Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-21 / 294. szám, szerda
7Wi 1 ÚJ SZŐ 2005. DECEMBER 21. Megfelelő emberek megfelelő helyeken Vannak időszakok, amelyek mérföldkőként beírják magukat az egyes közösségek történetébe. Emlékeznek még a 20. században megvalósuló jelentős társadalmi mozgást hozó évekre, az 1918- ban, 1938-ban, 1948-ban, 1968- ban majd 1989-ben bekövetkezett változásokra? Mindezek a jelentős társadalmi és politikai mozgásokat előidéző időszakok a mező- gazdaságra, a parasztemberre is komoly hatással voltak. Megközelítőleg húszéves ciklusokban a hazai mezőgazdaságban is jelentős változások történtek. A földből élők és földön gazdálkodók három generációjának kellett állandóan reagálnia a politikai változásokra, s ezzel összefüggésben tulajdonviszonyok változásaira is. Európában kevés országban éltek át annyi reformkísérletet, amelyek ilyen rövid idő alatt és ennyire radikálisan változtatták meg a mezőgazdaságról vallott nézeteket és elképzeléseket. Napjainkban úgy tűnik, hogy ezek a folyamatok végre megállapodnak. Szlovákia ma már nemcsak a földrajzilag, hanem politikailag és a gazdaságilag is az európai közösség szerves része, az Európai Unió tagja. Ugyanakkor az unióba való belépés a hazai mezőgazdászoknak a Közös Agrárpolitika révén számtalan kötelezettséget, megkötést hozott magával, viszont a nyugat-európai farmerek lehetőségeihez képest jóval alacsonyabb szintű igényelhető támogatási lehetőséget nyújt számukra. így tehát az uniós tagság a parasztember számára nem adott automatikus belépőt nyugodt és kényelmes élethez, amint azt néha a politikusok és egyes újságírók megpróbálják elhitetni a közvéleménnyel. Az evolúció törvénye, hogy csak az marad fenn, aki képes az alkalmazkodásra, továbbra is érvényben van. Alapjában véve azonban mégiscsak elmondható, hogy az unióba való belépésünk több lehetőséget és esélyt hozott magával, mint amennyi veszteséget okozott. 2004-ben a hazai agrárágazat eredményei jelentős mértékben javultak. Kétségtelen, hogy értelmezés kérdése is, hogy ki mit lát a gazdasági változások mögött. Túlságosan is egyszerű lenne azonban, ha azt gondolnánk, hogy a változás mögött csupán alámoga- tási rendszer módosítása áll. Az unió ugyanis - s ezt ki tudná jobban, mint a mezőgazdászok - nem egyforma nagyságrendű közvetlen támogatást folyósít minden tagja számára. Ráadásul, ami a társulási szerződés értelmében a hazai mezőgazdászoknak nemzeti kiegészítő támogatás formájában járna, azért évente szintén kemény harcot kell vívniuk a döntéshozatalban szereplő liberális nézeteket valló politikusokkal és közgazdászokkal. Az emberi fejekben sajnos, napjainkban nagy a káosz a mezőgazdaság szerepét és küldetését illetően. Az üzletek tele vannak élelmiszerekkel, a roskadozó polcokon sorakozó termékek címkéjén egyre többször látható az ismert mondat „az EU-ban gyártva”, illetve hogy a termék egy adott áruházi lánc számára készült. Ebben a névtelenségben pedig könnyen elveszik a termék eredete, annak készítője a mezőgazdasági termelő és az élelmiszergyártó. A reklámok képzeletbeli világa lassan összekeveredik a valósággal, s az emberek mintha elszakadnának a földtől, amelyen s amelyből élnek. Pedig ezek ellen a hamis képzetek ellen az egész világon harcolnak. Amerikában éppúgy, múlt a szomszédos Ausztriában vagy Svájcban. Mi sem tehetünk másképp, mint hogy felhívjuk a figyelmet és hangoztatjuk: a saját gabonánkból készített kenyér, a saját tejből készített joghurt, a mi bikáink húsából készült marhasült, a mi szőlőnkből készült bor azért is a legjobb ízű, mert érezhető benne annak a földnek az íze és illata, amely a szülőföldünk, ahol élünk. Ha azt akarjuk, hogy az ország tájai rendezettek legyenek, az ott élő parasztembereknek is lehetőséget kell kapniuk arra, hogy normális körülmények között gazdálkodhassanak. S amíg ezt a tényt a társadalom zöme nem tudatosítja, beszélnünk kell róla, be kell mutatnunk a sajtóban, televízióban. Egyúttal azt is, hogy ebben az országban a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is vannak olyan gazdasági vezetők, menedzserek, akik sikeresen vezetik a gondjaikra bízott gazdaságokat, vállalatokat. Ők azok, akik bizonyítják, hogy a hozzáértéssel, szakmai alázattal és tisztességgel végzett munka még ebben az ágazatban is meghozza a gyümölcsét. Jozef Sedlák A szlovákiai mezőgazdasági újságírók klubjának elnöke Ivan Gombár, Agromarkt, Udvard Nincs egységes recept Elhagyott, lerobbant gazdasági épületek, elhanyagolt, gyomos parcellák, illegális szemétlerakatok. Ez jellemezte a 90-es évek elején a baracskai határt és a valaha szebb napokat látott gazdasági udvart. Ezt bérelte ki és itt kezdte el a gazdálkodást Ivan Gombár, ud- vardi magángazda. Nos, az akkori viszonyokhoz képest ma már szinte rá sem lehet ismerni az egykori gazdaságra és a határra sem. Az udvarban modem traktorok, hatalmas kombájnok és egyéb mező- gazdasági gépek, a határban precízen megművelt parcellák, rendezett utak bizonyítják, hogy ennek a területnek már van gazdája. A legszebb határért verseny legutóbbi évfolyamában elért második helyezés is ennek a gondoskodásnak az elismerését jelentette. Ivan Gombár az indulástól kezdve fokozatosan bővítette a gazdaságát, s ma már csaknem 1300 hektár területet művel. Fő profilja a kalászos gabonafélék és a kukorica, valamint az olajosok termesztése. Búzából 6 tonna, kukoricából 7 tonna, repcéből pedig 4 tonna körüli hektárhozamok alapozták meg a gazdaság kiváló eredményeit, amely a magángazdák versenyében az első helyre rangsorolta a vállalkozást. A modem gépek pontosan és megfelelő időben végzik el a szükséges tennivalókat, a kapacitásukat más gazdák vagy gazdaságok számára végzett szolgáltatás formájában is kihasználják, s ez is bevételi forrást biztosít számára. Szükség is van rá, hiszen annak ellenére, hogy műszaki ellátottság, szakmai felkészültség, vagy a termelési ismeretek alkalmazása területén a hazai vállalkozók már legalább annyira felkészültek és tapasztaltak mint a nyugat-európai kollégáik, az elért terméshozamok is megközelítőleg azonosak, a jövedelmi viszonyaikat azonban egyelőre össze sem lehet hasonlítani. Ott ugyanis nem történhet meg, hogy egyik évről a másikra a felére csökkenjen például a búza felvásárlási ára. Nos, ilyen piaci viszonyok között nincs egységes recept a megfelelő gazdálkodásra, ezekben az esetekben inkább a ráérzés vagy a tapasztalat segít, például abban, hogy mikor, müyen áron érdemes eladni a terményt, vagy mikor és meddig ajánlott inkább tárolni. Ivan Gombár ezen a téren előrelátónak bizonyult, s folyamatosan bővítette és bővíti raktárkapacitását, hiszen a gazdálkodók számára világos, a jelenlegi értékesítési viszonyok között az nyer, aki raktározni tudja a termést. A meglévő 5 ezer tonnás tárolói kapacitást, amelyhez immár szárító is tartozik, 8 ezer tonnára szeremé bővíteni, annál is inkább, mert egyre jobban beindult a mozgókocsis takarmánykeverő szolgáltatás is, amely havonta 1200 tonna takarmánykeverékkel látja el mintegy 70 kisebb-nagyobb partnergazdaság állatait. Bizonyítva, hogy a hazai ágazatban rejlő piaci lehetőségek kihasználásában még úgyszintén fellelhetők bizonyos tartalékok. Milan Veliký, Nižná Kamenica A családi vállalkozás ereje Hogyan lesz az egykori gyermekotthon-igazgatóból farmer? Mi kell ahhoz, hogy egy ember öregkorára fogjon hozzá a családi form kiépítéséhez, hogy az egész családjával elhitesse, közös munkával képesek megélni abból, amit a földből ki tudnak hozni. Talán mindannyiunkban rejtőzik valahol mélyen a lelkűnkben a termőföld iránti tisztelet és szeretet, az az őseinktől örökölt és génjeinkben tovább hordozott örökség, amely arra késztet, hogy keményen dolgozva, de a sajátunkon, a saját erőnkből próbáljunk megélni. A kelet-szlovákiai Milan Veliký (a képen jobbról a családjával) nem bánta meg, hogy három fiával együtt gazdálkodásra adta a fejét. Pedig az utóbbi években megért hi- deget-meleget egyaránt. A tavalyi szép eredmények után idén nemcsak az időjárás tette tönkre a termést, de még azt a keveset, ami megtermett sem lehet megfelelő áron eladni. A piaci árak még a legjobb gazdálkodók számára sem fedik a termelési ráfordításokat. Hiába sikerült a terméshozamokat olyan szintre hozniuk, amilyet ezen a vidéken még nem nagyon tapasztaltak, például 6-7 tonnás gabonaterméseket, öttonnás repcehozamokat, a piaci viszonyokkal szemben a gazdák egyelőre tehetetlenek. Nincs más megoldás, mint hogy összefogjanak, illetve saját raktáraikban - akinek van - kiváljék a kedvezőbb árajánlatokat. A Veliký családban többször is megfordítják a garast, míg azt valamire kiadják. A fiúk ügyességük és szakmai hozzáértésük révén gyakran szinte csodákat művelnek, amikor egy-egy gépet felújítanak, vagy átépítenek. Amire azonban szükség van, arra nem sajnálják a pénzt. Ilyen például a precíziós permetezőgép, amely pontos és célirányos munkával nemcsak hatékony munkavégzést tesz lehetővé, hanem egyúttal jelentős költségmegtakarítást is eredményez azzal, hogy nem feleslegesen, hanem pontosan adagolva juttatja ki a vegyszereket. A több mint 700 hektáron gazdálkodó családi vállalkozásnak a tavalyi szép eredmények után idén alaposan meg kellett húznia a nadrágszíjat, hiszen az említett terméskiesés és árviszonyok miatt várhatóan nehezebb időszakot élnek át. A család azonban összetartó és bízik a kemény, tisztességes munka fenn- és megtartó erejében. Sőt abban is, hogy ezek a jelzők nemcsak a paraszti létre, hanem a piaci viszonyokra és az üzleti kapcsolatokra is érvényesek lesznek. Zdenek Černay, magángazda, Szene Erős társulások kellenek A versenyképesség a farmerek számára is azt jelenti, hogy a termékeiket a konkurenciánál olcsóbban és jobb minőségben képesek előállítani, ugyanakkor ezeket a termékeket megfelelő áron el is tudják adni. Zdenek Černay szenei magángazda eredményei alapján úgy tűnik, hogy mindkét területen sikeres volt. A több mint 1300 hektáron gazdálkodó magángazda egyrészt korszerű modern gépekkel és berendezésekkel felszerelve műszaki ellátottság tekintetében felveszi a versenyt a fejlett nyugati farmokkal, s egyúttal a termelési eredményekre is büszke lehet. Gabonafélékből hat tonna feletti terméshozamok, burgonyából átlagosan 40 tonna hektáronként, a cukorrépából pedig 60 tonna feletti átlagos hektárhozamok jellemzik ezt a gazdaságot. Nem beszélve arról, hogy a nyugati farmok nagyságához viszonyítva ez a gazdaság birtokméretben és teljesítőképességben is többszörösen meghaladja azokat. A vállalkozás már az unióba való belépés előtt kihasználta az előcsatlakozási alapok nyújtotta támogatási lehetőségeket, a Sapard- program révén felújította a raktárait. Ennek eredményeként 3 ezer tonna zöldség és 5 ezer tonna gabona raktározására képes, ami a jelenlegi piaci viszonyok között bizonyos szintű biztonságot jelent az árkilengések ellen. A termelői árak és a gazdák érdekvédelme területén Zdenek Černay és társai felismerték azt az elvet, hogy az érdekérvényesítés folyamatában megfelelő nagyságú árutömeggel lehet csak érdemben szembeszállni az áruházi láncokkal és a felvásárlókkal. Öt termelő társával együtt megalakították a Burgonyatermesztők kereskedelmi szövetkezetét, amelynek tagjai nemcsak termelői kapacitással, hanem megfelelő raktározói, feldolgozói, csomagolási és szállítási kapacitásokkal is rendelkeznek. Ennek köszönhetően a szövetkezet az ország területén bárhová képes 12-14 órán belül kiszállítani a megrendelt árut. Zdenek Černay az említett értékesítési szövetkezet vezetőjeként is hangsúlyozza, hogy az üzleti életben érvényesülő kemény feltételek mellett a szövetkezet tagjainak is szigorú követelményrendszert teljesítve kell működniük. A hazai agrárágazat jövőjét illetően az uniós támogatáspolitika tervezett reformja a gazdálkodók szempontjából egyelőre nem kecsegtet túlságosan fényes kilátásokkal, és számtalan területen sok a bizonytalansági tényező. Felmerül a kérdés, hogy a cukorpiac reformjának beindítása után például mi lesz a sokmilliót érő gépekkel, berendezésekkel, ha a termelők netán a leépítésre lesznek kényszerítve. Nem teljesen egyértelmű az sem, hogy hogyan alakul majd az egyes termékpályák helyzete, piaci pozíciója. A gazdálkodók számára ezután is fontos lesz, hogy tudják, milyen határok között mozoghatnak, melyek azok a keretek, amelyek tevékenységi körüket behatárolják. BP-5-13764
