Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-01 / 277. szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2005. DECEMBER 1. Ajándékvásár 27 Készítsünk naptárt Ha még mindig csak a tépelődés fázisában vagyunk, hogy mit adjunk kedvesünknek, családunk idősebb tagjainak, vagy legjobb barátunknak, itt egy biztos tipp: készítünk naptárt házilag. A házi naptárkészítéskor két dologra van mindenképpen szükségünk: jó minőségű fotókra és egy számítógépre. Megfontolás tárgyát képezi, hogy kinek készítjük a naptárat. Ha az illető szereti a nyarat, inkább az ilyen típusú képeket részesítsük előnyben. Ha a nagyinak készül a nagy alkotás, akkor előszedhetjük a meztelen babapopsikat, hogy gyönyörködhessen az unokákban, de meglephetjük őt saját, gyermekkori képeivel is. A képeket tehát előkotorhatjuk a szekrényfiókból, de készülhettek a múlt heti partin is, mikor a többiek kicsit jobban felöntöttek a garatra. A legkönnyebb dolguk azoknak van, akik rendelkeznek egy jó felbontású digitális fényképezőgéppel és egy multifunkciós nyomtató- fax-scanner csodával is. Nekik, nincs is más dolgunk, mint előkotorni a gépből a képeket, pontosan tizenkettőt. Azok se csüggedjenek, akik nem rendelkeznek a fent említett készülékek egyikével sem. A naptárkészítés nem várhat az ünnepekig, ezért legyünk szemfülesek. Nézzünk körül munkahelyünkön, hogy nem vehetnénk-e igénybe az ottani scannert (szigorúan csak munkaidő után!), de megkérhetjük házi irodával rendelkező barátunkat is, nincs-e kedve egy kis naptárkészítéshez. Az utolsó és legköltségesebb megoldás, ha fénymásoló szalonba megyünk és ott íratjuk cd-re, lemezre a nagymama fiatalkori képeit. Ez utóbbi módszer győzi meg leginkább a kétkedőket arról, hogy nincs is nélkülözhetetlenebb találmány, mint a digitális fényképezőgép. Ha már minden együtt van, kezdődhet a munka. Fantáziánkra és ügyességünkre van bízva, hogy táblázatkezelő programmal alakítjuk-e ki a hónapok napjait vagy valamilyen rajzoló, esedeg prezentáció-készítő programot használunk inkább. Ne feledjük minden rajtunk múlik, ezért nem kell a megszokott formákhoz, felosztásokhoz ragaszkodnunk, kivéve ha a család idősebb tagjainak készül a nagy mű! Bevált ötlet, és még személyesebbé teszi az ajándékot, ha megjelöljük, kiemeljük a fontosabb események dátumait, esetleg képekkel illusztráljuk azokat. Ha jó minőségű képeket használtunk, egy egyszerűbb színes nyomtatón is kinyomtathatjuk az eredményt. Ha tökéletességre törekszünk érdemes speciális szalonba vinni a kész naptárat. Szépség és igényesség tekintetében csak pénztárcánk szab határt, de ne feledjük, alkotásunk mindenképpen személyre szóló és szívből jön! (origo) Az emberi melegségről, a szerétéiről, az egymással való törődésről szóljon az ünnep Nincs szükség versengésre Adventi naptárba rejtett pici ajándékok, betlehemes népszokások, ablakba kitett, tisztára pucolt cipők, csizmák, virgácsot suhogtató krampuszok, gyönyörűséges illatű karácsonyi előkészületek, sercegő csillagszórók, és lobogva égő gyertyák, békés téli táj, a konyhában terjengő vaníliaillat - mindez a téli ünnepkör mágikus-misztikus kellékeihez-kulisszáihoz tartozik. Alig akad ember, akinek ezzel kapcsolatban ne volnának szép emlékei, felejthetetlen pillanatai, ízei, illatai, amelyeket egy életen át őriz magában. TÁJÉKOZTATÓ De vajon tudjuk-e, hogy kinek, s minek köszönhetjük ezeket az élményeket, hogyan alakultak ki azok a szokások, ünnepek, amelyeket gyerekeink, unokáink számára is emlékezetessé szeretnénk tenni? Az alábbi összeállítás a téli ünnepkör hagyományait, szokásait, jól ismert szereplőit mutatja be. Mikulás, Télapó, Santa Claus A téli ünnepkör kedvelt legendás alakja a jutalom-és büntetésosztó Mikulás, Amerikában Santa Claus, Oroszországban pedig Gyed Maróz. A gyerekek pártfogójaként ismerik világszerte, de nem árt tudni, hogy a népi hiedelem szerint egyúttal ő a diákok jótevője, az eladó lányok férjhez segítője, a vízi utaknak, kereskedőknek, iparosoknak a patrónusa is. De sorolhatnánk még, hogy ki mindenki - ügyvédek, patikusok, halászok, vízimolnárok, hídépítők, zarándokok, olajárusok, borkereskedők - várták és váiják jó szerencséjüket a kora középkor e legendás püspökétől. Hogy ki volt ő? Keveset tudunk róla. A később szentté avatott Miklós a kisázsiai Myra püspöke volt, a IV. században élt. Alakja köré a VI. századtól kezdve Bizáncban szövődtek az első legendák, majd amikor 1087-ben ereklyéit a dél-olaszországi Bariba szállították, a nyugati egyházban is elterjedt csodatévő híre, s amellett, hogy máig ő a keleti egyház egyik legtiszteltebb szentje, tisztelete fokozatosan meghonosodott a nyugati egyházban is. Népszerűsége hamarosan Szent Antaléval vetekedett, s az idők folyamán ráruházódott a hosszú téli esték minden ajándékozó kedve, ijesztő babonája, mígnem napjainkra a tél jelképévé, szelíd, ajándékosztó Mikulássá vált. Karácsony A karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos hagyományaink is elsősorban német hatásra alakultak ki az évszázadok folyamán. A csillogóan feldíszített karácsonyfa, a becsomagolt szaloncukor vagy ai ünnepi asztalra kerülő bejgli egyaránt német nyelvterületről került a hazai szokásrendszerbe. Maga az ünnep évezredes hagyományokra nyúlik vissza. A Krisztus születésének december 25-i megünnepléséről szóló első adatokkal szintén a században találkozhatunk először. Rómában I. Gyula pápa idejében kezdték el ünnepelni, s ezzel lezárult a korábbi, a születés dátuma körüli addig zajló vita. E napra végül azért esett a választás, mert Antiochus kalendáriuma december 25. napját a Nap születésnapjának nevezi. Aurelianus római császár (270- 275) rendelte el először, hogy ezen a napon birodalma egész területén ünnepet tartsanak a le- győzheteden Nap tiszteletére. Évtizedekkel később az ünnep új, keresztényi tartalmának magyarázata szerint a karácsony, Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak a születésnapja A liturgiában - a húsvéthoz hasonlóan - a karácsonynak is kialakult az előkészületi ideje /advent/, majd a vigíliája /december 24./ E napra böjtöt rendeltek el. Ezen a napon csak az otthoni munkát végezhették, az asszonyok a lakást szépítették, sütöttek, főztek, a férfiak kitakarították az udvart, az istállót, bekészítették a tüzelőt, s a takarmányt az állatoknak. Karácsonyfa-állítás, ajándékozás A napi böjtölés után az esti harangszót követően kezdődött az ünnepi vacsora, amelynek szintén kialakult szokásrendje, ételei vannak (hal, bejgli, pulyka, stb). A karácsonyfa-állítás szintén ókori előzményekkel rendelkező szokás, ám bizonyos értelemben a Paradicsomban szereplő tudás fája is elődje a karácsonyfának. A napjainkban ismert karácsonyfát már meghatározott időpontra (december 24.) állították és hagyományos, jelképes díszekkel - gyertya, gyümölcsök, sütemények, papírdíszek - ékesítették. Karácsonyfa-állításról először a 17. században tesznek említést Elzászban, s mint protestáns családi szokás terjedt el előbb a német nyelvterületen, majd egész Európában. Keresztény szimbolikája a 18. században alakult ki, világhódító útjára pedig a 19. században indult el. Tájainkon a 19. század első felében jelent meg arisztokrata körökben, majd a polgári családoknál. A század második felében a módosabb iparosréteghez és a parasztokhoz is eljutott. Elterjedését a parasztság életszínvonalának javulása tette lehetővé. A karácsonykor kapott és adott ajándékoknak is megvan az ókori előzménye, csakúgy, mint az újévi ajándékozásnak. A süteményt, a gyümölcsöt, a szerencsét hozó ágat a későbbiekben az értékesebb ajándék, valamint a pénz szorította ki. Ezeknek akkoriban a sikeres évkezdet biztosítása volt a szerepe. A család ünnepe A német protestantizmus a 17. századtól kezdve döntően családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás családi körben történt, elsősorban a szülők ajándékozták meg a gyermekeiket. Az ajándékozás szokása hazánkban is a karácsonyfa terjedéséhez hasonló utat járt be. Családi szokássá válása előtt például a földesúr oszthatott ajándékot a jobbágyainak. Ennek megfelelően az ajándékozás szokása sokáig inkább csak jelképes maradt. Az életszínvonal emelkedésével - különösen az utóbbi évtizedekben - a reklámeszközök hatására azonban a karácsonyi ajándékozás inkább értelmetlen és fölösleges versengéssé vált, amely fokozatosan kiöli az ünnepből annak eredeti tartalmát, lényegét, azt, hogy elsősorban az emberi melegségről, a szeretedről, az egymással való törődésről szól. (erf) Nem az ajándék értéke az, ami számít, hanem maga az adás-elfogadás aktusa Egymásra figyeléssel szebbé varázsolható AJÁNLÓ A szeretet tárgyiasult kifejeződése az ajándék. Ez a legkönnyebben megtanulható szeretet- nyelv. Ha társunk a kapott ajándékoktól érzi magát szeretve, akkor ügyes ajándékozóvá kell válnunk, így tudjuk szeretetünket kimutatni felé. Bármi lehet ajándék: virágcsokor, saját kezűleg készített apróságok, vagy nagyobb dolgok. Nem az ajándék értéke az, ami számít, hanem maga az adás - elfogadás aktusa. Azonban bármilyen drága ajándékot is vegyünk, a legértékesebb mégis csak saját magunk, saját időnk odaajándé- kozása - ez mindenek felett áll, megfizethetetlen. Előfordulhat, hogy társadnak rád és csak rád van szüksége, neked pedig más, fontosnak tűnő programod van, esetleg olyan, amire már régóta készültél és nagyon érdekel. Mielőtt döntenél, hogy melyiket is válaszd, gondolj arra, hogy válságos helyzetben a fizikai jelenlét a leghatásosabb és legszebb ajándék, amit csak adhatsz. A szeretet, szerelem legbensőbb lényege az odaadásra való belső ráhangolódás: úgy tudjuk magunkat adni, hogy nem érezzük ezt lemondásnak, nem gondoljuk, hogy ezáltal valamitől is megfoszt bennünket párunk. Figyelmesség A figyelmesség is az egyszerűbb szeretetnyelvek közé tartozik: olyan apró vagy nagyobb szolgálatról van szó, melyekről tudjuk, hogy társunk örül, ha elvégezzük. Legyen ez egy ebéd megfőzése, takarítás, kutyasétáltatás, és sorolhatnánk - ez mind a figyelmesség témakörébe tartozik. Ha társunk szeretetnyelve a figyelmesség, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, sokszor apró dolgok hatalmas örömet okozhatnak. A másik oldalról pedig: meg kell köszönni, ha valamely szerettünk figyelmével ajándékozott meg. Tanulni a szemrehányásból „Mert te soha nem teszed meg ezt vagy azt...”, „Mert te mindig csak ezt vagy azt csinálod, ahelyett, hogy..- ezek a tipikus szófordulatok, melyeket azonban csak érett, tapasztalt szerető emberek képesek megérteni. Mindazonáltal társunk kritikáiból rengeteget tanulhatunk: elsősorban is azt, hogy mik az ő legmélyebb érzelmi szükségletei... Annak ellenére, hogy a kritizálgatás általában nem hozza meg a kívánt eredményt - hiszen a bántó szavak nemhogy változásra ösztönöznek, hanem sokkal inkább makaccsá, zárkózottá tesznek - sokan próbálnak így figyelmességet kicsikarni társuktól. A sok szemrehányással nem könnyű szembesülni, ugyanakkor véget vethetünk társunk sirámainak azzal, ha nyugodtan megkérdezzük őt: „Ha jól érzem, ez számodra igazán fontos. Meg tudnád magyarázni, miért ilyen sorsdöntő erejű ez a ...?” A kommunikációt így a megértés, szeretet útjára terelhetjük, ahol már nincs szükség követelésre. Megadtuk a lehetőséget arra, hogy társunk vágyait kérésekké szelídítse - hiszen érzi: most meghallgatást nyernek, beteljesülnek. Fontos az érintés Érintésre, cirógatásra, simoga- tásra, ölelgetésre minden ember vágyik. Az a csecsemő, mely mindezeket nem kapja meg, testi fejlődésében elmarad, ha tartós hiányt szenved, akkor lelkileg sérül. Vannak, akik érintés, simoga- tás, ölelés nélkül nem érzik magukat szeretve. A szexuális kapcsolat ennek a nyelvnek egyik dialektusa. Annak az embernek, akinek a testi érintés a szeretetnyelve, ha bánata van, inkább vágyik egy ölelésre, mintsem szavakra. A testi érintés megalapozhatja a kezdődő kapcsolatot, de egy régit tönkre is tehet - hiszen az érintés szeretetet és gyűlöletet egyaránt kifejezhet. Akinek ez a szeretetnyelve, annak az ilyen vagy olyan érintés sokkal többet mond, mintha fülével hallja: „szeretlek”, vagy azt „gyűlöllek”. Egy szerelmes kapcsolatban az érintésnek sokféle módja lehet, de ne próbáljunk ragaszkodni a magunk által jónak tartott módszerekhez: ne essünk abba a tévedésbe, hogy a másiknak feltédenül az kellemes, amit mi annak gondolunk, (erf)
