Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-29 / 299. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 29. Sport - tippverseny 21 Tippversenyünk őszi győztese, Fónad Ferenc Tornaiján sem felejtette el, hogy hol nem terem babér a bátorkeszi futballistáknak a bajnoki pontvadászatban A nyugdíjas pincér nem kíváncsi a bekiabálásokra Ismerkedés a videokamerával (Somogyi Tibor felvétele) Kíváncsian vártuk a pillanatot, amikor megismerhetjük tippversenyünk őszi idényének nyertesét. A tornaijai Fónad Ferenc a meglepetésekkel tarkított utolsó fordulóban faképnél hagyta a mezőnyt, és a videokamera boldog tulajdonosává vált. SZABÓ KRISZTIÁN Nincsenek véletlenek Kollégámmal akár nyomozókutyának is felcsaphatnánk, olyan ügyesen bukkantunk nyerteseink nyomára. Tornaiján se tekeregtünk feleslegesen egy percet sem, igaz, a biztonság kedvéért díjazottunk is kijött elénk. A kis, de annál nagyobb vendégszeretettel teli lakásban ismerjük meg Fónad Ferencet, a sikerhez vezető utat. S mint az pár pillanat múlva kiderül, nem teljesen véletlenül végzett a legjobbak között. „Bátorkesziről származom - árulja el, a mai napig szülőfalujába vissza-visszajáró nyertes. Ebből mindjárt összeáll a kép, hogy a nyugat-szlovákiai csapatok mérkőzéseire nem csak úgy hasból tippel (t). - Emlékeztem, hogy a mieink nem nagyon szoktak pontot hozni Dunamocsról és Marcelházáról. Ezúttal sem szakadt meg a hagyomány, így mondhatni, nem volt nehéz dolgom. Egyébként nem sokat ülök a szelvények fölött. Megérzés alapján állítom össze őket. Az utolsó fordulók eredményeit azonban most félretettem, a tavaszi indulásnál még jól jöhetnek.” Puskás a király A ma már nyugdíjas pincér manapság meccsekre már nem látogat ki, mondván, a pályán és a lelátón hallható bekiabálásokra már nem kíváncsi. Ellenben annál inkább emleget egy gyerekkori élményt, amikor a Puskás Ferenc vezette Honvédőt élőben láthatta. Nem csoda, hogy beleszeretett a futballba, és ez a szerelem nem múlandó. Szinte felragyog a szeme, mikor feleleveníti a lassan egy emberöltő előtt lejátszott mérkőzés pillanatait. „Körülbelül tízéves lehettem, mikor eljutottam erre a találkozóra. A Honvéd itt játszott néhány bemutató jellegű mérkőzést, 1955-ben vagy 1956-ban lehetett. Az érsekújvári Elektros- vit ellen léptek pályára Puskásék, és 10:3-ra nyertek. A legendás támadó is szerzett gólt, Czibor is betalált. Kilencnél szinte belehajszolta a közönség a már lankadó Honvédőt a tizedik gólba. Örök élmény számomra az a kilencven perc. Minden kornak megvannak a maga csillagai, de én azóta sem láttam ilyen játékot” - meséli, próbálva valamit nekünk is átadni az akkori összecsapás hangulatából. Minden napra egy mese „Megőrzőm előnyöm, és tavasszal is az élen zárok” - árulja el mosolyogva a haditervet, de biztosra veszem, akkor sem lesz csalódott, ha majd másképp alakul. „Nem vagyok egy elégedetlen ember. Annak idején telitalálatos szelvényem lehetett volna a Lottón. Ki volt töltve, ám a kollégámnak nem volt kedve elmennie feladni. Akkor a harminckétezer korona egy vagyonnak számított. Mégsem csináltam nagy ügyet a dologból” - meséli angolos hidegvérrel, pedig ezek után a gyengébb idegzetűek talán gutaütést kaptak volna. Érezni, hogy hosszú évekig emberek között dolgozott, mozgott, szinte mindenre van egy életből merített története, tanmeséje. Ó maga sosem sportolt versenyszerűen, egyedül az agytekervé- nyeit szerette megmozgatni, a sakkozás kerítette hatalmába. „Egy ideig beküldtem az Új Szóban megjelenő feladványok megfejtéseit, könyvet is nyertem” - tudjuk meg, de azt nem tagadja, sajnálja, hogy manapság már nem nagyon van kivel a tábla mögé ülni. De nincs idő a régi dolgok fölött merengni, mert azonnal újabb történet következik. Az ásványvíz is jobban csúszik egy kis jó sztorival körítve. Már ezért érdemes volt ellátogatni Tornaijára, némely történet csak úgy nem merül a feledé- kenység homályába. Ebből kifolyólag nem leszünk csalódottak, ha tavasszal is a legjobbak között végez a Bátorkesziről származó pincérből lett alkalmi mesemondó. A nagymegyeri Tóth Kálmán az utolsó, tizenötödik fordulóban maradt le az őszi elsőségről, a hajrában éppen földijei szolgáltak a legtöbb meglepetéssel Húsz év a futballpályákon és tíz év edzői tapasztalat sem segített ÚJ SZÓ-RIPORT Úgy tűnt, tippversenyünk tizennegyedik fordulójában szerzett hárompontos előnye elég lesz a véghajrában. Annál is inkább, hiszen az őszi idény zárószelvényén jobbára csallóközi csapatok voltak terítéken. A nagymegyeri Tóth Kálmánnak azonban éppen földijei húzták keresztül számításait. Előnyből hátrány „Nincsenek jó tapasztalataim a dunaszerdahelyi területi bajnoksággal - árulja el az őszi idény második helyezettje, miután fia társaságában átveszi a képzeletbeli dobogó második fokáért járó digitális fényképezőgépet. - Arra gondoltam, hogy az utolsó forduló előtt szakadhatna a hó, és elhalasztanák a zárókört.” A csallóközi csapatok tehát egyáltalán nem jelentettek számára előnyt, sőt, éppen ellenkezőleg. „A legtöbb meglepetéssel a környékbeli klubok szolgáltak az ősz során, de a pozsonyi III., valamint IV. ligára sem szeretek tippelni, mert azokban lépten-nyomon felborul a papírforma. Ebből a szempontból úgy vélem, keleten a legjobb a helyzet, az esélyesebb együttesek többnyire hozzák a pontokat” - osztja meg velünk tapasztalatait Tóth Kálmán, akit - bevallom őszintén - sokan már az őszi idény nyerteseként könyveltünk el. Megismétlődtek azonban a tavaly ősszel történtek, akkor az utolsó fordulóban a sárói Bagócsi István énekelte ki a sajtot a nyagykéri Száraz István szájából. Két órát gondolkodott „Az őszi idény előtt simán rábólintottam volna a második helyre, a tizennegyedik forduló után az első helyre áhítoztam, végül örültem, hogy egyáltalán nyertem valamit. Pedig elég lett volna átlagos pontszámot szerezni a végén. Talán egy kicsit túl is spekuláltam a dolgot, annyira szerettem volna az élen végezni. Máskor öt perc alatt összeállítom a tippsort, az utolsón két órát is gondolkodtam. Megfogadtam magamban, ha a hajrában ott leszek a legjobbak között, csak a hazai csapatok sikerére tippelek. Az sem segített volna, négy pontnál akkor sem szereztem volna többet. Érdekes, ennek ellenére az eddig gyűjtött legkevesebb pont is meghozta a sikert” - jegyzi meg kicsit boszszankodva, hiszen ismeri a helyi csapatokat, húsz évig aktívan rúgta a labdát, edzőként tíz évig tevékenykedett. Foci, foci és foci Az egykori sportember elárulta, azzal a céllal vágott bele játékunkba (tavaly is aktívan bekapcsolódott), hogy legalább egyszer a főcímbe kerüljön. Biztos volt benne, hogy sikerül telitalálatos szelvényt beküldenie. A terv eme része még várat magára, a lehetséges tizenkettőből már tizenegy pontot párszor szerzett, de csak az őszi második helynek köszönhetően sikerült kilépnie a rivaldafénybe. A babérokat Kálmán fia is learatta, hiszen a szelvényen nem volt feltüntetve, hogy a család idősebb vagy fiatalabb tagja-e az ügyes tippelő. „Egyszer-kétszer próbáltam besegíteni, de mivel nem sok sikerrel, mostanában inkább nem szólok bele” - mondja ifjabb Tóth Kálmán, aki Nyitrán végzi egyetemi tanulmányait, és annak idején édesapja vezetése alatt a helyi diákcsapat színeiben is futballozott. A családfő örömmel beszél a futballról, az edzői évekről, a gyerekekkel, fiatalokkal elért sikerekről. Bántja, hogy annyi lehúzott év után a nagymegyeri futballcsapatnál nem tartanak igényt a munkájára. „Harmincöt éves koromban igazoltam el, Ba- lonyon fociztam még két évig. Egykoron támadóként kezdtem, de ahogy az évek futottak, fokozatosan visszahúzódtam a hátvédsorba. Visszamennék-e újra edzősködni? Csak gyerekeket vállalnék el. Bennük még lobog a tűz, jobb a hozzáállásuk, még lehet őket formálni, tanítani.” Ritmusváltás tavasszal Felesége nevén is játszik, azon a szelvényen inkább a meglepetésekre tippel. Tavaly tavasszal éppen ezzel volt eredményesebb. Ez lehet talán a végső siker felé vezető taktika? „A környékbeli játékosmozgásról tudni fogok, de négy-öt fordulónak így is el kell majd telnie, hogy kikristályosodjanak az erőviszonyok. Imitt-amott a bírók is besegíthetnek, tavasszal bármi megtörténhet. Területi szinten nem könnyű tippelni, erre barátaim is rájöttek. Amíg nem játszottak, könynyen adtak tanácsot, és fogtak volna több pontot. Most tapasztalják, itt bármi előfordulhat” - teszi hozzá mosolyogva, (sk) „Talán egy kicsit túl is spekuláltam a dolgot, annyira szerettem volna az élen végezni”
