Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-09 / 284. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 9. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 49. számában feltett kérdésre David Stern a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Nagy Anna vezekényi, özv. Sza­bó Jenőné ipolyszakállosi és Segyo Éva hosszúszói olvasónk nyerte. Gratulálunk! Kalligram-könyvbemutató a Stokában Pozsony. Ma 18 órai kezdettel kerül sor a Kalligram Kiadó szlo­vák nyelvű könyveinek immár hagyományos Stoka színházbeli be­mutatójára (Pribinova 1.). A karácsonyi könyvvásárra megjelent szlovák Kalligram-könyvek között vannak társadalomtudományi, filozófiai tárgyú írásokat tartalmazó könyvek és persze szépirodal­mi kötetek is, például Grendel Lajos Mátyás király New Honiban cí­mű regényének Karol Wlachovský fordította szlovák kiadása. Az est konferansziéja Michal Hvorecký író, zenei közreműködője pedig Marián Varga, az ismert billentyűsvirtuóz, (ú) Elnapolták az előadást Kassa. A Thália Színház vezetése közli a közönséggel, hogy a va­sárnap délután 15 órára meghirdetett A dzsungel könyve című elő­adás egy későbbi időpontban, december 17-én lesz megtartva, szintén 15 órai kezdettel, (juk) TransArt CommunicaTION 2005 Érsekújvár. Működő sisakok címmel rendezik meg idén Érsekújváron a TransArt CommunicaTION nemzetközi perfor- mansz művészeti fesztivált. A holnap 18 órakor kezdődő sereg­szemlére - amely ezúttal két helyszínen: a Béke moziban és a BAR- OKO galériában kerül megrendezésre - Csehországból, Lengyelor­szágból, Magyarországról, Németországból és az Egyesült Álla­mokból is érkeznek performerek. (ú) FELHÍVÁS Megalakulásának 35. évfordu­lóját ünnepli a Fókusz Színpad 2005. december 18-án 17 órai kezdettel a Dunaszerdahelyi Vá­rosi Művelődési Központban. A volt Fókusz-tagok, amennyiben részt kívánnak venni az ünnepsé­gen, jelentkezzenek a művelődési központban ifj. Jarábik Imrénél az alábbi telefonszámon: 031/ 590-805, vagy a 0905/466-568- as mobüszámon. TOLLVONÁS Hányadrendű a kultúra? HARASZTI MÁRIA Miközben az éppen aktuális magyar miniszterelnök arról áradozik a tévében, milyen na­gyon szeretnek ők bennünket, határon túliakat, az anyaország mennyire szívén viseli sorsunkat annak ellenére, hogy a tavaly december 5-i népszavazás meg­osztotta az országot és a ma­gyarságot, az anyaország figyel­mének valóban komoly bizonyí­tékát adja. Mégpedig azzal, hogy az idei, 2005. évi megítélt könyvkiadási támogatásokat visszatartotta, egy árva forint sem gurult át a légiesedő hatá­ron, minek következtében ide­haza újabb hullámokat vet majd a körbetartozás, a kiadók ellehe- tedenülése, a hitelező nyomdák kínja, a megrövidített szerzők si­ráma, az újabb szegény kará­csony. Nem érkeztek meg az Ily- lyés Közalapítvány lapkiadási támogatásai sem. Az elszámolás azonban nyilván nem késhet, hi­szen rendnek kell lenni: vagy ki­nyögjük a kinyöghetedent, va­rázslóvá leszünk vagy rablóvá vedlünk, és csak azért is meg­mutatjuk, hogy szegény ember vízzel is tud főzni. Meg hát az ember elél zsíros kenyéren, mi­ért ne élne el a kultúra is, hiszen megszokhatta az „átkosban”... Bocsánat, de nincs pénz az ál­lamkasszában, mondják. S közben halljuk a sirámokat, hogy az Európa Unióból milyen lassan csörgedeznek a pénzek ilyen-olyan lyukak és kátyúk be­tömésére, s hogy a csadakozott államok Európa másodrendű ál­lampolgárainak érzik magukat. Euréka! - mondom én kárörven- dően: hát csak tapasztaljátok meg a saját bőrötökön, uraim, milyen is az, ha másodrendű va­laki a saját hazájában, mi ezt él­jük már a múlt század óta. Hátha felfogjátok megalázó és lélek­nyomorító voltát... S közben átsuhan az agya­mon: a másodrendűek mellett akkor talán mi most már egyene­sen a harmadrendűség sorsára jutottunk? Amikor a Győr kör­nyéki rabszolgaüzemekbe há­rom műszakban ingázó dél-szlo­vákiai magyargyanús elemek is ellenségek, mert beállnak a futó­szalag mellé azok helyett, akik­nek nem fűlik a foguk örökös ké­szenlétben lesni a távol-keleti nagyurak parancsait? Annyiért?! A hajnalban, éjszaka meg hétvé­geken buszra cammogó asszo­nyok számára mit jelent a de­mokrácia? A szabadság? Hideg házat, végrehajtót, rossz minősé­gű ételt, minősítheteden közle­kedést, nevetséges színvonalra süllyedő orvosi ellátást, robotot - és mit jelent a bársonyos vagy akármilyen forradalom, mit je­lent Európa? Ők valóban nem tudják miből támogatni a kultú­rát, ami talán csak egy melegebb kabát, terített asztal vagy kará­csonyra befűtött nagyszoba... És mit jelent a kultúra valójá­ban a mi anyai és atyai nagyura­inknak, akikből - az alkotó egyéniségek, gondolkodók fel­mutatása helyett - nyugati pél­dára sztárokat gyárt ez a szép új világ? Advent van, közeleg az el­csendesülés és a számvetés ide­je. Amikor a szavak és a tettek között ekkora szakadék tátong, üdvös lenne, ha végre a dema­gógok is elcsendesednének. „Ilyen könnyen itt még nem dolgoztam, pedig a legkomplikáltabb előadásom az elmúlt tizenöt évben” Szembenézni a prérifarkasokkal A komáromi Jókai Színház­Verebes István (Dömötör Ede felvétele) ban Dosztojevszkij Karamazov testvérekje he­lyett tűzték műsorra Arthur Miller A bűnbeesés után cí­mű színművét Kanyargó időben címmel. A rendező Verebes István átdolgozásá­ban színre vitt darab bemu­tatója ma este 19 órai kez­dettel lesz. FORGÁCS MIKLÓS Verebest már húsz éve foglalkoz­tatja a szöveg, a Marilyn Monroe- legendárium megidézése helyett morális kérdések miatt vette elő a drámát a rendező. A nehéz idők­ben való helytállás, az ember ön­magához való hűsége fontos témá­ja az eseményeket filmszerűen pör­gető előadásnak, melyhez hasonló mozaikos szerkezettel Verebes Ist­ván saját bevallása szerint még so­hasem dolgozott. A darabválasztásnál szempont volt, hogy Dosztojevszkijt kellett helyettesíteni? Nyüván egy olyan darab kellett a Karamazovok helyett, mely a maga fajsúlyával képvisel a műsorterv­ben egy pozíciót. Miután nekem hirtelen kellett beugranom, egy olyan darabot választottam, mely- lyel már foglalkoztam. Nem kellett fél évre előre fölkészülnöm, tud­tam, hogy körülbelül mit akarok. Példányom nem volt, azt három nap alatt kellett megcsinálnom. Ez még élvezetes is volt. Bár a próbák során az is sokat alakult. Ugyanarról szól ez a mostani Miller rendezés, amiről húsz éve szólt volna, ha akkor meg­valósul? Nem. Egészen másról szól. Eb­ben az előadásban nagyon sok az önkitárulkozás, tehát a saját önki­tárulkozásom, miközben nincs meghamisítva a milled történet se, mert minden mondat Millertől va­ló. Olyan demokráciában élünk, ahol neveket akarnak, ahol az em­ber múltját erőszakosan firtatják, ahol számon kérik a múltat, me­lyért az emberek különféle módon állnak helyt. Van, aki csibész, ki akar bújni alóla. Van, aki hezitál. És van, aki szembenéz a prérifarka­sokkal, ahogy a végén Quentin mondja a darabban. Ez egy rosszkedvű előadás lesz? Nem. Nem gondolom, hogy rosszkedvű lesz, inkább megfontol­tan őszinte. Tehát arról beszél, hogy nehogy azt higgyük már, hogy a demokrácia, az a felszaba- dultságnak a terepe, ahol nincse­nek tabuk, ahol nincsenek fenyege­tések, ahol nincsenek veszélyek ar­ra vonatkozólag, hogy a szabadsá­gomat korlátozzák, gondolkodáso­mat megítéljék. Személyes lesz az előadás? Nyilvánvaló, hogy az ember a fő­szereplő minden esendőségével és minden törekvésével megpróbál azonosulni. Ebben a darabban egy kicsit több a párhuzam mind a kort, mind az én alanyiságomat illetően, de ez nem biztos, hogy kárára vá­lik. Ettől lehet emocionális, ettől megrendülhet az ember. A színé­szeknek is fontossá vált a színpadi jelenlétünk. Ilyen könnyen Komá­romban még nem dolgoztam, pe­dig a legkomplikáltabb előadásom az elmúlt tizenöt évben. Én nem nagyon szeretek sok embert moz­gatni. Ha a negyedik színész bejön a színpadra, akkor már szeretnék hazamenni. Most nem, itt kifejezet­ten élveztem, mert nagyon isme­rem ezeket az embereket, és na­gyon tudom, hogy mikor mifélék a magatartásaik. Ez a darab nem ítél­kezik, ez kérdéseket tesz föl és el­mesél egy történetet, hogy milyen poklokat okoz az ember saját ma­gának, ha fegyelmezetlen. Ha a téma ennyire személyes, miért választottál tőled idegen színpadi formát? A formát a darab adja. Ez a piscatori térszínpad, ahol filmsze­rűen jelennek meg az események. Biztosan sokan hibámul róják föl, én erényemnek tartom: nekem nincs stílusom. Volt, amikor moder­nizáltam valamit, volt, amikor nem, volt, amikor archaikus volt, volt, amikor expresszív. Nincs két egyfor­ma látomásom valamiről. Nem mondott ellent nekem ez a fajta szerkezet, csak nem szeretem a komplikált darabokat. A legszíve­sebben egy üres színpadon játszat­nék el mindent, mert akkor a leg­erősebb a színész jelenléte. Megle­pett, hogy annak ellenére, hogy ilyen szerkezetű darabot még nem­igen rendeztem, és azt gondoltam, ez nehézségekbe ütközik, egyszer csak magától értetődően gurult, gu­rult az egész. Nem kellett kínlódni. Mi volt a próbaidőszak legna­gyobb nehézsége és mi volt a leg­nagyobb öröme? A nehézsége az volt, hogy a saját hangjukon szólaljanak meg a színé­szek, mindig ez a legnagyobb ne­hézség. Hogy megszólaljon a da­rab, megszólaljon a szerep, hitele­sen szólaljon meg a színész, és az még nekem is tessen. Az öröm az volt, hogy amikor elvállaltam, azt mondtam Tóth Tibor igazgatónak, számoljon azzal, hogy adott eset­ben csúszunk egy hetet, ehhez ké­pest olyan hat-nyolc nappal ezelőtt délelőttről estére valami megszüle­tett. Csináltunk egy összpróbát, és nem kicsivel lett jobb a dolog, ha­nem ugrásszerűen. A hétvégére azt mondtam, hogy én nem fogom csuklóztatni a színészeket, min­denki hazamegy, elmegy vásárolni, és kétnaponta tartunk egy főpró­bát, hogy éhesek legyenek, mire a premier ideje eljön. Milyen hatást lenne jó elérni? Egyrészt, ha intellektuálisan föl­fedezhetőek lennének a párhuza­mok, a két kor között. Mondatok, helyzetek vannak, melyek hallatla­nul ide szólnak. Mikor Fabó Tibor azt mondja: A demokráciában talán nem jó, ha az állam fölvállalja az ideológiai rendőr szerepét. Vagy amikor azt mondja egy színész: Ve­gyük tudomásul, amikor mi belép­tünk a kommunista pártba, akkor összeesküvők voltunk, mert ma azt kell mondani. Vagy megint csak a Fabó mondja: Nekem végem, mert én mást gondolok, mint amit ma kell. Hát ma is úgy van, hogy ha va­laki nem azt gondolja, amit az ép­pen regnáló kurzus diktál, akkor annak vége, legalábbis arra a négy évre. Másrészt a darab érzelmi ré­sze, hogy ez egy nőpárti darab. Te­hát itt a férfi szarságáról van szó, milyen szar trógerek vagyunk mi, és milyen könnyen vesszük sokáig, hogy ilyen trógerek vagyunk. Van egy felelősségünk, hogy hány nőt teszünk tönkre életünkben, és köz­ben azt hisszük, hiszen mi csak fér­fiak vagyunk, hát a férfi az így kell, hogy éljen. Nem kell így éljen! Azt gondolom, hogy a társas kapcsolat is felelősség. Mi az, amit vállalok. Ha elvállaltam valamit belőle, ak­kor azt teljesítem kell, ha nem telje­sítem, akkor megölöm azt a nőt. Éretten, a bűnbeesések utáni krédó­kat követően már persze azt a nőt is elérhetjük, akinek lelkiismerete van. Nem ahhoz a nőhöz térünk meg leginkább, akinek jó a cicije, aki nem tudom milyen okos, hanem akinek lelkiismerete van. Vele lehet együtt élni. Csak olyan emberrel le­het huzamosabb ideig együtt élni, akinek lelkiismerete van. Hétről hétre, Délidő, Téka, Aranyemberek, A kultúra világa, Randevú, Térerő, Kaleidoszkóp, Őszidő A Pátria rádió hétvégi programjai MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hét­ről hétre című zenés, publicisztikai magazint hallgathatják. 11.30-tól a Délidő vendége Tóth Elemér költő. 13 órától a Téka műsorában a Lilum Aurum kiadóba látogat el a szerkesztő, Lacza Éva. Grendel La­jos irodalmi terveiről nyilatkozik, megszólal két olyan ember, aki kapcsolatban állt Mécs Lászlóval, Bárczi Zsófia irodalomtörténész pedig egy általa összeállított új Mécs László-kötetet mutat be. Ez­után a Kossuth Rádió Aranyembe­rek dmű portréműsorát közvetít­jük, melyben Sumonyi Papp Zoltán beszélget Kabdebó Tamás költővel. 15 órától A kultúra világában a megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő dunaszerdahelyi Fókusz Színpadról hallhatnak egy beszél­getést az együttes alapítójával és vezetőjével, Jarábik Gabriellával. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel és sportösszefoglalóval indítjuk adásunkat. 9.05-kor a Világosság református egyházi műsorában ad­vent üzenetéről Szenczi Varga Csil­la bögellői lelkipásztor elmélkedik. A 10 órai hír- és sportösszefoglaló után Randevú. Folytatódik A dzsungel könyve, bemutatkozik az érsekújvári Középfokú Építészeti Szaktanintézet. Szó lesz napjaink egyik legsúlyosabb problémájáról, a fiatalok és a drog kapcsolatáról. 13 órától a Térerő témája az egy esztendővel ezelőtti magyarországi sikertelen népszavazás a kettős ál­lampolgárságról. Erdélyi, vajdasági és felvidéki polgárok, politikusok mondják el véleményüket. 14.05- kor Kaleidoszkóp, melyben egy mátyusföldi faluba, Vágára látoga­tunk, ahol a Csemadok helyi szer­vezetének évzáró taggyűlésén 230 vágai polgárnak ünnepélyesen át­adták a hódmezővásárhelyi önkor­mányzat adománylevelét, amely­ben megerősíti azt a döntését, hogy Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgáraivá fogadja őket. 15 órakor kezdődik a nyugdíjasok műsora, az Ószidő. 15.30-tól Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban a Bí­borpiros szép rózsa dunaszerda­helyi döntőjén készült összeállítá­sunkat hallhatják, (culka)

Next

/
Oldalképek
Tartalom