk egy tá­lat vagy díszes bádog formát. Az ászpikklevet öntsük az asztalken­dőbe; ami belőle mindjárt először lecsurog, azt öntsük újra vissza a kendőbe, mert az rendesen igen zavaros. A levet egész addig önt­sük vissza a kendőbe, míg az alatta lévő formában kristálytiszta, átlát­szó folyadék alakjában nem cso­rog. Ha mind átszűrődött a lé, te­gyük a formát - vagy a tálat -, melyben az ászpikk van, használa­tig hideg helyre. Ha szükségünk van reá, mártsuk az edényt egy pil­lanatra forró vízbe, és gyorsan bo­rítsuk ki. Ez díszítéshez való.” Macskajaj ellen 1. Sose igyunk éhgyomorra; az ételek, a tej lassítják az alkohol felszívódását. 2. Lassan igyunk. 3. Ne kevetjük az italokat! 4. Igyunk meg ugyanannyi vizet, mint amennyi alkoholt ittunk. 5. Éjszaka és másnap reggel pró­báljunk meg minél több vizet vagy gyümölcslevet fogyasztani. 6. Ellenőrizzük időnként, hogy hány füle van a mellettünk ülő­nek; ha kettőnél több van neki, vagy pedig pillangóként repked­nek a feje körül, azonnal tegyük le a poharunkat! 7. Ne igyunk alkoholos italt szívó­szállal, túl lassan, kortyonként, mert az is megárthat. Egyenletes tempóban fogyasztva árt legke­vésbé az alkohol! 8. A kávé nem jó gyógyszer, fo­kozza ugyanis a vízveszteséget. A másnaposság tüneteinek enyhítése 1. A legáltalánosabb módszer a magas vitamin-, C-vitamin-tartal- mú, és magas gyümölcscukor tar­talmú italok, gyümölcsös ételek fogyasztása. A méregtelenítést, mely hosszadalmas folyamat (egy pohár alkohol lebontása a májban egy óráig tart!), kiválóan segíti a grapefruit leve. 2. A gyömbér forrázata segíthet leküzdeni a tartós hányingert. 3. Pirítós kenyér vagy némi gabo- napehely reggelire, és helyreáll a vércukorszint. 4. A savanyú káposzta fogyasztá­sa, vagy káposztás étel fogyasztá­sa is rendbe hozza a gyomrot. 5. Rágcsálhatunk szőlőcukrot. Aranytanács Az éjféli pezsgőzést megoldhatjuk gyerekpezsgővel is, és az alkoho­los állapothoz hasonló extázisba kerülhetünk akkor is, ha egysze­rűen csak jókat és hosszan neve­tünk. Alkohol nélkül is jól mulat­hatunk ám! (harmonet) ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 52. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melyet maga Jókai Mór ajánlott a nagyközönségnek, s melynek receptgyűjteménye iz­galmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának is. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Szerzője, bevallása szerint, semmit nem szeretett, mi nem eredeti, semmi nem lel­kesítette, mi nem hazai. íme, ebből olvashatnak szemelvé­nyeket korhű nyelvezetben és helyesírással. A czukros tört dió Negyed kilónyi héjától meg­tisztított és apróra összetört diót tegyünk tálba. Negyed kiló czukrot mártsunk meg vízben és tegyük azonnal lábasba felolvad­ni; a czukorra nem kell több vizét tölteni, mert elég annyi, mennyit a bemártás utján felvesz. Ha a czukor sziruppá fő és nagyon hab­zik, tegyük a tört diót bele, kavar­juk jól össze, öntsük ki tálba és te­gyünk közé egy késhegynyi törtfa­héjat egy pár szem tört szegfűsze­get, kevés czitromhéját apróra vágva, egy kanál liszttel s végül két tojás fehéréből vert habot. Mind ezeket kevetjük jól össze, te­gyünk a tepsi aljára ostyát s for­máljunk a tepsiben a tört dióból apró tömör csomócskákat. Egy órára tegyük sütőbe sülni, illetve kiszáradni. A mogyoró csemege Huszonöt dekányi héjától meg­tisztított összetört mogyorót, te­gyünk tálba; keverjünk e mogyo­ró közé négy kanál czukorport, egy késhegynyi tört fahéjat, négy kanál lisztet és egy egész tojást. Ezeket együtt kavarjuk össze. Egy tepsinek az alját rakjuk ki ostyá­val egymástól két ujnyi távolság­ra, tegyük tele a tepsit jókora cso­mókba rakott mogyoró-tésztával. Lassan süssük, illetve szárítsuk ki; egy óráig hagyjuk sütőben. Az édeske (Téa tészta.) Egy téás csésze czukorporhoz tegyünk két téás csé­szényi lisztet, egy kávéskanál tört fahéját, fél annyi tört szegfűszeget, hat kanál olvasztott zsírt és végül annyi jó ó-bort, a mennyivel éppen össze állíthatjuk. A tésztát nyújtsuk ki késfoknyi vastagságúra, vagdal­juk ki fánk metszővel, fél hold alakú formába, kenjük meg felül olvasztott zsírral és hintsük be czukorral, süssük meg sütőben csendes tűznél ügyelve, hogy na­gyon meg ne piruljon. A mandula csókocska Fél kiló mandulát héjától meg­tisztítva, (ha forró vízbe lökjük, 5 perez alatt mind leszedhetjük a mandula héját) mozsárban törjünk meg, de nem porrá, hanem csak darabosra; fél kiló czukrot is tör­jünk meg egy rudacska vaníliával, öntsük a czukrot a mandulával együtt tálba. Három tojásnak fehé­rét verjük habbá és keverjük a czukros mandulával össze. Az nem baj, ha szétfolyós puha is az egész tömeg, mert kellőleg megszárad majd a sütőben. Tegyünk egy nagy tepsibe ostyát úgy, hogy az egész tepsi alját belepje. A mandulát az ostyára kanalanként, kis csomócs- kákba, egymástól két ujjnyi távol­ságnyira és a mennyire lehet magas csomókba rakjuk, mert a sülés alatt úgy is elterül. Tegyük sütőbe körül­belül egy órára igen gyönge tűznél száradni; ügyeljünk reá, hogy hal­vány sárga szint nyerjen. Ez a cse­mege nagyon sokáig eltartható. Tojásos perecz Egy deszkára tegyünk (fél font) 25 deka finom lisztet 12 deka czukorport, 12 deka meghámo­zott, tört mandulát; 6 tojássárgáját, 5 kanál édestejet, ezeket gyúrjuk jól össze, szakítsuk ki galambtojás- nyi nagyságuakra, azután a desz­kán tenyerünkkel sodorjunk belő- lök kis ujnyi vastagságú hengere­ket, ezekből formáljunk kis pere- czeket. Tenyerünkkel lapítsuk kissé le, azután mártsuk habbá vert tojás fehérébe, rakjuk egymásmellé tep­sibe, süssük meg csendes tűznél. IZVILAG Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom