Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-09 / 284. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 9. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 49. számában feltett kérdésre David Stern a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Nagy Anna vezekényi, özv. Szabó Jenőné ipolyszakállosi és Segyo Éva hosszúszói olvasónk nyerte. Gratulálunk! Kalligram-könyvbemutató a Stokában Pozsony. Ma 18 órai kezdettel kerül sor a Kalligram Kiadó szlovák nyelvű könyveinek immár hagyományos Stoka színházbeli bemutatójára (Pribinova 1.). A karácsonyi könyvvásárra megjelent szlovák Kalligram-könyvek között vannak társadalomtudományi, filozófiai tárgyú írásokat tartalmazó könyvek és persze szépirodalmi kötetek is, például Grendel Lajos Mátyás király New Honiban című regényének Karol Wlachovský fordította szlovák kiadása. Az est konferansziéja Michal Hvorecký író, zenei közreműködője pedig Marián Varga, az ismert billentyűsvirtuóz, (ú) Elnapolták az előadást Kassa. A Thália Színház vezetése közli a közönséggel, hogy a vasárnap délután 15 órára meghirdetett A dzsungel könyve című előadás egy későbbi időpontban, december 17-én lesz megtartva, szintén 15 órai kezdettel, (juk) TransArt CommunicaTION 2005 Érsekújvár. Működő sisakok címmel rendezik meg idén Érsekújváron a TransArt CommunicaTION nemzetközi perfor- mansz művészeti fesztivált. A holnap 18 órakor kezdődő seregszemlére - amely ezúttal két helyszínen: a Béke moziban és a BAR- OKO galériában kerül megrendezésre - Csehországból, Lengyelországból, Magyarországról, Németországból és az Egyesült Államokból is érkeznek performerek. (ú) FELHÍVÁS Megalakulásának 35. évfordulóját ünnepli a Fókusz Színpad 2005. december 18-án 17 órai kezdettel a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban. A volt Fókusz-tagok, amennyiben részt kívánnak venni az ünnepségen, jelentkezzenek a művelődési központban ifj. Jarábik Imrénél az alábbi telefonszámon: 031/ 590-805, vagy a 0905/466-568- as mobüszámon. TOLLVONÁS Hányadrendű a kultúra? HARASZTI MÁRIA Miközben az éppen aktuális magyar miniszterelnök arról áradozik a tévében, milyen nagyon szeretnek ők bennünket, határon túliakat, az anyaország mennyire szívén viseli sorsunkat annak ellenére, hogy a tavaly december 5-i népszavazás megosztotta az országot és a magyarságot, az anyaország figyelmének valóban komoly bizonyítékát adja. Mégpedig azzal, hogy az idei, 2005. évi megítélt könyvkiadási támogatásokat visszatartotta, egy árva forint sem gurult át a légiesedő határon, minek következtében idehaza újabb hullámokat vet majd a körbetartozás, a kiadók ellehe- tedenülése, a hitelező nyomdák kínja, a megrövidített szerzők siráma, az újabb szegény karácsony. Nem érkeztek meg az Ily- lyés Közalapítvány lapkiadási támogatásai sem. Az elszámolás azonban nyilván nem késhet, hiszen rendnek kell lenni: vagy kinyögjük a kinyöghetedent, varázslóvá leszünk vagy rablóvá vedlünk, és csak azért is megmutatjuk, hogy szegény ember vízzel is tud főzni. Meg hát az ember elél zsíros kenyéren, miért ne élne el a kultúra is, hiszen megszokhatta az „átkosban”... Bocsánat, de nincs pénz az államkasszában, mondják. S közben halljuk a sirámokat, hogy az Európa Unióból milyen lassan csörgedeznek a pénzek ilyen-olyan lyukak és kátyúk betömésére, s hogy a csadakozott államok Európa másodrendű állampolgárainak érzik magukat. Euréka! - mondom én kárörven- dően: hát csak tapasztaljátok meg a saját bőrötökön, uraim, milyen is az, ha másodrendű valaki a saját hazájában, mi ezt éljük már a múlt század óta. Hátha felfogjátok megalázó és léleknyomorító voltát... S közben átsuhan az agyamon: a másodrendűek mellett akkor talán mi most már egyenesen a harmadrendűség sorsára jutottunk? Amikor a Győr környéki rabszolgaüzemekbe három műszakban ingázó dél-szlovákiai magyargyanús elemek is ellenségek, mert beállnak a futószalag mellé azok helyett, akiknek nem fűlik a foguk örökös készenlétben lesni a távol-keleti nagyurak parancsait? Annyiért?! A hajnalban, éjszaka meg hétvégeken buszra cammogó asszonyok számára mit jelent a demokrácia? A szabadság? Hideg házat, végrehajtót, rossz minőségű ételt, minősítheteden közlekedést, nevetséges színvonalra süllyedő orvosi ellátást, robotot - és mit jelent a bársonyos vagy akármilyen forradalom, mit jelent Európa? Ők valóban nem tudják miből támogatni a kultúrát, ami talán csak egy melegebb kabát, terített asztal vagy karácsonyra befűtött nagyszoba... És mit jelent a kultúra valójában a mi anyai és atyai nagyurainknak, akikből - az alkotó egyéniségek, gondolkodók felmutatása helyett - nyugati példára sztárokat gyárt ez a szép új világ? Advent van, közeleg az elcsendesülés és a számvetés ideje. Amikor a szavak és a tettek között ekkora szakadék tátong, üdvös lenne, ha végre a demagógok is elcsendesednének. „Ilyen könnyen itt még nem dolgoztam, pedig a legkomplikáltabb előadásom az elmúlt tizenöt évben” Szembenézni a prérifarkasokkal A komáromi Jókai SzínházVerebes István (Dömötör Ede felvétele) ban Dosztojevszkij Karamazov testvérekje helyett tűzték műsorra Arthur Miller A bűnbeesés után című színművét Kanyargó időben címmel. A rendező Verebes István átdolgozásában színre vitt darab bemutatója ma este 19 órai kezdettel lesz. FORGÁCS MIKLÓS Verebest már húsz éve foglalkoztatja a szöveg, a Marilyn Monroe- legendárium megidézése helyett morális kérdések miatt vette elő a drámát a rendező. A nehéz időkben való helytállás, az ember önmagához való hűsége fontos témája az eseményeket filmszerűen pörgető előadásnak, melyhez hasonló mozaikos szerkezettel Verebes István saját bevallása szerint még sohasem dolgozott. A darabválasztásnál szempont volt, hogy Dosztojevszkijt kellett helyettesíteni? Nyüván egy olyan darab kellett a Karamazovok helyett, mely a maga fajsúlyával képvisel a műsortervben egy pozíciót. Miután nekem hirtelen kellett beugranom, egy olyan darabot választottam, mely- lyel már foglalkoztam. Nem kellett fél évre előre fölkészülnöm, tudtam, hogy körülbelül mit akarok. Példányom nem volt, azt három nap alatt kellett megcsinálnom. Ez még élvezetes is volt. Bár a próbák során az is sokat alakult. Ugyanarról szól ez a mostani Miller rendezés, amiről húsz éve szólt volna, ha akkor megvalósul? Nem. Egészen másról szól. Ebben az előadásban nagyon sok az önkitárulkozás, tehát a saját önkitárulkozásom, miközben nincs meghamisítva a milled történet se, mert minden mondat Millertől való. Olyan demokráciában élünk, ahol neveket akarnak, ahol az ember múltját erőszakosan firtatják, ahol számon kérik a múltat, melyért az emberek különféle módon állnak helyt. Van, aki csibész, ki akar bújni alóla. Van, aki hezitál. És van, aki szembenéz a prérifarkasokkal, ahogy a végén Quentin mondja a darabban. Ez egy rosszkedvű előadás lesz? Nem. Nem gondolom, hogy rosszkedvű lesz, inkább megfontoltan őszinte. Tehát arról beszél, hogy nehogy azt higgyük már, hogy a demokrácia, az a felszaba- dultságnak a terepe, ahol nincsenek tabuk, ahol nincsenek fenyegetések, ahol nincsenek veszélyek arra vonatkozólag, hogy a szabadságomat korlátozzák, gondolkodásomat megítéljék. Személyes lesz az előadás? Nyilvánvaló, hogy az ember a főszereplő minden esendőségével és minden törekvésével megpróbál azonosulni. Ebben a darabban egy kicsit több a párhuzam mind a kort, mind az én alanyiságomat illetően, de ez nem biztos, hogy kárára válik. Ettől lehet emocionális, ettől megrendülhet az ember. A színészeknek is fontossá vált a színpadi jelenlétünk. Ilyen könnyen Komáromban még nem dolgoztam, pedig a legkomplikáltabb előadásom az elmúlt tizenöt évben. Én nem nagyon szeretek sok embert mozgatni. Ha a negyedik színész bejön a színpadra, akkor már szeretnék hazamenni. Most nem, itt kifejezetten élveztem, mert nagyon ismerem ezeket az embereket, és nagyon tudom, hogy mikor mifélék a magatartásaik. Ez a darab nem ítélkezik, ez kérdéseket tesz föl és elmesél egy történetet, hogy milyen poklokat okoz az ember saját magának, ha fegyelmezetlen. Ha a téma ennyire személyes, miért választottál tőled idegen színpadi formát? A formát a darab adja. Ez a piscatori térszínpad, ahol filmszerűen jelennek meg az események. Biztosan sokan hibámul róják föl, én erényemnek tartom: nekem nincs stílusom. Volt, amikor modernizáltam valamit, volt, amikor nem, volt, amikor archaikus volt, volt, amikor expresszív. Nincs két egyforma látomásom valamiről. Nem mondott ellent nekem ez a fajta szerkezet, csak nem szeretem a komplikált darabokat. A legszívesebben egy üres színpadon játszatnék el mindent, mert akkor a legerősebb a színész jelenléte. Meglepett, hogy annak ellenére, hogy ilyen szerkezetű darabot még nemigen rendeztem, és azt gondoltam, ez nehézségekbe ütközik, egyszer csak magától értetődően gurult, gurult az egész. Nem kellett kínlódni. Mi volt a próbaidőszak legnagyobb nehézsége és mi volt a legnagyobb öröme? A nehézsége az volt, hogy a saját hangjukon szólaljanak meg a színészek, mindig ez a legnagyobb nehézség. Hogy megszólaljon a darab, megszólaljon a szerep, hitelesen szólaljon meg a színész, és az még nekem is tessen. Az öröm az volt, hogy amikor elvállaltam, azt mondtam Tóth Tibor igazgatónak, számoljon azzal, hogy adott esetben csúszunk egy hetet, ehhez képest olyan hat-nyolc nappal ezelőtt délelőttről estére valami megszületett. Csináltunk egy összpróbát, és nem kicsivel lett jobb a dolog, hanem ugrásszerűen. A hétvégére azt mondtam, hogy én nem fogom csuklóztatni a színészeket, mindenki hazamegy, elmegy vásárolni, és kétnaponta tartunk egy főpróbát, hogy éhesek legyenek, mire a premier ideje eljön. Milyen hatást lenne jó elérni? Egyrészt, ha intellektuálisan fölfedezhetőek lennének a párhuzamok, a két kor között. Mondatok, helyzetek vannak, melyek hallatlanul ide szólnak. Mikor Fabó Tibor azt mondja: A demokráciában talán nem jó, ha az állam fölvállalja az ideológiai rendőr szerepét. Vagy amikor azt mondja egy színész: Vegyük tudomásul, amikor mi beléptünk a kommunista pártba, akkor összeesküvők voltunk, mert ma azt kell mondani. Vagy megint csak a Fabó mondja: Nekem végem, mert én mást gondolok, mint amit ma kell. Hát ma is úgy van, hogy ha valaki nem azt gondolja, amit az éppen regnáló kurzus diktál, akkor annak vége, legalábbis arra a négy évre. Másrészt a darab érzelmi része, hogy ez egy nőpárti darab. Tehát itt a férfi szarságáról van szó, milyen szar trógerek vagyunk mi, és milyen könnyen vesszük sokáig, hogy ilyen trógerek vagyunk. Van egy felelősségünk, hogy hány nőt teszünk tönkre életünkben, és közben azt hisszük, hiszen mi csak férfiak vagyunk, hát a férfi az így kell, hogy éljen. Nem kell így éljen! Azt gondolom, hogy a társas kapcsolat is felelősség. Mi az, amit vállalok. Ha elvállaltam valamit belőle, akkor azt teljesítem kell, ha nem teljesítem, akkor megölöm azt a nőt. Éretten, a bűnbeesések utáni krédókat követően már persze azt a nőt is elérhetjük, akinek lelkiismerete van. Nem ahhoz a nőhöz térünk meg leginkább, akinek jó a cicije, aki nem tudom milyen okos, hanem akinek lelkiismerete van. Vele lehet együtt élni. Csak olyan emberrel lehet huzamosabb ideig együtt élni, akinek lelkiismerete van. Hétről hétre, Délidő, Téka, Aranyemberek, A kultúra világa, Randevú, Térerő, Kaleidoszkóp, Őszidő A Pátria rádió hétvégi programjai MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazint hallgathatják. 11.30-tól a Délidő vendége Tóth Elemér költő. 13 órától a Téka műsorában a Lilum Aurum kiadóba látogat el a szerkesztő, Lacza Éva. Grendel Lajos irodalmi terveiről nyilatkozik, megszólal két olyan ember, aki kapcsolatban állt Mécs Lászlóval, Bárczi Zsófia irodalomtörténész pedig egy általa összeállított új Mécs László-kötetet mutat be. Ezután a Kossuth Rádió Aranyemberek dmű portréműsorát közvetítjük, melyben Sumonyi Papp Zoltán beszélget Kabdebó Tamás költővel. 15 órától A kultúra világában a megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő dunaszerdahelyi Fókusz Színpadról hallhatnak egy beszélgetést az együttes alapítójával és vezetőjével, Jarábik Gabriellával. Vasárnap reggel 7 órakor hírekkel és sportösszefoglalóval indítjuk adásunkat. 9.05-kor a Világosság református egyházi műsorában advent üzenetéről Szenczi Varga Csilla bögellői lelkipásztor elmélkedik. A 10 órai hír- és sportösszefoglaló után Randevú. Folytatódik A dzsungel könyve, bemutatkozik az érsekújvári Középfokú Építészeti Szaktanintézet. Szó lesz napjaink egyik legsúlyosabb problémájáról, a fiatalok és a drog kapcsolatáról. 13 órától a Térerő témája az egy esztendővel ezelőtti magyarországi sikertelen népszavazás a kettős állampolgárságról. Erdélyi, vajdasági és felvidéki polgárok, politikusok mondják el véleményüket. 14.05- kor Kaleidoszkóp, melyben egy mátyusföldi faluba, Vágára látogatunk, ahol a Csemadok helyi szervezetének évzáró taggyűlésén 230 vágai polgárnak ünnepélyesen átadták a hódmezővásárhelyi önkormányzat adománylevelét, amelyben megerősíti azt a döntését, hogy Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgáraivá fogadja őket. 15 órakor kezdődik a nyugdíjasok műsora, az Ószidő. 15.30-tól Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban a Bíborpiros szép rózsa dunaszerdahelyi döntőjén készült összeállításunkat hallhatják, (culka)
