Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-10 / 285. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 10. MINDENNAPI KENYERÜNK Borbélyok nincsenek HAĽKO JÓZSEF Egy férfifodrászatban különös párbeszéd alakult ki a vendég és a frizurát készítő között. Sok mindenről szó esett már, amikor rátértek az Isten létét érintő témára. A borbély nem titkolta, hogy ateista, hisz elég kimenni csak az utcára és körülnézni, mondta. Ha Isten léteznék, volna-e ennyi beteg ember? Ennyi elhagyott gyermek? Ha valóban van Isten, lehetséges ennyi szenvedés és fajdalom? Hogy hihetek olyan Istenben, aki mindezt megengedi...? Mikor a frissen nyírt úr kilépett a borbélyüzletből, épp egy hosz- szú hajú, ápolatlan férfi ment el mellette, mire ő visszafordult az ajtóban, s közölte a fodrásszal: „Hídja, mit? Borbélyok sincsenek!” „Hogyhogy - kérdezte meglepetten az, aki az imént fejezte be a frizurát hisz én is borbély vagyok, ráadásul itt, most nyírtam meg a haját, borotváltam le a szakállát.” „Nem! - erősködött a vendég elég kimenni valóban az utcára, s máris látni, nincsenek borbélyok. Máskülönben hogyan volna lehetséges, hogy ennyi ápoladan, fésüleden, borostás ember járkáljon az utcán, mint az is ott, ni!” „Ó, hát borbélyok vannak - válaszolt megkönnyebbülten a fodrász -, csak az emberek nem keresik fel őket!” „Pontosan - zárta le a párbeszédet a vendég -, pontosan így van. És ugyanez a helyzet az Isten létezésével is. Létezik ő, csak az emberek nem követik, de még csak nem is keresik. Azért van ennyi fájdalom és szenvedés a világon.” Mintha Keresztelő János szavai is Isten elutasítását fejeznék ki: Ő a „pusztában kiáltónak szava” (Mk 1,3). Úgy is lehet érteni, mint a meghívottak süketségét: Isten szól hozzájuk, hívja őket, a válasz viszont a tompa sivatagi csend. Keresztelő Jánost lefejezték, Jézust keresztre feszítették, hogy elhallgattassák. Isten meg akarta ajándékozni az embereket, rendbe akarta tenni, no nem a frizurájukat, hanem a szívüket, de nem talált visszhangra. Semmi válasz. Semmi előrelépés. A nyers elutasítás. Advent pedig az új lehetőség. Nem lehet mentség a rengeteg szupermarket, sem a jó előre, már novemberben feldíszített utcák, melyek átugrották adventot, és valamiféle művi karácsonyi hangulatot sugallnak. A karácsony előtti hajsza sem lehet mentség, még akkor sem, ha sokan arra vágynak, Jegyen már ünnepek után”. Aki akar, s ki őszintén keres, az talál. Ösztönzés van bőven: alakítsuk ki a kellő távolságtartást, húzódjunk vissza a csend oázisába, fedezzük fel magunkban a csöndet, amelyben Isten újra megszólalhat. Az írás, az egyház, a hagyományok és például az adventi koszorú jelképe - ez mind arra ösztönözhet, hogy meghalljuk Isten szavát, hogy ne maradjon többé pusztába kiáltott szó. Különösen ösztönző az az adventi koszorú is, mely a televízió hírcsatornájának stúdiójában látható vasárnaponként. Míg tehát a szerkesztő kommentálja a legkülönfélébb hazai és külföldi történéseket, a nyugalmasakat és a legszömyűbbeket, égnek előtte a gyertyák. Nyugalmat árasztó lángjuk mintha azt jelezné, történjék bár az emberek közt akármi, legyenek bár a történelem pillanatai akármüyen fergetegesek, az idő könyörtelenül múlik, s fölötte ott vannak a megingathatatlan, örök értékek, melyek szerencsére függetlenek mindentől és mindenkitől. Ilyen értéket képvisel a várva várt karácsony: Isten emberré lett, hogy az embert meghívja a legszélesebb társadalomba. A meghívás azonban csak akkor teljesíthető, ha a meghívottak is elfogadják. Az ateista borbély is kidíszítette kirakatát - régi szokás szerint -, adventi koszorút helyezett el ő is, melyen azonban biztonsági okokból sosem gyújtotta meg a gyertyát. Egy másik vendége, míg várt a sorára, megjegyezte, hogy arról a koszorúról hiányzik valami ott a polisztirol hópelyhek közt, a „Karácsony, a tél ünnepe” felirat alatt. A tűz hiányzott, mely pontosan úgy, ahogy a gyertyának értelmet, a „tél ünnepének” lényeget ad. A tűz, mely Jézus áldozatát jelképezi, ki magát égette el érettünk, s vált így a világ világosságává. A tűz, mely talán szikrát vetett ennek a hitetlen borbélynak is a szívében, mikor hallotta, hogy Isten létezik mindazok ellenére is, hogy olyan sokan elutasítják. A szerző római katolikus pap A hospice-ellátás velejárója a betegek és a családtagok lelki támogatása is Az élet végszakaszát könnyítik meg Sajnos van, hogy a gyerek megy el (Illusztrációs képek: archívum) Az élet rendje valahogy úgy alakult, hogy az elmúlásnál általában a kor a meghatározó. Varrnak viszont esetek, amikor a betegség közbeszól és a szülők kénytelenek megválni szeretett gyermeküktől. A felnőttek és a gyerekek tájainkon kórházban halnak meg, holott van lehetőség arra, hogy szeretteik körében lépjenek át a túlsó partra. PÉTERFI SZONYA- A hozzátartozók eleinte még a gondolatát is elvetik annak, hogy a kór végzetes is lehet, megpróbálnak úgy élni, mintha a baj múlandó volna. Pedig a beteg gyerekek rá- éreznek a közelgő végre, de mert látják szüleik kétségbeesését, nem merik közreadni félelmeiket. Ha van elegendő időnk az együttlétre, nekünk bevallják, hazavágynak a kórházból - mondta Mária Jasen- ková doktornő, a szlovákiai gyermekhospice, a Plamienok (Lángocska) megalapítója. Szlovákiában nincs nagy múltja a felnőtt hospice-szolgálatnak, a gyerekek számára is csak 2003-ban létesült, kísérleti jelleggel - az egészségügyi minisztérium finanszírozta a tervezetet. Az áttörés 2004-ben történt, a Plamienok nem állami, non-profit szervként teljes tünetenyhítő ellátásban részesíti a kiskorúakat, de igény szerint lelki segítséget nyújt a családtagoknak is. Nem a halál szimbóluma- A széles körű hospice-szolgáltatás mindenki számára ingyenes, munkánkat az ellátórendszer keretében az egészségbiztosítók térítik. Az általunk nyújtott gondozás során a betegek - jelenleg öt ügyfelünk van - otthonukban részesülnek olyan ellátásban, mint amilyet hagyományosan a kórházban kapnának meg. A kétségbeesett szülők gyakran a halál szimbólumaként értelmezik a hospice-t, ám azok, akik igénybe vették szolgáltatásunkat, megbizonyosodtak róla, hogy bár gyógyulásról szó sem lehet, házi viszonyok között képesek vagyunk az összes fellépő egészség- ügyi nehézség megoldására. Korszerű fekhellyel, felfekvést gátló matraccal, oxigénkészülékkel, inhalátorral, elszívóval és a fájdalom- csillapítás megannyi eszközével szereljük fel a háztartást, miközben a szülőket is megtanítjuk arra, mikor mit kell tenniük - ismertette a tudnivalókat a doktornő. Nagy előny, hogy a beteget gondozó szülő a nap minden órájában kikérheti a két orvos tanácsát, s ha kell, ők azonnal le is utaznak hozzájuk. A munkacsoportot három ápolónő, szociális nővér és pszichológus is kiegészíti. Keressük az élet értelmét- Akkor álltak rendelkezésünkre, amikor csak szükségünk volt rá - osztották meg velünk tapasztalataikat a hospice-ról az alistáli Németh szülők, Erika és Tibor. Csak azért voltak hajlandók beszélni tragédiájukról, a 16 éves Csilla lányuk elmeneteléről, hogy figyelmeztessék a nagybeteg gyerekek szüleit, a félelmek, aggodalmak ellenére érdemes otthon gondozni a menthetetlen gyerekeket.- Kislányunknak nyolcéves korában agydaganatot állapítottak meg az orvosok, megműtötték, majd a hagyományos kezelések - kemoterápia, sugarazás - után legnagyobb örömünkre felépült. Igaz, mi soha nem gondoltunk arra, hogy ez másképp is végződhetne, pozitív gondolkodásra serkentettük Csillut is - sorolta az édesapa. A hét és fél év alatt fellépő apróbb gondokat - fülzúgást, lassabb növekedést - nem kellett komolyan venni, Csilla iskolába járt, s úgy élt, mint kortársai. Tavaly áprilisban látásproblémái lettek, ám sem a hazai, sem a cseh, a magyar, a svájci és a német orvosok nem találták a baj okát, sőt a műszerek sem jeleztek egy esetleges újabb daganatot. - Gyanakodtak ugyan egy újabb tumorra, de felmerült, hogy esetleg a sugárkezelés utóhatása az okozó. Ebbe kapaszkodtunk. Meg abba: biztos csak múló rosszullét. Nyugtattam magam, hogy úgy, mint máskor, újra jól érzi majd magát. Tulajdonképpen a betegsége kezdetétől életmódot váltottunk, beszereztük számára a létező táplálékkiegészítőket, átálltunk a reformkonyhára, természetgyógyászhoz jártunk, mindhiába - legyintett az egy éve elhunyt kislány könnyekkel küszködő édesanyja. Csilla augusztusban kórházi kezelésre szorult, ahol az orvosok tudatták a szülőkkel, hogy hamarosan elmegy. Ők viszont ekkor sem hitték el. Gyermekük állapotától függően hol bizakodtak, hol a padlón voltak. - Furcsa volt, hogy nem hitegettek bennünket, kimondták, számoljunk azzal, hogy meghalhat. Jasenková doktornő pedig felajánlotta a hospice szolgáltatást - folytatta a szomorú emlékezést. Erika asszony bevallotta, eleinte, attól tartva, hirtelen életveszély esetén nem lesz képes gyors segítséget nyújtani gyermekének, ódzkodott a hazaszállítás gondolatától. A kislányban is volt némi félelem, azt hitte, csak intézeti keretek között lehet biztonságban. Szeptember 20-án, amikor a hospice orvosnői megtették a szükséges intézkedéseket, mozgósították a körzeti orvost, hogy ő is a család rendelkezésére álljon, Csilla haza, megszokott környezetébe került. A hospice két orvosnője hetente egyszer, de gyakran naponta, sőt naponta többször tette meg az utat Alistálra. Míg az édesanya kizárólag kislánya gondozására összpontosított, az édesapa úgy volt hasznos, hogy a napi dolgokat intézte. Csilla bátyja ugyancsak besegített, tornáztatta, szóval tartotta, szórakoztatta kishúgát. - Amikor három nappal halála előtt kómába esett, akkor sem foglalkoztam elmenetelének lehetőségével. Az emberben él a remény, hogy hátha csoda történik. A halál hirtelen következett be, épp nálunk jártak a hospice-os orvosnők, akik nyomban átvállalták az összes hivatalos intéznivalót. Csak utólag tudatosítjuk, hogy mindig addig maradtak nálunk, amíg igényeltük, soha nem siettek. Éreztették velünk, hogy valameny- nyien fontosak vagyunk számukra. Kapcsolatunk élő maradt, segítségükkel könnyebben végezzük el a gyászmunkát. Ennek része a hasonló sorsú szülőkkel való találkozás. A többiek között látjuk, hogy másokat is ért hozzánk hasonló tragédia, hogy mások is ugyanazokat a kérdéseket teszik fel magukban: vajon eleget, mindent megtettünk- e gyermekünkért? Jó döntés volt kislányunk hazahozatala, hiszen állandóan vele, mellette lehettünk. A kórházi környezetet össze sem lehet hasonlítani az otthonnal, hisz- szük, hogy széppé tettük életének utolsó heteit. Az orvosnők, a többi szülő beláttatta velünk, ne alakítsunk Csilla szobájából mauzóleumot. A féljem ezt jóval előbb indítványozta, én viszont csak egy év elteltével rendeztem át a szobáját, amely Zsolt fiamé lett. Csilla helye, sajnos másutt van, ám gondolatban, szívünkben örökké együtt vagyunk, leszünk. Ma már biztosak vagyunk abban, hogy az otthon töltött napjai szebbé tették életét. í i 4 ( < i < 4 ( Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében megsérteni 4 Ma van az emberi jogok napja KAMONCZA MÁRTA Ötvenhét évvel ezelőtt, 1948. december 10-én New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szövetsége közgyűlésén hirdették ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A dokumentum elfogadásának emlékére lett vüágszerte december 10-e az emberi jogok napja. Ebből az apropóból az alábbiakban felelevenítjük azt a nyilatkozatot, amely elfogadása óta az egész világon jelentős mértékben befolyásolta a nemzeti alkotmányok és jogszabályok - beleértve a családjogi, a gyermekek jogait érintő törvények - alkotását, valamint a nemzetközi emberi jogokról szóló egyezményeket. Az emberi jogok terén óriási lépést jelentett az a tény, hogy röviddel a második világháború befejezése után az ENSZ egyetemes nyilatkozatban fogalmazta meg az alapvető emberi jogokat, amelyek mindenkit egyaránt megilletnek, függetlenül nemétől, bőrszínétől, anyanyelvétől, vallásától, társadalmi helyzetétől, politikai hovatartozásától. A mindössze harminc cikkből álló nyilatkozat már a bevezetőben leszögezi: „az emberijogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőzédése szabad lesz.” A nyilatkozat azon kívül, hogy felsorolja az elidegeníthetetlen alapvető emberi jogokat, kimondja, hogy senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az üyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvényes védelemhez. A dokumentum családjogra vonatkozó része (16. cikk) leszögezi, mind a férfinek, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinek és a nőnek mind a házasság tartalma alatt, mind a házasság felbontása tekinetetében egyenlő jogai vannak. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni. A nyilatkozat egyértelműen leszögezi: a család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére. A nyilatkozat rendelkezik a szabadságjogokról, ezeken továbblépve kimondja: minden személynek a társadalom tagjaként joga van a szociális biztonsághoz. Kimondja továbbá: minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, méltányos és kielégítő fizetéshez, a pihenéshez, a szabadidőhöz, valamint a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, és az időszakonkénti fizetett szabadsághoz. Itt, a Családi Körben érdemes különleges figyelmet szentelni a 25. cikkben foglaltaknak, mely arról rendelkezik, hogy minden személynek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas élet- színvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. Ezen felül a nyüatkozat kimondja: az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül. A 26. cikkben foglaltak szerint minden személynek joga van a művelődéshez, melynek, legalábbis az elemi és az alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni, a felsőbb tanulmányokra való feltételnek mindenki előtt - érdeméhez képest - egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia. Az oktatásnak az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tar- I fásának megerősítésére kell irányulnia. Elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és * vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az ENSZ által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését. Végezetül, de nem utolsósorban a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó oktatás megválasztásában.
