Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-03 / 279. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 HÉTVÉG(R)E Válasszanak, válasszanak! FIGYELŐ Kedvező erdélyi fogadtatás Kedvezően fogadták az erdélyi politikusok a magyar kormánynak azt az alkotmánymódosító kezdeményezését, amellyel az alaptörvényben kívánja rögzíteni, hogy a határon túli magyarság a nemzet része. Az erdélyi Krónika című napilap szerint Takács Csaba, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke, valamint Tőkés László király- hágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyaránt úgy vélekedik: elmozdulást jelent a holtpontról a magyar kormány szándéka. Takács Csaba az elmúlt tizenöt év legfontosabb nemzetpolitikai lépésének tekinti a magyar kormány kezdeményezését. Ugyanakkor hozzátette: az alkotmány tervezett módosítása semmiképp sem helyettesítheti a kettős állampolgárságot, s a magyarországi kormánypártok korábbi, elutasító álláspontjának újraértékelését sem jelenti. Tőkés László elmondta: valóban pozitív elmozdulást jelent a magyar kormány kezdeményezése, de szerinte ez inkább a magyar-magyar viszony pacifikálását, illetve a közelgő magyarországi választások előtti imázsépítést sejteti, a december 5-i népszavazás évfordulója előtt. A gyarmatosítás pozitív szerepe A franciák 64 százaléka üdvözli a francia nemzetgyűlés által a gyarmatosítás pozitív szerepéről februárban elfogadott törvényt, amely heves közéleti vitát robbantott ki Franciaországban. A Le Figaro című napilapban közzétett friss közvélemény-kutatás e- redményei szerint ennyien helyeslik a törvényt, amely a francia iskolákat az észak-afrikai francia jelenlét „pozitív szerepének” oktatására kötelezi. A megkérdezettek 29 százaléka ellentétes véleményt vall, és 7 százalékuk nem nyilatkozott. Az ellenzéki szocialisták által kedden a nemzetgyűlés elé terjesztett módosítás a megjegyzést törölte volna a Franciaország gyarmatosító múltjáról szóló februárban megszavazott törvényből, de ezt konzervatív kormánypárti képviselők elutasították. A törvényt korábban megszavazó ellenzék a módosítást emberi jogi szervezetek, történelem tanárok és nem utolsósorban Abdel- Azíz Buteflika algériai államfő tiltakozását követően terjesztette be. A felmérés alapján elsősorban az alacsonyabb végzettségűek helyeslik a törvény bevezetését. Az alkalmazottak 72 és a munkások 69 százalékával szemben a középvezetőknek csak 45 százaléka támogatja a kezdeményezést. „A franciák úgy ítélik, hogy a parlamenti többség célja nem a gyarmatosítás apológiája volt, hanem csak azt szeretnék, hogy a tankönyvek ne rejtsék el annak pozitív oldalait” - véli Stéphane Rozes, a CSA közvélemény-kutató intézet igazgatója. Még mindig a 18,02 százaléknyi szavazón gondolkodom. Honnan kerítettek annyi embert? Azt hittem, kevesebb fanatikus van ebben az országban. A jövő hétvégén pedig az is kiderül, a második fordulóban hány legény marad talpon a vidéken. Félek, feleződik a tömeg. MOLNÁR NORBERT Nem akarnék svájci lakos lenni. Ott éjjel-nappal megkérdik a polgárt, hogy mi a francot akar. Ke- zeljék-e génileg a kukoricát, le- hessen-e nyolc után a nyílt utcán kalapálni, megverjék-e a törököket fociban, és további üyen kaliberű kérdéseket tesznek fel a nagyérdeműnek. Az emberek többnyire el is mennek megmondani, hogy mit gondolnak. Ehhez vagy rendkívül fejlett demokráciaérzék és közügyek iránti elkötelezettség, vagy iszonyatos marhaság kell. Nálunk viszont nem igazán kíváncsiak a politikusok a választók véleményére, mégis hajtják őket az MTI-ELEMZÉS Mivel az élelmiszerkereskedelmi üzletek terjeszkedése Magyar- országon, Csehországban, Szlovákiában már korlátokba ütközik, a nyugati kereskedelmi vállalatok kezdik Törökországra, Romániára, Ukrajnára és Bulgáriára irányítani figyelmüket. Ezek a piacok nagy nyereséget ígérnek, de magas kockázatot is tartogatnak. Az első bővítési körben bejutott uniós tagok lakossági vásárlóerejét már lekötötték a kereskedelmi láncok és egyes területeken óriási konkurencia harc is kialakult. Egyes városokban az üzleti alapterület sűrűség már meghaladja a bécsit is - mutat rá a RegioPlan 21 kelet-európai ország piaci lehetőségeit elemző tanulmánya. Az „alvó óriások” esetében a vásárlóerő viszonylag alacsony ugyan, de a nagy népsűrűség miatt ezek az országok mégis jó leurnákhoz ezerrel. Mert rá van írva a papírra, hogy oda kell őket hajtani. No, de hányszor? 2001 óta a szerencsétlen szlovák állampolgárt annyiszor voksoltatták, hogy csak idő kérdése volt, mikor lesz tele a hócipője az egész haj- cihővel. Az utóbbi évek urnalátogatásai: 2001-ben kettő darab (kétfordulós megyei önkormányzati választások), 2002-ben is kettő (parlamenti és helyhatósági választások), 2003-ban csak egy darab (referendum az uniós csatlakozásról), tavaly három (EP-választást és elnökválasztást rendeztek a népnek, utóbbit két fordulóban), idén két urnalátogatás (megyei önkormányzati választás, hadd ne mondjam, két fordulóban) jövőre megint kettő (parlamentet, majd helyi önkormányzatokat választunk). Pedig az ember így december tájékán mennyi, de mennyi választásnak van kitéve: Melyik kötelező biztosítást kínáló társaságot válassza (már ha futotta neki kocsira)? Melyik leszállított árut vegye meg karácsonyra szeretteinek és kevésbé szeretteinek (már ha futja neki ajándékra)? Aztán választania kell, mire csehetőségeket nyújtanak. Összességében a vásárlóerő eléri a cseh vagy a magyar szintet, miközben Törökország, Románia és Ukrajna lakosainak száma együtt megegyezik a vizsgálatba bevont többi tizenkilenc országéval. 2004-ben Ausztriában 116 milliárd euró volt a lakosság elkölthető jövedelme, Görögországban pedig 90 milliárd euró. Ukrajna 48 milliós lakossága négyszerese Görögországénak, de vásárlóereje 28 milliárd euró. Törökország 70 milliós lakossága 83 milliárd eu- rót képes elkölteni, Lengyelország vásárlóereje 71 milliárd euró, Romániáé pedig 25 milliárd euró. Miközben a német vagy osztrák lakossági fogyasztás esetében 1-2 százalékos növekedésre lehet számítani, Romániában, Ukrajnában vagy Bulgáriában az elkövetkező években 6-8 százalékos is lehet a növekedés. Románia már sorban a harmadik éve rélje ki a karácsonyi ajándékokat. De előtte még el kell döntenie, melyik nyugdíjbiztosítóba lépjen át, még előtte, cseréljen-e egészségbiztosítót, hogy csak a legismertebb eseteket írjam. Ezek után kész szerencse, hogy nem kell válaszolni arra, kezelgessék-e a kukorica génállományát. Palkóét viszont megvizsgáltatnám. Mármint a génállományát. Mármint a belügyminiszterét. 15 éve van a politikában, de ő még nem kapott olyan alacsony kérdést (ezt a szókapcsolatot is megvizsgáltatnám), igaz-e, hogy Héját rendelt a rendőrtüntetés idejére. Ilyen kérdést kapott a szerencsétlen egy idétlen újságírótól. Én is felcsesződtem volna. Főleg, ha igaz. Dolgozzon, ne tüntessen a zsaru! És fagyjon meg munka közben, ne tüntetés közben! Nincs szándékomban védeni a zsernyákokat, mert nem tartoznak abba a fajtába, de én a helyükben tüntetni mennék (az egész bandát úgysem rúghatja ki a belügyér), így kivívhatják egy rövid időre az emberek szeretetét: addig sem a népet szívatják, hanem a minisztert. Akit talán mégiscsak génkezelni kéne. ért el kétszámjegyű százalékos növekedést. A kereslet növekedése maga után vonja az árak emelkedését is. Ez a növekedési lendület az Ausztriával határos országokban több esetben már az ausztriait meghaladó szintre hajtotta fel az árakat. További tényező, hogy a keleteurópai országokban a kiskereskedelem struktúrája alapvetően különbözik a nyugat-európaitól. A belvárosi üzletek, illetve üzletnegyedek általában rendkívül gyengén fejlettek. A növekedés és terjeszkedés ezért ún. „szintetikus helyszíneken”, azaz bevásárló- központokban és szaküzlet központokban zajlik. A városok növekvőjóléte ezért szinte kizárólag a bevásárlóközpontokban csapódik le. A bevásárlóközpontok és szaküzletközpontok kiskereskedelmi részesedése ezért a térségben az elkövetkező években elérheti az 50-60 százalékot is. Kelet felé terjeszkednek a hipermarketek, a román és ukrán piac is nyereséget ígér Nálunk már lekötötték a vásárlóerőt KOMMENTÁR Tiborc 2005 LOVÁSZ ATTILA „És aki száz meg százezert rabol, / Bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.” Tiborc panasza kötelező olvasmány, a XIX. század terméke, bár a darab pár száz évvel korábban játszódik. Mégis borsókázik a krónikás háta, mennyire időszerűvé válhat a mondat, amely hatalmi visszaélés és basáskodás okán hagyta el Tiborc száját. Készül a jövő évi büdzsé, nyilatkozatok sora lát napvilágot arról, mit sikerült itt-ott visszacsempészni, megszerezni, kibulizni. Senki nem botránkozik meg azon, hogy a képviselői kü- lönalkuk semmiben sem különböznek a korrupciótól, esedeg abban, hogy ezt a fajtát a tisztelmek már nem nevezhető Házban jogszerűen űzik. A honatyák és a miniszterek úgy dobálóznak a 100- 500 milliókkal és milliárdokkal, mintha esti kocsmai számlájukat boncolgatnák. 22 milliós pártadósságról pedig hallgatnak, 80 milliós váltót kell találni ahhoz, hogy a költségvetési pénzeket osztogató miniszter lelépjen, hétről hétre korrupciótól bűzlik a közügyek intézése. Idén 30 egynéhány milliárdnyi külföldi befektetési tőke jött az országba, de csak a KIA miatt vagy 20 milliárdot ígért el a kormányzat. Igaz, többéves szórásban. Érdekességként, a külföldi beruházókat korántsem ajnározó csehek a szlovák beruházások tízszeresét szerezték meg idén. Eközben azt halljuk, hogy a szuperprofitot termelő gáz- és villamos művek áremelést készít. A vállalkozás motivációja a profit, de ha nincs versenytárs, akkor a profitéhséget csak adminisztratív úton lehet csillapítani. Kétlem, hogy ezt a funkciót az állam jól látná el. A beteg- és nyugdíjbiztosítás távol van bármilyen biztosítástól, adó az a javából, a bankok profitját meg törvény garantálja, ha másként nem, akkor a jelzálogok állami támogatásával és a kisvállalkozók számlavezetési kötelezettségével. Ebben a környezetben tragikomikus, hogy a nyolcezer koronás adóhátralék már bűncselekmény január 1-jétől. Nyolcezres hátralékot bárki termelhet, elég egy nem kifizetett számla, egy visszavont megrendelés, kis- vállalkozóéknál könnyen osztják az üyet. S akkor az az állam, amely milliárdokat szór el fölöslegesen, s amelynek politikai elitje az elmúlt években többször nyolcezer koronával javította saját helyzetét havi lebontásban, képes olyan tisztességtelen normát megszavazni, amely kriminalizálja a kis adóst. Azon túl, hogy a több százmilliós adósokhoz nem nyúl évek óta, hogy a milliárdos adóhátralékot nem a negyedmillió kisvállalkozó teremtette meg, hanem a politikai alapon privatizált, majd elkótyavetyélt firmák, azon túl, hogy egy ilyen jogszabály olyan „tiborcos”, hogy küóg a lóláb, még értelmeden is. Mert az a szerencsétlen kisvállalkozó lehet későn, lehet hogy nem pontosan, de fizet adót, társadalombiztosítást. Ha bűnözővé teszik, elveszik a kenyerét, és a donorból a szociális háló kedvezményezettje lesz. Nos, aki ezt akatja, a közügyek gyakorlására teljesen alkalmatlan. Vagy csak sima, kisstílű gazember. JEGYZET Egyelőre kabátban TALLÓSIBÉLA Alig vártam az elmúlt tavaszt, hogy letehessem végre a télikabátomat. Nem azért, mert nehezen viseltem, hogy kiadós súly- feleslegemen kívül több kiló textilterméket is cipelnem kell magamon a hosszú téli hónapokon - hacsak nem akarok csonttá fagyni. Szóval nem a ruha súlya miatt akartam megszabadulni a télikabátomtól, hanem mert már kiszolgálta, amit kiszolgálhatott, sőt annál többet is. Ám február végén, amikor a zimankó még jócskán tartotta magát, úgy gondoltam, bár szakad a bélés, feslik a varrás cefetül, a várható pár hűvös napra már nem veszek újat. Jóllehet télutón szinte fél áron hozzá lehet jutni az épp végződő szezon fazonjaihoz, úgy döntöttem, nem fogok újfent a divat után kullogni, majd e mostani téli idényre - még az évszak beállta előtt - megajándékozom magamat egy jó kis darabbal. De nem így történt, mivel az ember nyáron nem vesz télikabátot, az ősz viszont olyan szép volt, a jófene gondolt arra, hogy tél is lesz... Még jó, hogy tavaszelőn nem dobtam ki régi kabátkámat. Volt mit hirtelen leakasztanom a vállfáról, és magamra kapnom, amikor a hőmérő higanyszála nulla alá kúszott. Túdja ördög, milyen lelki, szociológiai alapja, oka, háttere van ennek, de nekem a kiszolgált nagykabátom jutott eszembe arról a hírről, hogy New Yorkba kell mennie azoknak, akik olyanoknak akarnak karácsonyi ajándékot venni, akiknek már az ég adta világon mindenük megvan. Tehát irány New York, ha dúsgazdag ismerőseinket, tegyük fel, működőképes mini tengeralattjáróval, légkondicionált kutyaóllal vagy egy 38 masszázspárnával ellátott irodaszékkel kívánjuk meglepni. Mondom, nem tudom, milyen háttere van annak, hogy nekem erről az információról a jó öreg nagykabátom jutott eszembe. Nem azt akarom kihozni a dologból, hogy nem telne egy szolid télikabátra. Csak hát egyre több az olyan márkabolt, ahol naponta több előadó fordul meg, mint vevő. És még több az olyan, ahol a húsz éven aluli, maximum valamicskével felüli korosztályt célozzák meg a készlettel - ebben is, abban is elefántnak néznek. így aztán a fagyok beállta óta keresem azt az üzletet - remélem nem kell New Yorkba utaznom! -, amely egy hozzám hasonló alkotóbérmunkás tisztes fizetéséhez méretezett áron kínálja portékáját, s amely az ifjúkorából - saját akarata ellenére - kisétált, adoniszi termetéből immár megtöpörödött férfiemberre is tart sportos, lezser, hanyag eleganciájú, kényelmesen viselhető, ízléses ruhaneműt. Biztos van üyen bolt is, hiszen még senki sem jár mezítelenül. Egyelőre.
